Esztergom és Vidéke, 1892
1892-05-15 / 40.szám
_ESZTKR(i()M. XIV. ÉVFO LYAM. 40. SZÁM. VASÁRNAP, 18 92. MÁJUS 1$. ESZTEK6ÖM1WM r< 7 * Városi és megyei érdekeink közlönye. 0 uÉbrtrxrer^ * MKGJKMNIK HETENKINT KÉTSZER: OJ J HIRDETÉSEK: ' wAcáríNilP F«í r.9ÍÍTnRTfiKnN SZERKESZTŐSÉG: HIVATALOS HIRDETÉSEK I szótól 100 utóig 75 kr, 100VAS AlsNAr t^UI UKIUKUN. PFA.LZ-HÁZ, FÖLDSZINT, . tói -,0-ig 1 ftt ÓO kr. 200-tól imW % frt 95 kr. Öl<'IZI í 'TÍ 1 SI ÁR* hová a lap szellemi réözét illeti közlemények kühlemlflk. Bélyegdij 30 kr. llgé*/. évre fi frt ~~ lf r KIADÓ-HIVATAL* MAGÁN IlJÍfPETÉSEK nietíállapO"íiÍ8 szerint legjutányo»abuTi ávi* 3 Irt — kr . ' ban közöltetnek. NeUeTévie! 1 frt ŐO kr SZKCHENY1-TICR 882. Fnv Slára ára 7 kr. ' l0V!l * '"I 1 Ittv:i.lMlos és magáiihinluféHei, a tivill^rbö vakut lcö/,U>- l NYJLTTER sora 550 kr. p nitínvli, t)lí)li/.etöBÍ pénzek és reklamálások iiité/imdlik. gj — . : . _ , ^—% Városunk reformja. Esztergom, piái. 14. A városok reformja a közigazgatási reformok között munka alatt. van. Egészen más mérték és eljárás alá tartozik azonban a városok átalakítása. A megyei adminisztráczió kitűnő közjogi és kifogás! alan bel kormányzati rendszeren kívül alig köve tol magasabb kuli tii'törekveséket. A városok az ország szellemi éleiének gyújtópontjai lévén, első sorban is kulturális hivatásuk fokozására vannak utalva. Magasabb fokú iskolák, virágzó gyáripar, forgalmas kereskedelem, kitünö összeköttetések, magyarosító intézmények, szellemi élvezetek s több hasonló nevű faktorok alakiiják mai napság a vi: rágzó városi életet. Az igazi magyar vidék a mcgyo, az 6 falvaival, földbirtokaival és parlagi állapotaival. Az igazi magyar kulturiészkek a városok az ő szellemi intézményeikkel s a polgárisodás egyéb eszközeivel. A városok felvirágoztatása minden boldog állam első törekvése. Hellászt városai tették nagygyá. Németországot művelt városai teszik erőssé. Olaszországot városi élete virágoztál ja fel. Minthogy a városi élet kívánalmai rendkívül elágazók, igen természetes, hogy a városok uj szervezeténél nem a merev bürokratizmus, hanem a széles alapokra szervezett közérdekei tség lehet az irányító és kormányzó szellem. A városi közgyűlésekben és bizottságokban nyilatkozik meg a polgárok független szelleme s ezeknek a fórumoknak mennéí több önállóságot és szabad cselekvő jogot kellene élvezitiök. A mióta a megyék megszűntek a rendi alkotmány szerepvivői lenni, azóta, a városok tartják és fejlesztik a kulturális magyar államoszmét. Kormányunk és parlamentünk jóindulatát a városok szervezetének reformálásánái már most is elismerjük. De viszont a törvényhozásnak is el kell ismernie például a mi életrevalóságunkat, hogy a jogok kimérésénél ismét ne kerüljünk a mezővárosok ós falvak sorába. Egyesülnünk kei lene mindenekelőtt, bogy a városok reformja ránk is alkalmazható legyen. Az elkeresztelésröt. A primási palota a sajtó részéről régesrég volt annyi ostromnak kitéve, mint a mióta Vaszary Kolos a herczegprimás, a kit a sajtó osztatlan tiszteletben részesít s hazafiasán támogat nemes törekvéseiben. Néhány nap előtt járt a palotában Ompolyi Mátrai Ernő dr. is, jeles tollú publicistánk, ki a B. H.-bau igen tanulságos közleményt irt benyomásairól. A közlemény az elkeresztelós ügyének történeti fejtegetése után a következő érdekes eredményekre jut: El mérgesedett ál lapotok között neveztetett ki 1891. okt. 27-én herczegprimássá Vaszary Kolos, ki legkevósbbó áhította ós kereste ez állás móltóságát és fényét, inert ismerte kötelességeinek az adott viszonyok közt kétszeres súlyát s az ő nyugalmas életre utalt megrongált egészségére csaknem el visel lietleu terhét. De miután hosszas tusakodás ós hazafias, úgymint vallásos kötelességérzetére tör<étit hivatkozás után elfogadta, első teendőjének tartotta «kivenni örökségének legnehezebb részét* az úgynevezett elkeresztelési ügyet, mint békés megoldásra vezetni legkikivált akkor, midőn az elvi nehézségek öregbítéséhez a politikai pártviszonyok és a személyes tekintetek, kicsinyes ármányok ós a versenygósek is nagyban hozzájárultak a kérdés előzetes stádiumaiban. Mindez akadályokkal szemben az apostoli királynak az 5 békés iutenezióit méltányló jóváhagyására és buzdítására ós a szentszék kitüntető bizalmára támaszkodva, a katholikus egyház fejétől a jelen év január 18-án nyert megbízással (Credentionales) elszántan látott hozzá a közvetítés munkájához az — egyház és magyar államjogbau egyaránt gyökerező magas állása tradiczióihoz hiven vallása és hazája érdekeit összeegyeztetve bölcsen ós nem tévesztve el egy pillanatuyira sem szemei elől egyaránt. A mint közelebbről, római útjából megtérve e tárgybau a magyar egyház főpapjához oly méltóan megnyilatkozott : «Nekem tárgyalásaimban két szempontot kellett szem előtt tartanom, az első egyházam, a második hazám érdeke. Sem egyik, sem a másik ellen nem tehetek ; s a kötelességek ily látszó összeütközésében oly módról kellett gondoskodnom, mely mig egyrészről egyházam hitelveitől egy vonaluyira sem tér el, másrészről hazám, illetve a mit gyar kormány és, törvényhozás teki|Pö télyót nem sérti. Ugy vagyok meggyőződve, hogy e megoldás a békét helyre-állitandja.» És az intranzigens elemek fó* tábori szállásáról szárnya röpített pesszimisztikus hírlapi hiiielésekuek : hogy a a pápa, ha elfogadja is nagybot napjaiban a herczegpnmást, de semmiesetre sem fog vele érdemleges tárgyalásokba bocsátkozni ; hogy a szent ünnepek alatt rendkívül elfoglalt bíborosok nem vehetnek maguknak érkezést a hgprimás propoziczióival foglalkozni s hogy euuek folytán a magyar egyház feje semmiféle approbált javaslatokat sem hozhatott haza Rómából : Tény az, hogy a pápa nagycsütörtökön ós húsvét vasárnapján óra hosszant értekezett a prímással ; hogy a haladék nélkül egybehívott kardinálisok egy bizottsága a kúria rendes szokásaitól ellérőleg azonnal tárgyalás alá fogta a herczegprimás által eiéterjesztett propozicziókat s hogy a prímás a szentszéknek, a maga javaslatára kinyert, április 19-iki kelettel okmáuyszerüleg kiállított approbácziójával tért haza az örök városból, Bécsben át, hol rebus feliciter gestis, római utjának eredményéről haladéktalanul jelentést tett a királynak és a pápai nuncziusnak. A primás által tervezett és a szentszék által approbált e végleges modus viveudinek nyilvánosságra hozatalát ma még ugy a magyar egyház feje, mint a békés megoldásra hivatott illetékes i^EsÉrp^ísliiíks'taija TEffl ETÉSEN. Mit kopognak, Mit szegeznek, fájdalmas ütések ? Im megzendül Túlnan lágyan A halotti ének. Mind erösebb, Mind szilárdabb, Dal s zene együtt szól, Sirva mondja, És zokogja: Egyetlen leány volt! Leszegezték; Hat szög tartja A koporsó száját, Fájdalommal Elkísérik, Jó szülök siratják. Már megásták Hat láb mélyre, Nyirkos földbe tették, Hull a hant rá És az ének Sirva zengi tettét: Más szerette, Mást szeretett, Mi lett a dal vége? Lágyan zengi A bús ének: Szive repedt érte. ALAPI GYULA. Van egy jó ismerősöm, egy sokoldalulag elfoglalt emher, ki az étkezés idejét rendesen arra használja, hogy ez alatt az újságot elolvassa. A levest a vezérczikkel együtt nyeli el, a sülttel egyidejűleg megemészti a tárczaczikket és mire a desserthez ér, az összes napi hírekkel ós az eljegyzési rovattal is készen van. Ez az ember jóformán azt sem tudja, hogy mit evett. Igaz ugyan, hogy gyakran panaszkodik, bogy étkezés után nem igen jól érzi magát ho^y gyomra telt, gyakran roszkedvü ós izgatott, de arra nincsen ideje, hogy ilyes apró bajokkal vesződjék ; úgy vélekedik, hogy nyáron valamely fürdő majd xendbe hozza. Azt kérdjük most, hogy igy kell-e enni ? fásoknak meg az a rossz szokásuk van, hogy nagy falatokat vesznek szájukba és anélkül, hogy azokat jól megrágnák, gyorsan legyűrik. Avagy tán igy együnk? Vannak azután, akik ételeket csak jó melegen szeretnek, mig mások, kivált nyáron, a fagylalt, jeges viz és jégbe hűtött italok [élvezésével valósággal sportot űznek. Vannak ismét, kik az étkekkel és italokkal egyidejűleg sok levegőt nyelnek és ezáltal gyomrukat mesterségesen felfújják, mit az illetők rossz szokásból öntudatlanul tesznek mindaddig, mig őket arra figyelmeztetik. Végül még beszélhetnék számosakról, kik evés közben az illem legkezdetlegessebb szabályai ellen vétenek, s ezek közé számítom ama jeles férfiakat is, kik az egyik s más étel között dohányozni szoktak, mert tudvalevőleg ilyenek is sokan léteznek. És valóban, nem közömbös az egészségre nézve, hogy mikép eszik az ember, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy a tulajdonkép eni emésztési müvelet már evés közben a száj üregben veszi kezdetét. Szájüregüuk valódi remekműve a teremtésnek. Nem egyszerű tömlő vagy csö az, mint számos alsóbb rendű állatnál, a melyeknél a szájnak egyedüli rendeltetése csak abban áll, hogy a falatot bevegye s a gyomorba juttassa. Az emberi száj egy a későbbi emésztésre kiválóan fontos szervekkel ellátott műhely, a melyben, miként látni fogjuk, a bevett táplálék még mielőtt a gyomorba érkeznék, különféle változásokon megy át. A szájüregnek külső keretét az ajkak képezik ; ezek közreműködnek, miut tudva van, a beszéd- és főleg az ajakhangok létrehozásánál. A szerelem nyilatkozásainál a csók alakjában való jelentőségük csak mellékesen legyen említve. E helyen csupán mint a szájüregnek kapusait tekintjük, különösen folyékony tápszerek befogadásánál, s mint ilyenek a külső mozgó zárt képezik, — miként a belsőt a fogak i — s e mellett még az embert arra is figyelmeztetik idejekorán, vájjon a kása nem lesz-e még igen forró. Ha az ajkakat felnyitjuk, két egymással érintkező fogsort találunk, melyek az alsó és felső állkapocsnak feleluek meg. Rendeltetésük fölött a vélemények igen eltúrok ; uémelyek, külöuösen a hölgyek — már t. i. azok, kik szép fehér fogakkal bírnak — azt hiszik, hogy arra valók, hogy az egész világnak mutogassák, mások ellenben azt vélik s ezekhez mi is csatlakozunk, hogy a fogak tulajdonképpen azon fojitos feladatot vanuak hivatva teljesíteni, hogy a bevett falatot felaprítsák, mechanikailag szétmorzsolják s lehetőleg megpuhitsák, szóval, hogy azt oly állapotba hozzák, hogy a vegyi emésztőnedvek, melyek reá részint a szájban, részint a gyomorban hatnak, mennél nagyobb támadási felületre találjanak s ez által az egész emésztési processust megkönnyítsék. És mig a fogak a nem ritkán kemény munkát végzik — tessék csak a vendéglői SZÍVÓS rostbeefre gondolni — addig az anynyiszor ártalmatlanul rágalmazott nyelv már rég tisztában van azzal, vájjon a szájban lévő falatnak savauyu, édes, keserű vagy kellemetlen ize van-e ? Ezen izlósi érzéke mindegyike iugerli az alsó izájüregben lévő nyálmirigyeket és ezen inger abban nyilváuul, hogy a mirigyek egy általuk készitett váladékot ürítenek ki, melyet nyálnak nevezünk. Kz egy tapadós, uyulós és átlátszó folyadék, mely rágás közben a falattal összevegyül, ezt folyékonyabbá és csuszamlósabbá teszi, hogy a garaton keresztül könnyebben a barzsingba és innen a gyomorba jusson. EZÜÜ kivül a nyalnak
