Esztergom és Vidéke, 1892
1892-05-12 / 39.szám
ESZTERGOM, XIV. ÉVFOLYAM. 39. SZÁM, , CSÜTÖRTÖK, 1892. MÁJUS 12. w • T ~* Városi és megyei érdekeink közlönye.*- „ lrtr ^ . „„ • TUBGjlEfi^NIK HMTENKINT KÉTSZER: ' _ " HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖM SZERKESZTŐSÉG: HIVATALOS HIRDETÉSEK J hMi 100 s&óig 75 100_ PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT, Ml 200-ig 1 frt 50 kr, 200-tól 300-ig 2 frt 95 kr. ELí'VfrT/jKTí'íSI ÁR • hová a lap sz n Eimni részét, illfitő közlemények külrtenrlíík. Belyegdij 30 kr. Ége-tz évre • 6 frt — kr 1/ i A n n ÜTv A T A I • MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legiutányosabFél évre 3 trt - kr M A U ü - H I V A I A L . b |jj k^ölietnek. 1 ' Neeyeil évre 1 frt 150 kr SZKCHBNVI-TKR 332, U Fpy szám ára 7 kr. U0Vf ' 1 ft ' a P Hivatalos és magíuibintwtéHei, a nyiU,t<írb$ szánt kfizle- NYJLTTER sora 20 kr. O——: !— «B ményok, Hütizelési pt-iíttek és reklaniáliísol* iutézi/iidök. ,— . ^ Baross Gábor, Esztergom, maj. 11. -• A legtevékenyebb s a legrohamosabb sikerekben fáradatlanul 1 munkálkodó hivatalnok-miniszter mégha: I. Megsemmisülése bire már jóval f előbb bejárta az országot s megdöbbentette a nemzetet akkor, mi5 kor a bal ál még csak ágya szólére ült s az orvosok azt jelentették, hogy a nagy beteg javulásbau van. Közlekedésügyünk Jeguagyobb reformátora a túlfeszített munka áldozata. Óriási erejét azonban .megtörte a lázas serénykedés s a kérlelhetetlen halál csak ngy bánt ; el vele, mint a névtelen napszámossal, a ki sokkal többet végez, mint a mennyi ereje van. Baross Gábor meghalt. Esztergom legszebb reményét veszti benne. Mint a herezegpri, más egykori hálás tanítványa, megígérte szeretett tanárának, hogy -állandó hidat építtet a Dunán, kiépíti vasúti összeköttetésünket; 'tervbe vette a gőzhajózás államosítását s Esztergomnak mindenben javára akart szolgálni. Es legszebb várakozásaink most ravatalra kerülnek. A nagy miniszter meghalt. Férfikora legszebb virágában dőlt ki, mint a hatalmas tölgy, melyet a villámcsapás egyszerre sujt le. Nagy gyászszal és mély fájdalommal, megdöbbenve állunk meg ravatalánál, bol Baross Gábor, az ember végződik. De ha maradandó becsű alkotásaira tekintünk, fölemelkedik lelkünk a vigaszlalódás enyhetadó régióiba s ugy érezzük, hogy eszméi örökségében kezdődik Baross Gábor, a halhatatlan miniszter. Ki fogja a vasember nagy eszméit folytatni ? Ki fogja örökségét az ország javára gyümölcsözővé len ifi ? Ki fogja a kidőlt óriás helyét betölteni ? A magyar nemzeti szellem ez a nagy dicsősége, Baross Gábor aligha lesz porolható. De emléke örökké élni fog közönünk, mert eszme és munka, serónység és merész alkotó szellem ki nem hal az ő iskolájából. Barossnak sok |, tanítványa marad,, a ki még sokat fog használni az országnak. Hanem a mester az már nem lesz közlünk többé sohasem. Dicsőség nevére, áldás emlékére, örök béke fáradalmaira ! A főapát első körlevele. 1 szám, A pannonhalmi főapáttól. Főtisztelendő Szerzet ! Kedves Rendtársaim ! A jó Isten kegyelméből, kedves Rendtársaim bizalmából és felséges Uram Királyom parancsára mai napon elfoglalom főapáti székemet és átveszem a szent szerzet kormányát. Mélyen átérzem a hálát, melylyel ezért a Mindenhatónak, Királyomnak és Rendtársaimnak tartozom ; de átérzem a nagy felelősséget is, mely e naptól kezdve reám nehezedik. A pannonhalmi főmonostor falai között még él, s bizonyára örökké élni fog azon férfiúnak áldott emléke, kiben az élet szentsége a szellem nagyságával, a munka erejével és a szív lángoló szeretetével oly fenséges harmóniává olvadt egybe, s kinek magasztos alakjára mindenkor áhítatos kegyelettel tekintettem fel.Még viszhangzanak az ős monostor falai azon lelkes örömtől, mely a szent Szerzet szivéből kitört akkor, midőn a főapáti székből hazánk legfőbb egyházi méltóságára emelkedett fel azon férfiú, ki mint a béke angyala, hŐ szeretetével karolt át mindnyájunkat, bölcs tapintattal vezette ügyeinket, és emlékül fényes nimbuszszal Övezte körül a benedictinus nevet. E nagy alakok nyomába kell nekem,kicsinynek, lépnem ! El kellene csüggednem, ha nem biznám Isten kegyelmében, kedves Rendtársaim jó akaratú támogatásában és abban, hogy közvetetlen nagy elődeim mély és biztos nyomokat hagytak nehéz utamon, melyeken hűségesen haladva, ha nem érhetem is el az ő sikereiket, legalább megtalálhatom a helyes irányt. De nem vehetem át tisztemet előbb, hogysem hálás köszönetet ne mondjak ugy a szent Szerzet nevében, mint saját nevemben azoknak, kik a főapáti szék megüresedése óta e mai napig a Rend kormányát közvetve vagy közvetetlenül bölcs körültekintéssel és önzetlen odaadással vezették. Fogadja ezért* első sorban a pannonhalmi főt. Perjel Ur, fogadják a kormányzás munkáját vele megosztó bizalmi férfiak és a főmonostori konventnek összes tagjai forró köszönetemet, mely hálámat. S most engedje meg a főt. Rend, hogy körvonalakban megrajzoljam azt a képet, a szent Szerzet feladatairól, és az én feladataimról lelkemben, él. Rendünk, életfeladatainak megoldására, három alaptőkével rendelkezik : erkölcsi, szellemi és anyagi alaptőkével. Isten kegyelmén kivül e három tökének állapotától és miként való felhasználásától függ a szent Szerzet értéke, függnek sikerei. Az erkölcsi érték igaz és mély vallásosságunkban, szent egyházunk és édes haí zánk, Szentséges Atyánk és Apostoli Kiirályunk iránt való őszinte hódoíatnnkban és törhetetlen hűségünkben, a szent Szerzethez való fiúi ragaszt óriásunkban, egy házias és hazafias egészséges szellemünkben fekszik. Ezek képezik erkölcsi értékünk fokmérőjét : ezektói remélhetjük befelé lelkiismeretünk nyugalmát, kifelé működésünknek sikerét, nevünknek reputatiójáfc. Kell, hogy mély vallásosság képezze egész világunk alapját és hassa át lényünket, — azon vallásosság, mely szilárd meggyőződésen nyugszik, érzéstől hevül, szóban és (tettben pedig nyilatkozik. A benedictinus Rend, ős fája — Istennek legyen hála — ma is életerős.; történetében az időnek nem bomlasztó hatása, hanem inkább regeneráló, assimiíáló ereje tükröződik vissza. Hogy törzse ma is termékeny ágakat hajt, ebben bizonyára főrésze van annak, hogy Rendünk mindenkor megértette korát, szolgálta ennek józan és nemes érdekeit, anélkül, hogy megszűnt volna táplálkozni a»on óserőböl, mely gyökereiben : a szerzetesi institutióban rejlik. Bármily .messze essenek is az uj hajtások a gyökerektől, hozzátartozásukat sohasem tagadhatják meg, hacsak a fáról lehullani nem akarnak. Nekünk sem szabad soha megfeledkeznünk azon szellemről és magatartásról, amely egy benedictinushoz egyedül méltó. Semmi sem teremt öntudatos emberre nézve viszásabb és szánandóbb helyzetet, mintha viselkedése hivatásával hozza öt ellenmondásba. Az élet ma marsok irányban tart igényt szolgálatainkra ; és ennnek csak örülhetünk ; mert az emberek és intézmények agóniája azon időpotban kezdődik, amidőn fölöslegessé válnak. S hogy fölöslegessé ne váljunk, ez jó részben tőlünk függ. Ne képzeljük, hogy az élet munkájában versenytársak nélkül állunk. Létünk alapjait csak ugy tarthatjuk meg, ha feladatainkat önzetlenebből és sikeresebben oldjuk meg, mint megoldanák azt más erők a mi helyünkön. Ezen eredményt pedig csak az önfeláldozó kötelességérzet teremtheti meg, azon kötelességérzet, mely nem válogat szeiényebb és tágabb hatáskör között, könnyebb és nehezebb munka között, akkor, midőn a közügy érdeke szolgálatot kivan tőle ; — ugyanazon hűséggel, ugyanazon buzgósággal szolgálja a szent Szerzet ügyét itt is, amott is. S hogy a kötelességérzet nem csupán a szerény körökben, hanem a legfelsőbb helyen is mily értékes erény, arra misem lehet tanulságosabb, mint felséges Urunknak Királyunknak egy alkalommal tett nyilatkozata, midőn egy magas személyiség erős kötelességérzetéről volt szó. «Ez a fődolog, — jegyzé meg ő Felsége különös nyomatékkal, — ezt tartom, a legértékesebb vonásnak királyban ngy, mint alattvalóban egyaránt.* íme kedves Rendtársaim, a kötelességérzet becse a trón előtt. A nádszál nemcsak könnyebben hajlik, de könnyen törik is, ha magányosan áll ; a vihart csak ugy állhatja ki, ha társak környezik, melyek kölcsönösen felfogják, megtörik a vehemens légáramlatot. Ilyen a mi helyzetünk is ; magunkra hagyatva vagy magunkat elszigetelve gyengék, tömörülve erősek vagyunk. S összetartó erőnk mi lehetne más, mint az egészséges testületi közszellem és a meleg testvériesség. A társas élet családi természetű ; éltető napja a kölcsönös szeretet. A nélkül rideg az együttélés ; de meleg akkor, ha az idősebb testvér szeretettel karolja fel a fiatalabbat ez pedig tisztelettel van a kor és az érdem iránt. A mai társadálom komoly bajainak egyik symptomája épen az, hogy megrendült a kor, az érdem és a tekintély elve iránt való nemes tisztelet. Isten óvja meg sorainkat e bajnak csiráitól ! Szellemi értékük tudományos készültségünkben van letéve. Főleg az iskola, és részben a szószék azon hely, a hol szellemi kincsünknek hivatásszerüleg érvényesülnie kell. Ott a fejlődő ifjúság értelmi és erkölcsi szükséglete, itt a hivek lelki szomja várja tőlünk kielégítését. — De nemo dat, quod non habét; hogy oktathassunk, előbb magunknak kell tanulnunk ; hogy vezethessünk, előbb magunknak kell az utat ismernünk. Alapos készültségre van szükségünk, hos:y az ifjnság lelkületére, értelmére —• ellenáramlatokkkal szemben is — irányitólag hathassunk, s mire ma kétszeresen szükség van, hogy szivébe öntudatos hitet, vallásos érzést önthessünk. Országos közoktatási viszonyaink ujabb időkben gyors fejlődésnek indultak ; napnap ntán ujabb eszmék merülnek fel, melyek nem ritkán lázas izgalomba ejtik az elméket. Elvek küzdenek, rendszerei versenyeznek egymással. Ki merné, azt mondani, hogy minden lépés, mely e nagy mozgalomban történik, előre történik ? A gomolygó küzdelem természetével jár, hogy elmaradhatatlanok a félre-, sőt a hatralépések is. De tény az, hogy ily mozgalmas fejlődés közepette senki sem maradhat vesztegül, hacsak azt nem akarja, hogy áramlat tehetetlenül magával sodorja, vat-y épen eltiporja. Nagy szellemi erőre van szükségünk, hogy ne csak e sors ne érjen benüuket, de sőt a közoktatásügy nyilt harczaiban mi is érvényesülhessünk. A kor ma már sokkal magasabb igényenyeket formál velünk szemben e téren is, mint formált a múltban ; nem éri be többé azzal, hogy hűségesen szolgaijuk az iskolát ; szolgalatot vár tőlünk a szellemi élet tág fogaimában ugy a tudomány, mint az irodalom terén is ; számit rea, hogy a tudománynak necsak eredményeit közöljük, hanem tartalmát is gyarapitsuk ; az eszmék evolutióiban necsak szóval, hanem tollal is érvényesüljünk. De ha a világ nem kívánná is ezt is töiünk ( kívánja Rendünk hagyományos szelleme, mely sohasem érte be a napi kötelességteljesítés szerény körével, hanem értékesítette erőit a tudomány és irodalom tág mezején is. A magyar benedictinus nemesebb ambitióit sohasem hagy>. hatja érintetlenül a franczia maurinusok tudományos glóriája. Pedig ha valaha, ugy ma van szükségünk arra, hogy nagynevű elődeink szellemének buzdító hatása alatt mi is hassunk, alkossunk. Anyagi tőkénket utoljára hagytam azért is, mert mint eszközt, az erkölcsi és szellemi tökével, mint czéiokkal szemben, ez a hely illeti meg; de azért is, mert ez irányban legcsekélyebb tájékozással birok. A mi mint tudat és meggyőződés él bennem, az az, hogy anyagi tőkéink kamataira első sorban azon czélok tarthatnak jogos igényt, melyeknek tárgyát Isten dicsősége és hazánk humanitárius és kulturális érdekei képezik, s hogy szt. Szerzetünk életében minden egyes nemzedékre azon nemes kötelesség is vár, hogy a rendelkezésére álló vagyonból necsak megéljen, hanem a jövő szániára valami maradandót is alkosson ; létének, sáfárkodásának emléket is állítson. 3 ezzel körülbelül el is mondtam főt. Szerzet, a mit, mint benedectinus, mindnyájunkra irányadónak tartok. Szólanom kellene még ez alkalommal arról, a mit magámra nézve, mint kedves Rendtársaíinnak atyja és vezére, czólul, feladatul, kötességül ismerek.
