Esztergom és Vidéke, 1892

1892-05-12 / 39.szám

Legszentebb feladatomnak ismerem,bogy. Rendünk erkölcsi, szellemi és anyagi alap­tőkéjét,, értékéhez méltán megbecsüljem,hű­ségesen megőrizzem, gondosan gyarapítsam, kamatait pedig a szt. Szerzet czéljaira lelki­ismeretesen és okosan felhasználjam. Kötelességemnek iismerem, hogy azon irány elveket, melyeket föntebb kijelentettem, első sorban magam kövessem s hogy azokat, kedves Rend társaim is kövessék, azt necsak megkívánjam, de ez irányban való jó­akaratú törekvéseket tőlem telhetőleg sze­retettel támogassam is. Kedves Rendtársaim bizalomteljes köze­ledése elöl, köz- vagy magán szükséglete elől sohasem fogok elzárkózni ; de bizton remélem azt is, hogy csakis az indokolt szükség és óhaj fog támogatásra számitani, igényt tartani. Részletekbe bocsátkozni ezúttal se nem akarok, se nem tudok ; sokkal is korlátol­tabb ma még az én tájékozottságom, hogy­sem ezt tehetném. Csakis tudományos és szellemi életünk az, a melyre némi elő­készültséget hozhatok magammal előbbi állásomból; első sorban ezt óhajtom a szt. Szerzet érdekében érvényesíteni. Kiváló gondomnak tárgyát fogja képezni a tudományos szellemes a tanügy ápolása, fejlesztése; cultiváini fogom a jó viszonyt egyrészt hazai közoktatásügyünk, másrészt felsőbb oktatásunk és tudományos köz­életünkirányadó köreivel, a czélból, hogy a hol kell, megkönnyítsem azokkal kedves Rendtársaimnak a szükséges és hasznos érintkezést. Mint minden téren, ugy a tanügy terén is inkább intensiv, mintsem az extensiv­muukának vagyok barátja ; de azért öröm­mel ragadok meg minden kínálkozó alkal­mat, mely hivatásunknak és viszonyaink­nak megfelelő szélesebb működési körrel kecsegtet, föltéve, hogy ez nem haladja meg szellemi vagy fizikai erőinket, nem koczkáztatja munkánk és sikereink inten­sitását. Külömben érzem, hogy a szt. Szerzet ügyeiben mindenekelőtt gondos megfigye­lésre, beható tanulmányozásra van szüksé­gem ; ezt tekintem legelső feladatomnak, mert tudom, hogy a közelmúlt tiz év alatt nagyon elmosódtak szemeimben közügyeink képének körvonalai. Tüzetes tájékozódásra van első sorban szükségem, s ezt csakis kedves Rendtársaimnak testvéri bizalma és jóakaratú támogatása utján remélhetem. Szeretettel kérem, ne vonják ezt meg tő­lem, se most kezdetben, se utóbb, de ké­rem arra is, legyenek irántam, a kezdő iránt békés tűréssel, mig feladataim rész­letei iránt a kellő tájékozódást megszer­zem. Bizalmukat, támogatásukat és türel­möket őszinte atyai és testvéri szeretettel iparkodom meghálálni. Isten kegyelme legyen velem, áldása le­gyen jóakaratú törekvéseimen ! Pannonhalmán, 1892. évi ápril 30-án Ipoly k. kinev. főapát. _ . .„ -— ,— • • ! Városi uj tisztviselők. Esztergom, máj. 11. Esztergom városa Kruplanicz Kálmán kir. tan. alispán elnöklete alatt hétfőn választotta meg esedékes városi tiszt­viselőit. Mielőtt a választás megkezdődött volna, az alispán meleg szavakkal üd­vözölte Esztergom közönségét. Magos Sándor azt indítványozta, hogy a városi .közgyám megválasztását ha­lászszák el, mert szabályszerűen nem volt jelezve a pályázat. Az alispán kinyilatkoztatta, hogy midőn eléje terjesztették a főjegyző, aljegyző és alorvos választását kérő át­iratot, a törvóuy értelmében határozot­tan követelnie kellett a két év óta üresedósben levő városi közgyámság betöl­tését is. A közgyám megválasztásával uem lehetett várni az , uj szervezeti szabályok életbeléptetését, mert egy miniszteri rendelet szerint anélkül sem lehet a közgyáinságot egyéb hivatallal összekapcsolni. Mérnököt talál a város esetről-esetre, de a közgyámságot üre­sedósben hagyni tovább nem volt sza­bad. Az átirat, a kaudidáezió, a kihir­detés s a közgyűlés tárgysorozata mind azt bizonyítja, hogy a közgyám válasz­tása, egészen jogerős és törvényes. Magos, Mattyasovszky Kálmán ós Froy ellenvetései után az elnök kije­lentette, hogy a választást el nem odázza, fianem utasítja az elégületle­neket az eredmény inegappellálására. És ezzel általános helyesléssel meg­kezdődött a napirend tárgyalása. Az alispán jelentette, hogy főjegyző­nek egyedül Niedermann Józsefet kan­didálta a bizottság. A közgyűlés egy­hangú, lelkes óljenzéssel választja meg Niedermann Józsefet Esztergom város főjegyzőjének. Az alispán meleg szavak­kal üdvözölte az uj főjegyzőt, ki benső köszönetet mondott a közbizalomért, melyet már épen busz óv óta élvez a város szolgálatában. Aljegyzőül egyhangúlag Kollár Ká­rolyt választották meg, a kit az alis­pán szintén üdvözölt. Számvevő lett egyhangúlag Doczy Antal, ellenőr egyhangúlag Hajnaly G-yula. A közgyámságra Bártfay Géza és Marton József pályázlak s minthogy tiz városi képviselő névszerinti szava­zást kért, az alispán Feichtiuger Sán­dort küldte ki négy bizalmi férfiúval a szavazás megejtésére. Beadtak összesen nyolczvau szava­zatot. Ebből Bárfay Gézára esett öt­venhárom, Mártonra egy, üres szava­zat volt. huszonöt s igy közgyámmá Bártfay Géza választatott meg. Pénztári segédül több jelölt közül egyhangúlag Rothnágel Ferenczet vá­lasztották. Az alorvosi állásra Haugh Lambert, Berónyi Gyula, Simonyi Adolt és Ke­lendorfer Ármin pályáztak. A névsze­rinti szavazás eredménye : beérkezett összesen nyolczvanhót szavazat; ebből Haugh Lambert re esett negyvenöt, Berényi Gyula drra huszonkettő, Simonyi Adolfra tizenöt és Kelendorferre öt. Esztergom város alorvosa lett tehát Haugh Lambert dr. Végrehajt óságra Frey Vincze, TJhlár József, Gogol a Ferenez, Eltér és Hüb­ler pályáztak. A beadott hetvennyolez szavazat közül Fray Vinezére esett hatvan, Gogola Ferenczre kilencz, TJh­lár Józsefre hat, El térre egy ós Hüb­lerre is egy s igy végrehajtó lett Fray Vincze. Kruplaniez Kálmán alispáu előbb a főjegyzővel, azután testületben a többi városi tisztviselővel letétetvén az esküt, még egyszer melegen üdvözölte őket s köszönetet mondott a közgyűlésnek a választások nyugodt lefolyásáért. A város nevében Helcz Antal dr. polgármester üdvözölte az alispánt a választás bölcs és tapintatos vezetéséért, mire a közgyűlés az alispán éltetése közt feloszlott. Esztergomi röpirat. Esztergom, máj. 11. Egy röpirat jelent meg Buzárovics Gusztávnál a Magyar Sión külön le­nyomatául. Czime : Tájékozásul az el­keresztelósi ügyben. Irta dr. Pannonius. A nagy apparátussal irt füzet be­vezetése ez : Az elkeresztelési kérdés több miut két év óta Damokles kardjakónt függ édes hazánk vallási békéje fölött. A kedélyek izgatottak, a szivek telvek keserűséggel. A protestantizmus terjeszkedni vá­gyik, és szellemi fegyvereiben nem bíz­ván, állami kényszer-eszközökhöz fo­lyamodik. A protestantizmus ós állibe­ralizmus áldástalan szövetkezete által terrorizált törvényhozás és államkor­mányzat, melynek ha nem is egyedüli, le főczélja lenne a jogrend védelme Utal biztosítani a polgári bókét, üsz­köt dobott a béke templomára. Szomorúság ós fájdalom fogja el a ttonfi szivét, ha szétnéz a jelenben, s tggodalom szállja meg, ha beletekint n a vallási villongásokkal terhes jövet: >- dőbe. A jó nemes lelkek sietnek már a oltás hazafias munkájára. A legols magyar ember, a király trónbeszédbe )- sürgeti az egyház és állam közötti k. i- gyományos összhangzás fentartását s 1- két hatalom jogkörének kölcsönös réi g pektálasát; az ország prímása a bók .s olajágával kezében foglalja el fénye ['- érseki székét, s éjjel-nappal tárgya ö utazik, fárad a béke helyrehozásán t, számos képviselő ül az országházba! a aki megígérte választóinak a szülői jo és lelkiismereti szabadság visszaállít í- sát, s azok közül is, akik ezt meg net j. Ígérték, a felekezeti elfogultságtól mén igaz hazafiak nem fognak elzárkózhatt y a herczegprimás e szavainak hatás v etől : «semmi sem liberális, ami uet igazságos egyszersmind.* s E soroknak is czólja egyengetni a y igazi ós tartós béke útjait, sine ira c j. studio tájékoztatást nyújtván az elkt resztelési konfliktus természete, — oka 1 és előzménye felől, s megjelölvén módot a kibontakozásra. t- Pannouius azután a kath. egyhá tanát ismerteti a házasságról, majd ,. vegyes házasságról elmélkedik, a hai á madik fejezetben a vegyesházassági tör vénykezóst elemzi 1868-ig, a negye 1 dikben 1868-iki vegyesházassági tör vényeinket bonczolgatja, az ötödik fe jezetbeu a büutető törvényt (1879 XL ;? tcz. 53 §) fejtegeti, azután a minisz . téri rendeleteket mutatja be s végül i következő elmélkedésben összegezi vé t lemónyét : 1 Az 1868. évi 53. tcz. 12. §-ánal ,1 kényszereszközökkel való végrehajtá { sát a katkolikusok s a vallási bekér törekvő hazafias polgárok uem tűrhetik t Mi történjék hát ? Legyen-e revisio vagy a törvényt döntse-e meg a kor r máuy ós törvényhozás hallgatag bele . egyezésével az ellenkező jogszokás ? 5 Valaminek történni kell ! így uen I, maradhatunk ! ! Hisz' a mai gyakorlat szinte nevet . sóges volna, ha oly szomorú nem lenne i A papok a kivonatot ki nem adják ezért a Csáky-rendelet előírta büuteté' t sekkel, pénzbírsággal sújtatnak az al [ sóbbfoku hatóságok által, — e bün­tetést a harmadfokú, belügyminiszter ; itólet is jóváhagyja, de esetről-esetr< i megsemmisíti a szolgabírói s alispáni Ítéletnek azt a részét, mely a kivonat kiadását irja elő. A pap fizet, de a t rendelet tulajdoukópi czólja még sincs elérve. Minek hát az ilyen miniszteri ren­delet ? Azzal ijesztgetik az ellenzéki lapok a kormányt, hogy ha reudelete vissza­vonásával s az 1868. törvény 12. §. revisiojával bókét hoz a hon polgárai közé : meghátrál Róma és a klérus előtt, s kompromittálja az állami tekiu télyt és szuverenitást. Uraim ! tegye­nek külömbséget állami szuverenitás és állami omnipotentia között ! Ha az állam visszavonul a iniga jogkörébe, a hol szuverenitását alattvalói engedel­mességgel tiszteljük, sokkal jobban meg lesz óva az állami tekintély és akarat, mintha oly dolgokban követel engedelmességet, hol parancsolni joga nincs : tisztán lelki ügyekben. E téren rendeletet soha semmiféle kormány sem lesz képes végrehajtani. Kár tehát a kormányt gyengeségről vádolni s go­noszság e váddal a papság helyzetét súlyosbítani. Az állam szuverenitását elismerjük, mindenhatóságát nemcsak mint keresztények de mint személyes és családi elidegenithetleu jogokkal biró polgárok is a szent szabdság ne­vében s felháborodással visszautasítjuk. Még egyet! A prot. «Egyh. és Isk. Lap» egyik legközelebbi számában ol­- vasiam, hogy Vaszary Kolos herczeg­primás is «az ultrámon tán álláspontra z helyezkedett* a-s elkeresztelési ügyben, ő Ultrámon tán vagyis katholikus állás­íi pout volna oly törvényt követelni,mely .- a vegyes' házasságból származó vala­a mennyi gyermek katholikus nevelteté­i- sét kötelezőnek előírná. A herczegpri­e más ezt nom követeli, s Ha revisio lesz, ez olyan legyen, I, hogy az állam kötelezőleg semmi val­; lást elő ne irjon, hanem bizza a gyer­i, mekneveléat a szülők lelkiismeretére. £ Egyedül ez felel meg az állam ór­,- dekónek. a Egyedül ez hozza meg az óhajtott t békét. ti Színházi szemle. i 5. Szegény Jonathán. Millöcker operetteje szombaton szép z közönséget vonzott a színházba, a miut t azt mult számunkban már röviden je­" leiit.eit.uk. 1 Csillag Amál Mollyban ka­* pott sok tapsot vidám játékáéit ós kellemes énekéért. 1 P o u r m a Henriette Har­4 rietben tetszett. A n d o r f f y a czimszerepben vidámította a jól mulató közönséget. H u u f f y Vaudergoldbau szolgált rá a ház tetszésére. S z i k 1 a y az impresszárióban kissé * tulcsapott a jókedv határain. Bodrogh y n é, mint bostoni 1 emiuezipált diákkisasszony tartotta foly­* Ionos derültségbeu a közönséget, mely a kórusokkal s többi szereplőkkel [ is meglehetősen meg volt elégedve. } 6. Feneleányok. ! Vasárnap délutáui előadásul vesze­delmesen túlterhelt karzatok előtt . kerültek színre a Feneleányok. A vacso­. rából ozsona lett, a darabot erőseit megkurtították ; de igy is tetszett s t valóságos riadallal tapsolták meg a résztvevőket. 7. Ne hagyd magad Schlesinger. Az énekes bohóság, vagy helyeseb­ben ostobaság vasárnap este közepes földszintet, de erős karzatot vonzott. A virágárus leányt H. Csillag Amál játszotta élénk tapsok között; Bodroghynó Locsoginót ábrá­zolta egészen ólethiveu ; A n d o r f fy a léha piuczért produkálta vasárnapi fogásokkal; Pogány Janka Bös­kóben hepeziáskodott a közönség uagy vidámságára ; Juhász az őrmester­ben aratott tapsokat szép dalaiért és László a magánzóban zúdította ma­gára rokonszenvetlen szerepe miatt a háborgó karzatok haragját. 8. A megboldogult. Bisson ötletes franczia vígjátéka hétfőn előkelő közönséget vonzott a színházba. A vígjáték 'ügyesen ós gyor­san perdült s a közönség mindvégig kitűnően mulatott. Havas Aranka mutatkozott be ez alkalommal szép tehetsége sze­rint Valeutiueben. A kisasszonynak élénk temperamentumán, jóizlósü meg­jelenésén, dicséretes mérsékletén kivül olyan finom arezjátóka van, mely va­lóban ritkítja párját. Játékában nincsen chablon, felfogásában sok-j az erede­detiség. Az ambicziózus fiatal színésznőt tapsokkal üdvözölte a közöuség. Igen kívánatos volna, ha gyakrabban talál­koznánk vele a színpadon. , László Duperonbau mutatta be minden képességét s a hatást olyan eszközökkel érte el, melyek csak in­telligens izlésü ós készültségü színész­nek állhatnak rendelkezésére. Néhány egészen kidolgozott jelenése csakugyan meglepte a közönséget. Neki is kijutott az elismerésből.

Next

/
Thumbnails
Contents