Esztergom és Vidéke, 1892

1892-05-05 / 37.szám

ESZTIiRtiöM, XIV. ÉVFOLYAM. ' 37. SZÁM. CSÜTÖRTÖK, 1892. MÁJUS 5. ISZTERGIM és 1IDÍKI •~" ; 0 Városi és megyei érdekeink közlönye. 0 UIBnCTÉeci , MEQ.lELí«:iíHv HE'I'ENKINT KÉTSZER: y '~" _ ,7 HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖK S Z E R K E S ZT ŐSÉG: HI v ™'* s M I0 °­' PFALZ-HAZ, FÖLDSZINT, tó1 P-WWi I 3 ** 50 kr, 200-tól áOO-jg 2 frt 95 kr. ^ IH.iÖf'IZFiTÍ'SI ÁR* hová a lap szellemi résviét íll^ő k5y.leméiiy«k kiildendíík, •Be'lyegdij 30 kr. Esés/, évre • 6 frt — kr u i » n n u i w a T A I • MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosab­LM éyi* 3 Irt - kr M A üü - Hl V A I «L . fe kÜKÍHtetne){> Neuy-r évié 1 frt 50 kr SZECIIENYI-TBR 382, í 1 . • Fgy szám ára 7 Ur. hová a lap UivnJaloM és inagajihirdtjlései, a ímHtrfrhe szánt knzlo- NYILTTER sora 20 kr. £ , menyek, (ílöiizeiéei p<;{lz#k és rek butítások intézeitdfik. £ — ' 0 UJ tanítóképző Eistergombaa. Esztergom, máj. 4. Az nj herczegpri másnak pár hó előtt .felmerült és publikált azon nagy szabású terve, a melynek értelmében Eszter­gomban, két meglevő intézet összevo­násával, egy a kor kellő szinvonatán álló kath. mintatanitóképzfít szervezni szándékozik, a megvalósulás stádiumá­hoz közeleg, a mennyiben az eszter­gomi és nagyszombati képzők igazga­tói az egyesítés módozataira vonatkozó memorandum kidolgozásával bízatlak meg. Magán nton nyert értesülésünk alap­ján írhatjuk, hogy mind a két igazgató lehetségesnek ós üdvösnek tartja a szó­ban forgó két iniézet egyesítését, de sőt a budapesti kath. képzőnek beol­vasztásit is az alapítandó esztergomiba. Ez ügyben hivatott, bár nem válasz­tott és kizárólag egyéni álláspontunk­ból kifolyólag, mi is ajánljuk a bpesli intézet beolvasztásai,, mert ajánlják ezt a viszonyok maguk, melyeket röviden a következőkben sorolunk elő. A bpesli intézet a három főmegyei tanítóképző között a leggyarlóbb, a mennyiben egyetlen szál rendes tanára van az igazg. — tanár, a ki 800 frl évi csekély fizetésének némi pótlása, végett, két külön szaktanár líantárgyait adja elő, a saját paedag. és administ­rativ teendői mellett, kétségen kivül a taneredmény rovására. A lobbi 2 — 3 óraadó bejáró tanerő privát müködésé­. nek pedig vajmi kevés képző hatása lehet az illető növendékeim 1 . Aztán az intézet czélszerütlen bérházakban van elhelyezve, a melyek paedag. szempon­tokból csak káros hatással lehetnek bármely tanintézetre. Nevezett intézet­nek primitív felszerelése és szervezete annál is inkább kirívó a fővárosban, mert az évi 5 — 6 ezer frtuyi költség­gel fen tartott intézettel szemben a bu­dai állami tanítóképző évi 76 ezer frtnyi költséggel leijesiti azon feladatok meg­oldását, melyeknek nyomába a szegé­nyes kath. tanítóképző még csak nem is léphet. De azért sincs létjoga a budapesti intézetnek, mert az, az esztergomi fő­megye számára absolute nem, vagy csak nagynéha szolgáltat egy-egy tanítót. Ez intézet részben a főváros községe, vagy legnagyobb részben a dúsgazdag váczi egy­házmegye számára neveli a tanítókat. Már pedig a váczi dioecesis elég nagy és elég jó módú arra, hogy a saját erejéből gon­doskodjék tanítóiról, mi egy váczi kano­nok tói nyertértesülésünk alapján nemcsak pitim desiderinm, hanem a kivitelhez közel álló biztos tervezet is már, a ki szerint rövid idő kérdése a váczi kathol. tani tó képző létesítése, a mely czélra már alkalmas épület is van kijelölve Váczott. A n.-szombati képzőre is rá illenek a fővárosinál emiitett czélszerütlen he­lyiség! és felszerelési hiányok, melye­ken kivül csak a félórányira eső mo­dori állami képezdei közelségére és an­nak pompás helyzetére hivatkozunk, melynek 80 ezer frtos fényes épületé­ben 100 növendék élvezi a benn lakás és ingyen ellátás jótéteményét. A kü­lönféle kisebb nagyobb inditó okok mel­lőzésével azon egyedüli hazafias és uf i m­zeti kulturális czél is kövefőleg szól a n.-szombati intézet áthelyezése mellett, a melyet elérni Esztergomban a tiszta magyar ajkn városban leh.efe csak ala­posan a tót ajkú növendékeknek, kor­rect magyar beszéd és szellemet sajátít­ván el s haszonnal értékesítvén azt majdan a felvidéki idegen ajkú népis­kolában. A n.-szombati képzőint. Trencsén, Nyitra és Pozsony m. egy részét látja el tanítókkal, kiknek jó része a uyitrai egyház-megyét szolgálja ugyan, de nem az esztergomi főmegye rovására, a meny­nyiben a uyitrai püspökség 12—15 képezdei növendéket lát el állandóan 100 frtnyi évi stipendiummal, kik va­lamennyien nyitraegyházmegyei kánto­rok gyermekei. Hogy ezen gyámolitást az esztergomi képezde látogatása esetén még fokozottabb mértékben továbbra is fenn fogja tarlani, arról a dioecesis erősen hazafias érzelmű intéző körei ga­rantiát nyújtanak, valamint azon Öröm is, melylyel az uj intézet eszméjének felmerülése, az intelligens uyitrai és trencsóni közönség körében találkozott. Midőn az intézet felvettetett, a pes­simizmusra hajlandó laicus közönség azt gondolta, hogy az arra szükséges rop­pant pénzösszeg előteremtésének nehéz­sége financiális zátonyra juttatja a de­rék eszme kivitelét, s csak évek múlva hitt annak kivihetőségóben. Csakhogy szemügyre véve a dolgot, épen az el­lenkezőjét fogjuk itt bebizonyítani, biz­tos adatok és concrót javaslatokkal be­bizonyítani szándékozván az uj intézet felállításának, aránylag kevés áldozat­tal és a legrövidebb idő, mondjuk egy év alatt való lehetőségét. A jelenleg fennálló három intézet föntartásának költségeire 13 — 14 ezer frt van biztosítva éven kint, melyből a három intézet tanerői és dologi kiadásai fizettetnek — szegényesen. E költségek egyesítése, mintszintén a bpesti és n.-szombati intézeteknél már alkalma­zott négy rendes tanár bevonása Esz­tergomba, egy igazgató és 2 mellék­tanárnak a művészeti tárgyakra leendő kinevezése esetén, a fentebbi összeg alig egy-két ezer forint évi dotátió hozzáadásával elegendő lenne a/, uj intézet tanárainak tisztességes fizetése ós a dologi kiadások fedezésére. A főmegye három képezdéjének egyik legfőbb defektusa abban leledzik, hogy t. i. nincsegyiknek se saját gyakorló isko­lája, mert hisz az intézetekkel semmi solidaritásban nem álló városi népisko­lákat, mint szükségszerű surrogáíumot, ilyenekül absolute nem tekinthetjük. Már pedig szervezett gyakorló iskola nélkül éppen olyan illuzórins a tanítás művészetének elsajátítása, akárcsak a szabó mesterség megtanulása tü, czérna és műhely nélkül. E fontos szükséglettel pedig egyik helyen se lehet a képző­intézetet oly könnyen és minden költ­ség nélkül ellátni, mint épen Eszter­gomban, a hol a fennálló vízivárosi és szenttamási iskolákat két, I. II. ós III. IV. osztályokkal, minden költség és jogi nehézség nélkül bele lehetne illeszteni az uj tanító képző-intézet keretébe. Szük­ség esetén egy harmadik tanerő alkal­Irta: MUNKÁCSY KÁLMÁN. A kicsi, szőke asszony fázékonyan össze­rázkódott és puha, fehér kezével betakarta fedetlen nyakát. Hosszu, sötét pilláit las­san, komoran Brandtra emelte. — Ön ma részeg, vagy őrült, doktor ur! Brandt ércztelen, setét hangját valami félelmes határozottság erősítette meg. — Mind a kettő. Részeg a tekintetétől, őrült a szenvedélytől. A halavány asszony reszkető, ideges kézzel tépegette a veranda korlátján be­nyúló fagyai leveleket. Lehajtotta fejét és halkan, szelíd szigorúsággal mondotta: — Akkor menjen haza aludni. Pihenje ki magát. A doktor meg sem mozdult. Mintha csontos, szikár alakja odanőtt volna a barna faoszlophoz. — Hazamegyek Auná, mihelyt a kérdé­semre megfelelt. Szünet állott be a beszédben, nyomasztó szünet. Mintha az utolsó komor, szinte pa­rancsoló szavak ólomsúlylyal függnének a levegőben. Az asszony hosszu, elnyúló te­kintettel nézett a gesztenyefasoron át az arany szin ü síkságba. A virágzó almafák tele voltak fehér szirommal, mint millió apró pillével, a fényes levegőben millió fehér pille keringett, mint szállingó virág­szirom. És ebben az általános kaczagó szí-* nességben, mint két fekete pont, setétlett a szőke asszony és a fekete férfi. Anna elszántan emelte fel leányos, göm­bölyű nyakát. — Nincs feleletem. Az ön kérdésére leg­feljebb Ákos felelhetne. Az orvos keskeny, kékes ajkán gúnyos, gonosz mosoly jelent meg. — A férje ?.. . Ez emberi alakot öltött paragrafus, aki a rideg, kíméletlen vizsgá­lóbíró barettjét még a családi körben sem veszi le gőgös fejéről? Ez az ember, aki arra figyel, hogy bel} én van-e kabátja gombja, meg a szivaros doboza, de hogy a szive helyén van-e, azzal bizonyosan nem törődik. Ilyen embert nem lehet sze­retni, Anna! ön sem szereti, legfeljebb fél tőle. Hiába habozik, kell engemet sze­retnie. Én a lelkekbe látok, tudom a lel­ket is bonczolni. Én mindig elértem czé­lomat, most sem fogok kudarczot vallani. A sárga, beesett arczu férfi, akin csak ugy lógott a rossz szabású fekete ruha, félelmes volt sötét, merész nézésével. A legendabéli Faust. Valami feketeség áradt : egész lényéből. Olyannak nézett ki, a mi­! lyennek tartották, őrült, vagy gonosz, jmint az ördög, de bízik benne mindenki, mint az Istenben. A csodálatos gyógyítá­sok egész sorozata valami mysztikus pati­nával vonta be rideg, rejtélyes egyéni­ségét. i Újra hallgattak. A kis Lili, hosszunyelü zöld lepkehálóval kezében, kaczagva futott el a veranda előtt. Az üldözött sárga pil­langó után mutatott. A küzködő asszony örvendezve, védekezőleg tárta feléje karjait. i — Lilike 1 — súgta végtelen gyöngé­den, majd mintha egyszerre csodálatos erőt nyert volna. — Es ha szeretném is önt, Brandt ? . . . mondotta határozottan — Lili atyját soha sem fogom megcsalni. A férfi összeszorított ajkakkal nézett a tovatűnő gyermek után. Megvetéssel mon­dotta. — Lili ? . . . Szőke, gyönge, halavány. Ha nekünk volna gyermekünk, fiu volna, fekete, erős, piros, mint a szenvedély gyer­mekei mind. Anna hátravetette magát a hintaszék­ben és mélyen elvörösödött. — Sajnálom, hogy részegtől, őrülttől mindent el kell tűrni, mindent megbocsá­tani, ön eléggé visszaél ez elnézéssel. Brandt megmozdult. Lassu meghajlás­sal szuróan szemébe nézett a pihegő asz­szonynak. — Ha egyéb mondanivalója nincs szá­momra . . . Anna kíváncsian, megütközve kapta fel szép fejét. Szinte kihivólag kérdezte : — Akkor ? Brandt visszalépett és kiegyenesedett. Az Istent kisértő démon szemtelenségével sziszegte : — Akkor megölöm. Meghajolt, megfordult és kopogó, nehéz lépésekben távozott. A kicsi, szőke asszony elfedte az arczát mind a két kezével. A bő fehér ruha fod­rai közé egészen visszahúzta szép fejét. Ugy érezte, mintha a szive, az a beteg sziv, amely úgyis oly rendetlenül műkö­dik, egyszerre egészen megállott volna, hogy azután annál bolondabbul verjen. A szemére valami homály borult,, a tagjaira ( valami zsibbasztó, szörnyű merevség. Kí­nos erőfeszítéssel szakította fel magát a . székből és összecsukló térdekkel futott be­a házba. Az emésztő láz azonnal kigyúlt, bensejében. Tudta, érezte, hogy a szívbaja ma újra előveszi. Talán még elejét lehetne venni valami csillapítással. De nem mert az or­vosért küldeni. Hiszen Brandt volt a házi orvosuk, férje nem tűrt meg mást. Hall­gatagon, egy puha zölyébe kuporodva, küzdött a fájdalommal addig, mig egy si­koltással a földre nem bukott. A férje ép­pen akkor lépett a szobába. Természetesen," azonnal hivatta Brandtot. Mire ez megérkezett, már ágyban, fe­küdt a még mindig eszméletlen asszony. Szeme le volt zárva, a csipkés, széles ágy­ban szinte elvészett az édes cseppség. Ki­vörösödött halántékkal, villogó szemmel. szorította Mephistö fejét a vékony battiszt hálókabátka fölé, a melyen átvilágított a ; gyönge, meleg test. Az asszony megrázkó­dott, mintha izzó vassal érintenék. Szeme, egyszerre felnyílt, irtózat volt abban ki­fejezve, ajka mozgott, de szólani nem birt. Brandt setétén mosolygott. Még köze-, lobb hajolt hozzája. — A rendes rohamok. — mondotta ma­gyarázólag a néma férj felé, — Digitálist fogok ma is beadni. Az orvosságot hamar meghozták. Beadott egymásután három port. A beteg láthatólag megkönnyebbült, elcsendesült. Brand tor­kos, mohó szemmel figyelte és újra meg­vizsgálta. Megelégedetten bicezen tett a fe­jével. — A szívműködés már rythmikusabb, Anna arcza férjén csüngött melegen.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents