Esztergom és Vidéke, 1892

1892-05-05 / 37.szám

mázasával w V. VI, osztályokkal is szervezve, mig egyrészről a modern paedagogia jövő ideáljának megfelelő miutaiskola alapitás elsőségének dicsősége kapcsolódnék az esztergomi kath. képezd éhez, másrészről a két városrész lakosságát is őrök hálára kötelezné e főniosreform, legfőkép a szeuttamásiakat, a kik ekként megürülendő iskolaépületeket óvó ós gyermekmenkelylyó alakítva át; az anyagilag és erkölcsileg egyaránt nyomorult szegénységnek szolgálhatna az vigasztalásul. Áttérve az intézet legdrágább oldalára, az épület kérdésére, erre is azt válaszoljuk, hogy az igen olcsón szerezhető meg, ha e czélra a Bibliothóka hatalmas épülete felajánl atik, a mely Endnay primás alatt több mint egy fél század előtt eredetileg ugy is e •czélra, kántor-képző intézetnek épült. A modern követelménynek megfelelőleg átalakítandó épületben,1 5 teremre lenne szüksége a miníaiutézetnek, u. m. 4 tanterem, 1 zeneterem, l rajzterem, 1 töli tornaterem, 2 szoba múzeum és könyvtár elhelyezésére, 1 igazg. iroda, 1 tanári szoba, 3 tanterem a gyakorló iskola három osztálya számára, 1 iroda? 41 népisk. tanerők czéljairaés egy szolga5 lakás. Az ekként elkészülendő pompás . intézet felszerelése egyelőre, a három ntózot meglevő bútorzat és tanszereinek iegyesitésével lenne eszközölhető, évről-évre .pedig fejleszthető. Az intézet maximum 200 növendékre lenne berendezendő, minthogy a három intézet összes növendékeinek átlagos száma az utóbbi években 140—180 körül váltakozott S aztán e szám teljesen elegendő lenne a főmegye, sőt Nyitni és Beszterezebánya részére is a! tanítói szükségletek fedezésére derekafián uaegmagyarositott tanítók nyerésére természetesen stipendiumokkal általuk ellátandó növendékek vétetvén fel onnét az esztergomi főmegyeiek mellett. Nehogy azonban azt gondolja valaki, hogy a becses könyvgyűjteményt a padlásra szántuk, hát sietünk kijelenteni, hogy azt az úgynevezett kis rezidentiában tarthatjuk elhelyezhetőnek, a megíirütendő jelenlegi képezdét pedig emeletre húzva a kath. tanítók árvaháza ezé Íjaira alkalmasnak A kath. Paedagoginm financiális oldalának legerősebb, de óletkórdéses oldalát a növendékeknek adandó stipendiumok képezik, a mig a csak évek múlva megvalósítható semináriumrendszer a terjedelmes építkezések miatt életbe léphet. Méltányos dolog, hogyha az állam 24 tanító és tanítónő képzőbeu néhány ezer tanulót lát el mindennel részben seminariális tartás, részint ösztöndíjjal, az egyház, in specie a főmegye és a szomszéd dioecesisek is, a kath. egyház ós a megyének közvetlen szo

1 gálatára hivatott kántor-tanító jelölteket hasonló módon gyámoütsák. Erre szolgálhatna a Simor-alapit.vány egy része is, mely a végrendelkezés intentiója értelmében amúgy is szegény tanulók gyámolitására rendeltetett, mint szintén a Somogyi-féle alumuium fejlasztése. Erősen hisszük, hogy a már meghallgatott két igazgató memoranduma, s a sine me de me-féle mellőztetésl méltán íájlaló tanárai az intézeteknek, ha ugyan még megkérdeztetnek, legjobb meggyőződésük és tehetségük szerint ideszámiiva a hivatott és intéző faktorokat is — fognak e nagy horderejű kulturális reform létesítéséhez hozzájárulni s annak keresztülvitele érdekében odaadó munkásságot kif jleni. Ugy legyen ! Esztergom oszlopai. 5. Majer István. A nyolezvanadik esztendő küszöbén testben meg nem törődve, lélekben meg nem öregedve, jóságában ki nem fáradva, ideálismnszában meg nem fogyva, visszalöki ut nagy múltjára s ha kortársait idézi, kénytelen szemeit az égre emelni, mert a régi nagy falankszból ő maradt vissza, a többi már mind ott pihen, a hová mindannyian utazunk. István bácsi volt egész életében a nép számára, jóságos, folyton tanító, sohasem korholó, hanem mindig nemesítő néptanító, a ki tollal, szóval és cselekedettel a magyar nép elméjét és szivét javította. A jótékonyság géniusza legrégibb munkatársát tiszteli a finom érzésű, előkelő ízlésű, gyöngéd lelkű, soha senkinek ártani nem tudó főpapban, kinek neve Esztergom történetében viharos és békés évtizedek fejezetében egyaránt mindig a'karitász és humanismus áldásaival van megörökítve. Ott volt ő a kisdedek közt, a kiké a meunyek országa s^édes boldogsággal osztozott a kis angyalok karácsonyi örömeiben. Ott volt mindig az iskolában s a szeretet angyalának szárnya suhogását lehetett akkor hallani, mikor a szegény csemetéket megjutalmazta, a szorgalmasakat kiemelte s a jókat megdicsérte. Ott volt a népnevelők méhkasában s megtanította az ország napszámosait arra, hogy milyen virágokról szedjenek mézet s milyen virágokat kerüljenek ki, ha nem akarják mogmérgezni a kezükre bízott ország kincseit. Ott volt a szegények közt, a koldusok közt s megtanította őket a vigasztalódás nyelvére és gazdaggá tette őket hitben és megadásban. Ott volt mindenütt, a hol a könnyeket kellett felszárítani. Imádkozott a haldokló honvédekért a szabadságharcz alatt, a kiket sebjeikben ápolt; vigasztalta a népet az elnyomatás sötét korszakában, megtanította a csüggedőt a remény hitvallására, feszületté változtatta a tőrt a kétségbeeső kezében ; örömkönyekkel adott hálát az Istennek, mikor a vészteljes felhők eloszlottak országunk egéről^ s újra fölvirradt a Siabadság napja. És azóta mindig a nép örömében és bánatában, a nemzet emelkedésében és dicsőségében kereste örömét, bánatát, dicsőségét. Apostoli szellemű férfin. Minden cselekedete a felebaráti szeretet forrásából fakadt. Gyűlölséget nem ismert, sötét gondolatokat nem táplált. Megbocsátott és szeretelt. Az ország István bácsinak nevezi. Az esztergomiak hogyan nevezzék ? El lehetne képzelni közéletünket nélküle? A nyolezvanadik esziendő küszöbén testben meg nem törődve, lélekben meg nem vénülve, jóságában ki nem fáradva, ideálismuszában meg nem fogyatkozva ugy áll elöltünk, mint egy apostol, a kit az Üdvözítő küldött népe boldogitására s a felebaráti szeretet magasztos hit vallásának terjesztésére. Selmeczi levél. (A selmeczi pipáról.) Jó hire nagy és megérdemelt vala egykor ; gyártói jólétnek örvendettek, gyárakat, házakat építettek. A fogyasztó sem bánta meg, ha a «selmeczi»-t elébe tette bármely más gyártmánynak : mert a valódi selmeczi tízszerte tartósabb volt a más fajtájúnál. Ma ? Ma is megvan a hire, csakhogy más bitorolja. Valóban selmeczi pipa ma már nincs a nagy forgalomban. Az a gyártmány, melyet e néven hazánk fővárosában, s országszerte a kereskedésekben árainak, nem selmeczbáuyai iparos készítménye. Ha nem az anyag minőségétől és feldolgozása módjától függne a gyártmány jósága, ugy nem lehetne kifogásunk a pipagyártás iparának ismert terjedtsége ellen : de minthogy a «selmeczi» szó reá sütése a leopoldfeldi, vagy akár belujai agyagra s a selmeczi pipa régi formájának k igy urasa még nern teszi a a készítményt «selmeczi»-vó, alapos okunk van több gyárosnak azt az eljárását kifogásolnunk, mely csak a külsőségben utánozta az eredetit de belső jóságát nem adja meg készítményének. Csak nem régiben kezdett meg egy franczia város oly mozgalmat, melynek czólja, a neve bitorlásának meggátlása s eredeti gyártmánya: a nagyhírű «coguak* jó hírének visszaszerzése. E kezdeményező lépésekor nem kevesebbet, mint, 10,000 frtot szavazott meg Coguak város közönsége a fenti czélra. S teszi ezt a kétes kimenetelű törvénvenyes lépést oly ipari czikk védelmére, — a melynek jóságán >z a kellékek épp ugy előállíthatók a legiöbb szesztermő vidéken, — mint magában a cognak Ősfószkóben ; s teszi ezt akkor, a mikor a «eognac* bejárta az ó ós uj világot, hódítva, bódítva mindenüti, a hol megjelent, s ugy a méltóságok ós milljók urai, mint a röghöz kötött szegény nép is ismeri máinevét, hatását, szeszét. Cognak városának öt világrószszel gyűlik meg a baja ; hogyan intézi el dolgát, nem tudjuk ; de hogy áldozatot is kész hozni jó híréért, városa, ipara nevéért, ezért elismerést érdemel. Nekünk solmeczieknek nem az öt világrészszel kell szembe szál Ununk s nem kell áldozatot hoznunk egyik speczialis iparunk visszahódítására, csak hatósági beavatkozást kellene az érdedekelteknek kórniök ós a hazai ipar érdekeit mindig jó akarattal szolgáló sajtó támogatását kikérniök ; őzzel sokat nyernének. De kik ezek az érdekeltek ? Azt hiszszük, hogy első sorban a sehneezbányai pipagyáiosok utódai, a most csak kicsiben gyártó pipakészitők. Csakhogy a régi pipagyárosok utódai nem élelmesek, sőt rövidlátók, mely gyöngeségüket az a körül meny is bizonyltjai, hogy nem vették észre a lázas tevékenységet, a melyet idegen vállalkozók az ő megrontásokra kifejtettek, azt a rendszeres hadjáratot, melyefc nagyszavu reklámok és bőbeszédű ügy. nökök ellenök évtizedek óta folytatnak vágygyal, odaadással. Mintha annak jelenléte nyugtatta volna meg, Brandt fagyosan nézte ezt a szerelmes, elmerülő tekintet, amely nem öt illete. Még egy port vett elő, bár habozott kissé. A szívműködés nagyon megcsendesűlt. A három por megmentette, a negyedik megölheti, Közeledett hozzája. A kis kanál kahimpált a kezében, egy kévés a porból a takaróra szóródott. De a maradókot beadta. — Hadd aludjék el ! — mondotta a férjnek, örökre — gondolta magában. Ákos bicezentett a fejével és csak nézte ltovább az aranyos girandolt az ablak felett. JBiz az kissé félrecsúszott. Talán ez hosszan totta. Anna lenyelte a port. Néhány perczig egészen mozdulatlan feküdt a párnák között. Majd hirtelen felegyenesedett, arcza egészen eltorzult, a torkához kapott és visszarogyot.t a vánkosokra, meg volt halva. Brandt tompa, reszkető hangon konstatálta a véget. Á férj kinos meglepetést mutatott ,és elfeledkezett a girandolról. Hosszú jdeig nagy lépésekben fel s alá járt a szobában. A doktor egy setét sarokba húzódott. Most Ákos megállott előtte. r-r Mi történt itt tulajdonképpen, doktor nr ? Brandt felvonta vállát, szemét lesütötte. — Csodálatos fordulat. Megáll az eszem. Egész orvosi paxisom alatt nem fordult elő jiyesmi.. Hiszen számtalanszor volt erősebb rohama a mainál Délutáu nála voltam, akJÍCÍ; még semmi sem sejtette a szörnyű katasztrófát. Ákos elgondolkozott. E perezben talán sajnálta a szegény kis halottat. De nem sokáig. A biro csakhamar felülkerekedett az emberen, — Pedig tudni akarom, mi ölte míg szeszegényt, Bonezolást kívánok. Vállalkozik-e reá, doktor ur ? Brandt visszahökkent. Mintha elutasító mozdulatot tett volna a kezével. Ákos csodálkozott. — Nem vállalkozik ? Az orvos nyugalmat erőltetett magára. — Természetesen. Itt. Holnap délután. És másnap ott feküdt Auna a piskótaalaku vörös márványasztalon. Az orvos mindenkit eltávolított maga körül, még szolgáját is elküldötte. A kis kerti szobába félhomály borongott, betette az ablaktáblákat és felgyújtott minden lámpást. Azután ráfordította az ajtóra a kulcsot. Arcza sápadt volt, a keze reszketett. Egész lénye nyugtalan és izgatott. Valami csillapithatlan szomjúságot érzett. A könnyű kék bonezoló köpeny ugy szoritotta, mint valami uehéz érezfegyverzet, szinte fojtogatta. A fekete bőr etuiből egyenkint szedte elö a fényes ollókat, a mindenféle csiptetöket, a filigrán pengéjű szikéket, majd megint visszarakta valamennyit szórakozottságában. Megtapogatta a koponyafűrészt és megborzongott tőle, éles volt, hűvös volt. Gépiesen bontotta le az ezüstös kupakot a karbolos üvegről és megitatta a spongyákat. Zavaros, tévedezö szemmel tekintgetett folyton körül a szobában. Elkábította a fullasztó, nyárias hőség, amely összevegyült azzal a sajátos szaggal, amelyet a karból és a kikészített krizantin-koszorúk árasztottak. Tétovázva lépett a halotthoz. Anna arcza , nyugodt volt, szinte mosolygó, a vonásai egészen kisimultak, La-,su, habozó kézzel emelte le az utolsó leplet róla. Ott feküdt előtte az imádott asszony

r kéjes szépsége egész pompájában. Óvatosan, gyengéden végigsimította kezét a fényes, hideg, vakító fehér testen. Majd egyszerre térdre roskadt mellette. És beszélt magában sokáig, őrjöngve, szenvedélyesen, értelmetlenül. Ott fetrengett vonagolva a földön, kezeit tördelve, nem emberi ábrázattal. — Anna . . . édes Anna . . . hát itt hagytál ! . . . miért hagytál itt ? . . . Élhetnél ugyebár ? . . . miért nem szeret1 tél ? megmondottam ; megöltelek . ,\ j Valami gyönge nesz hallatszott a szobában. Talán egy légy zümmögött, talán egy I rosszul égő gyertya serczegett. Brandt megrezzent tőle és felugrott. Valami undorító | szégyenkezést erezett. Felkapott egy szikét. I — Munkára ! A hosszú, selymes hajat kettéválasztotta ! a fej közepén, ott, ahol a kormetszóst kell ; megcsinálni. A puha, szőke szálakból még az élet illata áradt. Keze újra reszketni kezdett. Bosszúsan rázta meg a fejét. — Eh, — sziszegte ingerülten és gyors mozdulattal belevágott a bőrbe. Valami hideg borzongás futott végig egész testén. Mintha a halott lezárt, merev pillái lassan, szemrehányólag felnyílnának, majd csendesen lecsukódnának megint. Kétszer, háromszor egymásután. A szike félrecsúszott és hosszú, mély sebet hasított a kezén. A vér egyszerre indult meg a halott fején és az ö kezén. Mind a kettő fekete, sűrű, gonosz vér. • A rettenés veszély tudata magához térítette kísérteties képzelgéséből. Nem először I esett meg vele ilyesmi hosszú orvosi praxisa alatt. A sósav és a karból ott á lotfc a keze ügyében az asztalon, gépiesen utánanyúlt, j A vér lassú, nagy cseppekben siklott alá ja fehér Madonna-arczon. É> újra lattá azokat a szemeket, szomorúan, szemrehányólag magára nézni. Ellökte a mentő üveget. Valami rémitö parancsot, felebbezhetlen Ítéletet látott e tekintetben. Melle hörgött, feje aiácsnklott. Egy székhez támolygott, lebukott rá, vérző kezét mellényébe dugta és nézte a halottat setéten, mereven. A kicsi, szőke asszony kisértő szeme nem mozdult többé. — Esküvő. Vas Béla jegyző feleségül vette Kőműves László a bold. herczegprimás kedvelt komornyikjának Berta nevű szép leányát. — Nászhir. Bajor Károly derék fiatal iparos vasárnap vezeti oltárhoz kedves menyasszonyát, Schaikház Ignácz birtokos és iparos Gizella nevű leányát. — Szerencsétlenség. Markovics Károly tizenkilencz éves libául szolgalegényre . tegnap délelőtt rászakadt a kivájt sárga föld. A legény rögtön szörnyet halt.