Esztergom és Vidéke, 1892

1892-04-10 / 30.szám

yitfj$$%íb% XIV- ÉVF OLYAM. 30. SZÁM VASÁRNAP, 1802. ÁPRILrrj 10. ESZTER6IH és VIDÉKE * ' . • Városi és megyei érdekeink közlönye.* MEGJELENIK HETEN KINT 1 KÉTSZER: 0,7 _ J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: m ^J^'Í^^\ÍÍ^Í^%^i k í 10() ' Jűl PFAI.Z-HAZ, FÖLDSZINT, W -OO-ig 1 frt 50 kr, 200-^1 „00,-ig 3 frt. 9o kr. li'LŐÍí'l'/li'TKiSt Álí • ^ 0Ví ^ a ^'P sze "' i,)l1 1 '« s ' / '^ t llfelJS közlemények kuTdeml-k. Iwlfa^dij. 80 kr. tiéUv. évre 6 fit — kr u i A n n UIW A T A I • MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosab­IM *m 3 frt - kr MAÜU-níVMIAL. bíU1 kikijUetlíeki Ne_y ( ,l'«v,e . 1 frt 50 kr SSEBCH ENYJ-TER 331, ' -r- ; . fyy S-ám ára 7 kr. ' 10Vil *.'Hp hivatalos és magáidiínl'íl-ései, a »yilttérbe szánt kosié- sora z) ki. U , ^ menyek, tilííti/.elési p<'uy.éK ós reklamálások iutéxeitdjík. 9 — _____—_______—Q A társadalom és a sajtó, j Esztergom, ápr. 9. < (A. Gy.) Mi a társadalom ? Bölcsé- i szol tani meghatározás szerint nem más, ; mint azon kór, melyben élünk, vagyis azon emberek összesége, a kik körül- i vesznek bennünket. Egyes ember csak kis részét alkotja a társadalomnak, csak egy parányi kereke a nagy gépezetnek. A hírlapok hasábjait nagyobbrészt i az úgynevezett társadalmi czikkek tol- i tik meg. Az emberiség két kategóriára i oszlik. Vapnak olyanok, a kik elolvas- i sák az ilyen dolgokat és levonják belőle Jíonzekveneziáikít! ; viszont vannak ; olyanok, kik o 1 vássák ugyan, de reá jnk i nem hat semmit, lepattog róluk a jó szó. Manapság divat közönyösnek lenni akutabb kérdésekben is, hol gyakran ;iz érdek is sugalmazná lépéseinket. E lany­haság kór jel. De a rideg fásultság oka i abban rejlik, bogy korunk még mindig nem elég érett arra, hogy némely kér­désben a helyzet, magaslatára emel­kedhessek. A sajtónak kötelessége, hogy ne hunyjon szemet a társadalmi mizériák i felett, hanem hallassa óvó szavát és mulassa meg azon módokat, melyek : ineg tudják javítani a helyzetet. Nem szabad napirendre térnie a felett, ha i e bajok veszélylyel fenyegetik a köz- 1 életben fennálló jogrendet és harmó­niát.. Tiltakoznia kell egész erejével a i jogiipr.'is és jogfosztás cl Ion. j De az éremnek másik oldala is vau 1 s ezen vannak írva a társadalom kö­telességei. Ha a snjtó megmutatja az eszközöket, ugy azoknak végrehaj fására a társadalom van hivatva. A sajti tanacsaibó 1 köteIessége okulni az irány­adó köröknek mint a társadalom kép­viselőinek. Nem szabad semmi klikk nyomását túrniök. Látjuk mily keserűéig bosznlja meg magát az ellenkező gya­korlat. Sajtó és a társadalom munkál­kodjanak karöltve a közjón ; mert valamint a test és lélek kölcsönös egyet­értése mellett vihelünk végre csak oly erkölcsi jótéttel, a mely megfelel az isteni és emberi törvényeknek ; ép ugy a társadalmi kérdések elbírálásánál helyesen csak azon esetben döntünk, ha a sajtó és társadalom összetart. A mi a testben a lélek- az a sajtó a társada­lomban. És e magasztos szerep, melyre a sajtó hivatva van, korunkban diadalát üli. A hírlapirodalom oly magas színvonalon áll, abol még eddig nem volt; jól mondják, hogy a sajtó nagy hatalom. A közélet mozzanatait feltünteti és reá kritikát gyakorol. És e bírálatokat készpénz gyanánt is veszik, mert a sajtó kompeteus fórum arra, hogyha pártér­dek vagy egyéb tekintet a hallgatást javaslaná is, Ítéletével megvilágitsa a szőnyegei, forgó kérdést. Látjuk a par­lamentből, a politikai élet e legfouto­sabb tényezőjéből, hogy ott is mily hatást képes gyakorolni egy-egy hírlapi közlemény. Ezen áldásos presszió hány­szor kicsavarta a hatalom kezéből a jogtalan fegyvert, azt tudjuk ha az uj kor történelmét lapozzuk. Ma a társadalom is magas fokon áll. Előítélet, rangkülönbség rég megszűnt. Igaz, hogy néha az ember találkozik tényekkel, melyek megezáfolják e theo­riát ; de általában igy vau. Különben korrupczió mindig volt: az árny a fényt kisérni szokta. A kasztrendszer megszűnt; a nagy válaszfal, mely elkü­lönité a polgárt a polgártól, leomlott. A társadalom megkívánja fejlődését, s ha ez korlátozva volna, ngy véres ráz­kódásokkal, de mégis fejlődik. Ez a forradalmak filozófiai magyarázata. A chinai falnak nálunk is le kell dőlnie, daczára az ellenpárt hatalmas erőfeszí­tésének s lett a konservativ ugy, mint a liberális egymásnak citoyen. A fejlett társadalomnak méltányolnia kell a sajtó napszámosait, kik éjjelt nappallá tesznek, hogy embertársaik­nak szolgáljanak. A sajtó munkásai, mint egy szellemes ember monda, olya­nok, mint a gyertya, önmagát fogyasztja, mig másoknak világit. A hírlapíró egy kereke a nagy gépezetnek, melyuek títkos világát nem ismerik a laikusok és e gépezet kerekei egymást koptatják. A nagy hadvezető, költő, tudós híre miudenkorra fenmarad, emlékére szobrot is emelnek és az utókor bámulattal em­líti nevét; addig a hírlapíró számára nem terem babér. Pedig köztük sok a nagyember, de elfeledik ; volt, nincs. Ha semmi osztályrész ueni jut a sajtó munkásainak a földi javakból ; a puszta elismerés az megilleti őket. Sokan ki­csinyléssel emlékeznek meg e foglal­kozásról, hová nem a dicsvágy hajtja az embereket, de igaztalalanul : mert minden lehet az ember a világon hi­vatás nélkül, csak birlapiró nem. Azért a társadalom szoros köteles­sége elismerni", méltányolni a sajtó fá­radozásait és ez elég, több kívánalom nincsen. Ha a társadalom felkarolja a sajtó önzetlen elveit, uemes törekvéseit ez fejleszíi a sajtó ambiczióját, ebben találja a közügyek terén tett fáradal­mainak méltó erkölcsi jutalmát. Takarékoskodjunk 1 Esztergom, ápr. 9. Holnap dönti el Esztergom városa a kaszárnya kérdést, innen-onnan már tíz esztendő óta napirenden van. Jól tud­juk, hogy vannak megállapodások, melyek ellen még Olymposz istenei is hiába hnrczolnak. J)e minthogy a képviselő testület épen ngy, miut a helyisajtó felelős a jövőnek ; minthogy a most elkövetett hibákért valamikor minket fognak vá­dolni: épen azért fölemeljük szavunkat s arra kérjük a közgyűlést, hogy a nagy kaszárnyát ne a drága Buda-mczára, hanem kifelé építse. Sok ezer forint megtakarításáról van szó első sorbau. Másodszor közegószségi, közerkölcsiségi elvekről. Harmadszor Buda-utezának zavartalan fejlesztéséről és negyedszer azon modern nagyvárosi elv alkalma­zásáról, mely szerint mai napság már sehol sem építenek kaszárnyát a város közepén. A pályaházzal is megfordítva csele­kedtünk. A helyett, hogy behoztuk volna a városba, odabigyesztettük a tárói határába s most a helyett, hogy arra Az„Essi-rg0ffl.-7id-ks < 'iározája, A"¥ÖKRŐLTIIÖÍHIE. ~~ A birtokunkban levő pénz a szabadság eszköze ; az a melyet hajszolunk : a szol­gaságé. » S »)íí_ l io* t»HA't'-$ÍA <l_ "/*'//* .ft ítl'íl* T, Hova nem sülyed az ember, hogy einel­Azért lelkesülünk a legjobban, a mit leg­kevésbé ismerünk. A szó félig azé, a ki beszél, félig azé, a ki hallgatja. A ki senkitől sem fél, épen olyan ha­talmas, mint a kitol mindenki fél. * Hogy az emberiség nem lesz, nem le­het jobbá, mint a minő, az áll ; de tud­nod nem illik. •0«* (^IHK5 .'Í^IO/ÍJU* •<tTfe:/fl*»»'-f^'jm jö* i Ne döntsd le a más bálványát, ba isten­képet nem állithatsz helyébe. I . „jL. i* •.' , . ; * . j A szerencse olyan ábéczé, a melyből az összes szókat Össze lehet róni. i:SP5(t>n jMJÍOJU'í DotO'JíaK ""fi: is? \ ',',\ fl' y^i'tH A lustaság több akadályt ismer, mint a mindentudás, _VtV-.au •éi f "..*. • • Jt A világ tudomány utján tért el az Is­tentől s ugyanazon fog hozzá visszatérni ; a hypnotizmus az első Jépés visszafelé : a természet fölöttiek hite hivése az Istennek ! SATYEA A J0BBAS7VZLAQB0L (Egy mu!t századbeli kiadatlan kéziratból, Eszter­gom városa könyvtárából.) (ELEJÉRŐL.) Egy Úr buza Asztalijának Tövében imitt amott Csépeltt zab szalmák valának, 'S a' tüz beléjek kapott, Sok esépesse szokott helyén, Ott fen az asztag tetején Bon a hde mind aludt. De a' gondos Úr virrasztott, 'S tüzet látván, egyszerre Minden csépest felriasztott, Fiúk ! villa s vederre, A' töreket hánnyuk félre, Vizet az asztag tövére, A' baj közös veletek ! A' csépesek felugrottak, Szemeket kitörülvén, Párosan leszálongottak, És karikában ülvén, Azt vitatták, hogy a' Sójök,' És egyéb Conventiójok Még tavairól hátra van. Fiaim ! mond az Úr, nagyon Visszás a' beszédetek, lm a' tűz nyakunkon vagyon, Az oltáson legyetek ; Tudván, bogy ha meggyúl magunk Hibája miatt Asztagunk, Akkor se só, se kenyér. Akkor megint zúdulás lett, Hogy Ők szabad csépesek ; 'S vaktában hordani vizet Épen ném kötelesek, Ki ezt egy füfcyre fecskendi, Az glória obsequeudi Rab igáját veszi fel. (Takács.) Más, ki a' tüzhez házzal ált, Szeme is be volt fogva, Minduntalan igy kiabált, Critice mosolyogva, Megvallom igaz lélekkel, Semmi kép sem mehetek-el Az Urunk agodalmán. Hiszen ha más szalmája ég, Ámbár én azt sem látom ; Minek oda a' segítség, Hol nekem nincs sajátom ? Osztán ba más szalmája van Tűzben, tehát csalhatatlan, Hogy nem a' mienk lángol. Azt-is meg kell érintenem : Hogy más kis zab szalmája Tüze, nagy asztagunknak nem Harapodzbat alája • Mert a' zab s búza közt nagyon Nagy külombség volt és vagyon, Quod erat demonstrandum. (Ragály.) Másik megvallotta ugyan, Hogy érzi a' pers szagot, Következéskép szükség van őrizni az asztagot; De előbbvalónak látta Benevolázni Urát a' Baj' s védés mértékéről. Én, minek előtte karom Vizet merne, igy szólott: Distincte tudni akarom, Ki szalmája ég itt, s ott ? 'S mennyi viz kell asztagunkhoz, Mert ki egy cséppel többet hoz Halálosan vétkezik. Ezt Urunk authentice Bé adván, declarálom : Hogy ha tudva lesz az itze, 'S utána calculálom, Majd akkor úgy-is sat cito, Sí sat bene, pro placito En-is hozok valamit. (Petrovay.) Másik az Úr szavát hallván, Futott, és vederre kapott, De a' lábába nyilaiván, Biczegve félre csapott Uram őrizd ! hajdonában Júdás-is igy tett bújában, Rút ingani-Te mondád. (Asztalos.) Elhagyva tévesztve az út, Másik ezt obvertálja, Hisz Nemes emberé a 1 kút, Hát ez mit szól reája ? Mert hazánkban nagy veszélyt hoz, Ki Nemes ember kútjához Consensussa nélkül nyúl. (Marczibáni.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents