Esztergom és Vidéke, 1892

1892-04-07 / 29.szám

^SZngRqOM.' XI

V. ÉVFOLYAM. 29

. SZÁM

. CSOTÖiRTÖK, 18

92^_AP

IULIS 7^ ESZTERGOM és TIDÉKE * • Városi és megyei érdekeink közlönye.* UIDncT

,

OCI/ MEHJEiiKNIK HKTENKINT KET8ZEÍÍ: mJ _ J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: ^F-Xf

1

* *tf ?V

r

C m

' ... S_ . • PFALZ-llAZ, FÖLDSZINT, WJ 200-íg J frt =>0 kr, 20o-u,l .íOu-ig 2 frt 9o kr. J

1

'l;

í

'H'

i

'I'/l

t

TFiSÍ • ÁR • hová A lap B/.«lh»tí réer/.ét illető" líoaieméuyk fciilitenilíik. Bély

eg dij 3

0 kr. Ifiaéw/. évre • 6 ftt — kr u i « n h II i V fl T 4 I • MAGÁN FÜRDETÉSEK inegállapoilás szerbit ltígjiitányo8ftb> EfLéfie 3 Irt - kr RIAUU-HlVMIrtl.. bnn kö/öllotnek. •Ne*ye.l évre 1 frt ŐO kr SZECHENYJ-TER 331, -rFgy «7ám ára 7 kr. l»ov.á.a lap hivatalos és mAffáiikiriM-ései, a tiyilt-í^rh© szánt kfl*W»- NiJLiJ hll Bora 20 kr. o —|—4 • ,——ó i»tíuv»ik, «ISIi/,etési yiizelí és reklamálások ititézeniUilc. a — • ———

u- — -P — — . -_ -^^.^J ••• _. -.. ' --• : —— —• . •• ••- I Alkotások korszaka. Esztergom, ápr. 6. Az alkotások korszakába lépünk. Évek óta hangoztatott óhajtások kez-dnnek megvalósulni. A nagy kaszárnya ügye végre valahára megoldása felé tart. Meg lesz a kellő hétszázer forintos kölcsön is, még pedig az esztergomi Takarék pénztári ól. A kaszárnya ügye ;tpr. 11 én kerül a döniő fórum, a város közgyűlése elé. Oszszei már hozzá is lehet fogni az építéshez. A vágóhíd évtizedek óla kellemetlen illatú kérdése is közeledik a megoldáshoz. A város rutiió czölöp-épitmény eltakarodik a város közös-közepéből, a kis Duna vizét nem fogják sokáig fertőztetni a hulladékok s a marhákat ezentúl nem fogják végig terelni a legforgalmasabb utezákon. Több mint három évtizedes közobajtás valósul meg, mikor a vágóhidtól megszabadul a Táros közepe. A világítás kérdése ugyan még aligha oldatik meg az idén, a csatornázás ügye sem kerülhet napirendié, de a telelőn bevezetése ismét kecsegtető. Nem reméljük a városrészek egyesitéséuek nagy dicsőségű megoldását az idén, de elvárjuk a városházi ideiglenességek ós helyettes állapotok tökéletes rendezését. Az alkotások korszaka •jniiidenekeiőtt alapos műszaki képzettséggel biró mérnököt követel a városi tisztikar számára. A Széchenyi-tér rendezése, az uj szt. Háromság szoborcsoportodat fölállítása, az utezák kövezése, és tisztán tartása szintén az alkotások korszakához tartozik s igen valószínű, hogy valamennyi már csak idő kérdése. De a sok praktikus müveletek közé vegyünk föl valami kevésbé praktikusabbat, hanem a város kulturális fejlődéséhez és jóhirnevéhez már évtizedek óia hiányzó intézményt: a városi redontot. A Sas-kaszárnya rövid idő mnlva a város rendelkezésére áll. Már most ki kellene iraini a pályázatot. Esztergomnak a város egyik legértékesebb telkén olyan épülétre volna szüksége, mely először is állandó színházi helyiséget foglalna magában, moly nemcsak a hangversenyekre, farsangolásra, de gyűlekezel ekre is teljesen alkalmas lenne. Ezt a díszes, nagy csarnokot össze kell kötni egy tisztesóges nagy vendéglővel, modern kávéházzal és niveaun álló csarnokkal. Ez lenne a városi redont tartalma és vele egyszerre egész üiczat kérdés megoldva. A város adjon telket, adjon tehetsége szerint anyagi áldozatot is, de a közönség adakozzék, hiszen saját érdekéről, kényelméről, ízléséről, szórakozásáról és életrevalóságáról van szó. Most, az alkotások korszakában volna legalkalmasabb a kérdés tervbeli részleteinek megállapítására. Az esztergomi rodout ügye Esztergom jóhírnevének és életrevalóságának ügye. Ne altassuk soká, hanem óbreszszük föl necsak a városi redout eszméjét, hanem az adakozó polgárság önérzetét is. Uj kultúr rend. Esztergom, ápr. 6. Az első esztergomi concert populaire vasáanap este igen szépen sikerült az iparos ifjúság zsúfolásig megtelt helyiségéhen. Olyan közönséget üdvözöltünk ez alkalommal, mely nem szokott a rendes hangversenyeken megjelenni s olyannak találtuk, hogy az előadó művészetek élvezetére nemcsak fogékonysággal, de romlatlan lelkesedéssel is rendelkezik. Az iparos osztály szép nő világa s a törekvő fiatal iparos nemzedék kétségkívül sokat tatuilhalott a tanulságos estéből. Alkalma volt a felolvasás révén belekóstolni a tudományba, a zenei előadások révén a zeuoi gyönyörökbe s a szavalatok révén egy kis irodalmi él vezet bo is. Az irodalom és művészet pártfogása és tisztelete számára meg kell hóditanunk az intelligensebb iparososztályt, melynek rövid idő múlva tekintélyes társadalmi rendje lesz városunkban, mert műveltségre, vagyonra ós önállóságra épiti jövőjét. örömmel üdvözöljük az első concert populairet, az első népszerű irodalmi estével kapcsolatban városunkban. De a megkezdett munkálatott nem s/abad félbeszekiiani. A szellemi erők mindig rendelkezésre állauak, csak a rendezőség legyen résen ós ne veszitso el vállalkozó kedvét. Minden hónapban rendezzenek irodalmi és művészeti estét s az izlésuemesitő és szel lem nevelő hatás nem fog elmaradni. Az iparos osztály valamikor a német Hans Sachs idejében korszakot alkotott. A franczia iparos osztály a franczia szellemi élet legbiztosabb közönsége. Nálunk még nem érettek meg annyira a kultur-viszonyok, de rövid idő mnlva a magyar iparos világ is beleolvad a magyar szellemi életbe. A magyar irodalom és művészet egész uj alkotó elemekkel gyarapodnék s a kölcsönös előnyöket nem bánná meg egyik fél sem. Nemesítsük meg a magyar iparososztályt a szellem kincseivel, keltsük fel érdeklődését szellemi világunkért, szoktassuk őket az irodalom és müvét, szet pártfogásához, kultuszához s akkor a legmagasztosabb feladatok ogyikételjesitjiik : meghódítunk egy ogész társadalmi rendet a magasabb szellemi viiág istápolására. Gyerekek irodalma. (Olcsó könyvek gyarmekekuek.) A magyar gyermek- és ifjúsági irodalom az utóbbi években örvendetesen fejlődött ugyan, de még mindig a nagyobbára selejtes és rossz magyarsággal fordított idegen termékek dominálnak. íróink közt ma már többen kedvvoi f's hivatottsággal müvelik a gyermekirodalmat, de a tan férfiak és szülők még mindig nem lehetnek megelégedve, mert az eredeti és jó magyar gyermekkönyvekben is a képek rendesen idegenszerűek és a mi nem mellékes, ezek a könyvek oly drágák, hogy csak módosabb szülők szerezhetik meg azok is (Levél-toreclék.) , ' . . . Hogy igazán megérthess, fel kell idéznem emlékeimet, vissza kell mennem azokba a napsugaras derűs évekbe, mikor -a gondtalan gyermekkor ártatlan örömeit élvezem. Tehát . . . igen ! . . . egy kis falu jut eszembe, olyan, minő számos akad a vidéken, csak az utczája volt tisztább a rendesnél és az akáczfáinak száma nagyobb. Ali ! mintha most is érezném azt az üditő kellemes illatot, mely a szalmafödeles bájak közt szerte áradt mikor a fák megteltek a hófehér, fürtös virágokkal. Mintha a messze távolból ilia'os felhő közelednék felém, melyből fénylő körvonalakkal bontakoznak ki letűnt idők bájos korszakának kedves emlékei. Egy rózsás arezú, kislány alakja válik ki a legragyogóbban. A szomszédban ő volt a legidősebb a gyerekek közt, nálunk pedig én. Korkülömbség alig volt köztünk, mindössze.egy évvel, számláltam többet Margitnál.' Hát össze szoktunk. Együtt jártuk az aranykalászos mezőt, az ezer virággal hímezett rétet; űztük a pillangót s csokrot kötöttünk a virágból. A megszedett virágot rendesen ö csoportosította bokrétába, olyan, ügyesen tudta a színeket társítani, mint én soha ; hiába ügyetlenebb voltam és a forma s szinérzékem sem versenyezhetett az övével. Néha vad rózsa-bokorra akadtunk, szakítottam róla és a kezem többnyire megsebeztem. A vér láttára a mosolygós arcz elborult s valami imponáló, egyszerre boszankodást, szánalmat, szeretetet kifejező komolysággal figyelmeztetett, miért nem vigyázok jobban magamra. Hirtelen darabka vászon került elű — nála mindig volt ilyen — leültetett a legközelebbi zsombékra s gondosan bekötötte a vérző sebet. Én nem tudom, de később nem bántam, ha véresre kaiezoltam a kezem. A galamb-szelidség, a jóakaró gyöngédség sejtelmes, jóleső meleggel töltött el, melynek hiába keresem nevét. Máskor kimentünk a patak fü,:faárnyékolta partjára, picziuy angol horgot vettünk elő, csalétket tettünk rá és türelmesen vártuk, mikor kapja be egy ostoba potyka. Az élet némely mozzanata sokszor eszembe juttatja a mi ártatlan mulatságunkat, oly frappáns hasonlatosság van köztük. Hányszor láttam azóta, mint vetik ki a csalétket különféle alakban és minőségben a tapasztalatlan emberek tömegébe s gyakran akad, a ki rámegy a horogra, a cselszövök pedig örülnek rajta, mint mi akkor a zománezos pikkely ü potykának. Oh akkor sejtelmem sem volt ilyenről, hiszen az idealismus tiszta napja ragyogta be gyermeteg gondolataim mesés világát, ez a szivárvány sziliekben tüudöklö nap, mely zöldebbé tette a mezőt, mosolygósbbá az eget s illatosba a virágot; az egyedüli, izmus, melynek öntudatlanul hódoltam mit sem tudva modern testvéreiről. De visszatérek a tárgyra. Az évek repültek sebesen, mi pedig lőttünk. Időnként ott kellett hagynom a mezőt, berket, szalmafödeles házakat és Margitot. Ugy búcsúztam el tőle, mint testvér a jótestvértőt: megcsókoltam s ö visszaadta a csó-J kot, miközben sirtunk mind a ketten. Később beleszoktam a városi életbe, ott vig pajtásokra akadtam, a szünetekre pedig úgyis hazamentem s újra együtt járhattuk j a mezőt. Egyszer azonban nem leltem honn Margitot ; azt mondták, valamelyik rokonához ment. Ez a vacatió nagyon unalmas volt nekem. Kis falunkban magamhoz illő társra nem akadtam s a szomszédbeli többi lány mind oly-kicsi volt még ;nem is bántam, mikor megint visszavittek a városba. Ebben az évben elvégeztem a középiskolát s büszke önérzettel vittem haza szorgalmam jól kiérdemlett gyümölcsét, a t-estimoninm maturitatist. Mondjam-e, hogy örültek az öregek ; összefutott az egész ház, a szomszédok s köztük megpillantottam Margitot. Két év óta nem láttam már és két esztendő nagy ido serdülő leányok életében, önkéuytelen a mythológia istennői jutottak eszembe, melyekkel a múzsák csarnokában ismerkedtem meg. Szép volt s üde, mint Aphrodité, mikor a hüs tenger fodros hullámaiból megszületett. Tizenöt virágnevelö tavasz surrant el már fölötte s mindegyik juttatott neki bájaiból ; ez volt a tizenhatodik s ez valamennyit túlszárnyalta adományaival : a plastikai művészet remekeit utánozta Margiton. S azok a feslö rózsán rezgő harmatszemként csillogó bogár szemek most valami csodás, delejes tűzben égtek. Bűvös volt a ragyogásuk, mint azé a misztikus lángocskáé, mely néha csendes nyáa éjszakán hirtelen támad az ingószáru susogó nád erdőben, hogy egy pilfanatra elkárhoztassa a rét szendergő virágait. Az éjszakai vándor ámulva tekint a természet e különös játéka után s a hogy nézi, olyan megmagyarázhatlan vágy támad benne, szeretné a szellő szárnyán tova lengő tttzlángot követni. Ez a varázs ragyogott ki a Margit szemeinek éjszakájából. Meg akartam Ölelni, mint az előtt, elpirult s én egy pillanat alatt megértettem, mit jelent ez. Vége az elmúlt ártatlan időknek, kinőttünk a gyermekruhákból, a konvencionális illem szabályok nyűge alá kerültünk : már nem illik az, a mi előbb szabad volt. Zavarom csak növekedett midőn kezét nyújtotta s megszóllitott : — Hozta isten Géza ! Alig ismerem meg, annyira megnőtt. Már nem is tegezett. Nem emlékszem már, mit válaszoltam, ha nem sejtem, hogy az nem lehetett valami okos. A csodaszempár tüzét nem álltam ki, a szivemig hatolt s ugy megremegtem tőle, mintha villamos áram érne. E találkozás után sokszor azon értem magam, hogy ébren álmodom. Képeket láttam a jövőből, melyeken csak a stafage változott, ellenben a két főalak következetesen mindig ugyanaz volt. Magamra és Margitra ismertem bennök. Mondom állomképek voltak ezek, melyek eloszlottak mint a csalóka délibáb maga után hagyva a sivár liomokpu-iztát. Egy kifogástalan [.nyakkendős, boronált képű s gondosan fésült uri emberrel tnlálkoz.fcam mind járt az első napokban Mar-