Esztergom és Vidéke, 1892

1892-04-07 / 29.szám

mik ugy karácsony tájékán vásárolnak meg egyet-kettőt. A nagyok részére — ugy az intelli­gens osztály, mint a nép számára Tan­nak olcsó vállain tat nk, csak a gyer­mekvilág részére nincs. A szegény gyer­meknek meg kell elégedni az -olvasókönyvek tDbbé-kevésbbó jó, nagyobbára minden lélek nélkül való száraz o\vasmányaival. Azok a szép mesék, történetek, ver­sek, melyek a pompásan kiállított, méregdrága könyvekben -vannak, arájuk jiézve nem léteznek. Érdekes, hogy ezen a nagy hiányon *egy vidéki könyvkereskedő kivan segí­teni. Berger Miksa mármarosszigeti könyvkereskedő ugyanis egy olcsó gyermekkönyvtár kiadására vállalkozóit s ennek szerkesztésére Benedek Eleket nyerte meg. A villalat czime «Kis Könyv tár* lesz, április végén indul meg, egyszerre raiégy füzettel. Minden hónapban négy­-négy füzet, jelen meg 8 egy füzet ára 12 kr lesz. A füzetek terjedelme 4—5 ivre, tehát 60—80 oldalra van ter­vezve s fölváltva jönek egész füzetet betöltő nagyobb elbeszélések, mesék és kisebb elbeszélések, történeti kor­rajzok stb. Az első négy füzetet Jókai, íBenedek, Gaál, Bársony és Abonyi inák s már több jeles író adott kéz­iratot a szerkesztő rendelkezésére. Hisszük, hogy ugy a szülők, mint a tanárok és tanítók készséggel karol­ják fel a hézagpótló vállalatot, mely­hez hasonló még nem volt nálunk. Egy évbeli összesen 48 füzet jelen meg s tíz füzet előfizetési ára 1 frt. $ egy-négy füzeihez a kiadó 20 krért diszes bekötési táblát is fog adni, ugy, liogy a szegényebb sorsú gyermekek is egy könyvtárt gyűjthetnek össze. A kiadó a vállalat terjesztése érde­dében pályadijakat isi fiz ki a tanítóknak. Remélhetőleg nemcsak az egyesek, de az isk'vhi könyvtárak is sietni fognak e vállalatot megrendelni. Hisz különösen iskolai könyvtáraink ér/ik legjobban hiányát a jó gyermek­könyveknek. Még csak annyit jegyzünk meg, hogy ezek az olvasókönyvocskók csinosan lesznek kiállítva s szövegképek is lesz­nek azokban. HÍREK. — Vaszary Kolos herczegprimás Budapestről megérkezése után meglá­togatta Esztergomban Kruplanicz Kál­mán alispánt, a benczések székházát, Grivicsics ezredest a huszonhatodik ezred parancsnokát ós Pisuth István kir. közjegyzőt, kihez régi barátság kötelékeifüzik. A lig pihente ki uii fára­dalmait, hétfőn ismét Budapestre kel­lett utaznia, honnan rövid idő múlva megint visszatért székvárosába. — Herczeprlmásunk tegnap dél­ben a futárvonattal, titkára Kohl Me­dárd dr. kíséretében székvárosába vissza­érkezett. —A főapát beiktatása. Fehér Ipoly főapát most buesuzik a szegediektől. Húsvét után óhajtja Szegedet, elhagyni, akkor először is Bécsbe utazik s a nun­Cziusnál tiszteleg, onnan Győrbe jön s Győrből e hó 27-éu vonul be Pannon­halmára. A herczegprimás június havá­ban szenteli fel az uj főapátot. A fel­szentelés, a mint alább is jelentjük, Esztergomban vagy Pannonhalmán tör­ténik. — Az uj főapát fuiszentelése. Fehér Ipoly pannonhalmi főapát Va­szary Kolos herczegpri mást kérte föl, hogy őt fölszentelje. A fölszentel és vagy Pannonhalmán vagy Esztergom­ban fog végbímienni, Minthogy azon­ban már eddig is igen sokan jelent­keztek az Ünnepre s Fehér Ipolynak az országban rendkívül sok tisztelője van, a ki szintén jelen óhajt lenni, a pannonhalmi lakásviszonyok aligha lesz­nek kedvezők s így a föiszenteles min­den valószínűség szerint júniusban, Esz­tergomban fog megtörténni. A ('őszékős­egyház ez alkatommal igen ritka és fé­nyes szertartásnak lesz színhelye, mert mióta a bazilika áll, nem széntől tek benne be nézés főapáto . — A nagyszombati vikariátusból Nagy-szombaioól írják : Az itt székelő érseki helykökség területén, melyhez egész Po/,sonym. ós Nyitramegye túl­nyomó része tartozik, egy állandó szent­szék is működik, melynek működése és hatásköre Vaszary primás intézkedése folytán a legmagasabb fokú dispenzá­cziók elintézésére is kiierjesztotvón, a szentszéki jegyzőséget elválasztották a főgymu. tanári állástól s erre Zuaine­nák István eddigi sz. széki jegyzőt ne­vezték ki, a ki fögymn. tanári állásá­tól legközelebb megválik. Fontos az uj primás azon intézkedése, mely az összes személyi ügyeket, még a káplánok dis­pozic/.ióját is magának tartotta fenn a vikariátus területén, a mi ezen expo­nált lót haza részben nagy körültekintést igényel magyar, nemzeti szempontokból. — Budapestről Teschenbe lóháton. Jenő föherczeg húsvét után Budapest­ről Teschenbe lovagol, a hol azelőtt a századik ezrod parancsnoka volt. Út­közben több helyütt meg fog rövid időre pihenni. Kísérete körülbelül liz-tizenkét törzstiszt lesz. A föherczeg apr. 19-én érkezik Esztergomba. — PírOS tojás. A dal- és zeneked­velő egyesület húsvét hétfőn hangver­senynyel összekötött tánczvigalmat fog rendezni a Fürdő nagy termében. — A nagy kaszárnya épiiő vállal­kozói közt vau Pfalcz József helybeli jóuevü építő is, ki Gfrerer budapesti vállalkozó czéggei ajánlat dolgában a legjuláuyosabbak közé sorolható. — A kaszárnyaépités ügyében kedden délutáu a kuszárnyaügyibizoft­ság ülést tartott, melyen elhatározta, hogy a hat pályázó közül a Grünvald­Testverek czégót fogja ajánlani a köz­gyűlésnek. Grünvaldók tudvalevőleg a a logjutányosabb árszabást adták be s a 465.980 frira tervezett kaszárnyát 388.500 fnórt hajlandók felépíteni, — Az első concert popuSaire. A városi kaili. iparosifjak önképző ós betegsegélyzőegyesülete vasárnap a dal­os zenekedvelő egyesület közreműködé­sével igen sikerült népszerű hangver­senyt rendezett. Az egyesületi helyisé­gekben minden talpalatnyi tért elfog­lallak főkép olyan családok, melyek eddig nem igen voltak láthatók a Fürdő nagy termében rendezett hang­versenyeken. És épen ebben találjuk mi a népszerű hangversenyek kultu­rális fontosságát. Maga a programm a következő volt: 1. Hármas Haydntői : előadták Bellovits Karolina k. a., Boro­vitska Adolf ós Sfraka Iván, 2. Áb­ránd az Alvajáróból : előadta Pfalcz Gizella k. a 3. a) Mikor dédern ifjú volt magándal, magyar népdalok éne­kelte Perényi Margit úrhölgy, 4 Angyal és ördög szavalta Kocsi Sándor egye­sületi tag, 5. Egy háromszáz év előtti strike, felolvasta : Kollányi Ferencz, 6. Magyar-Ábránd Sarasatelől ; hegedűn előadta Feigler János és zongorán Bel­ievits Karoliu k. a. 7. Magyar-Rhapsodia Gáli Ferenczfől ; előadta Bollovits Karoliu k. n. 8. Pókayné Gyulay Páltól |szavalta : Roílinágel László, egyesületi ; tag. A rendezőség valamennyi közre­j működő hölgynek igen csinos csokor­ral kedveskedett. Taps és eíiamerés bőven kijutott, a mit a közreműködők az afrikai hőség daczára is de re kasa. n megérdemeltek. A vendégeket Dóezy Ferencz elnök fogadia s a népszerű hangverseny végén az egyesület nevé­ben Fehér Gyula dr. mondott hálás köszönetet a közreműködők buzgóságáért. — Az első Sétazene. Vasárnap délben játszott az idén először a ka­tonai zenekar a Széchenyi-téren.- Prsina karmester uj nyitány-indulója és a Ba­ross- induló nagy tetszést arattak. - Az aréna uj ruhában. Az aréna eddigi nyers téglafalaira s Esztergom összes fiók Teli Vilmosai által bepa­riltyázott ablakaira uj ruhát szabnak. Az áldozatra kész tulajdonos szépen ki­esiuositfatja az arénát, a mi nemcsak a közönség általános örömére, de a kö­zeledő kitűnő szegedi színtársulat meg­lepetésére is fog szolgálni. --Az ínségeseknek Papos Erzsike k. a. egy forintot, küldött be hozzánk, mely összeget szombaton délutáu (apr. 9.) fogunk az addig beküldőttekkel a Budapesti Hirlap főgyüjléséhez járul­tatni. - A Magyar Sálon áprilisi füzete kellemes meglepetésben részesíti a nagy közönséget. Nagy feltűnést kelt négy­nyolcz szín fi eredeti fametszeteivel, melyekhez hasonlót magyar vállalat még nem produkált. Papiros anyaga is sok­kal finomabb s igy a gondos és ha­tásos reprodukcziója még inkább fog tetszeni. A Magyar Sálon szellemi ér­tékéről maga a tartalom beszól. A ma­gas irodalmi színvonalú vállalatnak se­honnan sem volua szabad hiányoznia, a hol irodalmunk legszebb gyümölcsei­ért lelkesednek. — Iparunk érdekében. A győri kereskedelmi- ós iparkamara már meg­tette fölterjesztését a kormányhoz a kerület főbb iparüző városai érdekében. A terjedelmes memorandumban Eszter­gomra vonatkozó következő előterjesz­tést olvassuk : «Esztergom városát a fővároshoz való közeifekvése igen al­kalmassá tenné arra, hogy oly iparág művelése honosittassók meg falai kö­zött, melynek czikkei iránt nagy a ke­reslet s mely iparágbél ma csaknem kizárólag külföldi gyártmányok elégí­tik ki a szükségletet. Bőripari tanmű­hely volna ez, s általa a bőrnek ké­nyelmi és szükségleti czikké való fel dolgozásához értő szakiparosok képez tetnónek ki. A város iparosai emeJlei i az üvegiparról tesznek említést, mim a melyhoz a szükséges nyers anyaggal bŐveu rendelkezik Esztergom határa.* — A Magyar Sión márcziusi fü­zete a herczegprimás sz. István-társu­lati hires beszédét adja, Halmos dr. a pozsonyi generális szemináriumot is­merteti, Gergye Lóuárt zsidó-keresztény sibyllai jóslatokkal foglalkozik, Walter Gyula pedig Coineniust mól tatja. Gaz­dag irodalmi és művészeti rovatában a legújabb egyházirodalmi művek is­mertetésével foglalkozik. — Utazási Ösztöndíj ipariskolai szaktanítóknak. A győri kereskedelmi ós iparkamara a nagyin, kereskedelem­ügyi m. k. miniszter ur fölhívása foly­tán pályázatot hirdet a miniszter ur által adományozandó néhány 300 és esetleg 600 frtos utazási ösztöndíjra. Az ösztöndíjra oly szakiskolai (tanmű­helyi) szaktanítók, illetve tanárok pá­lyázhatnak, a kik vagy már működtök valamely anyag-, fa-, vagy fémipari szakiskolánál (ideértve a háziipari tan­műhelyeket is), vagy a jövőben létesí­tendő ily intézetnél alkalmaztatni óhaj­tanak s a kik alkalmasak arra, hogy akár az ipari szak rajz, akár szaktár­gyuk gyakorlati tanulmányozására kül­földre küldessenek. A pályázók kötele­lesek elméleti- és gyakorlati tanul Hiá­nyaikat;, eddigi működéseiket a kérvény­ben részletesen előadni s okmányokkal igazolni. A kellőleg felszerelt pályá­zati kérvények a győri kereskedői mi es iparkamarához f. ó. ápr. 30-ig nyúj­tandók be. Győrött, 1892..márez. 31-ón. A győri kereskedelmi és iparkamara : Jerfy Antal sk. elnök, Szávay Gyula sk. titkár. — Magyar hittérítő Chinában. Ürge Igoacz magyar misszionáriusról, kit városunkban is jól ismernek, az a hir terjedt el, hogy a chinaiak meg­ölték. Örömmel értesülünk róla, hogy a hírből semmi sem igaí. A misszio­nárius ugyanis levelet intézett egy esztergomi paphoz, melyből a követ­kező részleteket közöljük: «A közada­kozásokból 1. Építettünk a nénók szá­mára emeletes házat melléképületekkel együtt. 2. Az árvaleánykáknak még nagyobb emeletes házat szintén mel­léképületekkel. 3. Beteg férfiaknak két még nagyobb emeletes házat, valami 120 ágyra. 4. A beteg asszonyoknak emeletes házat, 36 ágyra. 5. A lány­kák számára iskolát emelettel. Ezen­kívül még több melléképületet, kony­hák, éléstárak, raktárak, gyógy tárak stb. számára. Az egész telep egy kis városnegyedet képez. Minden fal, még a keritésfalak is czölöpökön és kőalap­zatou állanak, tehát minden tekintet­ben a lehető legszilárdabbak. Sok volt a gond, de hála Istennek, most már egészen a vége felé járok. Az egész került valami ötvenezer forintba. Adós­ságom maradt kétezer ... Ha a jó Is­ten megsegít, lerajzoltatom vagy fény­képeztetem az egészet s akkor majd ft. urnák is megküldöm, kivéve azon esetet, ha költséggel nem bírnám. De hátha majd a pogány chinaiak eljön­nek s az egészet elégetik, felperzse­lik ? Egészen nyugodt fogok maradni ft. Uram. Ugy gondolom, hogy ebben az egész dologban a jó Isten szent akaratját tartom szemeim előtt. Ha Is­ten megengedi, hogy ez uj telepitvény megsemmisíttessék, ugy jele, hogy az Istennek a dolog nem kellett vagy még nem kell. Az is meglehet s talán ez a legvalószinüab, hogy Isten bűneim miatt nem fogja engedni, hogy tett fáradságomnak maradó eredménye le­gyen ; az esetben pedig méltó, hogy bűneimért büntetést szenvedjek. Tehát akár igy, akár ugy, mindenben ós min­deukor legyen meg az Ur legszentebb akarata ! . . .» Á s levél egyéb részei magánérdeknek, j gitéknál. Haragudtam rá nagyon, mert mindig ott volt a Margit nyomában, pe­dig úgy vártam az alkalmat, hogy egyszer kibeszélhessem magam négyszemközt. Nem toldám a szót , az egyik nap a Margit ke­zét, kötelességének tartja tehát először is velünk tudatni az örvendetes családi ese­ményt, egyszersmind meghívni az eljegy­zés megünneplésére. Ugy éreztem magam, mintha paradicsom­ból sivár, oázlalan puszta közepébe kerül­tem volna . . . S még hozzá jó képet is kellett vágnom, hogy nevetségessé ne váljak. Ott voltam az ozsonuán, de nem bírtam ki a vihar támadását, mely bensőmben dult. Felhasz­náltam az első kedvező pillanatot, hogy elosonhassak az örömzajból, hol mindenki oly kimondhatlanul boldog volt. Kimentem kertünk mögé a folyó part­jára. Alkonyodott ; a félhomály erősbödött; egyszer csak beleolvadt a sötét éjszakába. Akkor a barcsi malom tájékáról bánatverő nóta szűrődött át hozzám a zizegő fttzlom­bokon keresztül, mig lenn a «lágyan zsongó habok ezer kis csillagot* rengettek ós bo­lond dolgokat kezdtek mesélni. Azt, hogy az örvénylő mélységben, a piros uszonyu halak birodalmában örök nyugalom honol ; nincs ott szenvedély, nincsen fájdalom; dicsőség, hiúság, szerelem, az emberi élet elsőrendű motorai, ott ismeretlenek . . . A réti tó partján vakkantott a távoli jiádasibni, gúnyos kaczagásként hatott rám a vak éjszaka hangja. Igaza volt neki ! Hiába is beszóltok azfcáu a habok nekem : szorettem nagyon az életet, ebbe temetke*­teitt a folyó helyett... SZABÓ LÁSZLÓ.

Next

/
Thumbnails
Contents