Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 22. szám

ESZTERGOM, XI1L ÉVFOLYAM.

22. SZÁM.

VASÁRNAP. 1891. MARCZ1ÜS 15.

MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER:

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI. ÁR:

Eiiósz évre.............................'

..................................6 írt — kr

F

M évre..........................................................................3 R't — kr

N

edveit évre.....................................................................1 fit 50 kr

Fgy szám ára 7 kr.

Városi és megyei érdekeink közlönye. S Z E R K ÉTzTő S É G :

PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT,

hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

KIAD 0 - hTv ATAL :

SZÉCHENYI-TÉR 331,

hová a lap hivatalos és magánhirdetései, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reklamálások intézendőlc.

íD------------------------------------------------------------------------@

H

IRDETÉSEK :

HIVATALOS HIRDETÉSBE: I szótól 100 szóig 75 kr, 100- tól 200-ig 1 frt 50 kr, 200-tól 300-ig 2 frt 95 kr.

Bélyeg díj 30 kr.

MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosab- bn n közölt etilek.

NYILTTÉlt sura 20 kr.

MÁHCZIÜS 15.

A szabiids.ig napjak ünnepelni Összejöttünk, lelkes magyarok !

A nagy eszmét látom szárnyra kelni, Mely fölöttünk csillagul ragyog. Sziveinkben márczius virága,

A szabadság emléke virul.

Köszörűt fonván áldott hazánkra A dicsőség vérrózsáibul.

A kik a szent harc/ füzében égtek, Most könnyekkel áldoznak csupán,

S könnyezésük az uj nemzedéknek, Szép szivárvány elszállt vész után. Agg szemeknek „méla csillogása Múlt fényétől reszkető tükör:

Ott a nemzet hős titáni láza,

Mely csodás tettekben égre tör.

Nézd, borongó, bágyadt nemzedékem, A magaslati tündöklő napot!

A magyar nép egy nap ihletében Századokra méltót alkotott.

Békót vert a tél szellemre, kézre, Törpe lét tengett a hó alatt,

De tavasz lett egy varázsütésre S óriást szült minden pillanat.

Küldőn, égen, szívben, gondolatban A tavasz ragyogva tört elő,

. A dicső nap lángján halhatatlan Alkotásra ébredt száz erő.

S verőfényben ringatá a szellő Budapest zászlós utczáin át A szabadság fájának legelső Levelét: Petőfi szent dalát.

Talpra magyar! egy ország imája;

S a rajongók lángoló hada,

Mely visszhangot zug bátran reája, Nem tömeg már — a nemzet maga ! Millió szárny emel egy nagy eszmét, Egy érzésben egy szív nemzetünk ; Eskü harsan, a zsarnokság vesztét Zengve : »Rabok tovább nem leszünk !«

S a szabadság napját ünnepelve Évrül-évre újra zeng a dal ;

Forr a vér és lángra gyűl az elme Es az ünnep egy-egy diadal.

Béke csöndjén, munka hétköznapján Jelszó és Ígéret ünnepünk,

Hogy —- reánk vad ellenség rohanván, E nap ismét fegyvert ád nekünk.

Mert e márczius-nap halhatatlan,

S mig magyar lesz, mindig élni fog ; Él a győztes nemzet akaratban,

Hősök harczi kedvében lobog.

A magyar hazát akárki bántsa, Szabadságunk őre fenn virraszt,

S ha veszély jön; márczius varázsa Hoz megint ránk oly dicső tavaszt! RTJDNYÁNSZKY GYULA.

A fökáptalan emlékirata.

(Vége.)

A primási széknek a fővárosba való áthelyezése egyébként máskülönben is gyöngítené ezen intézmény nimbusápak fényét, tekintélyének erejét, a nemzeti közművelődésre, a hitélet emelése és közjótékonysági müvek létesítése által gyakorolható befolyását. És ezen hátrányokban közösen osztoznék fejével a szintén ősi helyéről kimozdítandó főkáptalan.

Mi úgy fogjuk fel a dolgot, hogy azon arányban, melyben szaporodnának a fővárosi élet drágasága, s a provincziában alig ismert sokszoros igényei folytán a Budapesten székelő érsek és kanonokoknak az élet szükségletei kielégítésére s társadalmi állásukhoz mért"1 bizonyos el nem kerülhető luxus födözésére fordított kiadása

saik, ugyanazon mértékben dugulnának be a közművelődés és közjótékonyság forrásai, melyek az esztergomi érsekek és kanonokok egyszerű provincziális életmódja mellett megtakarított jövedelmeikből keletkeztek.

A Külső fény, a főváros zaja, pezsgő élete, politikai és társadalmi tusai, úgy véljük, ke\ ésbé alkalmasak az egyházi élet és tudományosság emelésére. Az egyház- megyei papság és hívek szellemi irányítására jótékony befolyást csak oly érsek és káptalan lesz képes gyakorolni, mely egy- liázias gondolkozásmód mellett bizonyos askétai szigort fejt ki önmaga ellen s hivatása kötelmeinek betöltése után inkább a tudománynak él, mint a politikának, szórakozást nem világias időtöltések és mulatságokban keres, hanem imában és könyvei közt talál.

Az a prímás, kit a politikai élet köznapi tusáiban napról-napra megluirczolnak, földre tepernek, nevetségessé tesznek, emberi gyöngéit a pártok mérkőzése közben fegy- j vérül használják, csakhamar el fogja veszi- ! teni minden prestigét s lesz belőle egy közönséges viador, kinek találása az utcza sarától szennyes. Ellenben az ősi székhelyén egyházi hivatásának élő s politikai élet mozzanatait a távolról figyelő érsek alkalmas időben mindig képes lesz a keresztény tanok szűrőjén megtisztult eszméket hozni a már már elfajuló politikai vitába s komoly érveléssel, sértetlen tekintélyével felvilágositólag, csillapitólag hatni a kedélyekre, uj és üdvös irányt adui a netán útvesztőbe került szellemi mérkőzésnek.

Bár félnünk kell már, hogy hosszadalmasságunk miatt Exciád türelmével visszaélünk, nem tehetjük mégis, hogy ne reflektáljunk azon nehézségekre, melyek az esztergomi érseki széknek minden tartozékával a fővárosba való áthelyezése alkalmával fölmerülnének.

Azon idő óta, hogy az esztergomi vár a kereszténység megesküdött ellensége kezébe került vala, az érsek és káptalan ősi helyéről kizavarva, számkivetésben élni kényszerült. Az exilinm sokáig tartott s az érsek és káptalan úgy a hogy tudtak, berendezkedtek az idegen földön. 1683-ban kiüzetvén a török az esztergomi várból, negyven évre rá a magyar országgülés már foglalkozott az érsek és káptalan ősi székhelyére való visszatelepítésének kérdésével, 1723 : 55. §-ában abbeli óhajának e szavakkal adván kifejezést : »Capitulum Stri- goniense nullo jam amplius metu Turcicae potintae superexistente ut (quam. primuni fieri poterit) Strigonium redeat, ibidemque contiuuam figat mansionem, conveniens est.«

És habár a nélkül is mind a káptalan, mind az érsek vágyva vágytak ősi székhelyökre visszavándorolni, mint erről egyebek közt Barkóczy prímás 1761. évi okt. 16-án kelt s a föegybázinegye papságához kibocsátott körlevele is tanúskodik, hol igen figyelemre méltó érvek hozatnak fel a mellett is, miért kelljen éppen az ország első főpapjának Esztergomban székelnie, mégis újabb száz esztendőre volt szükség, hogy a visszahelyezés [ténynyé váljék. — Annyi akadály szegte útját a legforróbb óhajtásnak, a legbuzgóbb törekvésnek. És habár Barkóczy prímás dicső emlékű Mária Teréziától 1761-ben az esztergomi várat e czélra királyi adomány utján megnyerte, a visszahelyezés még sem ^történt meg hamarább, mint 1782-ben Ruduay prímás bevonulásával.

Azóta az esztergomi érsek és a káptalan egyebet sem tettek, mint közel egy századon át építkeztek. Legnagyobbrészt az érsekek magánvagyonából épült a díszes főszékesegyház, mely közelebb az elhunyt

áldott emlékű érsekatyánk fejedelmi bőkezűsége és áldozatkészségé folytán az ország ujabbkori műremekei közt első helyen áll. És most, midőn e fenséges Isten háza teljesen befejezetten áll előttünk, hagyjuk itt e szent csarnokot, hogy e hely,^melyen a kereszténység bölcsője ringott, mely szent István által az Ur házává, az ország első székesegyházává kiválasztatott, ismét pusztulásnak induljon s gyom, fű és éktelen bozót takarja e szent helyet?

Exciád bizonyára gondolt már az áthelyezés gyakorlati nehézségeire is. Nem volna-e lealázó az egész országra, ha esetleg egy szerény plébánia templom rendez- tetnék be az ország első főszékesegyliázává ? A budai primási palota ideiglenes szállóhelynek igen alkalmas, de a primási udvartartás s az egyházmegyei hivatalok, könyves irattárak stb. befogadására teljesen elégtelen. És kérdjük, mi fogna történni a b. e. Simor prímás által alapított keresztény múzeummal, képtárral és könyvtárral ? Az alapitó oklevél értelmében, melynek egy másolati példányát van szerencsénk tisztelettel ide mellékelni, jelen helyéről el nem mozdítható s ezen főkáptalannak szoros kötelessége »azt minden bármely oldalról származható megtámadtatás, elidegenítés, megesőnhitás, jelen helyiségeikből való el- eltávolitás — vagy szétszóratás veszélyei ellen megvédeni és megoltalmazni.« Mi lesz egy oly kisebbszerü városban, mint Esztergom, melynek vagyonossága, ipara és kereskedelme jó részt a prímás, káptalan és a szeminárium helyben lététől föltételezhetik ; azokból az épületekből, melyek jelenleg a káptalani tagok, a káptalan tisztsége lakóházául és hivatalos helyiségéül szolgálnak ? Mi lesz a szemináriumi és könyvtári épületekkel ? És mily jövedelmi források állanak rendelkezésül mindezen elősorolt épületeknek a fővárosban megszerzése, újból való emelésére ?

És ha mindezen szükségletekről csakugyan gondoskodva találna lenni, az épületek a fővárosban felszerelve átadatnának az érseknek, káptalannak és szemináriumnak : bátorkodunk tisztelettel kérdeni, vájjon a czél, amely miatt mindezen költséges apparatus beszereztetett: az esztergomi érseknek Budapesten való rezideálása tényleg és csalhatatlanul el lesz érve? Mi úgy tudjuk, hogy az esetben is az érsek egyéni hajlamaitól fog függni, vájjon állandó lakhelyéül a budapesti, esztergomi, pozsonyi, bajcsi vagy püspöki rezidencziáját fogja-e választani ? Az egyházi törvények, nevezetesen a tridenti sz. zsinat c. 1. Sess. XXIII. de Ref. a rezideálás tekintetéből a püspököt csak arra kötelezi: hogy egyházmegyéje területén tartózkodjék s Urjövet és nagyböjt idején, továbbá a karácsonyi, húsvéti és pünkösdi ünnepek alatt, valamint Űrnapján székesegyháza mellett tartózkodjék. Arra pedig országos törvény által kötelezni akarni a primást, hogy állandóan Bpesten lakjék, nemcsak azért nem lehet, mert ő nemcsak Budapest fővárosának főpásztora, hanem egyházmegyéje egyéb híveié is, de másrészt egy esetleg ily értelemben hozandó országos törvény oly túlkapása volna a világi törvényhozásnak az egyházi térre, mely ma, midőn a törvényhozás többé uralkodó vallást nem ismer s a kath. egyházat is a bevett vallásfelekezetek közé sorolja, mivel sem volna indokolva s csakis az állam és egyház közötti viszony kié 1 e- sitésére szolgáltathatna fegyvert és alkalmat.

Azonkívül bátorkodunk azt is felemlíteni, hogy más tekintetben is nem egészen szerencsés választás volna az esztergomi fő- egyházmegye központjává tenni a fővárost. Az a szegény falusi nép, kinek nem ritkán akad dolga főpásztoránál és az egyházmegyei hivatalokban, miként igazodnék el a fővárosban? bőimét venné a költséget az ottan való tartózkodásra? Nem esnék-e áldozatni lelketlen csábítóknak, lélekkufá- roknalc? és a szegényebb dotáczióval bíró lelkészkedő papságra nézve nem volna-e egy-egy hivatalos ügyben teendő ut a fővárosba szerény anyagi viszonyainál fogva egy újabb ok az elégületlenségre ? És ä főváros lazább erkölcsei és az ott található hitközöny a gyakoribb érintkezés folytán nem terjednének-e a vidéken is ?

Mindezek oly kérdések, melyek megfontolást érdemelnek s úgy véljük, hogy a szellemi és anyagi kár, mely a főmegye papsága és híveire az érseki széknek Budapestre való áthelyezéséből támadna, messze túlhaladná azon különben is problematikus előnyöket, melyek az érseki székhely megváltozásából a fővárosra háramolnának.

Budapest felvirágzása, Istennek hála, oly szép lendületnek indult s nincs benne kétség, hogy a prímás székhely nélkül is rövid időn át világvárossá növi ki magát. De a prímás és a kaptalan a fővárostól nem várhatják sem szellemi sem anyagi emelkedésüket ; sőt ellenkezőleg, mig a vidéken missziót teljesítenek, a közmivelődés és magyarság szolgálatában s ehhez mért előkelő állást foglalnak el a társadalomban, a főváros óriási nagyságával s az ott összehalmozott szellemi és anyagi kincsekkel úgy el fogja nyerni mind a kettőt, hogy mint számbavehetö tényezők alig fognak feltűnni s befolyásuk nemcsak a fővárosi társadalomra, de a főmegye egyéb vidékeire is alig lesz érezhető.

És utóvégre a főváros anyagi vagy kulturális érdekeinek ezen befolyásra nincs, is szükségük, ellenben a vidék nagyon is reá szorul. A kereszténység első századaitól fogva az érseki és püspöki székvárosok mindenkor a művelődés és vagyonosodás góczpontjai valónak. A székesegyházak árnyékában keletkeztek a káptalani iskolák és egyéb felső tanintézetek. Az odacsődülö ifjúság a székesegyház papságával és a szerzetes rendekkel emelte az ipart, forgalmat idézett elő a kereskedelemben, s mig egyrészt az érintkezés közvetlenségével emelte a lakosság miveltségi színvonalát, addig másrészt bő forrásul szolgált a polgárság vagyonosodására. Ma sincsen ez különben. És bármennyire óhajtjuk is az ország fővárosának mennél gyorsabb felvirágzását,, azt azonban helyes politikának nem tartanok, ha a főváros kedvéért a vidék ezen művelődési és vagyonosodási góczpontoktól megfosztanék. Tessék a fővárosnak újat teremteni, uj intézeteknek életet adni, de ne nyelje el azon szellemi és anyagi tőkéket, melyek az ország vidéki városai számára alapittattak és gyüjtettek.

Ha nem is mondanék, Exciád állam- férfiúi és neinzetgazdászati bölcsesége ki fogja találni, hogy mi itt első sorban. Esztergomra goudolunk, melynek nagyinultu történetével ezen fökáptalan története oly szoros kapcsolatban áll s mely az érseki szék áthelyezésével kimondliatlan károkat szenvedne.

Végül nem hagyhatjuk érintetlenül saját házi ügyeinket sem és habár nem ludjúk Excziád mily véleményt méltóztatik az esztergomi fökáptalan jövendő sorsa .felöl táplálni az esetre, ha az érseki székhely Budapestre áthelyeztetnék, . mindazonáltal jelen tiszteletteljes előterjesztésünk bevezetésében kifejtett okoknál fogva szükségesnek véljük Excziád magas figyelmét a következőkre teljes tisztelettel felhívni.

Az esztergomi főkáptalan, miirt erről estei Hippolrt érsek 1495= évi nov. 1-óü kelt oklevele, de egyéb okmányok is ta-