Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 14. szám

intézkedésre Tan szükség, S most, hogy it megyei közigazgatás és önkormányzat szervezéséről szóló törvényjavaslatról egy félhivatalos tájékoztató közlemény megjelent a lapokban, azt látjuk abból, hogy a kormány komolyan is veszi a gazdasági ügyek intézését. A szervezeti javaslatban egy nj állás rendszeresít telik minden megyében és ez : »a gazdasági ügyek intézésére hivatott közeg.« Ez azt jelenti, hogy a kormány azt akarja, bogy legyen minden megyében egy olyan állami tisztviselő, a ki a megye területén kiesiben azokat a funkcziókat végezze, melyeket a földművelés, ipar és kereskedelem ügyi miniszter az egész országra vonatkozólag végezett addig, migaz uj szervezés által az ipar és kereskedelmi ügyek a föl dinive léstől külön nem választattak s csakis az erdészeti ügyek intézteinek a külön erdőfelügyelők által, mely állások az egész adminisztrá- ciió szervezetével szorosabb kapcsolatba hozattak.

az a tény tehát, hogy mindegyik megye megkapja maga közgazdasági vezérét, egy roppant nagy fontosságú reform. S a kik ennek jelentőségét, nem akarják belátni, csak arról tesznek tanúságot, hogy a közgazdasági udminisztráezió feladatairól nincsen fogalmuk. A szóban levő közeg nevét a hivatalos közlemény nem mondta meg; lehet, hogy »gazdasági« vagy »köz- gazdasági felügyelőnek« fogják hívni. A név nem teszi. A fődolog az, hogy Ő lesz hivatva az alispán melleit vagy alatt a közgazdasági ügyeket a megyén intézni. Minthogy pedig a vármegye területén leginkább a földinivelési érdekek dominálnak, mert az ipar és kereskedelem a városokban konczentrá- lódik, az uj közeg lényegileg a megye föl dini ve lésí minisztere lesz, habár az uj állás egyelőre tán nem is lesz a reá bízott ügyek fontosságának megfelelő hivatalnoki ranggal és dotáczióval ellátva.

A közigazgatási reform egyébiránt, még nem véglegesen befejezett mű. És ha a megyék czélszerűnek vélik, peticziónálhatnak a kormánynál és a törvényhozásnál, hogy Hibáztassák fel ez az állás magasabb hivatalnoki jelleggel és helyeztessék közvetlenül a főispán alá és az alispán mellé. Hogy mi a kívánatosabb, azt, nehéz eldönteni; mert ha a gazdasági felügyelő nem állna az alispán alatt, liánéin vele egyrangu lenne, ezzel az alispán! állás tekintélye csökkentettnek, a ki pedig az egész vármegye igazgatásának vezetője lesz. A maradi párt, mely milsem akar a közigazgatás államosításáról tudni, úgyis azt a szemrehányást teszi a kormánynak, hogy kivetkőzheti az alispáni állást régi fényéből és kormány komisza fiússá teszi. Ez egy igen igaztalan vád. Mert a kormány, ellenkezőleg, az állal, hogy a közgazdasági ügyek intézőjét a vármegyén az alispán alá helyezte, ezzel éppen azt bizonyította be, hogy még nagyobb hatáskörrel akarta az alispánt, legalább az önkormányzat valódi feladatai tekintetében felruházni, mint a minővel az a múltban bírt.

Azt, a tényt, hogy a megye a politikai térről inkább közgazdaságra szőrit! atik, minden komoly polgár csak örömmel üdvözölheti, mert nincs hálátlanabb foglalkozás annál, mint ha a polgárok, kiknek családjuk jólétéről s a nemzeti vagyonosodat és közművelődés előmozdít,ásáról kellene gondoskodniuk, meddő, czéltalan, politizálással töltötték idejöhet. A kormány azt akarja, hogy tanuljon már meg egyszer a magyar ember is jól és szakszerűen gazdálkodni s ne veszítsék el a régi magyar jő családok az ősi birtokokai, hanem szereljék azokat fel kellőkép, hogy no kelljen kivándorolniuk a pennsylvaniai szénbánya régiókba, ha pénzt szerezni akarnak, hanem szerezhessék azt meg idehaza a magyar földön.

Nem is csorbítja a magyar kormány a megyék önkormányzati jogát közgazda- sági ügyekben egy hajszálnyival sem, hanem ellenknzőleg, kiiágitja, mert a megyéknek biztosítva van a jog, hogy közgazdasági érdekeik fejlesztésére szabadon létesíthetnek intézeteket és intézményeket, hozhatnak statútumokat, csinálhatnak budgelet, kivethetnek pótadókat. És a kormány azonfelül még a megye szolgálatába álliija az előbb mondott közeget, hogy legyen ő a megye közgazdasági minisztere, a kinek azonban minden lépését és tettét ellenőrzi a vármegye és őt felelősségre is vonhatja, ha hivatásában helytelenül jár el.

Hát lehet-o a megyei autonómiának ilyen kiszélesítésével szemben szó arról, hogy a kormány tönkre akarja tenni a vármegyét? Nem akarja tönkre tenni hanem ellenkezőleg azt akarja, hogy az uj életre keljen s a nemzeti vagyoncsodásnak és művelődésnek Jogba* al- masabb tényezőjévé váljék.

Országos kufturegyeslilet.

i.

Az oláh vagy ha úgy tetszik román nemzet, a magyar nemzetre veszélyes soha nem lehet. Miért? mert összesen az egész románság Európában nem több, mint magyarság Magyarországon, mert nyelve, irodalma, sokkal fejletlenebb, mint a mienk, mert vallása semmi vonzerővel nem bir. — Mert Erdély története mutatja, hogy e részben már történtek nevezetes kísérletek, t. i. Moldva-Oláhországgal egyesíteni Erdélyt és o kísérletek akkor történtek, mikor ádáz pártoskodás dúlt Erdélyben ; — és mert Erdélynek geográfiái fekvése e részben szerencsés. A Kárpát bérczei nagy és erős véd fal.

Ha akkor nem sikerüli, ugyan képzelhető-e, hogy sikerüljön most vagy ezentúl, mikor Erdély Magyarországgal urnáivá van, midőn a nemzet élén oly alkotmányos és Magyarország iránt a legjobb indulata fejedelmek fognak ülni, mint Magyarországnak félként mostani királya és midőn egy önérzetre ébredt magyar társadalom oly hűségesen áll őrt.

Innen tehát veszély véleményem szerint nem fenyeget.

De olösmerem, hogy az erdélyi románok, vagyis inkább azoknak csak fanatikus vezetői ma legkevésbé megközelíthető elem, mégis meggyőződésem, hogy el fog jönni az az idő, midőn a román nép őszinte barátja lesz a magyarnak ; miért ? mert őt a nagy szláv birodalom részéről az elnyeletésnek — hiszen már egy párszor torkában is volt— még nagyobb veszélye fenyegeti, mint minket, tehát a közös veszély fogja esetleg barátunkká tenni.

Minden körülményeket tekintetbe véve, csak egy nemzet van, mely valódi veszélyt hozhat a magyarra és ez a roppant; szláv nemzet. Miért?

Mert Magyarország délről, északról ezen roppant szláv nemzet közé van ékelve, mert Magyarország határán belül milliók laknak, kik ezen nagy fajnak nyelvét beszélik. Mert a nagy pánszláv mozgalom, a világra szóló orosz birodalom zászlaja alatt űzetik, mert a monarchiának másik felében is milliókra megy a szláv elem s már ma alig lehet velők bírni; és mert ezen szláv eredetű nemzetek közt vannak

jgey életre talo, mozgékony individualitások. És mert töbhnevü szláv törzsek irodalma is jelentékeny és nagy fejlődésnek indul az utóbbi időben.

Lehetne ezen tárgyról igen sokat mondani, jelezni azonban csak azt kívántain, hogy mi reánk csuk innét eredhet veszély.

Igen ; de hát mit látunk ; látjuk azt és ezt saját tapasztalásomból mondhatom, hogy a magyarosítás, a magyar kultúra, a magyar fajt ide nőm számítva, sehol az egész országban háládalosahh, fogékonyabb talajra nem talál, mint felső Magyarországon általában s különösen azt hiszem annak kelet felé eső részeiben.

Teszi-e ezt azon, meglehet, ina már homályos — de mégis sejtelem, hogy ezen szláv vagy tót és orosz (vagy rutén) lakosságnak ősei nagyrészt egykoron magyarok voltak ; — teszi a magyar szabadsági)arc,zok múlt századbeli dicső emléke; a Bocskaiak, Bethlenek, Tököljek, Rákóczink a nép száján és a porladozó várromokban még manap is élénken élő nevei : teszi-e a magyar nemzetért és szabadságért lelkesülő lengyel nép szomszédsága; vagy az ott lakó régi, törzsökös magyar családok és birtokosok őrködő szelleme; vagy általában a felső magyarországi tót nép jó, koncziliáns és nyugodt természete és vérmérséklete : — ne kutassuk — de fogadjuk el azon tényt, hogy ez igy van és hogy a magyar szellem, a magyar nyelv, a magyar kultúra befogadására nincs hálndalosabb talaj és anyag, mint a fölsőmagyarországi tót és orosz, vagyis ruthón.

Már most mi következik ebből ?

A logika szigorú szabályai szerint, nem következhet más mint az:

Magyarországra csak a roppant szláv nemzet részéről jöhet nagy veszély, igen, de a felföldi magyar-tót és ruthéu gyűjtő elnevezéssel szláv, a legszívesebben veszi fel a magyar kultúrát, tehát első sorban ezt kell magyarosítani.

Ha a magyar felföld egykoron meg van nyerve a magyar nyelvnek és kultúrának : az erdélyi oly nehéznek látszó és valóban nehéz román kérdés, azt hiszem önként és könnyen megoldható.

A Dunántúliak- nagy súlyt és talán hasonló indokokból fognak nagy súlyt ., fektetni a Muraközre, és különösen a , 60 — 70 ezer magyarra.

A jó Vörösmarty 14 napig, két álló hétig, hiába mozgatott meg minden követ, hiába járt egyik könvkereskedőtöl a másikhoz, — Petőfi vermei nem kellettek senkinek.

Végre is nagy elkeseredésében Vörösmarty nak az a mentő gondolata támadt, hogy elviszi a verseket a »Nemzeti kör«-be; vegye meg az — és adja ki. De, bár a »Nemzeti kör« sok hazafias mozgalomnak örömmel állt élére, a Vörösmarty indítványa mégis könnyen megbukhatott volna, mert a kör tagjai csöpp kedvet sem éreztek Petőfi verseinek kiadására. Szerencsére azonban, mikor Petőfit már-már leszavazták, folállőtt a gyűlésben a kör egyik szerény tagja, Tóth Gáspár szabómester és kijelentette, bogy ha az országban nem akadt Petőfinek kiadója és ha az uraknak sincs hozzá kedvük, hát ő buzdításul letesz Petőfi verseire harmincz forintot.

Ez a megszégyenítés hatott. A kör megvette és kinyomatta Petőfi verseit.

íme tehát, hogy Petőfi első verlötete megjelenhetett, ezt sem Magyarország hírhedt könyvkiadóinak, hanem egy egyszerű — szabómesternek lohet köszönni! így kerültek könyvpiaczra a »Versek«.

Késötib a »Czipruslombok Etelke sírjáról«, a »Szerelem gyöngyei« és a »Felhők« sem adtak a kiadóknak versengésre okot és alkalmat. Éppen csakhogy megjelenhettek; de nem ám a magyar kiadók érdeméből, hanem azért, mert Petőfinek nagy közönsége volt. Rohamosan, tüneményesen emelkedett az olvasók szeretőiében; külö- jíősén a nők rajongtak érte.

azért költői dicsősége zenitbjén sem

érhette el Petőfi azt, hogy a kiadók ostromolták vagy legalább fölkeresték volna" Biz’ azok feléje se néztek; csak ügygyel- bajjal adhatta ki egy-egy füzetét a költő. Mikor összes költeményeit rendezte sajtó alá, akkor is szaladgálnia, alkudoznia, házalnia kellett, mig végre nagynehezen akadt a kiadók közt egy könyörületes lélek, a ki Petőfi összes költeményeinek kiadási jogáért — kétezer forintot fizetett.

Ha tehát mindent összevetünk: Petőfi életében a kiadók nagyon szerény szerepet játszottak. Első versei 1844-ben, összes költeményei 1847-ben jelentek meg; rövid négy év alatt tehát Petőfitől hat uj könyv került ki sajtó alól; — mindaddig, mig Petőfi élt, kiadóiról alig lehet szó.

De bezzeg 30 — 40 év alatt, a költő halála után, minden megváltozott! A kiadókat csodálatos vágy szállotta meg, mintha összes régi, uj és leendő bűneiket le szerették volna vezekelni: mohón nyújtották ki kezeiket Petőfi költeményei felé. De hiába! Elkéstek a jószándékkal; mert Petőfi verseinek már ekkor volt gazdájuk, aki a hétfejü sárkánynál jobban őrizte s őrzi »saját külön« drágakincsét.

Nem vagyok titkos inkvizitor, hát nem is kutatom, hogyan szállott rá »Petőfi« tulajdonjoga (50 évre!) az »Athenaeum« nevű irodalmi részvénytársaságra. Kultur- históriai szempontból elég annyit tudni, bogy most már igenis vannak Petőfinek »kiadói« és hogy az »Athenaeum« részvényei némelyik esztendőben 20—30%-ot is jövedelmeznek.

Az »Athenaeum«, mely szerzett jog alapján még 1900-ig, vagyis kilencz teljes

évig tartja magát Petőfi kizárólagos tulaj-, donosának, — meg is tett és tesz mindent, hogy Petőfi versei minél több és minél i többféle kiadásban forogjanak közkézen.

A »vegyes költemények« és a több kötetes teljes kiadások után, melyek elég sűrűn következtek egymásra, — kiadta az; összes költeményeket hazai művészek rajzaival díszített egy kötetben. Ez a világért se valami remek diszmü; rajzban és tipo- graphiai gyengeségekben bővelkedik,sőt még j kegyetlen sajtóhibák es ferdítések is rútit- ják. De ebben az alakjában Petőfi mégis több uj, bővített, javított kiadást ért már.' Az ára 15 frt volt: most 12. Elfogyott belőle vagy tízezer példány. Majd a 2 frt 50 kros kötött kis kiadás, azután a hasonló 2 frtos népies kiadás jött; végre az 1 frt 50 kros szintén kemény táblában, képek nélkül. Legutóbb pedig négy részre osztva, műfajok szerint való osztályozással jelent ineg Petőfi s egy-egy kötet ára 50 kr. Olcsó; de azért mégis ez az »Athenaeum« legszerencsétlenebb vállalkozása. A költemények ily jogtalan szétdarabolása s önkényes osztályozása ellen szeretnék Petőfi haragos szelleme s általában a költői szellem szabad szuverénitása nevében teljes, felháborodással tiltakozni . . . Tudja-e az »Athenaeum«, hogy Petőfi haragjában tán agyonverte volna azt a vakmerő filiszteust, a ki verseit az ö tudta és beleegyezése nélkül kaptafára merte huzni? . . . Petőfinek módjában állott 1847-ben az ismertnél más rendet vagy osztályozást csinálni; s ha ezt nem tette, bizonyára azért történt, mert költeményei összeállítását úgy találta legjobbnak, amint hagyta.

No de végre is az »Athenaeum« buzgón terjeszti Petőfit.

Fő-elterjesztője azonban még sem ez a t részvénytársaság volt, banem Petőfinek i egy másik kiadója: Méhner Vilmos. Azaz s hogy kiadójának nem is lehet öt nevezni. . Inkább vállalkozó volt, vagy — ha úgy ^ tetszik — albérlő. ’Méhner ugyanis kibé- - reite Petőfi kiadási jogát az »Athenaeum«- - tói — egyetlen egy füzetes kiadásra.

Mesés összeget ajánlott föl az »Athenae- -i um«-nak, ha átengedi neki Petőfi füzetes e; kiadásának a jogát. A részvénytársaság, g azonban annyira megijedt Méhner vállal- -J kozó kedvétől, hogy jó fél évig hallani ii sem akart róla. De Méhner nem tágított ii és végre is megkapta az egyszeri füzetes es kiadás jogát. Fizetett pedig azért a jogért ál az »Athenaeum«-nak — 40,000, szóval ía negyvenezer forintot készpénzben. Ezenfelül Jü a könyvet (14,000 példányban) a sajátJü költségén nyomatta. Az »Athenaeum« ezértár az egy kiadásért tehát hatvankilenczezens forintot vett he! . . .

Hanem azért nem hiszem, hogy jöhessenng Magyarországra oly mesés idő, a mikorio egy magyar költő 40,000 pengőt kapjonno veséiért — életében ... De majd hasa meghal, akadhatnak szerencsés — kiadói.iö RUDNYÁNSZKY GYULA.

_ Estély- A dal- és zenekedvelőié

e

gyesület febr. 21-óu fogja megtartatnij szép tételekből Összeállított hangveno senyét.