Esztergom és Vidéke, 1891
1891 / 103. szám
XT1Í^TTVTT?nD At itxiSitiN JjiiOUJji)! 1. A YIHAR. JPÜHÖNG a szél, .í*^® Hullámot ostoroz, «? B a hullámok dühtől tajtékozva t Föltornyosulnak, mig áradva jön l A sok feliér vizforlás És kis hajónk ropog, midőn Sietve feljut rajok, De hirtelen le is zuhan Egy tátongó sötét örvénybe. 2- OH TENGER! Szép habszülött, Venusnak anyja! Szerelmek Ős szülője! oh kimélj ! Hullát gyanítva, itt -csapong már A gyászosan fehér sirály, Csőrét az árboczfához fenve, Sóvárgó éhvei várja szivemet, Mely lányokról annyit dalolt S melyet hamis kis unokád Játékszerül szemelt ki. G. S. A költő lálábs ágyánál. (István bácsi jószívűsége történetéhez.) Garay János, a hírneves költő su- Jyos betegségében ágyához szegezve kínlódott, testi bajait hazafiai aggodalmai növelték. Pest bombázása oly zavarólag hatott idegeire, hogy azóta alig tudott némileg lecsillapodni s midőn később gróf Batthyányi Lajos ki végeztetéséről értesült, el veszté eszméletét. A páratlan jellemű hazafi martyr- halála oly kínos hatást gyakorolt a szón védő költőre, hogy környezete alig tudta őt pillanatnyira is vigasztalni. Majd midőn kissé visszanyerte nyugalmát, folytonos fájdalmak között is irodalmi dolgokkal foglalkozott — Ösz- szes költeményeinek kiadását tervezte. Barátja, Ney Ferencz segített neki az összeállításban, ki majdnem mindennapos volt u betegnél, a gyűjtemény azonban sokáig késett részint a költőnek folyton növekedő bajai, részint a közönség egykedvűsége miatt, melyiyel a gyűjtemény megjelenésének hírét fogadta. Ney» kívül Kertbeny látogatta meg gyakrabban a szenvedő költőt, ki müveiből egy gyűjteményt készült a költő kívánságára németül kiadni, ott olvasta fel a beteg költő ágyánál a fordításokat balladáiból és lyrai darabjaiból, mi a költőn ek némi látszólagos örömet szerzett. A gyűjtemény azonban csak halála után jelent meg, 1854-ben a költő rövid életrajzával és egy a magyar irodalomra vonatkozó nevek szótár-szem függelékével, 500 példány adatván át az özvegynek a hátramaradott árvák javára. A költő életének utolsó két éve a folytonos szenvedések sorozata volt. «Betegségét — írja felőle István bácsi — békével tűrte, mindig kedélyes, szívélyes és elveihez hű maradt, vallásos kegyelettel szerette hazáját, katholikus egyházát, családját és barátait.» S ámbár fájdalmai koronldnt szűntek, de 1852. ápriljában szemei már annyira elgyengültek, hogy sem Írni, sem olvasni nem tudót!. Végtelen csapás volt ez a munkaszerető költőre és családjára ; leveleit ezentúl neje irta Szegszárdra, ki a leggondosabb ápolásban részesítő mélyen sújtott férjét s nem veszté el reményét a javulásban. A költő folyton atyja után sohajto- zotl, látni kívánta őt, az agg apa sietett teljesíteni beteg fia kívánságát, hajóra ült s egészen váratlanul megérkezett, fia éppen utána sóhaj tozott, midőn az ajtón belépet t; megható jelenet következett; a beteg, ki alig tudott ágyában megfordulni, hirtelen kiugrott ágyából s könnyezve borult atyja nyakába, a viszontlátás örömei annyi örömet kölcsönzéuek bágyadt tagjainak, hogy látszólagos javulás látszott rajta, azonban atyja alig távozott, a beteg ereje rohamosan hanyatlott s nemsokára neje kénytelen egy még szomorúbb csapást közölni az aggódó szülőkkel azt, hogy nemcsak hogy hónapok óta nem lát szeretett férje, hanem már hetek óta zavartan, összefüggés nélkül beszól, bocsánatot kér a szülőktől, hogy e szerencsétlenségről azonnal nem tudósította őket, de reá is villámcsapásként hatott a legszomorubb tapasztalat; «azt gondolom, hogy megőrülök, —- igy folytatja levelét — ha reményein az igaz Istenbeu nőm volna, hogy talán még jó lesz és annak meggondolása, hogy mi lesz szegény három gyermekemből; — irtózatos napok! de ón nem zúgolódom, az Isten jó s igaz, nem hagyja el a benne bízókat.» Valóban Garay állapota reménytelen volt,hónapokig lebegett élet-halál között: „tílo halott löl már a siron innét Világtalannak más foga kezed.“ Énekli felőle megin dulással Erdélyi. 1853. uov. 5-ón szabadult meg földi kínjaitól a nemzet dalnoka, váratlan szélhűdés érvén őt. Mint Virág Benedek, Nagy Ignácz, Sükei, Czakó oly szogényül hunyt el Garay is, nyomorban hagyva hátra a családot, melyért mindig oly örömest, oly kitartó szorgalommal dolgozott. A derék István bácsi, költőnk barátja kö v etkezőleg emlékezik Garay ra vonatkozó emlék-jegyzeteiben a gyászos esetről : «1853. nov. 5-ón egyetomi előadásom után benéztem a már súlyos beteg Garayhoz ... és szenvedő barátomat már végvonaglásban találtam, pap lé- temro nőm is késtem részére a végső absolútiét és áldást megadni s kevéssé rá imáink közepette egészen nyugodtan, mélyen elkeseredett családja és az én jelen leiemben jó lelkét téremtőjóuek visszaadta,.» Sietve adta Lidiül a gyász- hirt a, szülőknek is, Írván a többek közt : «Garay János családjának és nemzetünknek e jobb sorsra méltó büszkesége, kegyeteknek pedig szeretett fiók, miután huzamos betegeskedem által erőben megfogyatkozott és szeme világa megtörött, páratlan szeretettel és buzgalommal alkalmazott minden ápolás mellett neje részéről is, a múlt éjjel családja és orvosa meglepetésére lázas állapotba és elgyengülésbe esett és ma reggel 10 órakor csendben és nyugalomban szép lelkét Teremtőjének visszaadd. Családja ogész megadással megnyugszik Istennők bölcs rendeletében. Tudom, megnyugtatásukra leend tudni, hogy alulirt, a boldogulnak igaz barátja, őt végperczeiben a vallás áldásával látta el. Gondunk leend, hogy a keseredett család ne maradjon tanács és vigasztalás nélkül . . .» Aláírva Major István, áldozópap s a pestvárosi egyetemes elemi iskolák igazgatója. Gyászt öltött a család s vele az akadémia, a Kisfaludy-társaság, az egyetem, a nemzeti színház, a költő barátai, irótársai s az egész nemzet, melynek kedvencze, dalnoka volt. „Elhangzott már a dal, széttópvo áll a lant, Egyetlen húrja sincs epen, sértetlenül, A dalnok elhagyd, ö messze költözött. Daltermö lelke már énekre nem hévül. Ott, hol ábrándiban egv szebb hont alkotott, Hová varázslani úgy vágyla a jelent, Az ös Árpádokat, kiket megéuekelt, Meglátogatni és daleszmét szedni ment.“ Énekli felőle Győrffy Gyula. — Nov. 7-én vonult ki a gyászkisóret az egyetemi könyvtár udvaráról a kere- pes-uti temetőbe, hol költőnk örök nyugalomra tétetett, koporsója uláu díszes közönség zarándokolt a költő ismerősei s tisztelői közül. A.z egyetemi ifjúság a temetési zenekarral s fáklyákkal jelent meg az egykori szeretett tanár gyászszertartásán mélyen érzett tiszteletük s szeretetek kifejezése jeléül. Emlékezetét Tóth Lőrincz ünnepelte az akadémiában, meghatóan rajzolván a munkás családapa nyomorát, hosszas szenvedéseit és a sok éji munka folytán széni e i n o k e I h o m á I y o s u I ás á t. Ney Ferencz, ki az összes költemények kiadásával foglalkozott, az egykorú sajtóban meleghangú búcsúztatót intéz Garay János hamvaihoz s egyszersmind felhívást az elhunytnak minden rendű barátaihoz, melyben pana- szolkodik a részvétlenség miatt, melyikei a költő összes költeményeire való felhívás fogadtatott s ajánlja azt a nemzet figyelmébe, tömeges megrendelések által a hátramaradt árvák sorsán könnyitvén. A költők lantjukkal buzdították a közönséget a nyomorban elhunyt költő árvái sorsának enyhítésére, Tóth Kálmán, Szász Károly, Vachott, Sándor elsők voltak ezek sorában. Jámbor Pál Párizsból buzditá nemzetét a «Garay árváinak.» Az «Illustrirto Zeitung» 1854. apr. 1-én hozván a költő arczképót és rövid életrajzi vázlatát, szintén buzdítja a. magyar közönséget; a költő özvegye s árvái sorsának biztosítására. A mozgalom országossá lön s a mit a nemzet megtagadott a nyomorban élő költőtől, az anyagi jólétet és elismerést, azt a hátramaradt árváknál igyekezett némileg pótolni rövid két év alatt mintegy 10,000 frtuyi összeget gyüjtvén számukra, ezzel is megmutatta a nemzet, hogy Garay ked- vencz költője volt. m tu máam ÍAJlZ én házam úgy van rakva, Arra tekint napnyugatra. & Ez az oka, hogy ritkán van | Játszadozó verőfény az ablakában. Hogyha mások fényt szeretnek, Építsenek napkeletnek ; De hagyjanak engem békén S tudják meg, hogy egyikkel sem [cserélnék én ! SZÁVÁT GYULA. .— Aztán lesz rajta mindenféle játék, ló, puska, kis kocsi, meg czukrot és süteményt is hoz ugy-e édes mama a Jézuska? Süteményt már oly rég nem ettem, tette hozzá szomorúan a kis fiú. — Mindent, mindent fog hozni drágám, csak feküdj le szépen. — De én nagyon fázom és éhes vagyok édes mamám. Miért nem meleg a kályha? Miért nem adsz vacsorát ? A szegény anya szive összeszorul az utóbbi kérdésre, szemeiből sűrűn omlanak a könnyek, erőfeszítést tesz a felkelésre s szomorúan mondja: — Majd megnézem, van-e még befűteni valónk . . . A szegény beteg anya oda vánszorog a kályhához, összeszedi a forgácsot és tüzet .éleszt. Az összeszedett forgács lángja bevilágította a szegényes kis szobát, de nem melegítette be. A kis fiú fázva az anya melegágyába bujt, ott melegebb volt, mint az ő ágyacs- kájában. A szegény anyjának egy mentő gondolata támadt. Oda vánszorgott egy faládácskához, kiszedte belőle a vasalástól felmaradt faszenet s rá rakta a tűzre. A széu kékes lánggal égett, fojtó bűzt terjesztve a szobában. A szegény özvegy tántorogva ment az ágyába lefeküdni . . . Kis fia már boldogan, mosolyogva aludt. Talán a szép karácsonyfáról álmodott, a melyet a Józuska hozott neki . . . A szegény anya lázasad ölelte magához gyermekét, hidegülő karjai görcsösen szorították össze a kis tagokat, aztán abba a boldog önkívületbe esett, a hol feledve van nyomor, a szenvedés, minden, minden . . . Láz szülte látományai boldog mosolyt csaltak halvány ajkára. Boldog asszony volt ismét s régi édes kis fészkét látta lázas álmában. Szeretett férje élt. Karácsony este volt. Kicsiny szobájukat a karácsonyfa számos gyertyácskái világítják be. A tűzhely barátságos meleget áraszt szét a szobában. Kis fiuk vígan ugrándoznak körültök, kezeikben játék sütemény ... Az asztal fel van terítve s rajta ízletes vacsora párolog. Férje szeretettel vonja keblére, édes forró csókokkal borítja ajkát s ő boldog, végtelen boldog e kedves kis fészekben . . . De a látomány szűnik, a szobában mindig fojtóbb lesz a levegő. A boldogság kifejezése eltűnik az arczról, a jéghideg kezek már csak gyengén tartják a hidegülő kis tagokat, még végre egészen elbocsátják . . . A maidisó fájdalom édes zsibbadásra változik, a gyötiő valóság a lassú feledés ködébe vész. Sűrű fekete fátyol nehezedik a világra. Mély csend van körülöttük! Nem zavarja örök, boldog álmukat senki, nem zokog felettük senki . . . Csak a halál angyala virraszt a most már boldog anya és kis fia felett . . BÁRTFAY RÓZA. lágy gyerekek karáeseiya. (Visszaemlékezések.) Hej boldog idők ! Igen, boldog idők, mikor még gyermek voltam, mikor még nem tudtam, bogy szomorkodni is lehet, hogy a világon egyéb is van örömnél . . . Hogyan vártam én akkor a Jézuska eljövetelét! Oh, ha azt le tudnám Írni! Pedig emlékszem rá, bár régen, nagyon régen történt. Napokkal előbb mondta már az édes apa, az édes anya • kis fiacskám jó légy, mert különben nem hoz semmit a Jézuska. És én jó voltam nem sírtam, hanem szépen engedelmeskedtem, néha azonban, mikor a mama hiányzott, a nagy szoba ajtajának nyílásához férkőztem. Kiváncsi voltam megtudni, mi van ott, mért nem szabad nekem oda menni . . . ? És egyszer, bizonyára éjjel volt, mert ágyacs- kárnban találtam magamat, égett a lámpás, az édes mama pedig valami aluiafélét tartott kezében, de nem közönséges volt, olyan aranyos volt, mint a mama gyűrűje. Akkor még nem tudtam, mi az? megfordultam és aludtam, hogy fölvirradjak a nagy napra. De furcsa egy nap is volt ez! Mindenki titkolózott, mindenki elosont előlem, csak hűséges ebünk maradt mellettem. Avval játszottam hát egész estéiig, mig meg nem nyílt a nagy szoba ajtaja. Hogy mit éreztem akkor, arra nem emlékezem, csak azt tudom, hogy igen-igen örültem i fényesen kivilágított karácsonyfának. Hol ezt akartam, hol meg amazt, majd idefutottam, majd amoda, a mama öléből a papáéba ugrottam, örömöm határtalan volt. De csak akkor örültem én igazán, mikor a mama behívta szegény játszótársaimat, a kiknek nem volt karácsonyfájuk, a kikről a Jézuska megfeledkezett volna, ha nem az én játszótársaim. Mindegyikünknek egyformán jutott a csillogó fáról, alula is, hol a játékszerek halmaza állott, Mind összeölelkeztünk akkor örömünkben, mi apró gyerekek. ..! s mikor letérdeltünk, a karácsonyfa elé és ösz- szetett kezekkel megköszöntük, a Jézuska szívességét, akkor én felnéztem mellettem álló anyám arczára — szemében egy köuv- csepp ragyogott, de nem sokáig, mert lehullott onnan és az én képemre esett ... Oh, régen volt az, nagyon régen, azóta már sok minden történt, nagyokat fordult a világ és én még mindig tisztán emlékezem minden mozdulatra, minden pillanatra. • . Azóta már megváltoztak a viszonyok, más e emberek élnek, más szemmel nézzük a jb világot. Azóta már sok karácsony volt, sok min- - dent hozott a Jézuska, sokat is elvitt ma- - gához. Rám nézve majdnem közönyösen u telt el, mert nekem nem volt karácsonyom. .< Legalább én nem emlékezem rá. Persze ! ! A Jézuska csak a gazdagoknak hoz . . . . A szegényeknek nem mindig. Mig gazda- gok voltunk, nekem is jutott, játszótársaim- -< mik is. De hát változnak a viszonyok. Ak i i gazdag volt, az szegénynyé lesz s a szegény y sokszor gazdaggá. Ez már úgy van, ezen n nem lehet változtatni ... Én is szegény \ lettem, de nem nyomorult, játszótársaim m pedig egy leányka kivételével gazdagok, de M
