Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 99. szám

hez jut, melyet pontosan nem kell fizetnie, hanem a lejáratkor még adnak is hozzá szívesen, könnyen jut segélyhez nem szorongatják érte s igy bőven

költekezik.

Mikor pedig fizetésre kerül a sor : ui*v elszámol hitelezője, hogy akár a koldus bothoz folyamodjék. Akkor elkeseredik, a bóditó pálinkában keresi kétségbeesése orvosságát és a kicsapongó élet elszoktatja a munkától végkép s igy vagyonának utolsó romjai is a korcsmáros zsebébe kerülnek. És szomorú példáján nem okulnak még sem, mert alig van oly kissebb gazda ki meg ne szorulna s annak gyors segélyt a mostani viszonyok között csak az uzsorás ad, kiuek hálójából menekülni nem tud, a ki egyszer bele került.

Ezen segíteni kell nem csak a földet túró szegény nép, banem a közérdekben is.

. Egv józan életű, vagyonos, erkölcsös érzületű földmi velő osztály képezheti ma nálunk az állami és társadalmi rend legszilárdabb alapját.

Alkalmat kell tehát nyújtani arra, hogy a nép anyagi helyzete javuljon, mert ez maga után vonja a gondolkozás világosságát, az érzékek és kedély nemességét is.

Ha a nép látja, hogy sanyaruságá- bun segítik, hálás lesz. Ha munkája gyümölcsözik s helyzete annyira javul, hogy existentiája veszélynek nincs többé kitéve, az irigység, rosszakarat, bűnös gondolatok csirája kivesz belőle és leghatalmasabb védője ő lesz annak az állami és társadalmi rendnek, melyben látja, hogy boldogulása lehetséges.

Tanítóképzőnk szigora.

Neiu csekély megelégedést ébreszt a tauügy iránt érdeklődő közönségben azon szigor, mely ellen egynémelyik növendék nemcsak agitál, — hanem indokolatlan, inkább önmagát meg- boszuló tüntetésből az intézet kötelékét is széitépi és meggondolatlanul távozik az intézetből.

Ezt már heten megcselekedték, kik mindannyian a III-ad évi tanfolyamhoz tartóztuk.

Oknak kevés, inkább semmis, a mi miatt felzudultak és távoztak. Egy körülményre tesz inkább figyelmessé, arra t. i. hogy az uj igazgató kinevezésével egy uj rendszer vonult be az intézet falai közé, egy életrevaló, mindenki által akczeptált rendszer, mely

nem tűri el hallgatagon, hogy a komoly életpályára törekvő ifjúság néhány» az intézet repufcáczióját megingassa.

A határvonal meghúzásának már régen meg kellett volna történnie, melyet az intézetnek egyik veterán tanára sokszor sürgetett, sok utánjárással és éber felügyelettel rajta volt, hogy az intézet hírnevén támadt sötét folt nagyobb terjedelmet ne vegyen.

I)e hát egy ember csodát nem művelhet, ! önmagára hagyatva, képtelennek bizonyult ő is az áramlatnak sikerrel ellenál ni. így történhetett az elmúlt időkben az, hogy a leendő pályájával nem tiszta fogalmakkal bíró képezdészekből parasztlegények által látogatott mulatóhelyen egy-kettő reggelig Lánczo 11; — majd meg akadt olyan is, a kit a mulatságra hajló szenvedély egy jóhiszeműleg félrevezetett főpap jótékonyságát 40 frt erejéig zsákmányolta ki és mielőtt e csúf tettéért á fatuui utolérhette volna, — kiszámított furfangal a haj elöl elmenekült.

Ezek csak példák arra, hogy az igazgatóságnak eljött immár a cselekvése órája, melyben az elmúlt idők hagyo- máuyaival megbarátkozott fiatalságot okszerű életmódra, s majdan pályáját sikerrel betöltő élotczélnak részesévé kívánja nevelni, —s most ez irányban jólfevőleg intézkedik, — tetszést az elfogultaknál nem arat ugyan, de annál többet a müveit nagyközönségnél, mely a jótékony szigorban hasznos és gyümölcsöző intézkedést lát.

HÍREK.

— A herczegprimás e hót végéig Budapesteu fog időzni, hogy a tömegesen jelentkező tisztelgőket fogadhassa. Az installátió hir szerint január hóban lesz. A prímás állítólag január hó 17-óu fog városunkba érkezni, azonban nem lehetetlen, hogy íncoguitó hamarább is meglátogatja székvárosát, a mely epedve várja megérkezését.

— A beteglátogató herczegprimás. Vaszary Kolos herczogprimás gyöngéd szivének ismételten tanujelót adta. Értesülvén ugyanis arról, hogy Baross Mechtila, a vörös kereszti Erzsébet kórház szerzetes nővéreinek főnök nője betegen fekszik, titkára dr. Kohl Medárd kíséretében fölkereste az Erzsébet kórházban fekvő beLeget. A herczegprimás vigasztaló szavakat intézett a főnöknőhöz és ama reményének adott kifejezést, hogy a beteg állapota Isten segedelmével mielőbb javulni fog. A látogatás után megtekintette a herczegprimás a kórházi kápolnát, az ápolónői tanulók tantermét, a kórházi dísztermet;, melegen érdeklődött az Erzsébet- kórház terjedelme és berendezése iránt és félórai időzés után avval távozott, hogy kellemesen leple őt meg a gyógyintézet kedvező fekvése és a megszemlélt helyiségekben a kiváló rend és tisztaság.

— Vaszary Kolos hgpimás a helybeli tanitóképezde üdvözlő feliratára a következő sorokkal válaszolt : «Főtisz- teleudő Igazgató nr ! Folyó évi október 30-áróI keltezett üdvözletüket köszönettel vettem. A tanítás és neveles szent ügye, mely lelkemmel egész lefolyt életem alatt úgyszólván összenőtt, ezentúl is legfőbb gondjaimat fogja képezni. Ha tehát valakit tudok biztosítani erős támogatásomról, akkor első sorban a tanítás és nevelés terén működő testvéreim azok, a kiknek második természetemnél fogva leginkább nyújthatok reményt arra nézve, hogy hathatós segítségükre leszek. Fogadják ezen ígéretemet olybá, ’melyhez, mint vezérlő csillagomhoz éltein utolsó lehel létéig egész odaadással fogok ragaszkodni. Kóréin szándékaim megvalósításához kedves Testvéreim hathatós segítségét. Szives üdvözletüket a legtisztább szeretettel viszonozva, maradtam Budapesten, 1891. decz. 5. Vaszary Kolozs m. k. érsek, hgprimás.»

— Stefánia föherczegnö imakönyve- Walter Gyula dr. imakönyvét közelebb Stefánia főherczegnő is elfogadta. A köszönő levél a következő «2469. el. szám. Az özvegy trónörökösné Stefánia főherczegné ő Fensége a Fő- tiszieleudőséged által saját és fenséges leánya löszére felajánlott két imakönyvet kegyelmesen elfogadni és meghagyni méltóziatott, hogy Főtisztelendőséged- nek loyalitása és hódolatának ily módon történt nyilvánításáért köszöneté uyilvánitassék. Erről Főtisztelendősége- det az ő Felsége személye körüli miniszter urnák f. évi november hó 15-én 2667. sz. a. kelt átirata kapcsán örvendetes tudomásul értesítem. Budapest, 1891. november hó 20-án. Gr. Csáky. Ft. Dr. Walter Gyula esztcrgom főegyházmegyei áldozár képezdei igazgató urnák.» — Legújabban ismét Thurn- Taxis Margit herczeguő fogadta el a

könyvet és köszönetét a kövelkoaű sorokban fejezte ki : «Főtisztelendő ur ! Ő csász. és kir, fensége Thurn-Taxis Margit herczeguő a főtiszteleudő ur által magas személyének küldött imaköuyvet élénk örömmel elfogadni és engem megbízni méltóztatott, hogy kedves figyelméért különös köszönetét nyilvánítsam és kérjem, fogadja emlékül a mellékelten küldött koresztet. Örömmel teljesítve e magas megbízatást, kitűnő tisztelettel maradok Regenshurgban, 1891. év november hó 28-án Főtiszteleudő ur a. szolgája b. Beckert.» — Az itt említett kereszt tiszta ezüst, 50 centim, magas, román stilü, gyönyörű műdarab. Walter imakönyve rendkívüli sikeréi bizonyítja, hogy negyedik kiadása pár hónap alatt teljesen elfogyott, úgy hogy legközelebb az ötödik kiadást fogja sajtó alá rendezni.

— Fogadalom újítás. Kedden d.

u. 5. órakor az apáczák temploma zsúfolásig megtelt áj latos hívükkel, midőn a szerzetes nők újabb fogadalmukat tették le. Csernoch apát-kanonok beszéde után lolenye következett, amelynek tartama alatt a zárda növendékei énekeltek szent énekeket. A letenye végeztével a szerzetesiek az oltárhoz mentek, ahol Remigia főnőknő felolvasta a fogadalmat. A városi kórház ápolónői, kedden tették le újra fogadalmukat.

— Könyöradomány. Özv. Deszáth- Haynald Mária úrnő, a ki sohase szokta az igazi nyomort megindulás és segítség nélkül nézni, egy forintul enyhített özv. Bar tál né sorsán. Az összeget a városi pénztárban adtuk át. Az agyon- szurt Bartal Ferencz özvegye és öt kiskorú árvája számára még mindig elfogadunk könyöradományokat. A szegény fölmüvesaszony az eddig egy begyül t könyöradományokból piaczi czikkeket vásárolt s azokat most az utczáu árul- gatja egy kis haszon mellett.

— Vasutunk. Nagy lelkesedéssel fogadtuk s reméljük hogy nem csalódtunk lelkesedésünkben. Az utasok száma napról-napra nagyobb. Megesik, hogy a közlekedő omnibus nem képes magába fogadni az utasokat, pedig ez baj ! Baj azért, mert az állomás kissé messze van, gyalog nem kellemes néha térdig érő sárban oda gázolni, de arra is rá kell szánni magát némely embernek, mert a héten egy este ilyen párbeszédnek voltunk tanúi: Ur: Mennyiért visz ki a vasuthoz ? Fiakkeros : 3 forintért. Azt hisszük, hogy ilyen visszafelé. Az Orosz-féle czukrászdában két napig egyébről nem beszéltek, sőt a kaszinóban is tetszésre talált. Persze mindenki azt hitte, hogy férfi Írja; de azt kegyed nem bánja ugy-e ?

— Dehogy bánom, csak Írhassak többet, kivált ha még dijjazzák is, hiszen az egész diadal! Köszönöm a jóságát ügyvéd ur, sajnálom, hogy sohasem fogom visszo- nozlnitni.

— Nem is kell ; nem sokat ér biz ez a szívesség. De a fivére emlékéért, aki igaz jóakaróm volt szeretnék sokkal többet is tenni.

— Köszönöm, ennyi is igen jól esik nekem.

— De kedves Margit, magának Írni kéne a központi lapokba, hátha némi sikert aratna; ott mégis csak jobban díjazzák. Nem képzeli, milyen jól esnék nekem, ha kegyed nem a varrógéppel keresné meg kenyerét!

— Ugyan ügyvéd ur, mit gondol, hiszen uz lehetetlen, hogy én magyar irodalmi munkával keresett pénzből túrhassam fenn magam és kis iiamut.

— Hiszen olyat alig lehet remélni, én jól tudom : de magának, Margit van vajami tehetsége a tárczuiráshoz, az látszik mar ezekbői a helyi lapok számára megírt apró dolgozatokból is. Próbálja meg s írjon valami jó, általános érdekű czikket s küldje fel a fővárosba valamelyik elsőrendű újsághoz.

— De melyikhez, mondja?

Hiszen van ott hirlapszerkesztö, aki rég meghalt testvérét jól ismerte és nem hiszem, hogy a míg él, feledni tudná az ő

lángleikét, roppant tehetségét. Gondolkozzék rajta, ki van ott olyan mostan rég szereplő, tekintélyes egyén, aki legalább féligineddig barátja volt fivérének.

— Valóban van oylan egyén, akiről tudom, hogy ismerte és szerette testvéremet; de rég, nagyon rég volt s az a derék ur én rólam semmit sem tud.

— Ne törődjék azzal ; asszonynak, aki gyámoltalan és tisztességgel fordul egy előkelő férfihez, sokkal többet is meg lehet engedni, mint ez a kísérlet. Csak rajta Margit, írjon azonnal, ki tudja hátha lesz valami sikere. Most én megyek ; isten legyen vele. Ha majd újra bejövök falumból, jó esne nekem, ha valami boldogulását láthatnám.

— Áldja meg az ég, ügyvéd ur ; majd tudatom önnel, ha lesz majd mit.

Az ajtó bezárulta után Margit rögtön irt fivére régi ismerősének.

A toll rohant végig a fehér papírlapon s irás közben lázas reszketés fogta el ; képzelete merész ábrándokba ragadta, Midőn befejezte a levelet, egy mély sóhajjal a czimet reá irta. De ime szóról-szóra a levél ;

Mélyen tisztelt uram!

ügy körülbelül 24 évvel ezelőtt kék magyar ruhában (akkor még magyar ruha divatozott) pitykés dolmányban, lángoló ifjúsággal s vas akarattal kérésé fel ön fivéremet, az akkor neves irót, a kinél nővérem éppen jelen volt (ő beszélte ezt el nekem).

E tájt lépett ön a magyar irodalom munkásai közé ; zseniálitása kitartó akarata hirt, nevet szerzőnek — s az én fivérem barátságát önnek. Tehát legyen ez röpke magyarázata az önhöz lobbanó levelemnek.

E perezben én is beállítok önhöz fekete ruhában. Rembrand kalappal, merész arcz- czal, vidám mosoljlyal s a fivéremhez hasonló nagy barna szemmel fölfegyverkezve. így néznék ki, ha személyesen tehetném tiszteletemet. Még elég ifjú volnék, eszményekért lángoló és tettre vágyó ; de tehetetlen, mert ismeretlen, gyámolta- len nő vagyok.

— Nos, miért e bevezetés ? méltán kérdezi ön.

Mert 3 év óta özvegy vagyok, azóta én csupán eszem, kezem után élek, igaz tisztességben, de telve merész vágyakkal és környezve töméntelen nélkülözéssel.

Kérem segítsen rajtam — ha lehet.

Ebben a vidéki városban 4 számottevő hírlap szívesen közöl tőlem czikkeket, a melyeket olyankor irok, ha nagy ritkán épen reá érek Írni.

De ezek utján semmi anyagi gyarapodásra nem számíthatok, ezért kérem fogadjon el becses lapjához munkatársnak. Legyen szives az idezárt czikkecskét megbírálni, ha jónak látja közölje és a lapot, a melyben talán megjelennék, legyen kegyes számomra elküldeni, mert bizony nincs módomban előfizetni reá s ha kedvező volna a válasz, meg sem tudhatnám azt.

Én csak tárczaczikkeket szoktam Írni, életet festeni és a társadalom dolgaival foglalkozni, mert nem vagyok a regényesen élő, regényt olvasó és gyártó, holdvilágon merengő hölgyek osztályába való.

Ismerem az életet ; sok keserű és bús tapasztalat tanított meg rá : sokféle csapás, vagyoni bukás, szellemi veszteségek s bolond jó szivemből eredő észletek tanitá- nak erre. Most, ez idő szerint varróné vagyok, kesztyű varróné. Oh! de mennyire szeretnék mást, valami egész más foglalkozást. Dolgozom szívesen akár mennyit, csak ne kellene szüntelen a sziléziai kiéhezett munkásnép olcsó kesztyűvarrásának dicső mivoltáról hallanom.

E levelet kérem ne dobja el közönynyel, mert hálás és nem haszontalan lelket nyer meg vele.

Most már maradok e fárasztó irka-firka elolvasásáért lekötelezettje 8 igaz tisztelője.

H. Margit.

E levél elment és három nsp múlva — postafordultával — jött reá a hires Írótól egy sajátkezüleg irt levélben válás? és ugyan azon postával egy nyomatott czimszallagos tisztelet példány.

Midőn ezt Margit meglátta, szédülés fogta el; alig hitt szemének. Oh ! egek — kiáltá — talán reám tekintettek ! Oly tulvilági öröm, oly szilaj gyönyör még nem fogott el embert, nem borított el agyat soha, mint minőt az a szegény varrónő akkor érzett.

Az omló köny áradat ez egyszer a legnagyobb boldogságból eredt. A kjs kanapé átölelt karja a reá boraid árostól egészen forró és nedves lett. Nem volt kit- ölelni ez öröm raámorábau, épen úgy, mint nem volt a munkában és bánatban sem. Akis liu távol iskolábau tanult.

És e nagy boldogságot adó levélben ez volt ;