Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 99. szám

ESZTERGOM. XIII. ÉVFOLYAM.

99. SZÁM.

CSÜTÖRTÖK, 1891. DECZEMBER 10.

MEGJELENIK TI ETEM KINT KÉTSZER:

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

KI.ÖmiiTIÍSI AU:

6 fi t — kr

Enésy, evre.............................•

............................

F

él évre.................................................................^ Irt kr

Neg) ed évi ....................................................................1 ö t 50 kr

F

gy sráin ára 7 kr.

Városi és megyei érdekeink közlönye.

S Z E R K e"sz T Ö S É G :

PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT,

hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

KIADÓ - Fi" V ATAL:

SZÉCHENYÍ-TÉR 1131,

hová a lap hivatalos és magáuhirdutósei, a nyilttérbe szánt közlemények, előíizetési pénzek és reklamálások intézendök.

O •

•/', HIRDETÉSEK:

HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig 75 kr, 100- töl 200-ig- 1 fit 50 kr, 200-tól 300-ig 2 frt 95 kr. Bélyegdij 30 kr.

MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjlányosabban közöltetnek.

NYILTTÉR sora 20 kr.

Sült galambok.

Esztergom, decz. 9.

Régó1 a röpködött körülöti iink ;m 1137i -Sült galamb, mint ez idős/,érint. Esztergom ;iz Ígéretek földje. Csuk <1 századrésze is megvalósuljon «V l in hí n k u *1 k, ítkkor ügyen áldani lógnak utódaink.

Félek azonban, hogy a, sioá-kban elromlott gyomrunk már nem áliiiozik galambpecsenyére s félek, liogy u. n vezórféffiaink, a kik külömben egyföl egyig Teli Vilmosok, nem fogják lelőni számunkra a sült galambokat.

Itt van mindjárt az első sült. galamb : a kaszárnyakórdés, mely mar inkább kacsaszámba megy a toll forgatók éles nyelvén szólva.

Itt van a városrészek egyesítésének pompás sült galambja. Do mikor eszünk belőle ?

Itt van a vasbid nagyszerű sültgalambja, melyet Baross etet most is mazsolaszőlővel.

P^Ilt van a város szervezési szabályzata. Ez a sült galamb már annyira összesült, bogy alig van rá gusztusunk.

Itt van a város csatornázásának komoly sült galambja. Ki fogja meg?

Itt van az Esztergom-budapesti vasnt sült galambja. Kinek tetszik ?

Itt van a. komáromi törvényszék sült galambja. Iit a mogyekikerités pompásan turbók01ó gerliczéje. Itt van az uj kőszónmegye jövőjének sült galambja

De elég lesz a vágyak ornilbologiá- jából ennyi. Nem is említem a kegyes főpásztorunk szelíd galambházából kieregetett galambokat.

Valóban a. Szí lélek szállja meg azt galamb képében, a. ki össze tudná számlálni az összes esztergomi sült galambokat.

Mert vagy nagyon sok a vágy, vagy nagyon kevés a (eremtő erő. Tessék választani belőle.

Tegyünk a népért.

(Gf. J. dr.) A papok a szószékről, a : honatyák parlamenti padokról, az újságírók lapokban, a nemzetgazdák szakmunkákban hirdetik és panaszolják, hogy földnépünk, a pár barázdás gazda osztály végveszélyben van, mert mig elemi csapások, sanyaruau termő évek látogatják folyton s apasztják jövedelmét évről-évre, az adók, mindenféle j közterhek és a nagyobb tőkével szem- ' ben vívott verseny sikertelensége alakjában rájok nehezedő terhek egyre so- j kasodnak feleltük s ez által helyzetük ma-holnap elviselhetetlen lesz.

A nagy közönség meghallgatja e beszédeket, ha éppen unja magát elovassa az erre vonatkozó ezikkeket is, azután nem törődik velők tovább.

A ki kedvező viszonyok között van, az közönyös marad, mert sorsával ki van bókülve, a ki pedig rászorulna hogy az elpanaszolt bajok orvosolhassanak, mert azokban ő is szenved : az azért marad tétlen, mert vagy nem ismeri a nyomorból kivezető utat vagy gyengének érzi magát a kezdeményezésre. A kiknek végre lenne erejük segíteni, azok sajnálják feláldozni kényelmüket és igy a «^kezdeményezést mindenki mástól várja.

Legtöbb az államra szerelne támaszkodni s ezek nem vetnek számot azzal, hogy bár az állam sokat tehet e b;ijok j enyhítésére azt véglegesen csak a tár-j skdalom maga képes megorvosolni egy hatalmasan felpezsdülő s szilárdan kitartó tevékenység által.

Földművelő nemzet vagyunk ma is; nálunk a kisbirtokosok és a szegény földnép helyzetének javítása oly immi- nens jelentőségű kérdés mint a nyugat fejlett gyáriparu országában a munkás kérdés.

Mert mit tapasztalunk a népnél?

Sorsával és a fennálló intézményekkel, elégedetlen s látva azt hogy tőle csak vesznek el folyton a nélkül, hogy helyette adnának is cserébe segélyt, hibáztatja a létező viszonyokat, melyek szerinte mindenkire nézve kedvezők és rája nehezülnek aránylag legnagyobb sulylyal.

Tényleg úgy van, bogy az ő sorsává nem törődik senki, hanem csak akkor vesznek tudomást róla, mikor az évnegyed közeledik s tőle az adót kell bekérni. Szükségében nem akad támasza, tanácsadója, hanem engedig J menni a saját Korlátolt esze után, mely igen ritkán képes őt okos tanácscsal !ellátni, mert egyrészt nem ismeri a j boldogul hatás módjait, másrészt pedig hiányzanak is az állam és társadalom közönye miatt azon intézmények, melyek őt a veszedelemből kiragadni lennének hivatva.

így aztán mit tapasztalunk?

Áz„UqissviÉe“támja.

• Egy januári délutánon apró, szitáló eső hullt, hullt szakadatlanul. Varrógép mellett barna szemű, piros ajkú, magas termetű s elegáns kinézésű nő ült; mélyen elgondolkozva tekintett ki az ablak alatt sárga, dagadt hullámokkal hömpölygő folyóra. A gép állt, a kéz pihent, a nő szomorú ar- <jzán egymást váltották fel a különböző kifejezések.

A zugó folyóról eszébe jutott, milyen útja volt egyszer gyermekkorában az édes anyjával; egy óriássá nőtt kis folyó hidján mint vágtatott át a négy ló által vont kocsi és visszaemlékezett, oh ! hogyan szakadt le a jármű alatt a hid éppen a szilárd földre érése előtt. Ötét az erős zökkenés kidobta messze, a puha fövényre, édes anyját pedig bele a mély folyóba. A puszta kis oláh faluban nem volt egy lélek sem közel, a ki megmenthette volna. Eszébe jutott a balsorsnak ezután következő bosszú sorozata ; ragyogó szépsége daczára (mely már hervadóban, melyről akkor ő maga tudott legkevesebbet) sze- - rencsétlenül kiütött házassága, ami csak azért történt hamar és válogatás nélkül, mert egy egészen árva leány, ha vagyona van is, örökké csak hányódik. Aztán elsu- j hantak emlékezetében a korhely, kártyás férj mellett eltöltött gyermekes, tapasztalatlan évek, a vendégek számára örökké1

nyilt háztartás, a sok magasztalas a pompás konyháért, a kellemes hangulatért, a nyájasságtól olvadozó # pohárköszöntők a sikerült mulatságra. És most menynyire érezte elhagyatottságát, kis fiával együtt a titkon érzett szükség körme között vergődve.

Az ajtón kopogtak. A nö megrázkódott és gondolataiból felébredve, bebocsájtá a jövevényt. Egy inasgyerek volt az, jó csomag várni való keztyüt hozott és egy pár tuczat elrontott készet is, igazítani valót, a mester, a gyáros üzenetével.

— Aszonyom, mondá, azt üzente Fekete János ur, hogy máskor jobban varrja meg a keztyüket, mert ha még egyszer úgy leszuek megcsinálva, több munkát nem fog adni soha. Inkább elküldi a keztyüket Sziléziába, ott úgy is olcsóbban és jobban megcsinálják azok a rászorult szegény népek ; azt is üzente a gazdám, hogy ö nem ad ilyen rosszul elkészített pár keztyű varrásáért 10 krajezárt, mert Sziléziába megvárják neki jól párját 6 krajezárért.

— De fiú, mit tegyek most ezekkel a kész keztyükkel ? Én nem láttam semmi hibát bennők ; az istenért, mit csináljak velők, mit üzent az ur ?

— Hát azt, hogy tessék mindegyikről lefejteni a szegőbőrt a gomblyukaknál és csinálja meg valamennyin a lyukakat, mert ez a gomblyuk nem arra való, hogy még pénzt is adjon érettök.

— Oh istenem, hisz ez fél munkája a kez- tvűnek, mert azt nem lehet géppel készíteni. Vájjon mikor leszek készen vele?

— Én kérem nem tehetek róla, az ur

, igy paracsolta és tetszik tudni, hogy az ur milyen szigorú.

— Tudom, tudom.

— Mit mondjak, mikor lesz megigazítva, mert azt üzente a mester, hogy e munka sietős.

— Mondja meg fiacskám, hogy meg lesz holnap estére.

Ezzel távozott a keztyűsinas, hagyván maga után mélységes kétségbeesést.

— Mert te, óh ifjú nő vagy ifjú gavallér, ki e keztyükuek párját fizeted egy osztrák forinttal és pár hatossal, te, aki birálgatva veszed meg a keztyüt és köny- nyelmű gondtalansággal viseled, hóimét tudnád azt, hány könycsepp hullt arra a színes horgolt selyemezifrázatra, hány fenyegetéstől zúgott a szegény varróné feje, ha ferdén találta varrni az ujjak közötti kis betéteket, vagy nagy sietségében gyöngén erősítette meg a gomblyukakat. Hou- nét tudnád te azt, hogy 6 krajczártól 10 krajezárig fizetik párjának varrását, beleszámítva a hozzá szükséges fiajszálvékouy selyemfonalat is.

«... Hiszen igy is, ha igyekszik egy jóravaló varrónő, reggel hat órától, este tiz óráig lehetséges tiz párt megvarrni; nem elég ez egy más munkára képtelen uii asszonyságnak ? No, az igaz, hogy a szem nem bírja ki sok évig, de a meddig bírja (úgy négy-öt évig)mégis csak jó kereset az.» így beszélt Fekete János ur, a gyáros, ki 40 szerencsétlen páriának adott kenyeret (?).

Gyakran, mikor a tömegbe összegyűjtött munkát, a kiszabott keztyüket ládaszámra küldte el Sziléziába varrni, ilyenkor

4

Ha a fél vagy negyedtől kés gazda megszorul, ha betegség teszi egy időre keres« 1. képtelen né vagy barma elpusztul; ha rossz termés vagy valami elemi csapás folytán oly helyzetbe jut, hogy árverés fenyegeti néhány talpalatnyi földét, házikóját : az uzsorások kezébe adja magát, kik pillanatnyi zavarából oly áron segítik ki, hogy minden utálnia vész.

A város messze van, tán nagy dolog idő is állott be, mely megakadályozza, hogy ily hosszú utat tegyen, de meg a városban csak nagyobb pénzintézetektől vehetne kölcsönt, mely miatt kezeseket kellene szereznie, vagyonát megbecsül telnie, betábláz!atnia és igy oly hosszú processus után juthatna segélyhez, hogy mire azt megkapná akkorra már tán romlása be is következett.

De még egyéb is visszatartja attól, hogy ide forduljon. Egyszerű korlátolt eszével fél a nagy urakoz menni, könyörgésével alkalmatlankodni, tartózkodóbb, semhogy a takarékpénztár ajtóján belekig tartó habozás nélkül be merne lépni s fél is, hogy ott lecsal- ják, mert az ismeretlen urakban nem hisz, azt tartja róluk, hogy azok az o eszén túl akarnak járni.

Ezért igy megy aztán a falusi szatócshoz, korcsmároshoz vagy a jó ég tudja elősorolni, még mi minden titulus alatt szereplő apró uzsoráshoz, ezt ismeri, találkozik vole mindennap, látja hogy az barátságosán, bizlutólag beszél vele s hamar adja azt a kis pénzt, melyre neki égető szüksége van és felveszi tőle bár mily kamatra. Oly pénz.

munkáért esdekelni elmentek hozzá a varrónők. Fekete János nadrágja zsebébe dugott kézzel, czifra arany sár gás, ezüstbojtos pongyola sapkával a fején sétált fütyö- részve le s fel boltjába s csak amúgy félvállról odatol a munkásnők felé :

— Nincs munka, most menjenek sétálni ; három négy napig nem is lesz munka ; jól fog e>sni kegyeteknek egy kis séta! És ezzel hátit fordított, jelezve, hogy a kihallgatásnak vége ; — a 3 helyett 5 napi munka nem kapás terhe alatt, — ki mert volna tehát tovább is fecsegni?

Margitot is ide, e műhelybe vetette végzete, dolgozott is reggeltől és ki tudja meddig dolgozott volna ha a szemevilága el nem homályosodik. De egy hires szemorvos azt mondta, pihenés kell a szemének, mert különben egy pár év alatt nem fog látni semmit.

Hova forduljon, miből éljen, miképen nevelje kis fiát ? mindig csak e lesújtó gondolatok gyötörték a gép sebes hajtasa közben.

Megint kopogtak az ajtón és belépett egy tisztes korú és jó kinézésű úri ember. Margit örvendezve állt fel s kezét nyújtva, elébe lépett.

— Elég jó, de csak kicsiben, barátom. A helybeli Híradó szerkesztője azt üzente, hogy fia kegyed minden héten ir egy helyi érdekű, de érdekes tárczát, azonnal közli darabját 2 forintjával fizetve.

— Ah! hiszen ez valódi szerencsés hir!

— Igen, kezdetnek elég, jó ez. is ; ne csüggedjen, majd fog még jobban menni. A múlt alkalommal megjelent czikkecskéje valódi viharos tetszést aratott minden