Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 90. szám

ESZTERGOM. XIII ÉVFOLYAM.

90. SZÁM.

VASÁRNAP, 1891. NŐVEMPER S.

es

MEGJELENIK' HETE fi KÍNT KÉTSZER:

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

Ei.toizr.Tiwi Au*.

lii'é*»’. «vre

....................... .......................fi Irí kr

F

ül évié................................•••••.' J ~ kr

Ne

uA0G évié.................................................................1 R't *r

Egy szám ára 7 kr.

©

Városi és megyei érdekeink közlönye.'

SZERKeTz TŐSÉG:

PFALZ-HÁZ, földszint,

hav'. a iap szellemi részét illető közlemények küldendők.

KIADÓ - hTv ATAL:

SZÉCI1ENYI-TÉR 331,

liovA a lap hivatalos és niágáiiliirdütései, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reklamálások iiitézeudŐk.

HIRDETÉSEK*

HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 s/ótŐl lOO szóig 75 ki-, 100- tól 200-ig 1 frt 50 ki-, 200-tól 300-ig 2 írt 95 kr. Bélyegdij 30 kr.

MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosabban közöltetnek.

NYILTTÉR sora 20 ki-.

Egyházpolitikai helyzetünk.

Budapest, okt 7.

Felette fonIos egyházpolitikai nyilatkozni ok azok, melyeket gróf Csáky kultuszminiszter tett a pénzügyi bízolt- ságbau költségvetésének tárgyalásakor; felette fontosak úgy személyi, mint tárgyi tekintet ben.- Az ellenzék, mely a legújabban történt egyházi kinevezések alkalmából heves rohamra készült a kormány ellen, most szünetelni fog egyidőre s ismét lerakja a fegyvert.

• Áz első vád, mely a Szapáry kabi* írét ellen kovácsoltatott, hogy nem volt képes prímás jelöltjét kérészül vinni Kómában s ezáltal tetemesen megrövidítette Stet. István koronájának apostoli jogát.

■ Ez a vád gróf Csáky Albin férfias határozott nyilatkozni ai folytán most egyszer' s mindenkorra tarthatatlanná lett. Lett légyen boldogult SS mór Já- íros halála után, a széküresedés ideje alatt bármily sokféle kombináezió megbeszélve a kormány tagjai közt, bizalmasan : a tény immár megdönlbotetle- ntti állj hogy a minisztériumnak csak egy jelöltje volt s ez senki más nem volt, niint Yaszary Kolos pannonhalmi főapát, a kit 0 Felsége ki is nevezett a primási székre.

Hisz másként várni sem lehetett. Szt. István koronájának viselőjét megilleti az apostoli jog, hogy az egyházi méltóságokat saját elhalálozása alapján, alkotmányos és felelős tanácsadói javaslatára adományozza.

E joggal tökéletes összhangban áll

;iz eljárás, ni élj et a magyar kormány! a lierczogprimás kinevezése körül kü-j veteti. A miuiszterlauács megtette ejő- j terjesztését a koronának, a király ez, előtejjesztés értelmében teljesítette aj kinevezést és csak a megtörtént tényről értesitt.utett diplomáciái utón a római Kúria.

Ez az eljárás, a mint de facto történt ; minden ettől eltérő ál 1 itás önkényes és alaptalan ferdítés. A királyi apostoli jogai nem rövidiltettek meg, söl, egész terjedelmükben lelkiismeretesen gyakoroltattak.

Ennek minden kételyt kizáró nyiit-j Sággal történt határozott előadása nagy érdeme gróf Csáky Albinnak s a köz-i vélemény őszinte hálával lesz a mimisz-1 tér iránt, az erólyért, melylyel az el* lenzéki híresztelések ellen fellépett, valamint fejtegetéseinek korrektségéért ama módtól, liogy legújabb felette fontos kinevezések körül mint bántak Szt. István koronájának apostoli jogával.

Az a] prímásról.

Áz uj prímás kineveztg.tésének történetét a «Sopron» czimü lap «hiteles adatok alapján» Így adja elő :

Yaszary Kolos pannonhalmi főapát oki. 5-én Pannonhalmáról bement Győrbe, a vármegyei közgyűlésen részt veendő. A mikor másnap visszatért székhelyére, már várta őt Csáky Albin gróf, vallás- és közoktatásügyi miniszternek expresse levele, melyben fölkérte a főapatot, hogy fontos ügyben azonnal jöjjön Budapestre. Yaszary Kolos rögtön útra kelt, egyedül huszárját vive

magával s okt. 7-én inkognito érkezett meg Budapestre,

Még délelőtt meglátogatta Csáky gróf minisztert, a ki arra kérte a főapátot, bogy délután 4 órakor megán lakásán látogassa meg őt. A délutáni látogatás 4 órától fél 7 óráig tartott, Csákv A1 in gróf Yaszary Kolosnak tudtul í ndta, hogy a kormány őt szemelte ki ti herczegpfimási székre és e végett kérette őt fel Budapestre.

Yaszary Kolos az érvok egész sokaságával lépett fel, hogy kimutassa, miként a primási széket sem el nem nem fogadja, sem arra egyáltalán nem érdemes.

— Nem kerestem és nem óhajtóin ezen szép, de felelősség terhes állást — niöndá a főapát a miniszternek.

Kétszer érvelt ellene a miniszter, kétszer mondotta a főapát, hogy nem fogadja el a primási állást; végre harmadszorra elmondotta a miniszter, hogy ő húsz év alatt, míg szepesi főispán volt, boldognak érezte magát. Szerették,- tisztelték őt, E megelégedettségből ki kelle lépnie, mert ő felsége bizalma a miniszteri tárczához juttatta és piros bársonyszékbe ültette, mely sokaknak vágyát képezi. Pedig a miniszter e széken miudenféle támadást, gyanúsítást, rágalmat kénytelen tűrni, legnemesebb intenczióU félrema- gyarázzák. Ezt látta ő előre, mikor a miniszterséggel megkínálták, de tudta, mi hazája és királya iránt való kötelessége és a kötelességnek engedelmeskedett. A főepát is e kötelességet

tartsa szem előtt és vállalja cl a neki kinált állást.

De a főapát újra tagadólag tála* szolt :

— Nem kerestem ez állást, nem érzek hozzá való erőt, nem fogadom el.

A miniszter erre igy felelt :

— Mert méltóságod nem kereste ez állást, azért kötelessógérzetből fogadhatja el. Nem bizik-e az Ur kegyelmében, hogy nehéz hivatásában segélyére fog jönni ?

Ez utolsó érv lefegyverezte a főapátot s elfogadta a jelöltséget.

— Teljesüljön az Ur akarata . . . mondá és szemeibe könnyek gyűltek.

Yaszary Kolos másnap korán reggel elutazóit Budapestről Pannonhalmára.

Okt. 7-től kezdve Yaszary Kolos volt a kormány jelöltje.

Esztergomi szemét.

A Hétben megjeleut Esztergomot «ismertető» közleményről szándékozom néhány szót ejteni, anélkül, hogy valami nagyobb fontosságot tulajdonítanék a fölszínes csevegésnek.

Valaki eljön Esztergomba, ezt a budapesti valakit karon ragadja egy esztergomi valaki. A két valaki ellocsog néhány óráig. A budapesti valakinek csak fülei vaunak, az esztergomi valakinek csak nyelve. Tehát egyiknek sincs önálló felfogása, szabad Ítélete, megfigyelő tehetsége. Mikor aztán az a budapesti valaki jóllakott áz esztergomi valakivel, visszazónázott s az ig- rencz-ugrouez pletykaságból mulatságos felületességgel és nevetséges kö'nyA^MsrpkliksIkája.

ALTATÓ.

Szunnyudozzál, büszkeségen !

Kincs itt még a virradat,

Mit csinálnál fönn az égben ? Ébredezned sem szabad.

Csitt, aludjál, szempilládat Hunyd te is le, szeut jogom!

Most csak önzés Iáneza várhat —

S ki nem fogsz a zsarnokon.

Álmok! eszmék! kon szere le m !

S te dicsőség mámora!

Lázadó vér föl ne verjen, —

Még nem szállt az éj tova.

Az egyhangú sötétségben Szenderegjetek tovább . . . Szótlanul hadd töltsem ébren A kietlen éjszakát!

Majd ha virrad, majd ha eljő A nap, melyről álmodom, — Szálljon akkor felszökeüö Lelkem tiszta lápgokon.

Ébredéstek, hogyha késtek,

Majd kiváuom én magam . . ,

S visz dicsőség és merész tett Diadalra boldogan!

RUDNYÁNSZKY GYULA.

Megmentve.

A szürke, bolyhos felhők csak üldözték egymást odafön az ég boltján alig-alig1 engedve tenyérnyi kis nyílást olykor, hogy a nap fakult ábrázatával alátekinthessen a halódó természetre. Palán jobb is, hogy a felhők elfödik előle a tájékot. Nem kellemes látvány az itt alant. A szemliatárou mindenfelé letarolt mezők csupasz fákkal; legfellebb itt-ott néhány künfeledt, félig fagyott virág mindaz, a mit még — talán egypár napig vagy óráig — meghagyott a a hideg északi szél és dér. Hozzá minden oly borús, hangtalan és rideg.

De néni í még nem eszi az utolsó eszkimó az ő utolsó fókáját; van még élet a földön csak fel kell azt keresni.

lm, mi sürgés, forgás az ifjú főváros aszfaltos utezáin ! Ember ember hátán nyüzsög, beszél, kiabál, lármáz. Mit ezeknek a természet halála, poétának való agyrém az. ök a kor reális gondolkozásu fiai, a kik ebben a fénytengerben keresik a boldogulás útját. Sokan megtalálták azt s most biztos kikötőből közönyösen nézik nagyon számos társaik kínos vergődését.

Mily rikító ellentétet képez az a kis lány ott az utczasarkon a nyüzsgő, lármás embertömeg közepette. Mi lélte szegényt, a ki nem oly régen még örök mosolylyal az ajkain kinálgatta az elegáns hölgyeket és finom uracsokat apró virágcsokraival. Hová tűntek arczának rózsái ? Mért nem nyílnak újra mosolyra ajkai ? Körülötte zseng az áradat 8 ő a virágait is elfeledte kinálgatni. A helyett nézi, nézi azokat a szürke ker- getődző felhőket s csak olykor rezzen meg

mikor egy-egy eltévedt daraszem hull alá a karjára. Aztán ismét a felhőkre veti tekintetét s mint valami láthatatlan kéz által irt stenourammákból olvas ki belőlük sok-sok mindenfélét, a miről a körülötte járókelőknek fogalmuk sincsen.

— Bizony Juczi lelkem — betűzi á fölötte gomoiygó bodrosakból — három esztendővel ezelőtt sem hitted volna hogy még most is innen a szögletről nézd a mi tova szállásuuk. De hogy is gondoltad volna, hiszen a János, — no tudod te jól melyik — az a derék kertész legény, olyan szépen elmesélte neked, hogy lesztek, mint lesztes, ha az isten megsegíti s a maga kezére jut. Hja, galambom ! manapság nem kell ám minden mézes-mázos beszédre adni. Ládd az öreg gesztenyés asszony itt a szomszédban e megmondta már régen, hogy ne higyj a János szavának, hamis annak a lelke, ő egészen mást kommendálna,- hej ! más fából van az faragva s nem is idegenkedik tőled. Feledd már egyszer azt a Jánost !

A kis Juczi összeborzadt erre a gondolatra. De jött egy másik, világosabb szinü felhő, az megsajnálta, s enyhítette a fajdalmát.

— Ha eddig nem hallgattál arra a vén füstösre, most se tedd azt. A János bizony, akár mit mondanak, derék legény ; a szavának is állott volna, ha el nem viszik Boszniába a király kenyerére. A ki hamis az esküdözik égre-földre, a János ezt nem tette, hanem megígérte igaz szóval úgy, a mint a szive súgta neki, hogy ott a bős- nyák hegyek közt is mindig rád fog gondolni. Mert van talán abban a szikla országban is szép leány nem egy se kettő, de te sem vagy az utolsó. Avagy hiába dicsérnének annyit ezek a nevetős képű urfiak ? Nem lehetnek ezek oly rossz emberek, hogy egy szegény leányt szüntelen ámítsanak. Igaz ugyan, hogy az a hosszú nehéz, három esztendő innen-onuan lassan két hónapja lesz, hogy Ietellett s levél se jött azóta, de hát ki tudja, mi tartja őt odalen. Hátha már útban van ?

Mintha sóhaj szállna el Juczi kebléből^ mintha észrevétlen gyenge pír lopózna Juczi halvány arczára.

Sajna! újra jón egy másik felhő, messze' nagy darabon elfogja az eget és sötét, mint az éjszaka. Ez meg már ijesztőket mesél. Azt mondja, hogy ő a hideg muszkaország- ból jön, rossz hirt hoz, háború lesz, a Jánost is oda viszik. Mihamar jön a nagy tél, hidegebb a tavalinál ; csonttá fagy minden, drágaság lesz fában, szénben kenyérben. Jaj nektek szegény emberek!-jaj neked szegény leány! A mi kis pénzt ösz- szekuporgattál, még a János hazajön köny- nyen elúszik. Mi lesz akkor veled és szegény özvegy anyáddal? Rémságes azt elgondolni is.

Juczi minden erejét összeszedte, hogy meg ne tántorodjék.

—■ Galambom, Juczikám! kiált át az kuteza másik feléről a gesztenyés- asszony. .Ejnye, ejnye ma sehogy sem akar meghallani! Jöjjön már ide, hadd melengesse meg a kezeit; egészen átfázik a lelkem- ebben a csúf szélben.

Juezi azt gondolta, hogy bizony jó lesz hiszen ürár most érezte azt a hideg telet.

— Tudja-e galambom, — szólt/ az asz-