Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 90. szám

kívánatosnak tartom úgy állami, mint egyházi szempontból, hogy a. prímás és esztergomi érsek székhelye Budapestre helyezi essék át. (Helyeslés.) Másodszor kifejeztem azt is, hogy a szék üresed és idejét a legjobban fel lehetne használni a kérdés megoldására, harmadszor pedig kijelentettem, hogy a kérdés tanulmányozását már el is rendeltem.

Azóta több, mint egy félév múlt el. Volt tehát elég idő a, kérdéssel foglalkozni, azt minden oldalról megvilágítani s a pro és kontrát mérlegelni és most azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy a t. háznak kijelentem, hogy ez az ügy is megoldást nyert épen a legutóbbi napokban bekövetkező ll, primási kinevezés által.

A módozat pedig, mely alkalmaz* tatni fog, abból áll, bogy ezen ujonan kinevezett prímásnak, valamint az ezentúl kinevezendő prímásoknak kinevezési okmányukban kötelességükké tétetik, hogy valahányszor a király hosszasabban Budapesten tartózkodik, valamint a magja,r országgyűlés nyilvános tárgyalásai s külő nősen a téli időszak legnagyobb részének tartama alatt a fővárosban székeljenek» (Helyeslés.) Ezenkívül intézkedés fog tétetni még az iránt, hogy azon idő alatt, midőn a prímás nincs a fővárosban, érseki hely nők rendeltessék ki. (Élénk helyeslés )

ügy vagyok meggyőződve, t. ház, hogy a megoldás e módozata megfelel azon állami és egyházi érdekeknek, melyek szemeim előtt lebegtek, de megfelel azoknak a kívánságoknak is, melyeket ez iránt a főváros katholikus lakossága is hangoztatott. (Igaz! Úgy van ! a. jobb és szélsőbalon.) De ezenkívül bir ez még azzal a rendkívüli nagy előny nyel is, hogy azonnal élet- beléphotő és semmiféle nehézségekbe nem ütközik (Helyeslés.)

Kérem mindezek alapján a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni mcltóztassék. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.)

Ugrón Gábor a primási székhely áthelyezése iránt kérdést nem intézett, de minthogy ez az a ezukrozott labdacs, molylyel a miniszter tulajdonképeni választ akarta megédesíteni, kénytelen vele foglalkozni. Szerinte a székhelymegoldás olyan, molylyel a, kérdés el van ejtve, mert a székhely továbbra is Esztergom marad. Budapest a mogolÄ t. képviselő nr egy kérdésbe! foglalta össze azt, a mit tőlem meg tudni kíván. Azt kérdi ugyanis : «A

kormány és a nemzet, jelöltjének kinevezéséi mi gátolja ?» Meg vagyok győ xődvo arról, hogy a képviselő ur nen szándékosan tette, hanem véletlenség bői történt, hogy kérdését agy forinu Húzta, hogy arra válaszolni uagyoi könnyű.

A nemzet jelöljéről én nem szól hatok, mert nem ismerek fórumot, < mely jogosítva, vagy hivatva is volna a nemzet nevében jelöltet állítani ; primási székre. (Helyeslés jobbfelől/ Elleniben szólhatok a kormány jelölt jé ről és erre vonatkozólag mondhatom hogy a kormány jelöltjének kinevezéséi mi sem gátolta.

A kormánynak ugyanis mint olyannak egyetlen egy jelöltje volt, az ? ki iránt az október 23-án tartott miül i sz t, er tanácsba n m egá 11 apod o tt. Ezen -egy jelölijo iránt történt részemről a ■felterjesztés legfelsőbb helyre és ezen eg-y jelöltje a kormánynak lett ő felsége által kinevezve. (Helyeslés jobb- ielől.)

■Igaz ugyan, hogy a kormány ezen •eljárását megelőzte egy más kombináczió, mely egy kiváló főpapra vonatkozván, hosszabb ideig -főnállott és komoly -természetű volt. Ámde a kombináczió mindig esak kombináczió maradt, a kormány részéről megállapodásra vezeteti,, ennélfogva e főpapra vonatkozólag legfelsőbb helyre előterjesztés sem tétethetett és igy nem létező előterjesztés természetesen elfogadható sem volt és ennélfogva e nem létező előterjesztés Rómából sem volt visszautasítható. (Élénk helyeslés jobbfelől.)

T. ház ! Szoros kötelességemnek ezzel a válaszszal megfeleltem, mert hiszen direktre hozzám intézett kérdésre direktre megadtam a választ. De tekintettel a I. képviselő ur állal használt indokolásra, valamint az ügynek nagy fontosságára, nem akarok ezen külső formaságokba kapaszkodni, hanem a l. ház engeddmével, habár csak pár -szóval is az ügy érdemét is meg ki vájj om világítani. (Halljuk 1 Halljuk !)

.Szerintem az egész kérdésben két fő niomeiitum bir döntő sulylyal. Az egyik az, hogy ezen egész ügyben teljesen sértetlen maradt-e a magyar apxistnli király főkegyúri joga, a második és ez a parlamentarizmus követelménye — hogy vájjon a kormány úgy a tényleges kinevezésért, valamint az ezen kinevezés körül történtekért, az egész részletes eljárásért elvállalhatja-e a felelősséget, ?

Mindkét kérdésre határozott igennel kell válaszolnom. Az elsőre, a mely az apostoli király kegyúri jognak sértetlenül maradására vonatkozik, azért, kell igennel válaszolnom, mert hiszen az apostoli királyi kegyur a, főpapi méltóságok adományozása körüli jogának esszencziája és lényege abban áll, hogy az nyerje el az illető méltóságot, a kit az apostoli király arra az adott viszonyok közt a maga belátása szerint legalkalmasabbnak tart. Ez történt a jelen esetben és semmi egyéb»

A második kérdésre, a mely a par- lamentárizmus követelménye szerint áll elő, hogy I. i. a, kormány, illetőleg a szakminiszter elvállalhatja-e a felelősséget, : szintén határozott igennel vá- lssaolok és podig első sorban azért, ■mivel az neveztetett ki, a kit a kormány kijelölt és javaslatba hozott, másodszor azért, mivel az eljárásban semmi uj sincs, a mennyiben ugyanazon eljárás követ tetett, mely évszázadok gyakorlata által leit megalapítva. Semmiféle körülmény és semmi oly in- czideus nem merült föl, amely ezen eljárást megkülönböztetné az előbbi esetekben követett eljárástól.

Ekkép azt gondolom t. ház, hogy az ügy érdemére nézve is, tőlem tollúi: ő I eg- megadlam a szükséges választ. (Helyeslés jobbról.)

Méltóztassék t. ház megengedni, hogy ezen válaszom kapcsán még egy dolgot említsek fel, i, melyet a t. képviselő ur inl.erpellácziőja nem érint ugyan, de a melyet ma, felemlíteni szűk égésnek tartok azért, mert tudom, az sokakat érdekel és mivel másrészt nem tudom, hogy mikor lesz ismét alkalmam a t. házban erre vonatkozólag nyilatkozni. (Halljuk! Hall- juk !)

Mél tózta Inak emlékezni, hogy ez óv tavaszán megboldogult, gróf Andrássyí Manó képviselő kérdést intézett hozzám, vájjon hajlandó vagyok-e lépéseket tenni az iránt, hogy Magyarország horczegprimásának, az esztergomi érseknek székhelye mielőbb Budapestre helyeztessék át; és bizonyára méltóz- taluak emlékezni arra is, hogy azonnal adott válaszomban három dolgot mondtam : Először azt mondtam, hogy a magain részéről igenis már régen

mint inkább arról vezet statisztikát, hogy a csikós vagy egyszinliarisnyák vannak-e töbségben. Képzelheted, micsoda Isten áldása ez a «buen retiro» a város közepén, a geiiic/einknelc Ha Catulle Mendés ide tévedne, bizonyára a párisi külső fortifiká- eziók vidékére képzelné magát.

Valami hatalmas kétemelet ötlöt most bal kéz felöl a szemembe.

— Hát ez a rengeteg granárinm kié ?

Pali meghökkent.

— Pszt . . .. szenségtörö ! Eza primási palota. Persze, hogy kissé ezopfos az építése. Az első emeleti ablakok akkorák, mint egy padlásablak, a második emeletiek meg kapunak is beillenének. Az impozáns kupola meg úgy áll rajta, mint törpén a •;i czilinder kalap. Hja, a boldogult prímás mindenben a nagy méreteket szerette, csukajapjai között a kicsinyeket, a kik — Ojstipa szubordinácziókból — viszont a kicsikékét szerették. Favorizált cseh építésze tusolta úgy el, a kinek megszerezte érte pápai lovagságot. Ennek az embernek nagyon jó volt az étvágya, (pár százezret bebamzsolt), de nagyon rósz uz ízlése. Tudott a czirkalommal bánni, de csak amúgy csebesen.

Kissé csalódottan és kellemetlenül kezdtem magamat érezni. Mintha a Sión felleges ormáról Leroux-féle ernyő nélkül estem volna le.

— Ugyebár (’szeretnétek, ha ki lenne már az uj prímás nevezve ?

— Nekünk mindegy, pajtás. Akárki lesz, egyszer kivilágítunk és egyszer becsi- pünk tiszteletére. Úgy megszoktuk már, hogy a prímásoktól idegenek mindent,

mi (apáczákon kívül) semmit se kapjunk, hogy most se reményiünk semmit. Joliban érdekel a leendő uj megyei ellenőr. A papság és a gazdatiszti kar remeg a kormány jelöltjétől, (bezzeg otthon kell akkor megint inni a sört és titokban olvasni a «Pesti Hiiiap»-ot), a város meg Róma kiválasztottjától fazik. Arról tudják, hogy mindent fel fog forgatni, erről meg, hogy mindent a régiben hagy.

Ballagtunk csendesen befelé s lassan beértünk a belvárosba. Bolt bolt mellett, fényesen kivilágított kirakatok, lézengő segédek, csak vevő sehol.

— Hát nálatok esteié nem vásárolnak az emberek ?-— Nem, hanem napközben sem. Az a mi átkunk, hogy Bécs és Budapest között lebegünk, mint Dante szürke lelkei a pokol és a menny között. Ha Irmácskának kalapra van szüksége, lefut mamájával Landstätlerliez. Ha Péter bácsi uj nadrágot akar, Pécsben szabatja RoLbbergernél Pesten nyiratkozunk s a tyúkszemünket !Becsben operáltatjuk. A fűszert, AI tollából hozatjuk, a gyümölcsöt Triesztből. Itt csak halcsontokat, valtólapokat és élesztőt vásárolunk.

Már erre meg kellett ráznom a fejemet.

— No, fura társadalmi élet lehet itt, barátom, daczara a te szép leányaidnak . . .

Vagyis inkább: miattok. Hiszen szépek a mi libuskáink, de olyanok mint Kresavszki leányai, akik annyi félő módon törekedtek, hogy egyikre sem értek reá. A mi leányaink járnak dalárdába, varróiskolába, zeneórákra, franczia társalgási órákra, aeszthélikai előadásra csak odahazanincsenek

soha, kivevő vasárnapon, mikor a munka- szünetelő gavallérokat várják, Keveset olvas, nak, de sokat és hangosan beszélnek. Min den toilettjük otthon készül, persze éjjel dolgoznak rajt. Játszszák Chopint, Wagnert, IvónLit egyforma szellemben és egyforma lelkesedéssel. De nem folytatom. Beszéltem a papokról, katonákról, leányokról ; mond meg hát most: felér-e a három sok a többi kevéssel ?

Bizony nem feleltem. Hazaértünk és vacsorához ültünk. Jó fajta vörös bor mellett sokáig elvaterkáztunk a régi jó időkről beszélgetve. — Igyál pajtás, honi termés ! — biztatott Pali — Utolsó, amit meghagyott a ülloxera.

Ha utolsó is volt, nagyon Ízlett s mi Iszopogattunk belőle, úgy, hogy még a pesszimista Pali is vidnlni kezdett.

I — Eh ! — mondotta — talán még is lesz belőlünk valami. Némely évtizedes ügyünk kezd a megvalósulósulás stádiumába lépni. A direkt vasút, az állandó dunai lúd,a Kaszárnya, a teleleíőn, a villany- i világítás . . .

— Hiszen akkor semmi haj! Koczint- sunk az uj világosságra. Fiat lux !

Pali lemondóan intett kezével.

— Ah. hagy el pajtás ! . . . Lehet itt akármiféle világítás, középkori sötétségben maradunk mi mégis.

I)r. BERTALAN GÉZA.

2J>

dússal primási farsangoló helylyé avattalak föl.

Ráfér az interpelláczióra adott válaszra. A miniszter azt mondta, hogv a nemzet jelölljo nem volt a kormány jelöltje. Az ő nézete szerint a parlamentáris kormánynak kötelessége a nemzeti akarat nyíl vaníliását latba vélni. A miniszter azt mondja, okt. 23-iki minisztertanácsban állapították meg a kormány jelöltjét. De fölIehető-e királyról, hogy a galgóczi hadgyakorlatokon. már határozott kijelentést tett, volnaj a pri más-kérdésben, ha a kormány1 neki még semmiféle előterjesztést nemi tett volna? De hát ki tett előterjesztéseket. ő felségének? A kérdés előtte úgy tűnik föl, hogy okt. 23-iki minisztertanács oly jelöltben állapodott meg, , a kinek személye nem azonos egy májaik jelölttel, a kinek érdekében Bécsiben és Rómában pubatolódzások: történtek.

A miniszter azt mondja, liogy nzi összes töri én tekért elvállalja a felelősséget, mert nem történt egyéb, minthogy a jelölést kombináeziók el őzt é ki meg. De a nemzet közjogi privilégiumait nem szabad könnyelmű kombiiul— cziókkn.1 kompromi ti ál n i. Ezek a kombi nácziók olyanok voltak, hogy előterjesztésekké váltak volna azonnal, ha aj; puhatolod zás o k kedv ez ő e re d tn ény n y e li jártak volna. Midőn szóló e házban azs egri érseket említette, miut a kormány-? jelöltjét, sem a miniszterelnök, sem ;u; kultuszminiszter, som egyetlen illetékese ember nem tiltakozott ez ellen ; pedigg módjukban lett. volna. Neki a kinőve—í zott pri más ellen kifogása nincs, sőkti egyik érdemének tudja be, hogy meg-; akadályozta felszólalásával legalább azt,,! nehogy a primási székbe olyat ültes-g senok be, a ki arra nem méltó.

A miniszter azt állítja, hogy a fe-t lelősségot elvállalhatja a történtekért»! De ez nem áll. Mert meg lett sértv© az 1867. XII. t. ez. 27. §-a, mint-J hogy Rómával nem a magyar kormánya hanem a közös külügyminiszter érint-! kezelt. A választ nem veszi tudo-o másul.

Csákv Albin gr. kultuszminisztere csak azt mondta., hogy nem ismer jo-o gosult faktort, mely illetékes volna a: nemzet jelöltjét megnevezni. 0 felség©^ galgóczi nyilatkozata a történtekkel© semmiféle ellentétben nincs. A mit as miniszterei nők e kérdésben tett, aztls. egyiől-egyig az ő beleegyezésvei tette.eJ Ő is ismeri ő felsége kegyúri jogát,1; de ezzel szemben áll még a pápa egy-?;; házi joga, a miből a jogok bizonyoso korrelácziója, támad, melynek kiegyez-sí tetése szükséges. Ha volna Magyaror-jc szagnak Rómában külön képviselete,ej akkor annak utján történhetett volna« az érintkezés, igy azonban csakis íi; közös képviselet utján történhetett,!,h Végül megjegyzi, hogy Ugrón fel szó-ős lalásai éppenséggel nem bírtak beto-o- lyássál a primási székhely betöltésére 9-i (Elénk helyeslés a jobboldalon.)

Ugrón Gábort kellemesen érinteti,*! h az utolsó kijelentés, mert ez őt közees hozta a miniszterhez, kinek szilit.óno.l nnn volt sok befolyása a primási széles betöltésére (Nagy derültség a bal- é:ö szólsőbaloldalon.) A miniszternek nénijei kell oly fennen beszólni; nem szabaond csak a hízelgőkre hallgatnia, hanoimé minden képviselő szkvát figyelembe kellői vennie. A nemzet akaratának kifejezése sere igenis vau illetékes forum : ; : képviselőliáz és a főrendiház. Mind t j kettőt meg lehet, kérdezni s egy alkottoj mányos uralkodó ezeknek akaratát Lokinub beibe veszi. A választ nem veszi tuuJ domásul

A ház többsége a választ tudomás sül veszi.

Gsítky Albin gr. ezután Komlóss^,