Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 87. szám

ESZTERGOM, XIIL ÉVFOLYAM.

87. SZÁM.

VASÁRNAP, 1891. OKTÓBER 29

©

MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER:

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁH:

Egész évre

.........................•..............................6 frt — kr

F

el évre.................................................................3 trt — kr

NegjeJ évre............................................................1 frt 50 kr

E

gy szám ára 7 kr.

9

Városi és megyei érdekeink közlönye.

SZER K eTz T Ö S É G:

PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT,

hov'„ a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

K I A D Ó ITT V ATAL:

SZÉCHENYI-TÉR 331,

liová a lap hivatalos és magánhirdetései, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési penzek és reklamálások intézendők.

O-------------------------------------------------------------------------O

H

IRDETÉSEK:

HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig 75 kr, 100- tói 200-ig 1 frt 50 kr, 200-tól 300-ig 2 frt 95 kr. Bélyegdij 30 kr.

MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosab- I

ban közöltéinek.

NYILTTÉR sora 20 kr.

9--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------—0

A polgárság koszorúja.

Esztergom, okt. 28.

Mikor a fejedelem legfelső elismerése s a polgárság tiszteletének koszorúja egyszerre érkezik, akkor az érdem nemcsak fényük, de melegít is s a jutalom nemcsak megérdemelt, liánom megszentesitett is.

Gyalogezredünk parancsnoka, Grivi- csics Dániel lovag csak a napokban kapta meg ő Felsége kitüntetését, a harmadosztály ti vaskoronát. A lovagias ezredesnek s az igazságszerető embernek örömmel gratulált városunk, mely íi kitüntetett férfiú ez idő szerinti hazája.

A derék ezredes életereje delén, ^karrierje zenithjéhez még közelebb, felhalmozva katonái s a polgárok szere- ■tetétől, édes örömet talál és tart meg sa kitüntetésből.

A mióta Esztergomban a 26-ik gyalogezred élén áll, azóta az ezred tekintélye és jóliirneve csakugyan arányban Áll gyakorlottságával cs iparkodásával, lügy a hadigyakorlatokon, mint idehaza ia szigoraim vizsgáló őrszemek ezredünk- dben olyan katonás szellemet, férfias óbiztosságot, gyakorlott ügyességet és cbajtársi összetartást találtak, a mi ritkítja párját s ami arra vall, hogy az ezred vezetője fényesen megfelel hivatásának.

Polgárság és katonaság Grivicsics [ezredes parancsnoksága óla jó viszonyt wart, közös jótékonyczélok közös összetartással győznek, a polgárság és katonaság nem egymás ellen, hanem egymás mellett működik, támogatva egymást a béke napjaiban, a leghumánusabb eszmékért egyformán küzdve, részt vesznek a társadalmi élet kölcsönös örömeiben. Szóval Eszlergomban a polgárság és katonaság közt való példaszerű jóviszonyt, mint kölcsönös boldogulás és harmónia édes gyümölcsét az ezredparancsnok gavallérsága és tapintatta érlelte meg. Ez is érdem s a mi szemeinkben nagy érdem különösen akkor, mikor a félreértés villongásai sokfelé meglazulják azt a viszonyt, mely a trón s az ország érdekében inkább mindenütt megszilárdítandó.

Minden polgár katona, ha a saját ruhájában jár is s minden katona polgár, mikor a magánéletbe lép. Ennek a két kölcsönös államalkotó és államfen- tartó elemnek a barátságát erősítette meg a derék ezredparaucsnok, Grivicsics Dániel lovag s már csak ezért az egy nagy érdeméért is szívesen eléje rakjak ma a polgárság koszorúját.

Az iparoktatás reformja.

Esztergom, okt, 28.

Az országos ipartan ács legutóbbi ülésének napirendjén az iparoktatás reformjának fontos kérdése volt. Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter e tárgyban nagy érdekű jelentéseket tett, a melyeket a következőkben ismertetünk :

Az iparoktatás alapos reformjának kérdése a kormányzati programra egyik lényeges részét fogja képezni a közel jövőben, a mennyiben a legközelebbi akczió súlypontja e kérdés megfelelő megoldása lesz.

Az ipari admiuisztráczió ugyanis ma már meglehetősen rendezve van s ha merülnek is fel oly kérdések, melyeknek megoldására ebben a reszortban a közeljövő dolga, arra nézve tisztáiban vagyunk, hogy ezeket a törvényhozás elé vinni nem kell, mert rendeleti és admiuisztráczió utón is kiegyenlíthetők. Tehát az ipari admi- nisztráczió terén csak kiegészítő intézkedésekről lesz szó a jövőben.

Az iparfejlesztés akcziója napirenden és folyamatban vau. A megindított akczió terén mindössze az annyagi erők nagyobb érdekbe vonásáról lesz szó, hogy a még mutatkozó hézagok fokozatosan és czélszerűen kitöltessenek.

A közgazdasági kormányzatra tehát most már leginkább az iparoktatás helyes szervezésének kérdése nebezke dik, mint olyan kérdés, mely az ipar- fejlesztésnek sarkpontját képezi.

E kérdésben azt hiszi, hogy az volna a leghelyesebb megoldás, az iparoktatás didaktikai része ott maradna, a üul most van, vagyis a vallás- és közoktatásügyi miniszter fő vezetése alatt. De a didaktikai rész egységes fejlesztése szempontjából is bizonyos igazgatási szabályokat kell kölcsönös bejegyzéssel megállapítani. A gyakorlati iparoktatásnak azonban a kereskedelemügyi miuiszter fővezetése alá kell kerülni. Mert ha a fővárosban, a hol az ipari erők és tényezők intelligencziájaegyütt vau s a hol a két minisztérium székel, a kölcsönös megértés és a gyors intézkedés még lehetséges, ez a vidéken már sokkal komplikáltabb helyzetet teremtene.

Szükséges tehát mindenek elölt egy központi iparoktatási tanács létesítése, melyben helyt foglalnának a közoktatási és kereskedelemügyi miniszterek képviselői, az ipartanács kiküldötte, az o czélból felkérendő szakférfiak, az országos iparoktatási intézetok vezetői és a kir. ipar felügyelők ez utóbbiak tanácskozási joggal. Ez a központi iparoktatási tanács állana az iparoktatás mindkét ága fölött s egyöntetűen és összhangzólag szervezné úgy az elméleti, mint gyakorlati szaktanitást. Az orsz. iparoktatási tanács elnöke volna vagy a közoktatási, vagy a kereskedelmi miniszter, vagy pedig oly szakember, a ki a grémiumon kivül áll.

A beoszlás, mint említve volt az lenne, hogy a kultuszminiszter vezetné a szakoktatást is. — A kereskedolemügy' miniszter resszortjákoz pedig a tanműhelyek, a gyakorlati tanfolyamok és a gyakorlati iparos-műhelyoktal.ás tartoznék, mindazon intézetekkel együtt; melyeknek az a czélja, hogy akár szemléltetés, akár gyakorlat tanítás utján, az ipari továbbképzést előmozdítsák.

A mi pedig a gyakorlati iparoktatás nagyobb mérvű megindítását illeti, ezt a miniszter a következők szerint képzeli : Az összes kereskedelmi és iparkamarák felhivatnak : jelöljék ki azokat a gzakorlati czólu ipariskolákat, uiolyeknek létesítés a kamara kerület helzi viszonyai szempontjából legszükségesebbek.

Ezek közül egyet a kamara lesz köteles létetesiteui és a kormány táino- gatásával föntartani, a másikat maga-&z„EsztBrgoa is Vidókfl*‘tároiája.

Esküvőnk emlékére.

— 1871. okt. 30. :ií.2mlékezel-e még? Hasz éve már annak, silány százezer halt meg s született azóta. lOltár előtt álltunk, kezem a kezedbe — glíekem olyan mintha tegnap történt volna.

’iíivatar jött ránk . . . S a hiú reménység a mit kinált, Ígért ez a csaló élet SaZ a sok szép álom csalfa délibábként o'oszlott szét a ködben, mind mind semmivé

[lett!

ollosolyogtunk rajta midőn más sirt volna... ih'éges végig kiizdtük a titáni harczot; Ategnyugodtunk benne, vigasztaltuk egymást YjNem tarthat már addig, mint a meddig

[tartott« !

J.isd, hogy igazunk volt; nem bírta sokáig, II lfáradt bennünket üldözni a végzet.

19’em tudott legyőzni, erősebbek voltunk, 19’em tudta feldúlni ezt a piczi fészket.

nmlékezel-e még? Hogy is volt az akkor, iusz esztendő előtt? Meséld el csak szépen! ián már elfeledted? No majd én segítek; fggy kezdtük hogy: »Szeretlek édes mindenem« !

BÁRTFAY RÓZA.

(Falusi silhouette.)

(Vége.)

— Ah istenkém, kedves segédjegyző ur, mit gondol, hiszen mindjárt szörnyet halna a kis állat. Oh Miczike nagyon érzé- ken},r ! Különösen a hideg vizet nem szereti.

Ilyenféle módon szövődött bele a társalgás a csendes alkonyatba. A jegyző avval mulatta magát, hogy a hány »kedves házi- nénikém«-et mondott a két kisasszony, annyi rovást csinált a homokba. Egy negyedóra múlva megolvasta, éppen kétszáz volt. Akkor igy szólt :

— De már nekem is haza kell mennem. Várnak a vacsorával. Ajánlom magamat.

— Ejnye de siet, segédjegyző ur. No mi ; is megyünk. Hogy elszalad az idő. Bizony; már egészen beesteledett. Merre megy kedves segédjegyző ur? A templom feló? Akkor együtt mehetünk.

— Nem, én emerre tartok.

Sajnálkozás, öt percznyi búcsuzás, közben

eszmecsere a télire elteendő eczetes ugor- káról, a befőzött dinnyehéjról, s más ilyetén kellemes dolgokról. Végre elment a két bőbeszédű agg leány.

A jegyző ott maradt még egy kicsinyég.

— No, hála Isten ! Milyen jól beszélgettünk és hogy megzavart ez a két kisasszony. Miről is volt szó? Nos igen, hogy milyennek szeretném a feleségemet. Hát legyen okos lány, egy kicsit csinos is, jó háziasszony, szóval-szóval éppen olyan, mint Ro . . .

— Kicsoda ?

— ... mint a nagyasszony. Csak ezt akartam mondani. Nyugodalmas jojezakát kívánok.

Aztán elballagott.

A nagyasszony pedig csendesen bement a konyhába. Rozika kipirult arczczal még mindig a tűz körül sürgölődött. Igazán csodálatra méltó önmegtartóztatás egy tizenhét éves lánytól, a mikor tudja, hogy valami érdekes vendég jött, még csak ki se kukkan megnézni, hogy ki az. De Rozika először szenvedélyes szakácsnő volt, a ki gyönyörűségét lelte abban, ha takaros szakácsköténykéjében a konyhán foglalatos kodhatott s aztán — a mi a fo — szerető unoka volt, a ki a nagymamának még akkor is engedelmeskedett, ha nem értette a parancs okát. De mikor meglátta a nagyasszonyt, a ki boldogan legeltette szemeit kis unokáján, türelmetlenül magával vonta a szobába :

— Mért küldött be nagymama ? Ki volt itt ?

A nagyasszony flegmatikusán meggyuj- totta a lámpát, előkereste kötését, leült és csak aztán válaszolt :

— Hogy ki volt itt ? Hát a Prügmeyer kisasszonyok.

— És még ? Férfihangot is hallottam.

— Hogy a Prügmayer kisasszonyokon kivül ki volt még itt azt, kérdezed ?

— Igen, igen, mond Rozika és olyan vörös lett, mint a pipacs.

— Azt nem mondom meg. Kis lányoknak nem jó mindent tudni, hamar meg- öregesznek.

Rozika türelmetlenül dobbantott a lábával :

— De én akarom tudni.

— Vagy úgy ? Hát akkor én meg akarom meg uem mondani.

Az unoka duzzogott kis ideig, aztán sze- pegni kezdett és uram bocsá, majdnem sírva fakadt.

Végre a nagyasszony megszánta a kis bolondot és igy szólt :

No hát ha csakugyan olyan nagyon szeretnéd tudni, hogy ki volt itt előbb, hát nézz ki az ablakor. Én azt hiszem, hogy még mindig itt áll.

Rozika kicsapta a redőnyt és kitekintett. A nagymamában is volt annyi kíváncsiság hogy kikandikált a háta mögött.

A segédjegyző csakugyan ott állt az átelleni ház lámpása mellett és merően nézett a Rozikáék ablakára.

Gyanította a lurkó, hogy még ma látni

fogja Ro —, a nagymamát.

*

Hát itt vége volna ennek a történetnek, ba nem érezném, hogy a gyöngébbek kedvéért egy kis magyarázattal még adós vagyok.

Azok a bizonyos gyöngébbek ugyanis ezt kérdezhetnék tőlem: Mért nem emlegeti Rozikát a segédjegyző ur, a ki pedig bizonyára az ő kedvéért jött a nagj^mamá- hoz? és mért nem emlegeti őt a nagymama, a kinek szemefénye az az engedelmes kis lány ? Mért rejti el a nagyasszony a szerelmes bajadont imádója elől ? Mert a segédjegyző vagy nincs elfogadva, s akkor legjobb neki rövidesen kiadni az utat vagy el van : (s ez a dolog állapotja) akkor mog jöjjön elő a lány is, hadd mulassanak a fiatalok.