Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 82. szám

ssaí, nyitás után. Műtrágya jobb (olcsóbb is), mint az istálló-trágya ; szállítása könnyebb, kezelése egyszerűbb. A szőlőtőkétől arasznyi távolban kerek árkot nyitunk kapával, abba egy jó parasztmarokra aaló szőlőtrágyát hintünk el ■egyenletesen s azt földdel betakarjuk. Az eredmény még abbau az évben bámulatosan észrevehető : a vesszők vastagok, a levelek haragoszöldek, a fürtök tömöttek lesznek. Az igy kezelt lugas két öles hajtásokat ereszt s a b ízni fajta sima vessző már két éves korában terem és tőkének idomul.

4. Kell-e az uj ültetést szénkéne- •gezni ?

A sima vesszőből ültetett szőlőt már -azon őszszel szénkénegezni kell; de «sale három gramm befecskendezéssel: utána pedig megtrágyázni.

5-ik és legfőbb paragrafus pedig az, hogy a gazda maga lásson utálnia, «(legalább az első alkalommal) mikor a szőlőt szénkénegezik és tanítsa be a munkásokat a legpontosabb kezelésre. A ki maga nem néz a szőlője után, az igyék mű bort.

Mit miveinek nyelvtaniróink ?

(K. K.) Ezen czim alatt bocsátott közre Pozsouban egy füzetkét Danuitiger I. tanár s mondhatni, sok jóravaló gondolatot foglal magában a kis mű.

A »Magyar Nyelvőr« csaknem húsz évi fenáliása óta üdvös mozgalmat indított meg a magyar nyelvtudomány ügyében, de a mennyi helyesléssel találkozott az érdekellek részéről, ugyanannyi kifogás alá is esett. Hasonlóképen fölvethetni ezen kérdést: mit mi- v-elnek magyar nyelvtudósaink.

Az azóta megjelent magyar nyelvtanok csak a régi kerékvágásban járnak és sem a régi szókat uem méltatják elég figyelemre, sem a nép nyelvét.

Nem egy Írástudó megvallja, hogy n mit onnanhazulról hozott egy kis törzsökös magyarságot, azt a tankönyvek kiverték fejéből.

Nem rég egy valaki kénytelen volt az »izromban« szót igazolni, melyet mint, fehérmegyei otthon használt, de a budapesti német levegőben elhanyagolt.

így egy másik, midőn több évi távoliét után szülőföldjére ellátogatott, visszajövet, különösség gyanánt elbeszélte, hogy egy uj szót tanult és ez nem más, mint »szódé«, pedig gyerekkorában akárhányszor hallhatta édes

anyjától, de a nyelvtudomány elfeledtette vele.

A történeti Magyar szótár egyik szerkesztője a »süge« szót megkérdőjelezte, jeléül annak, hogy nem tudja jelentését. Ez öreg hiba.

Ha más ember nem tudja azt, köny- nyen megbocsátható, mert ki ismerhet minden tájszót.

De a szóban levő nyelvtudós esztergomi létére tudhatná, mit jelent az a szó, hiszen minden szentléleki tót tudja.

Ügyetlen tapogatódzás az, midőn a ló szügyében keresi magyarázatát. De úgy jár, aki csak a könyveket bújja, a nép nyelvére pedig ügyet sem vet.

Hozzájárul a lapok sokasága, mely idegenszerü magyarsághoz szoktatja az olvasóközönséget és a mely oka, hogy uton-utfélen hallani ilyen vad kifejezéseket : Lenyitom a napernyőmet. Elengedtem a gyerekeket korcsolyázni. Ez csak beképzelődés.

Ilyen a vasúti műnyelv ékessége ; Adják le a jegyeket. Bizony nem ártana,, ha, szakembereink nagyobb gondot fordítanának a nyelv kezelésére.

Olvasó-asztal.

— Törvényhatósági n a p- t á r. Toldy László budapesti főlevéltáros a Törvényhatósági naptár 1892. folyamára hirdet előfizetést. E munka, mely első évfolyamában egy kis, zsebkönyv alakú füzet volt, ma már egy közel 700 lapra terjedő, nagy 4-rétű kötetté nőtte ki magát. Evről-évre bővül és tökéletesedik. Az uj folyam egész sereg javítást, újítást, bővülést tartalmaz, melyek felsorolása hasábokat veune igénybe. Azért, is, csak hármat emelünk ki. Egyik a nagyközségek kimutatása. Hatvan kérdésre felel minden egyes nagyközségnél ; e kérdések a községnek valóságos fotográfiáit adják, a mennyiben kitüntetik annak közigazgatási, népesedési, nyelvi, felekezeti, gazdasági, társadalmi, vagyoni, ipari, iskolai viszonyait; felvilágosítást adnak a község hovatartozandóságáról, vallási, igazságügyi, pénzügyi, közlekedési, hadügyi, bányászati, erdészeti, kultúrmérnöki, méntelepi s egyéb szempontokból stb. A körjegyzőségek rovata egészen uj, és ebben betüsoros rendbon soroltatnak fel a körjegyzőségek, közigazgatási viszonyaik s a körjegyzők nevei. A harmadik ujitás az,

hogy fel vannak véve az országban levő pénzintézetek, iparos- és részvény-1 társaságok, biztosítóin tűzetek, stb. a szükséges kimutatásokkal. Az nj folyamot 18 urczkép fogja díszíteni, s a »Hasznos tudnivalók« rovata is sokkal gazdagabb lesz az eddiginél. Ara a nagyterjedelmű s a legnagyobb és legbővebb naptárt tartalmazó kötetnek az eddigi, hallatlanul olcsó marad, t. i. fűzve 1 frt 30 fcr, kötve 1 frt 50 kr. Bátran állíthatjuk, hogy úgy a hatóságoknak, mint egyeseknek nélkülözhetetlen segédkönyve ma már a Törvényhatósági naptár, s azért szives készséggel hívjuk fel reá t. olvasóink és a nagy közönség figyelmét. A megrendelés vagy előfizetés a kiadóhivatalba küldendő: Budapest, Y. Holdutcza 7.

— Uj füzetes regény »Kossuth Lajos kéme« czim alatt Székely Aladár, mint e mű kiadója, egy uj regény első 4 füzetét küldte meg nekünk. Csak futólag olvasva is, úgy találjuk, hogy e regény érdekesebb, lebilincselő!)!), mint a közönséges füzetes regények szoktak lenni. Rendkívül érdekesek és megbecsülhetetlen értékűek benne a nagyszámban előforduló oly részletek, melyek még mai napig a nyilvánosság elé nem került történeti adatokat világítanak meg, mely adatok Kossuth Lajos női kémének naplójából vettetvén, szakavatott, ügyes feldolgozást, nyerlek Szathmáry Jenő, tolla által. Oly titkok tárulnak fel előttünk, regényes előadás fényében, melyek csakis oly beavatott egyéntől származhattak, ki azokat a dicső napok füzében és az események árjában gyűjtötte. Ez a regény nem mu ó becsű olvasmány, — maradandó emléke lesz ez minden magyar embernek, ki mindazt, ami Kossuth Lajosra vonatkozik, úgyis kegyelettel fogadja. Az egyes füzetek ára csak 10 krajezár és minden könyvkereskedőnél, valamint könyv- ügynöknél kaphatók. Figyelmeztetjük olvasóinkat arra is, hogy csak a jelen, Szathmáry Jenő által irt regényt vegyék és olvassák, mert a »Kossuth Lajos kéme« czimű Székely Aladár által kiadott regény, a nagy száműzött kéme által vezetett napló alapján készült, — ilyen napló pedig csak egy volt.

HÍREK.

te. Minek mondotta, hát akkor, hogy a rövid haj — —

— Az, egyszerű bók volt.

— És miért udvarol akkor nekem?

— Udvarol ? . . . Beszél veled, mint ismerősével, udvariasságból, mert nővére lelki barátnőd, a mint nekem is az. Beszél czél nélkül, udvarol szórakozásból.

— Ej haj ! Hát neked!

— Nekem? Az más. A múltkor este, mikor kinézett az ablakon és fuvolázott, akkor az én kedvencz dalomat röpítette felém, át a másik oldalra. És tudod miért ? Azért, mert megmondottam, hogy bolondja vagyok, annak a szomorú nótának.

Mari ismét felkaczagott.

— Ez is semmi. Csak egy szóval mondottam ueki, miért nem visel fehér mellényt és másnap már fehér mellényben láttam* Na ugye, le vagy főzve?

— Én meg cylindert disputáltam reá.

— És én fekete harisnyát félezipőihez.

— Beszélhetsz. A mit én tudok . . .

— S a mit én tudok . . .

— Bánhidy engem szeret.

— Csak azért is engem, azért is . . .

— Nem igaz.

— De igaz. Ej, ne beszélj nekem !

— És te se csapj lármát. No, de majd meghallod legközelebb az eljegyzési hirt.

— És te az enyémet Bánhidyval.

— Fogod látni a lakodalmat.

— És te irigy szemmel nézesz utánam, mikor Bánhidy oltárhoz vezet.

— Aliból ugyan nem eszel.

Villogtak a szemek, argumentáltak az

apró kacsók és Anna idegesen ugrott fel, hogy köszönés nélkül hagyja oda az önző

barátnőt, mikor az ajtón kopogás liallik és belép — Bánhidy.

— Ah, minő szerencse. Két aranyos madár egy kalitban . . . Éppen jó. Kezeiket csókolom!

— Isten hozta !

Mindkét leány erősen törte magát, hogy előbb szorítson kezet a vendéggel, de Bau- hidyban volt annyi tapintat, hogy udvariasságból a házikisasszony forró jobbját fogadja el. Azután került a sor Anna finom kezecskéjére. Mari diadalmasan mosolygott Annára, a ki apró fogait összeszoritva, minden igyekezettel szépen gondozott frou- froujára akarta felhívni a féltett udvarló figyelmét.

Bánhidy helyet foglalt és czigarettera gyújtott ; Mari előzékenyen rohant a zongorához és a hamutartót elébe helyezte, majd mellé ült és féuylö szemekkel várta ajkáról a beszédet.

Bánhidy örömittasan nézett hol az egyik, hol meg a másik leányra. Látszott viseletén, hogy nagyot akar mondani, valami szokatlant. Eleinte közönyös dologról csevegett, majd felállott és komoly de végtelenül remegő hangon megszólalt :

— Nagy dologra akarnám felkérni, kedves Mari nagysám . . .

Mari szive megdobbant. Szinte megrendült a hirtelen örömtől, mely bensőjén keresztül nyilait. Lenéző mosolyt vetett Annára, azután nyugodtságot erőltetett és kedvesen kérdé :

— Oh, szívesen, mi legyen az?

— És kegyedet is, Anna nagysád. Milyen szerencse, hogy itt találom kegyedet,

legalább egyszerre megtudom a válasz midiiét részről.

— Mindkét részről ? ! — kérdé egyszerre a két leány, izgatottan ugorva fel a pam1 ágról.

— Nos igen . . . Van szerencsém egész tisztelettel jelenteni, hogy Mindszenthy Marianna kisasszonynyal jegyet váltottam. Arra akarnám nagysádtokat felkérni, 1 gye- ne szívesek elvállalni esküvőmön a koszorú- leány i tisztet. Nővérem és leendő kis feleségem akaratja ez, de magam is nagyon szeretném, ha két ilyen kedves hölgy vezetné menyasszonyomat az oltárhoz, a kik engem amúgy is oly bölcs tanácsokkal láttak el a háztartás berendezésére, bútorokra vonatkozólag, a miárt ismételten köszönetét mondok . . .

A két hölgy irtózatos zavarral tekintett össze s alig bírta elrebegni a választ:

— Igen . . . szívesen . . . hogyne . . .

Bánhidy megelégedetten távozott, csak

a felett fejezte ki sajnálatát, hogy Mari atyjával nem érintkezhetett a szoba-urak ügyében. De legközelebb teszi tiszteletét.

És ekkor zokogva borultak össze mind a ketten.

— Annám !

— Marim !

— Mégis csak szörnyetegek azok a férfiak!

— Valamennyien szörnyetegek!

— Nem megyünk férjhez soha !

— Soha! . . .

B. J. L.

— Jubileumi ünnepség. Okt. 15-én, jövő csütörtökön a vízivárosi zárda kegyelet es ünnepet tart. A zárda érdemdús főnöknője M. Remigia fogadalom- tételének huszonötödik évfordulója lesz ugyanis ezen a napon. Az intézet ez alkalomból okt. 14-én esti 6 órakor kezdődő ünnepséget rendez. A jubileum napján pedig, csütörtökön reggeli 10 órakor ünnepi szent mise lesz, melyet Csáky Károly gróf apát fog végezni.

— Kilépett szerzetesek. Több fővárosi napilapban az a valótlan hir jelent meg, hogy az esztergomi feren- czesek székhazából a szigorítás szabályai miatt több régi szerzetes kilépett. Ebből a hírből egy szó sem való. A rend szigorítása miatt igenis elmaradtak a klerikusok, de a székháznak egyetlen egy tagja sem lépett ki a szerzet kötelékeiből.

— Tudós filológusunk Kőrész Kelemen ferenezreudi tanár, igen tanulságos közleményt irt mai számunkba s* megígérte, hogy legközelebb folytatni fogja érdekes közleményeit.

— Kinevezés. Siirger Henrik városi állatorvost, ki városunkban négy évig ideiglenes minőségben alkalmazva volt, Korpona város tanácsa eghangu- lag állatorvosává választotta.

— A nagyszombati tanítóképző intézet küldöttsége érkezett városunkba Regéczy igazgató vezetése alatt, hogy Rosszival István kanonok főegyházmegyei főtanfelügyelő jóakaratát kérjék : ki a tanárok érdekében. A küldöttség ; I tagjai még az említett igazgatón kívül J jVágvölgyi Béla ismert nevű zeneszerző l lés Gryőrffy Lajos tanár. A nagyszom- - bati küldöttséget tegnap Walter Gly. .

| dr., a helybeli érseki tanítóképző in- - ' tézet derék direktora vendégelte meg..’

— Az izr. nagy ünnepe a hosszún nap holnap lesz szigorú böjtöléssel se a forgalmi élet tökéletes szünetelésével..:

— Csigamunka. Esztergomban márii tizenöt esztendő óta folytonosan kö-ö vezuek s még sincsen a város korrek-jj tül kikövezve. Mert mindössze két-há-h rom kövező dolgozik a legforgalmasabb!« utakon s igy több napi boszuságoto okoz a közönségnek ez a pepecselői csigamunka. Tiz-busz kövezőt fizessüntín inkább három napig, mint egyet 1SJ esztendeig. A hévviz-utezai kövezet s színház elótt befejezetlenül áll s néma tudjuk, hogy kit fog terhelni a felelőőí ség, ha a meg sem világított kőhalmai miatt valamelyik szép napon valamin csúnya baleset fog történni. (—tt.)

— A dalestély elmarad. A dal- é§.

zenekedvelő egyesület által okt. 17-éná tervezett daiestéiy novemberre maradni midőn annak sikerét a fővárosból haznsi térő fiatalság inkább biztosítja.

— Szerencsétlenség. A katonsír< zenekar pénteken délben hazakisérlié a menetgyakorlatokról visszatérő kaMjj naságot. Szalma Vincze kocsis lowo a zenétől megbokrosodván, nekirohan

a kiesődült tömegnek s két kis gyesy; meket legázoltak. Répási Pista öt ese9 tendős és Szabados Jolán kileucz évvé gyermekeken végigtörtetett a kocsi h mindketten súlyosan megsesültek fejükön. Az orvos azonnal összevarnu a súlyos sebeket s mind a két gyer*i9' életbemaradása iránt alapos reményűje kecsegteti a szegény szülőket.

— Pesti és Dobó szintársulasli Pápán marad még vagy két hótiggij ott várja ki, hogy mit fog feleinkül szólgabíróság által sarokba szőrit. Károlyi Lajos, aki tudvalevőleg en.119 délyt kórt okt. elsejétől s most mm felé gravitál anélkül, hogy forma S3 j riut lemondott volna az esztergogi saisonról.

— Vakparádé. Vannak embereiül kik egyéb szellemesebb foglalkooifj