Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 80. szám

ESZTERGOM. XIII. ÉVFOLYAM.

80. SZÁM.

VASARNAP, 1891. OKTÓBER 4.

MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER:

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

Egész évre

.......................•...........................6 frt — kr

Fél évre...........................................................3 írt — kr

N

egyed évre........................................................1 frt 50 kr

... Egy szám ára 7 kr.---------_t— --------------------------------■

V

árosi és megyei érdekeink közlönye.

SZER K eTz TÖS É G:

PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT,

hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

K I A 0 Ó - ÜTv ATAL:

SZÉCHENYI-TÉR 331,

hová a lap hivatalos és m agán hirdetései, a nyilttérbe szánt küzle- mónyek, előfizetési pénzek és reklamálások intézendő!«.

•----------------------------------------------------------------------•

H

IRDETÉSEK :

HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig 75 kr, 100- tól 200-ig 1 frt 50 kr, 200-tól 300-ig 2 frt 95 kr. Bélyegdij 30 kr.

MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosab- ban közöltéinek.

NYJLTTÉR sora 20 kr.

O-------------------------------------------------------------------------•

T

Helyi érdekekEsztergom, okt. 3.

A jótékonyság oltártüzét már nem gyszer gyűjtöttük ki idegen jótékony áélokért. Csak a tavalyi s az idei eresekre hivatkozunk, melyeket Pólá- nak és Hernalsnak juttattunk.

Sem Póla, sem Hernals nem adott serébe nekünk semmit. Esztergomi 'fdekeiwk tehát csak fii tálunk képvi- olhetők s oldhatók meg. Már most lit követelhetünk egyesületeinktől elhagyatott érdekeink emelésére ?

Mindenekelőtt egy kis lelkesedést. Ja minden esztergomi társadalmi egye- iälet tisztában volna legnemesebb hivatásával .* a helyi érdekek felvirAgoz- atásával, akkor nem volna annyi mostoha ügyünk s nem zsibbasztaná 11 az egész társadalmi életet a legtökéletesebb mintatespedés.

Itt van az őszi saison s uomsokára

tél. Az egyesüloti tevékenység most már mégis élénkebb, mint a nyári kórlapok alatt. A klubb-élet közelebb oozza egymáshoz a tagokat « a társadalmi érintkezés valamivel elevenebb.

Szóba kerülnek a helyiérdekek s megbeszélés tárgyaivá válnak a saját magunk elhanyagolta esztergomi álla- oiotok.

Beszéljük meg azonban legélénkebben a s é tál érszép i tő társaság ügyeit.

Ez a nagy hivatásit esztergomi egyesület az egész közönség rokonszenvére ss. áldozatkészségére érdemes. Mert Jeetszetőssé akarja tenni Esztergom pa- 04*0 rám áj át s kellemessé óhajtja tenni

szigetünket, liget nket, környékünket.

A szépítő egyesület azonban nem rendelkezik anyagi erővel s igy czéljai kivitele elé folytonos akadályok gördülnek.

Valamennyi esztergomi egyesületnek hozzá kellene tehát segíteni, hogy a magárahagyatott társulat végre hivatásához méltóan érvényesülhessen s ne lappangjon titokban legtiszteletreméltóbb szándékaival.

Ne rendezzünk sem az őszi, sem a téli hónapokban idegen czélokért semmit. Van nekünk elég jótékonyczélunk. Helyi érdekeinkkel törődjünk első sorban, mert velünk úgy sem törődnek mások.

Rendezzünk Esztergom szépítésére a szépítő társaság javára hangversenyeket, felolvasásokat, vigalmakat. Ha minden egyesületünk csak némi anyagi eredményt is mutatna fel, több kis forrás már egész jótékonysági patakot dagasztana.

Itt a jótékonyczélu alkalmak rendezésének ideje. Beszéljük meg egymás között a tennivalókat s adjuk filléreinket a helyi érdekek oltárára, melyen most csak üszköt és hamut találunk.

Zászlószentelő áldomás.

Múlt számunkban adtunk jelentést az érseki tanítóképző intézet zászló- szentelőjének a nyilvánosság előtt lefolyt részleteiről. Most még az áldomás története vau hátra, onnan kezdve, mikor a növendékség a templomból az intézetbe vonult, hol Walter Gyula dr.

intézett hozzájuk a tanári testület jelenlétében rövid beszédet, felhiván őket, hogy az imént hallott magasztos oktatásokat követni iparkodjanak. Ezek után az ifjúság szétoszlott., a tanári testület pedig az igazgató vezetése alatt Csernocli János dr. apátnál tisztelgett, hogy fáradozásaiért köszönetét nyilvánítsa. Igen kedvesen fogadta Csernocli János dr. a tanári testületet s mig biztosította, hogy bármikor bármi t szívesen tesz meg az általa nagyra- becsült intézet érdekében, kívánta, hogy az uj zászló diadalról diadalra vezesse az intézetet mindazon törekvésekben, — melyeket megvalósítani igyekszik.

Az egyházi ünnep után a szentelést végző apátkanonok tiszteletére az igazgató ebédet adott, melyen Villányi Szaniszló főgymn. igazgató-tanár, Né- methy Lajos vízivárosi lelkész és az egész tanítóképző tanári ka.r testületé vettek részt. Az első felköszöntőt az igazgató mondotta Csernocli János dr. apátra.-»Az örömet — úgymond — mely a mai szerény, egy régi vágy teljesülését jelentő ünnepély alkalmából intézetünket uralja, misem fokozhatta volna oly mértékben, mint azon körülmény, hogy éppen Nagyságod, az esztergomi főkáptalan egyik legnagyobb dísze, az egész főegyházmegyének méltán irigyelt büszkesége, volt kegyes intézetünket a szeutelési szertartás végzésével megtisztelni, ünnepélyünknek különös fényt kölcsönözni.

Fogadja Nagyságod e kegyességéért

annál melegebb köszönetünker., minél jelentékenyebbnek és értelemgazdagabb* nak tartjuk a jelvényt, melyet a mai naptól kezdve intézetünk egyik legdrágább kincsének tekintünk^

Küzdelem és diadal jele — a lobogó. Melyiké lesz inkább a mienk — a jövő titka ! Küzdeni akarunk ; küzdeni azért, hogy az intézetünk falai között növekedő tanít »-nemzedékben oly szellemi munkásokat adjunk a hazának, kiknek értelmi és erkölcsi értéke garancziát nyújtson hivatásuk kötelmeinek emelkedett.ebb szellemű, lelkiismeretes és eredménydus betöltése iránt.

A küzdelem ugyan hatalmunkbau vau ; de a diadal azon áldáson kívül, melyet ma Nagyságod zászlónkra esdett, azon jóindulatú támogatástól is függ, melyet felsőbb helyekről kérünk és reményiünk, és a melynek egyik legkecsegtetőbb zálogát Nagyságodnak ma tanúsított azon kegyességében bírjuk, a melyet midőn ismételten forrón megköszönünk, szivünk mélyéből kívánjuk, hogy Nagyságodat, mint a minden jó, szép és nemes igazi, lelkes barátját ; a tanügynek és intézetünknek különös jóakaróját; a nemcsak szinleg, de tudományával és erényeivel egyaránt tényleg is, nem »gyertyák,«* de fáklyákként fónyeskedő Apátot az isteni Gondviselés viruló egészségben és fogy- hatlan munkaerőben az emberi életkor legtávolabbi határáig éltesse !«

A jelenvoltak lelkesen megéljenezték a szép szavakat, mire Csernocli

* A szónok utalni akart Csernoch János dr. apáti czimére : „Abbas B. M. V. de Candelis.“

'il^EsiierjDfflkTiiske^árcsája,

Keltei hagyaték.

Csak egy ifjú halványul el Amoda a félhomályba . . .

Hogyne lenne sápadt, szegény, Hűtlen kedvesét ha látja ?!

DOKTOR FERENCZ.

I.

MEG-MEGSIR . . .

Meg-megsir a Tisza vize Csöndes, múló zokogással,

Ha a csanyi molnárlegény Ott a réven evez által.

Hogy miért sir, hogy miért sir ? Tudja ő a csalfa régen —

A mióta kifogtak egy Halott lányt az erdőszélen.

II.

ZOKOG A VÉN HARANG . . .

fo’íokog a vén harang bús sirató hangon gUgyan kinek húzzák? Kit kisérnek vájjon? lilMindig azt gondolom a mikor temetnek — oMegtört terhe alatt a nehéz keresztnek !

íoíZokog a vén harang hosszansiró jajjal . . . ceiremetöben ismét több van egy uj hanttal, gtÚgy zokog a lelkem, hányszor csak temetnek: /Ki veszi át megint a nehéz keresztet?!

III.

TAPSOLT A NÉP . . .

Tapsolt a nép, dörg az »Éljen!«

Hogy a lovarnő kilépett;

Minden ember mond felőle Valami jót, tetszőt, szépet.

Irta KEGLEVICH ISTVÁN gróf.

Y.

Ön mindeztjól tudja és sajnálja is, hogy ugy van ; tudja azt is, hogy a mit generácziók vétettek azt ismét csak generácziók tehetik jóvá. De azért mindenki megkezdhetné regenerálás munkáját ! Kár volna valóban egy generácziót, kár egy órát is elmulasztani. Ne mondja azt nekem, hogy »már hiába minden, ezen már nem lehet segíteni«, nem áll ez! mert nincs a világon semmi, a min nem lehet segiteni, csak kutassuk első sorban a bajnak okát és ha azt felismerjük, kezdjünk hozzá rögtön a gyógykezeléshez, folytassuk azt erős kitartással mindaddig, — a meddig élünk és ha halálunk órájában nem is tudnánk eredményt felismerni, elég vigasztalásul fog szolgálni azon erős meggyőződés, hogy minden önzetlen közhasznú működésnek előbb-utóbb kell hatásának lennie, habár az emberi szem nem eléggé éles és egy nemzedéknek élete nem elég hosszú arra, hogy a hatást konstatálhassuk. Ne halassza hát a dolgot kedves barátom, kezdje meg a munkát azonnal, még ma ! Hogy mivel kezdje meg ? . .. Nos fűttessen be fiának szobájában ! ön nevet? azt hiszi tréfálok ? hallgasson meg, mindjárt meg fog érteni.

Az ön fiának nincs önálló háztartása, mint különben önnek sem, mindketten az ön atyjának palotájában laknak, a mint már ezt önöknél a tradiczió magával hozza. Eiát meglátogatván, nála is, mint sok más helyen, azt tapaszlaltam, hogy látogatásom elején a bevezető inas a kandallóra egy darabka fát tett és meggyujtotta, de úgy, hogy csak 8 perczig égett. Ebből azt láttam, de következtethettem volna fiának öltözetéből is, hogy rendesen nem is fütik szobáját.

Hát jól van ez igy? ön ugjuan azt fogja mondani: minek fűtsenek, hisz úgy sem marad ő otthon ! De hátha a fiának kedve kerekednék otthon maradni, tehetné-e? — ö nem füttethet, mert az inast nem ő fizeti, a fát sem ő vásárolja. Lehet, hogy akad egyszer különös oka az otthonmaradásra — talán mivel megunta magát a kávéházban, vagy mert szeretne Írással és olvasással foglalkozni — nem fog-e azonnal elmenni a kedve a szoba rideg, zord légkörében ? írni sem tudna, mert ujjai megdermednének s igy mindjárt a javulási kísértetnek első stádiumában olyan akadályra talált, mely kicsinyes bár, de elveszi minden kedvét a folytatástól. így fog önmagához szólni: »Hja! ha még be sem fütik szobámat, hogy maradjak otthon, miként foglalkozzam? Ezzel aztán kimentette magát saját maga előtt és nyugodt lélekkel íog újból visszatérni a kávéiul/,ha és a korzóra, folytatni az eddigi tétlen és léha életmódot.

. . . Próbálja csak meg, kedves herczeg, a mit én tanácsolok önnek ! Koczkáztassa meg azt a kis költséget és fütessen mától

fogva fia szobájában. Ha pedig ez megtörtént, várja be a kedvező perczet, mikor egyszer fiának kedve lesz az otthonmaradásra.

Lehet, hogy egyszer maga is léhának tartja majd eddigi életmódját, lehet hogy néhány napi kisebb rosszullét meghozza a várt alkalmat; sőt megeshetik az is, hogy egy napon észreveszi, hogy a szép lény, a kit neki feleségül adtak s a kit — csak úgy véletlenségből — meg is szeretett, nagyon csekély véleményt táplál férjének szellemi tulajdonságairól. Igaz ugyan, hogy az asszonyt sem nevelték különben férjénél s valószínű, hogy nem múlja felül sem észben, sem pedig műveltségben, de ő nö s megvan benne az a bámulatos ösztön, melynél fogva a legegyszerűbb leányka, a mint szeret, furfangosabb a legtapasztaltabb férfiúnál, a legostobább asszony is jobban tudja megbírálni a férfiak észbeli, de kü- különösen jellembeli tulajdonságait, mint a tapasztalt emberismerő férfiú. Ezen ösztönnél fogva az ön menye is bizonyárajól ismeri férjének gyengéit s adandó alkalommal valószínűleg tudatja is majd vele, mi nézete van róla. Lehet, hogy az ilyen perezben fia, abbeli vágyában, hogy a szeretett nö előtt kedvezőbb színben tűnjék fel, erőt talál majd magát »an arra, hogy egy komolyabb életmódot kezdjen. Ekkor aztán támogatni kell öt minden módon, sőt előrelátással e perezre, gondoskodni arról is, hogy minden a mi körülötte van, buzdítsa és támogassa.

. . . Mától kezdve tehát ön fűtteti fiának szobáját, s a mint egyszer látja hogy egy-két napot tölt el benne, — adjon neki