Esztergom és Vidéke, 1891
1891 / 8. szám
A.Ug távozott ol n lí/iptalnn, a prímás az udvari cselédségtől al<nrt elbúcsúzni, de mire a részbon már egészen 5í idő It szolgálattevőket ösz- szegyátijtöItók, a prímás elvesztette eszméletét s erőtlenül hanyatlott vissza ágyába. Az érsekhelyettas körlevele. Majer István püspök és érsek hely éltestől .a főegyliázmegye összes híveihez h súlyos betegségben szenvedő herczeg- pri másért imádkozásra és misékre felhívó főpásztori körlevél jelent meg pénteken reggel. Teljes szövegében a következő : Tir. 552. Preco8 pro aegrotante Archi-Episcopo indicuntur. Admisifc diviua providentia, cujus nu- tibns vitae nostrae momenta decumint, ut gravi morbo visitaretur Eminentissi- mus ac Reverendissinius Dominus Archi- Episcopus Noster, qui dum praecedouti adhuc die plena mentis et corporis sanitate gauderet, sequeuti ie. 19. hu ins, alti gradus cruciabatur jam febribus, quae hucusque non cessarunt. Non dabito, quin vosomnes Yenera- biles ac Dileoti in Christo Fratres, quot-quot hucusque de graviter aegrotante Aruhipraesule Nostro tristem, percepistis nunciura, Deum Patrem omnipotentem Yestris interpellaveritis pre- cibu9, ut fidelem servnm suum, Patrem Nostrum benignissimum, sanitati pris- tinae restituere, illumque gravissimis Ü9 temporibus Ecclesiae, patriae nobisque omnibus conservare dignetur. Quamvis itaque kortationis meae stimulis baud indigeatis, nihilo tarnen minus, at communiter una cuin fidelibus ascendant ad Deum Vota et precationes nostrae, praesentibus dispono : 1. TJt omnos Sacerdotes Archi-Dioe- cesani in Missa sumant collectam pro infirmo Archi-Episcopo, ei Missa quae habetur in Missali pro infirmis. 2. Post Missam parochialem etcultum divinum pomeridianum sacerdotes cum populo ad candem intentionem orent quinque Pater noster et totidem Ave Maria, humillime rogantes Deum infir- mitatis humanae singulare praesidium, ut super infirmum famulum suum Archi-Episcopum Nostrum ostendat vir- tutem, quatenus ope misericordiae ejus adjutus, Ecclesiae suae sanctae incolu- mis repraesentari mereatur. Datum Strigonii die 23. Januarii 189P Stephanus Majer m. p. el. Episcopu9 Stagnensis, Vicar. Generalis AEppalis Strigoniensis. A veszprémi püspök. Hornig Károly báró veszprémi püspök, a lierczegprimás egyik legkegyel I©bb főpapja a primási kan- czellária távirata s a Budapesti Hírlap tudósítására rögtön Esztergomba utazott, hová Veszprémből csütörtökön este hatkor érkezett meg. A herczegprimás ráismert, élénken kezdett vele társalogni, de csakhamar kimerült és elnémult. Hornig püspök az esztergomi körlevéllel egyidejűleg távirat ban bízta meg Pribék veszprémi püspöki kanonokot, hogy a veszprémi egyházmegyében a lierczegprimás felépüléséért miséket és imákat rendeljen el. Hornig püspök azóta nem hagyta el a prímás betegágyát. Virrasztó rokonok. Csütörtökön éjjel a palota előtt világító két lámpás közül az egyik kialudt. Pedig a két égő lámpás szokta jelezni azt, hogy a herczegprimás idehaza van. Az éjjeli szolgálatot teljesítő hírlapírók azt kérdezték egymástól, hogy meddig fog még a herczegprimás idehaza maradni? Az udvari papság, az udvarmester 8 az orvosok minden pillanatra fel- ébresztésre készen pihentek meg egy kissé, több napi virrasztás után s a súlyos beteget reménytelen állapotában női rokonai gyámolították. Ott volt Simor Teréz, a herczegprimás nővére, özv. Rapcsákuó szintén a prímás női estvére és Znbcsek Mi- liálynó rokona, a kinek férje szintén súlyos beteg. A testvéri és rokoni gond és szeretet virrasztót!, a herezegpnmás fölött, midőn már mindazoktól elbúcsúzott volt, a kik szivéhez közel állottak. A prímás utolsó perczei. Pénteken hajnalban jórészt virrasztó rokonai álltak körül a haldokló ágyát. A veszprémi püspök és Csernoch kanonok nyílott ajtók mellett pihentek szalonjaikban, mert a nagy álmatlanság és sok izgatottság tökéletesen kimerítették őket. Az egész udvar talpon volt különben s mindenki el volt készülve a legvégsőre. Hajnal vége feléazuiolsó órákat már meg lehetett számlálni. A prímás lábai és kezei hűlni kezdtek, homloka hideg verítéktől gyöngyözött ; érthetetlen szavakat mormolt, majd imádkozott, misézett és áldást osztott. Ekkor Hornig püspök föladta neki a haldoklók szentségét és Csernoch kanonok ellátta az utolsó kenettel./ A zokogó rokonok a kimúló prímás kezeit csókolták s az agg főpap csöndesen múlt ki. Utolsó leheletét már senkise vette észre. Szive megszűnt dobogni, szemei kinyíltak, álla leesett. Még néhány végső mozdulat s a prímás itt hagyta a világot. Könnyes kezekkel fogták be szemeit; a kezében tartott kis aranyfeszületet mellére fektették, állát felkötet lék keu- vel s ngy feküdt hálószobájában ágyéiban kiterítve, piros paplanával letakarva. Nyolczadfél órakor jelentette a fő- székesegyliáz nagy harangja, hogy Simor János érsek nincs többé. A prímás halála. A halálhír villámgyorsan szárnyalta be a várost, mely rögtön leket él ni kezdett a gyászlobogóktól. Az érseki iskolákban azonnal megszüntették az előadásokat. A főkáptalan Majer István nagyprépost és érseki helyettes elnöklete alatt azonnal összeeült s a temetés részleteiről tanácskozott. Az érseki alapítványok és vagyon ideiglenes gondozásáról és kezeléséről is határozatokat hoztak. A prímást azonközben bíboros ruhájába öltöztették s előkészületeket tettek a ravatal felállításához. A termekben összegyülokezett a rokonság, a főpapság, a hatóság s a sajtó képviselete. A primási palotára a háztetőről egész a földszinti leomló gyászlobogót tűzlek. A városban napirenden levő összes farsangi mulatságok félben maradnak. Valamennyi egyesület a temetésen való részvételről tanácskozik. A milyen egyszerűség jellemzi a prímás egész életét, olyan egyszerűséggel kíván temetkezni. Koszom nem jön a ravatalára. Az érette mondandó imák után nem fognak emlékbeszédet tartani. Simor János élete. A boldogult főpap, a ki nemcsak püspöki negyedszázados jubileumát, de áldozó papsága ötvenéves ünnepét, aranymiséjét is megérte s kinek érseki negyedszázadát még csak egy esztendő választotta el, 1813-ban Székesfehérvárt született. Szülői jómódú, derék, becsületes iparosok voltak, a kik a kitűnő deákot papnak szánták. Az is lett belőle, s növendéké veit. Pozsonyban, Nagyszombatban és Becsben ellökvén, 1836. oki. 28-áu áldozó pappá, szentelték. Első miséjét szülővárosában, Székesfehérvárit mutatta be túlboldog szülei és rokonai körében, kiknek logédesebb vágya teljesült. Káplánkodással kezdte papi pályáját Budapesten, a Terézvárosban s innen két, év múlva egyetemi hiitanár és hitszónok volt. 1840-ben a bécsi Paz- maiieura tanulmányi felügyelője lett s ebben a tisztében avatták föl történelmi tudornak. Két év múlva már Bajnán találjuk, n hol magyar ajkú hívei között négy évig plébánoskodott. Kivá'ó tehetségei azonban nem hagyták falusi plébánosnak. Meghívást kapott az esztergomi semináriuinlioz tanárnak. A szabadságharcz kitörésekor érseki titkár lett s 1850-ben a bécsi Augustin usoknál igazgató. Simor János carriéroje akkor indul meg legszebben, mikor mint megkedvelt udvari káplán, 1851-ben, a birodalmi minisztériumban osztálytanácsos lesz. Tehetsége és tevékenysége még azon évben székesfehérvári kanonokká és széplaki apáttá avatta. Három év múlva már birodalmi miniszteri tanácsos, a ki egyházi ügyekben döntő szavú. 1857-ben lett győri püspökké. Elődje Szcitovszky prímás szentelte fel őt az uj bazilikában. És innét kezdődnek Simor János alkotásai. Simor alkotásai. A Simor János emlékéhez fűződő alkotásokat magának a főpapnak élete két főcsoportra osztja. Tiz éves püspöki s huszonnégy évre terjedő érseki működésre. Mint győri püspök kis se- mináriumot alapított; a püspöki palota kápolnáját szépen rest aurái lati a ; rá- kosi nyaralójában, Sopron mellett, az első magyar üvegfestő intézetet alapította; Győrszigeten negyvenezer forintos alapítvány nyal apáczazárdát létesített; segiiő-alapot teremtett hétezer forinttal elaggott papok részére; a győri székesegyházat hat vanezer forintnyi áldozatkészséggel teljeseu restaurál- tatta s a templom egyik ékességét, a Héderváry-kápolnát, eredeti góth-stil- jébe igazittatta. 1867-ben jan. 20-án kapta meg a királyi kinevezést az esztergomi érseki szék betöltésére. Május 10-én jött Esztergomba s székhelyét ünnepélyesen elfoglalta. És innen kezdődnek az ő nagyszabású alkotásai. Tevékenységénél csak takarékossága volt nagyobb, a jó főpapot csak a jó gazda közelítette meg benne s egyházánál csak a művészetek és tudományok kedveléseitek élt többet. Ilyen élet irá uy melleit, mely kizárta a zajos politikai szereplést s a szemkápráztató parádét, mint esztergomi érsek azután milliókat szentelhetett közérdekű czélokra és alkotásokra. Primási pályafutása a legszebb fu ne- tióval kezdődött. 1867. jun. 9-éu magyar királylyá koronázta Budán I. Feroncz Józset ő Felségét. Az egész nemzet örömujjongással kisérte a nagy történeti eseményt, mely a kibékült fejedelem és nemzet legfelségesebb jelenete volt. A mit Simor János mint esztergomi prímás tett, azt a jó ómen csakugyan helybenhagyta. Első építkező műve volt a bazilika befejezése, melynek oszlopcsarnokát 1869-ben szentelte föl. 1870-ben fél évig tartózkodott Rómában a vatikáni zsinatokon. Hogy mily pártfogója a szegény papoknak, már Győrött is bemutatta ; mint esztergomi érsok azonban majdnem elfeledtette. 1872. óta ugyanis a főegyházmegyei káplánoknak évi száz forintos segélyt szokott nyújtani, a mi éveukint, tizenkétezer forintra emelkedik. Midőn aulyos betegségből épült fel, Isten iránt való hálából a fősssókesegy* háznak egy tizennyolczezer forintos szeutségtartót ajándokozott, mely a bazilika legbecsesebb kincsei között foglal helyet. 1873-ban lett bibornokká. Az összes esztergomi érsekek között csak tizennégy kibontok volt. Simor János a tizenötödik. 1874-ben avatta fel a várromok közt fönmarndt István-kápolnát, melyet gyönyörű freskókkal s mozaik- müvekkel ékesitetett hanninczezer frtnyi áldozattal. A párját országszerte ritkító kápolna restauráló tervét Lipport pri- mási műépitő és geniális stilizáló készítette, a ki a herczegprimás gondolatának és Ízlésének nemcsak táplálója, de szerencsés meglestesiiője is. 1875-ben szép iskolát emelt Bújnának, a hol plébános volt s felszentelte a Bakács-kápolnát, melynek kupoláját Deloma művészszel tízezer forintért újólag készíttette. Ugyanez évben nyitotta meg a Simor- muzeuin magvát, a szép nagy képtárat, háromszáz festmény nyel, mely most már ötszázon fölül meggyarapodol t. Az 1876-iki árvíz alkalmából négy héten keresztül bét száz megkárosodott esztergomi embert élelmezhetett. 1877-beu a főegyházmegyei papi segítő alapra húszezer forintot áldozott s ugyanaz évben felavatta a komáromi leánynevelő intézetet nyolczvanezer forintnyi alapítványiéval. 1878-ban pápaválasztáson ismét Rómában járt. 1880-ban n kath. tanítók fölsegitésére százezer forintos alapítványt tett télre s ugyanekkor a bu- dapest-józsefvárosi leányiskolát kileucz- venötezer forinttal szervezte. 1882- ben érte meg püspöksége negyedszázados jubileumát minden tüntetés nélkül. Természetéhez talál azonban az, hogy a jubileum eseményét jótékonyságokkal akarta megjelölni s mind szülővárosának egy árvaházra, mind a a nagyszombati káptalannak száz-százezer forintos alapítványt adott át. Ugyanakkor az esztergomi bazilikában fölavatta Pázmány Péter szobrát, mely huszonötezer forintba került. De jubileuma legszebb emlékéül ez évben vonult be díszes uj palotájába, melyet hatszázezer forinton épített s melyet az esztergomi érsekségnek ajándékozott. 1883- ban a főmegyei elaggott papok segilésére ismét százezer forintos adomány nyal járult. 1884-ben fejezte be az esztergomi primási-kórházat, melyet kilenezvenezer forintnyi költséggel szervezett. Arauymiséje emlékére a bazilikában ismét fényes müvet alkotott : a nagy kupola diszítletése által. Lippert tervei után Detoina, európai hirü díszítő művész, másfél évig dolgozott a remek kupolán, melynek költségei száznyolcz- vanezer forintra rúgnak. Másfél évig nem is volt ünnepi istentisztelet a bazilikában, mig a herczegprimás aranymiséje el nem következett. 1885-ben a kifogyhatatlan uagylelküségü tőpap kétszázezer forintos árvaházat alapított Nagy-Szombatban s ugyanaz évben Szondy György Drégely Leonidásának díszes emlék kápolnát épített. A fŐszókesegyház belsejét a kupolával összhangzásban díszítette a Szfc. István kápolnát renováltatta a bazilikában, Esztergomnak csak a múlt év őszén nyitotta meg az általa al&pitott uj árvaházat. Hogy hány zárdát, klastromot, templomot, iskolát és humánus intézetet segített, hány család Ínségét enyhítette, az a nép szeretettnek történél könyvébe van irva,de nem betűkkel, hanem hálával. Életrajzi adriait a jótékonyság és műpártolás olyan aranyszálaiból szőttük, melyek hat milliónál többe kerültek. A névtelen milliók története azonban föl lesz írva a névtelen csillagok milliói közé.
