Esztergom és Vidéke, 1891
1891 / 69. szám
ESZTERGOM. XI1L ÉVFOLYAM. 69. SZÁM. CSÜTÖRTÖK* 1891. AUGUSZTUS 27. MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS^CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR : E^ész évre .......................•...........................6 frt — kr F él évre............................................................3 írt — kr N egyed évié . ,...............................................1 frt 50 kr Fgy szám ára 7 kr. Városi és megyei Érdekeink közlönye. SZER KÉSZ TŐs É G : PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIAD 6 -hTvaT A L: SZÉCHENY1-TÉR 831, hová a lap hivatalos és inagánhiídetései, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési p«* * *nzek éB reklamálások intézendők. HIRDETÉSEK: HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig 75 kr, 100- tól 200-ig 1 frt 50 kr, 200-tól 300-ig 2 frt 95 kr. Bélyeg dij 30 kr. MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerbit legjHiányosabban közöltéinek. NYILTTER sora 20 kr. ■—___ 1 városrészek egyesítése. Esztergom, aug. 26. In (B. Cry.) E lapok hasábjain többször íl vettetett már az Esztergommal szo- osan összeépült városrészek egyesité- ének nagy fontosságú kérdése, de ez iindannyiszor nyom nélkül eloszlott, lint a buborék s maradt mi volt a úszta lóg ! Miután ezen városrészek érdeke anyjára Össze van forrva Esztergom város rdekeivel, hogy ezt, méltán lebet Anya- árosnak, a mell ék városokat pedig ieányközségeknek nevezni és miután az Idig is fennállott szomszédi jó vi- sonyt a phylloxera és peronospora, va- unint az idei silány termés és egyéb ilamilások által előidézett közös vesze- alein szülte szerencsétlenség még szo- tisabbá fűzte és a lakosságot a létért iló nagy küzdelemben úgyszólván egy- ásra utalta : annálfogVa elérkezettek véltük az időt ezen nagy fonios- ■gu kérdésnek újbóli felvetésére, hogy i napirendre tüzelvén, végre valahain omoly és beható tárgyalás alá vetésik minden részről és minden irányban, addig a napirendről le ne szorítások, inig a kívánt czél az összes la- nsság nagy örömére és boldogitására 11 jős megoldást nem nyerend. Részünkről ezúttal mintegy, keretül, melybe aztán a befejezett nagy mű nme beillesztendő, a monumentális czél térésére nézve következő szerény jácintot vagyunk bátrak előterjeszteni: Mindenek előtt a már megalakított városi kör tagjaiból volna egy 10—15 tagú bizottság kiküldendő egy memorandum kidolgozása végett, melyben az egyesülés összes előnyei és szükséges volta népszerű nyelven s mindenki által könnyen megérthető módon lenne fejtegetve.. Ezen emlékiratban eme ismeretes jelszónak »Viribus unitis« kellene vörös fonalként végig húzódnia s lépten- nyomon hangsulyoztatuia annak, hogy az egyesülés mily erőt ad és hogy egyesült erővel mily csodával határos dolgokat lehetne művelni. Ki Kellene könnyen felfogható módon fejteni : hogy ha az egyesülés min-1 den részről megtörténik, akkor vissza-! kapjuk a törvényhatóságot, a törvény-] széket s reményünk lehet, hogy még ■ más egyéb állami hivatalok is ide he- ; lyezletnek, meiyek által százezrekre | menti pénzbeli forgalom lenne előidézhető. Meg kellene értetni a nagy közönséggel : hogy ha az egyesülés megtör- jténik. akkor a phylloxera és más egyéb csapások által előidézett s a kárt szenvedett lakosságot véginséggel fenyegető közgazdasági válságot egy hatalmassá s erőssé tett város elöljárósága sokkal könnyebben és sikeresebben elháríthatja a fenyegetettek feje fölül, mint ezt az egyes községek tehetnék egyenkint magukra hagyatva és saját erejükre utalva ; mert bármily jóakarattal viseltessenek is kiilömben a községiikbeli lakosság sorsa iránt, azzal az erkölcsi sulylyal, ott, a hol a baj orvoslása sikerrel várható és elérhető, soha sem képesek fellépni, úgy mint azt egy megerősített városi hatóság egyesített erejével könnyű szerrel s imponálólag a teljes sikerre való kilátással megtehetné. Egyszóval: mindent elkellene követni arra nézve, hogy az egyesítés szent ügyéuek azok is megnyeressenek, a kik kellő informatió hiányában annak eddig barátai nem voltak. Koldusaink. Esztergom, aug. 26. II. Krisztus Urunk meghagyja, hogy : gondját viseljük a szegényeknek, segítsük a szükölködőket, gyámolitsuk az ügye fogyottakat. Midőn a koldulás ellen Írok, koránt sem szegülök e parancsok ellen, melyek az igazi humanizmus kimondott elvei. Hisz szegények mindig lesznek velünk a világ végéig, eltávolítani őket teljesesen lehetetlen. Csak a mai szabadalmazott professziónál us koldusosztály ellen írok, melyből a kétes és veszedelmes eksziszteneziák kerülnek ki. S úgy hiszem : nem az ily osztályra gondolt üdvözítőnk ; sem az állam az ily osztály létezését sokáig megtür- hetönek nem tarthatja. Az igaz humanitás, közrend s állam- bölcsészet egyaránt követelik tehát ez ügy szerencsés megoldását, : segélyben részesüljenek az igazi szegények s a gyámoltalanok, elnyomassanak a dologkeiülő proletárok, mint a milyenek a múltkor betöréseikkel hetekig rettegésben tartották a várost. A kérdés megoldását a társadalomra tolják, sőt inár evvel megoldottnak is látják. Pedig a társadalom a jótékonyság ily módon való gyakorlásával, mint most, a kérdés nehézségét csak növeli, megoldani soha sem fogja. Az államhatalomnak kell ez ügyet erélyesen a kezébe venni, mint más rendezett országokban. Igaz, hogy vannak már városok, melyek? gondoskodtak ez ügyről, de még sok város, s a faluk egyál'alában, nem. Egyöntetűség az orvoslásban fogja megszüntetni a bajt. Közigazgatásunk átalakításával ez ;ügyet is fel kellene karolni. A tolon- czolta'ás ezen nem segít* az elszegényedést, a proletárizmust nem szünteti meg. A problémákat karöltve a vagyonos intelligenciával a megyék vehetnék tárgyalók alá s oldhatnák meg, mert egyfélekép megoldani az egész országban I úgy sem lehet. Nem, a szegénységnek I vidékek szerint való aránytalan elterjedése miatt. Ne csak arról gondoskodjék a törvényhozás, hogy ezt a megyéknek kötelességükké tegye, hanem módokról is : mikép, kik által. Nemcsak a nyomorékokról, hanem a dolognélküliekről is kell gondoskodni : ipartelepek felállítása által az egyes megyék részéről, melyek azt fenntartanák, de melyek az ipartágyak értékesítése által esetleg nyereséggel is dolgozhatnak* jóllehet ez nem lesz czélja. Gondoskodni kell továbbá 'a csavargókról : dologházak felállítása által szintén a megyék részéről. A munkaképtelenek ápolós,Mrpé:7iiík6ülámája, A nipsslakfc lelkiről. — „A. Hét“-Ml. Reichenbalí, aug. 20. (Tizenegy éve vagyok tagja a színházai. Rákosi Jenő volt az első igazgatóin. f;j, arany director volt az. Édes-édes régi seectorom! 3;[gen ám: Gsakhogy könnyű volt nekem, innyű volt neki. Egyikünknek se volt £a a másikkal — mert hát — leány iRam és mint leány soh’se voltam beteg, aüszottam, ha kellett, huszonnégyszer is v hó alatt. De bezzeg sobse volt di- jJtorijak primadonnával annyi baja, mint iggény Evvának velem. Minden esztendő- i 3—4 hónapig nem játszhattam, betegig miatt. Tudtam, mily zavart okoz, ha ' ilyen régi tagja a színháznak, aki úgy ütne van a műsorban, kibetegszik. ^Ilyenkor irtóztam Evva látogatásától. És o::or távozott — hála könnyekkel áldot- {a jóságát. iMég ő vigasztalt, intett türelemre, nyu- csomra, kitartásra. Es ezt a jóságát soha-soha se fogom ■ílejteni. Mert könnyű jónak lenni egy ii/tai taggal szemben, aki mindig dispo- lilis, de aki annyi bajt okoz mint én, xroz olyan igazán jószivű director kell, Evva Lajos. F. Hegyi Aranka. Jubileumom alkalmával egy emlékgyűrűt kaptam igazgatómtól, Evva Lajostól, a melybe az van belevésve : >Hü sáfárjának a gazda !« A sáfár elnevezés ős-eredetü, annyit tesz, mint mindenes. Pedig mi ketten mindig bizonyos hivatalos merevséggel, mondhatom szófukar ridegséggel állunk egymással szemben, bizalmaskodásról, nyájaskodásról szó sincs köztünk soha, többi alárendeltjeivel eltréfál, elnevetgél, velem szemben mindig hideg, kimért, tartózkodó. Mégis azt vésette a gyűrűmbe, hogy : »Hü sáfárjának a gazda !« Van egy nagy bankó, melyet apró pénzre váltani nem lehet, csak úgy egészben birva van értéke, úgy nevezik, hogy : »Becsület» — ezt a bankót feleztük meg egymással, egyikünk se adhat túl a maga felén, ez tart bennünket olyan szorosan össze, ezért merjük egymásra bízni testünket lelkünket. ^ De azért nem nyájaskodunk, nem udva- riaskodunk, még csak nem is dicsérjük egymást soha. Ha jubilálni fog, én is azt vésetem valamelyes emléktárgyra : »Hü gazdájának a sáfár !« Gondolja ő is azt, amit én gondoltam akkor. Találja ki ha tudja, én nem mondom meg. L ukácsy Sándor. A színházi direktorok ogytől egyig igen kedves és szeretetreméltó férfiak, ha jó szerepet osztanak az embernek ; de egy cseppet sem kedvesek, mikor nem osztanak. Evva Lajos igazgató hol oszt, hol nem oszt (nekem !) szerepet. Vidor Pálné. * Addig legyen Evva Lajos Népszínházban igazgató, Amig kimegy a divatból, Az előleg, váltó s adó. Ezt kívánja neki szívből »Helénádból a »Vakaró.« Ujváry Károly. * Tisztelt szerkesztő ur ! »A Hét« legközelebbi száma Evva Lajos arczképét hozván, szives felszólítása elől — bár kissé szokatlan, hogy a színész szóljon nyilvánosan a direktoráról — hogy róla valamit közöljek, teljesen kitérni nem akarok, de hogy röviden absolváljam magamat, egy adomát mondok el pár szóval. Munkaidőben egy uraság künn járván a termő búza földeken, nagyon kiváncsi volt megtudni, hogy a munkások, a veröfényes forró napon, miért oly vidám, jó kedvűek, hogy fütyórészve s dalos kedvvel végezik el az oly terhes munkát; magához inti az ispánt s igy szól neki : »Kérdje meg ispán ur, mért oly jó kedvűek azok az emberek ?« Az ispán visszamegy a munkások közé, egyenkint kikérdi: »mért oly jó kedvűek ?« Egyik mondja: »csak azért . . .« — másik mondja: »nem tóm én . . .« — végre megszólal az öreg béres s igy okolja meg a daloló kedvet : »Hát csak azért dalógatunk, mert hogy jó gazdát szolgálunk.« Evva Lajos jó gazda, s vele együtt buz- gósággal, dalos kedvvel szolgáljuk a színészet ügyét. Vidor Pál. * Ha Evva Lajos is úgy meg volna mindig elégedve az én játékommal, mint én az ő igazgatásával, akkor engem tartana a legjobb színésznőjének. Lukács Juliska. Az olvasó bizonyára tudni fogja, hogy a népszínház igazgatójáról, az én igazgatómról van szó. Arról az emberről, ki a vigság és bohóság múzsáival egy asztalnál ebédel és vacsorái, a miből azt lehetne következtetni, hogy egy kedélyes és vig úrral van dolgunk. Dehogy ! Evva Lajos, a magyar vig múzsa apja — nem vig, nem bohém ember s mosolyogni is csak egyszer láttam életemben, akkor, a mikor a hatodik évre való előlegemet kértem tőle. Kérésemre nem tett elenvetést, csak egy kérdést intézett hozzám. Azt kérdezte, hogy mi lesz akkor, ha hat év múlva ö már régen meghalt. Azzal vigasztaltam, hogy nekem még soha egyetlen hitelezőm sem halt meg, de ha — a mitől Isten óvja meg a magyar művészetet — ez az eset most váratlanul bekövetkezhetnék, abban az esetben a nekem adott előleget visszafizetném az 5 gyermekeinek. " ’ . . Erre aztán Evva Lajos — mosolygott.
