Esztergom és Vidéke, 1891
1891 / 67. szám
fás, « kettő közöl az egyiknek elodáz- katlanul meg kell történnie. A lebontásnak, a megsemmisítésnek csak két oka volna lehetséges: a nemes város közönsége nem óhajtja a szobor főn maradását, vagy a nemes város közönsége nem bírja meg a szobor megnjitásáuak fent körvonalozolt költségeit. Tekintetes Közgyűlés! Ezen okok közűi az elsőt én egy pillanatig sem képzelem lehetségesnek. Esztergom közönsége előtt nem lehet közömbös, érdektelen dolog egy monumentumnak méltó főn maradása, melyet a katholikns ősök vallásos buzgalma emelt s mely a város legelőkelőbb helyén fentartvn, azon hivatással bir, hogy továbbra is reáuyomja a városra, mint a magyar prímások ősi székhelyére, a katholicis- wus jellegét és tanúságot tegyen annak változatlan érzületéről és ragaszkodásáról ősi hitéhez és vallásos meggyőződéséhez. Kém lehet ez közömbös, «érdektelen dolog azon Esztergom közönsége előtt, melynek tagadhaflanul főkiváltságát képezi, hogy a magyar kereszténységnek bölcsője, a magyar katholicismnsnak őrhegye ; azon Esztergom közönsége előtt, melynek lóié ós minden dicsősége a múltban és jelenben és egész jövője össze van forrva ezen kiváltságával. Esztergom közönsége tudja, érzi, hogy mit jelent reá nézve az, ha a katbolieismus szervezetében továbbra is megtarthatja ezen kiváltságos helyzetét, ha ezentúl is magáénak vallhatja Magyarország legelső főpapjának székét s mert tudja s érzi ezt a nemes város közönsége, nem zárkózhatik el olyan áldozatoktól, melyeket mint viszoiiRzolgáiaíokat kivan tőle ezen tudat, ezen érzet, s a melyekben azou érzet s azon tudat mintegy megtestesülésüket nyerik és megnyilatkoznak. A megújítás elejtésének másik okát illetőleg, elismerem, hogy tetemes az összeg ; de alázatos véleményem szerint a nemes város anyagi erejét még a jelen nehéz körülmények között sem haladja fölül ; s ha a fentebb ériutett czólt tekintjük, nemcsak ilyen, de még jóval tetemesebb áldozat hozatala is eléggé indokolt lenne. Erkölcsi kötelességről vau itt szó, melynek beváltál a elől a nemes város közönségének alázatos véleményem szerint a költségek miatt már azon okból sem volna tanácsos elzárkózni, nehogy különben keletkezhető félreértések következtében erkölcsi reputációján csorba ej tessék, talán olyan részen, a mely részen pedig csorbítatlan 111 kell hogy jálljon mindenkor, az a becsülés; és olyan sziliben ne tűnjék fel a város közönsége, mint kinek kellő érzéke nem volna bizonyos magasabb érdekek és kívánalmak iránt. Ezen mindenesetre legelső helyen álló indokhoz csatlakoznak mások, melyeket figyelmen kívül hagyni szintén nem lehet. A nemes város bizonynyal szahályoz- latui fogja főterét ; a szabályozással !elválaszthatlauul összefüggi) szobornak ja tér kellő potjára való áthelyezése, jés ebből kifolyólag annak megújítása. A főtér ugyanis valamely megfelelő szobormű nélkül még az esetben sem maradhat, ha ez a szobor a költségek ihiánya miatt megsemmisítendő volna. {Egy másik monumentum felállítása pedig a nemes városnak bizony nyal tete- jmesebb anyagi áldozatába kerülne, 'mint a jelen szobor megújítása. Ha a i nemes város elejti a szobor megújítását, flnancziális tekintetben kedvezőtlenebb helyzetbe jut ; s ha szépészeti érdekből egy más monumentumot Jállit fel, akkor a kegyeletnek figyel- jtnen kívül hagyását éppen semmivel j sem lehet még látszólagosan sem in- : dokolni. { A nemes város mint patronus viseli ja katholikns kultusz kiadásait és őr- jködik a fölött, hogy annak dísze csor- ibitarlanul fönmaradjon. Ezen szoborra jés pedig annak jelenlegi helyén a jkatholikus kultusznak éppen akkor, midőn legfönségesebb ünnepeit tartja, szüksége vau. A nemes város fogadalma emelte e szobrot, a nemes város közönsége gondoskodott mindeddig időről-időre arról, hogy a szobor czéljának megfelelő állapotban fenmaradjon. A nemes város fogadalmából tartat ik meg évenkint azon áj tatosság, mely mig egyrészről a kegyeletet és a vallásos érzületet van hivatva őrizni és emelni, más részről Esztergomot némi tekintetben a vidék központjává teszi, ügy az ájt.atosság megtartása, mint a hivő vidéki népnek körmenetekben való megjelenése másfél század szentesítette szokás által a szoborhoz fűződik. Ha föl hozot tak indokolttá teszik a szobor megújítását és az arra hozandó áldozatnak a Tekintetes Közgyűlés részéről való kegyes megszavazását, vau még egy körülmény, mely azt különösen időszerűvé teszi. Esztergom jövője forgott? kérdésben midőn felmerült és komoly tanulmány tárgyává tétetett a primási szók elvitelének eszméje. Ezen eszme elejtetett a veszély Esztergom felül eltávozott. A várost fenyegető veszély elmulta felett érzett hála elemelte egykor e szobrut; szolgáljon az uj veszély elmulta felett érzett őszinte öröm alkal- mul arra, hogy a város fölött őrködő gondviselés iránt érzett gyermeki hálának ezen régi emléke hajdani díszének visszaadassók. Esztergom az ő uj védő szellemének alig mutathatná be megfelelőbb alakban hódolatát, alig tolmácsolhatná alkalmasabban azon érzületet, mely első sorban van hivatva közte s az uj főpásztor között az összekötő kapcsot alkotni : mint ha azon pillanatot, midőn őt először üdvözölheti és örömének az ő árvasága megszüntetője előtt először adhat kifejezést, ilyen múlttal és ilyen jelentőséggel biró emlék megújításával örökíti meg. Azon meggyőződésben, hogy a tek. Közgyűlés ezen alázatos előterjesztésemet úgy tekinti, mint állásom követelte kötelességemnek teljesítését és azt eddig is mindenkor tapasztalt nagylelkű méltatásban részesíti, maradtam Esztergomban, 1891. aug. 15-én Nagy-Boldogasszony ünnepén, a tekintetes közgyűlésnek alázatos szolgája dr. Fehér Gr y u 1 a plébános. Jobb bakancsot! A kereskedelmi miniszter a győri kamarához egy levelet intézet, mely néhány esztergomi kisiparost is megilleti. Maga a levél a következő : Miként a kamara előtt ismeretes, a cs. és kir. közös hadügyminiszter ur a hadsereg bőrnemű szükségletének a hazai ipar részére fentartott 600.000 frt értékű mennyiségből 150.000 forint értékű mennyiség szállítását a kisipar érdekében hozzá intézet megkeresésemre a kisipar utján biztosította. A szállítások befejeztetvén, azoknak eredménye kedvezőnek nem mondható. ez pedig Leo orosz fejedelemnek ajándékozta, ki azt Vörösoroszország Belz nevű várába vivé. Itt tiszteltetett 579 éven át; 1382-ben László opolai herczeg, azelőtt magyar nádor, Nagy Lajosnak lengyel- országi helytartója, hogy a tatár dulástól megóvja, Belz várából Opoliába akará vinni. Útközben Csesztochowába megállott s a képet éjjelre a világoshalmi templomban tette le. Másnap, midőn útját folytatni akarta, emberei azt felemelni sehogy sem bírták. László e körülményben Isten ujját észrevevén, a képet ott hagyta, számára a templom mellé monostort építtetett, ebbe Mária-Nosztráról pálosokat telepített. A monostor s hozzá tartozó épületei egész telepet képeznek s az egészet vár- gzerüleg megerősítve hatalmas bástyafalak kÓritik. Az ezelőtt létezett várárkokat az oroszok vonatták be. Ily módon megerősítve volt képes 1655-ben Kordeczky Ágoston atya, a monostor perjele 160 katonával, 70 szerzetessel s mintegy 50 odamenekült lengyel nemessel e helyet megvédeni 12,000 svéd ellen, kik november 5-től deczember 25-ig folytonosan ostromolták azt. E derék pálosnak a lengyelek 1859-ben márvány emléket állítottak. A várkapu dólfelé néz, fölötte sz.-Mihály föangyal szobra és a szent Szűz képe áll e felirattal: »Sub tuum praesidium !« A monostor, mint egy előttem fekvő képen látom, hatalmas kétemeletes épület hat szeglettoronynyal ellátva. A négyszög alakú területűt három oldalról tölti be, a negyedik oldalt a monostori szép és nagy templom foglalja el. E templomnak emeleh- szeröen épült, őt emeletes, igen magas tornyát egyik hazánkfia: Párizsa Bódog (1831—1833. provincziális és vizitátor generális), Furdek Nándor nyitrai kegyesrendi theologia igazgatója és házfőnöknek nagybátyja épittette. E templom mellett van a kegyelemkápolna, ebben a szent kép. Az időtől már megfeketedett kép ciprusfára van festve. A boldogságos Szüzet ábrázolja balján a kisded Jézussal, ki bal kezében könyvet tart jobbjával pedig áldást oszt. Másolata el van terjedve az egész világon. Annak mása pl. az esztergomi Bakács-kápolna és a budapesti egyetemi templom föoltárképe is. A szent képet éjjelre aranylemezből készült ajtó födi. Jobbra-balra tőle százakra menő értékes emléktárgyak s hálaajándékok függnek. Előtte reggel 6 órától délig folytonosan miséznek s naponként egy ala- pitványos zenekar játszik gyönyörű hymnu- 6okat, sokszor misét is. A lengyelek igen tisztelik e szent képet és helyet, de külföldről is nagyon sokan zarándokolnak ide. így a monostor fenn- ; állásának három száados évfordulóján 1682- ! ben több mint 700 áldozár és mintegy 140,000 hivő zarándokot e helyre. 1717- ben e szent kép ünnepélyes megkoronázása alkalmával 240 pálos, 534 más pap és : 148,300 hivő volt jelen. 1817-ben a koronázás százados évfordulóján pedig 123,400-an áldoztak. Még a schismatikus oroszok is nagy tisztelettel viseltetnek e kép iránt, ! épp ennek tulajdonítom a monostor meg- ! kímélését is. így pl. felkereste e helyet ez ujab időben I, Sándor czár több ízben, JPaskievit8 Eriványzky herczeg, Konstantin nagy bérez eg s mások. A lengyel »urnők« kiváló vállásosságát Zalka igen dicséri. Felhozza, hogy a kép előtt nem egyet leborulva látott s igy feküdtek egész mise alatt. A templom bucsu- ünnepén Kisasszony - napján pedig a sok ezerre menő zarándokok számára a kápolna erkélyén lévő szent kép előtt, szabad ég alatt tartatik nagy mise, melyet az óriási hivő-tömeg a vár falakon kivül a kép felé fordulva és leborulva hallgat. Értesülésein szerint Magyarország északi részéről is mennek Csesztochowába minden évben kör- menetek. Az ájtatosság napirendjéről Zalkánál ezeket olvasom : »Hat órakor este mindennap meghuzatnak a várnak harangjai s a kegyelemkápolna erkélyén zenekar ad elő egy ritka kedves hymnust a Sentszűz tiszteletére, mig bent a kápolnában litánia tartatik s a búcsúzó hymnus után egy áldozár ráhajtja a szentképre az arany lemez ajtót s bezárja. Reggel hat órakor szintén meghuzatnak a harangok, az erkélyen eljátsza a zenekar az üdvözlő hymnust s benn a kápolnában megkezdődnek a szent misék a lemezajtó kinyitása után. Szent mise alatt a zárda növendékpapjai orgona- kisérettel éneklik a szent olvasót s Horologium Marianmnot lengyel nyelven. Az üdvözlet első részét bispap énekli orgona- kiséret nélkül, második részét pedig a nép veszi át tőle orgonakisérettel> Mig igy tovább és tovább tart az imádság, a lelkesedés nőttön nő, mig vége felé a legnagyobb fokra hág. Ezt a legbensöbb megilletödés és legforróbb rokonérzelmek nélkül lehetetlen hallani. Én legalább életem legszebb órái közé számítom azon órákat, melyeket A mi ugyanis a lábbelinek szállítását illeti, a nevezett miniszter úrtól vett értesítésem szerint 193 ajánlat közt 83 hiányos lóvéu, csak 110-nek ajánlata volt elfogadható. Ezen 110 iparos közül is azonban 29 utólag lemondott a szállításról s igy tényleg csak 89 iparos szállított. Ezek 15088 pár bakancsot szállítottak, melyek közül csak 4772 pár találtatott kifogástalannak, Mindazonáltal a nevezett miniszter ur, tekintettel arra, hogy ezen mennyiségnek visszautasítása az illető kisiparosokat igen súlyosan sújtotta volna a miután ez a szállítás a rnagyan kisiparosoknak első ilynemű vállalkozását képezte, elrendelte, hogy 148 pár teljesen használhatatlan bakancs leszámításával a fennmaradt 101981 pár is átvettesólc. A szij- és nyerges-czikkekre érkezett) 20 ajánlat, melyekből 4 visszautasit- tatván és 14 önként visszalépvén, a/ szállításban csak 2 magyar vállalkozót vett részt. Midőn a szállításnak ezen kedvezőtlen eredményét tájékoztatásul a kamarának tudomására adom, értesítem! egyúttal, hogy a nevezett miniszteri urnák ígéretét bírom arra nézve, hogy^ e kedvezőtlen eredmény daczára is azonr reményben, hogy a magyar kisiparosoké a szállítási feltételeknek a jövőbeni inkább megfelelni igyekezni fognak,, a kisiparosok részeltetóse az 1892-itel évi szál Irtásnál ismét meg fog kísértetni,, s a szállítási feltételek olyként fognabl kiegészittetní, hogy ezentúl kisiparosok-: nak kisebb szövetkezetei is vállalhatnak^ szállítást. A fentebbieket oly czólból közlönc a kamarával, hogy azokra nézve as, illető iparosokat alkalmas módon tájé-í koztatván, részéről is hasson oda, mi-i szerint kisiparosaiuk a vállalt szálli-i tásokat pontosabban teljesítsék, miut-3 hogy akisiparosok kelyzotének javítására*' ezélzó legjobb akarat is hajótörést szen-r ved, ha az illető iparosok ez iránybain, a várakozásnak nem felelnek meg..; Budapest, 1891. július hó 29-én..i Baross s. k. A kamara közölte e leiratot az ipar*i testületekkel s érdekelt kisiparosokkal,f véleményét sem hallgatta el. Yajbsi okulnának azok, a kiknek még igenií sok okulásra van szükségük ! a csesztochowai kegyelem-kápolnában töl-íi töttem.« Meg kell emlékeznem még a sekrestye^ emeletén levő kincstárról is. Itt a kirabol-í< tatás előtt a roppant értéket képviselői; tárgyak egész halmaza volt látható, köztükfú ránk nézve is érdekes: Hedvig lengyel királyné, Nagy Lajosunk leányának mise-ei ruha ajándékai és Báthory István kardjsfl és zsámoly feszületé. De találunk magyaw emlékeket a monostorban is. így mindjárhi a várkapun belől láthatók 9zt. István ésó szt. László magyar királyok képei; a ke-e: gyelemkápolua bemenetelénél szt. Imrén herczegé ; a folyosókon : Tamás atyáé, 8 , mint Mátyás király előtt jövendői, Lukácsai atyáé, a hársfaággal, N. Lajos előtt, Ferencien atyáé azon jelenettel, midőn a szarvast el-íe fogja, hogy a márianosztrai személyzeten^ segítsen, Martinuzzi életéből több jelenet ie a zsolozsmakarban özséb életéből vett je-ör lenetek. A kincstárban volt egy gömb-dx alakú áldoztató kehely, melyet, ha igene; sok áldozó volt, a hivő között bordoztaMad körül időkiinelésből. A kincsek legnagyoblfdi részét, mint már emlitém, az oroszok ra-fii bolták el. A monostor egykor igen gazdag voltfíx Egy város, mintegy kilenczven falu, solos ezer hold erdő, föld, rét, stb. képezte birtic tokát. A szerencsétlen ország sorsával fot*Td dúlt mindig e vagyon sorsa is, úgy bőgjél ma már nem bírnak a pálosok belÖMö semmit. A szegényekké tett pálos atyák azonb»ii»<j nagy tiszteletnek örvendenek. De meg ii ; érdemlik. Buzgón teljesitik hivatásos ködtf telességüket, úgy, hogy szükség esetében
