Esztergom és Vidéke, 1891
1891 / 6. szám
ESZTBlKíOM XIII. ÉVFOLYAM. 6. SZÁM. VASARN'AF, 1801. JANUAR 18. miví; ]r«:i .p;111k i úti unk int kUts"ur VASAHNAP ÉS_CSÜ IÜIM ÖKON. Ni/)l'T/.|CTIÍ:.Sl Á U : enAxi «ni. , . .. .................................t> f|1 kf< í el eue......................................................................3 fit -- ki. n eK.vetlév...........................................................I fit sít) ki. E yy kra 7 hr. ______ Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT tűi v h » Inj) «/.«llwiiií részét illető k italéin «»nyak kiiLUn*H>lc KIADÓHIVATAL : SZÉCM1CNVI-TfeR 331. SZÁM, liová ti íny liire.tiiloHHii.iiingii.il liinletónei, a uyilllérlte «/.ént lUta- leménvok, elííli/.etÖHi ueir/.ek és reulsimiilMSoli in lő'/, emlők. HIRDETÉSE K. HIVATALON Iliül' K'i'LStillv I széléI UH) Hy.éijí - Itt tő ki loo -350» ig . i la no ki $51 >0 ‘l'lD ig . •i fit V.n ki Helygilij ill) kr. II M jo \N MI U l> IiJ’flöNKir ij • “JÍ Ílt! »II III • I :l H H/.tíl int légin I én \ "Mn liléi li k 11/ öl Inl nők N V I LTTI'lli khi ii üü ki. ti Elmaradásunk illusztrátiója. Esztergom, jan. 17. Két hete múlt, hogy a Duna szőke habjai erős jégpánczélt alatt folynak s hogy az Isten vert számunkra ideiglenes álló hidal. A szigorú tél erősen óvja alkotását s a hatalmas jógpánczó- lon biztos a közlekedés. Az átkelés Htjával azonban az alkotó és főn tartó télen kívül senki se törődik. Nem öntözik, nem vas tágítják, nem simítják az utat, mert azon ugyan senki se fizet. Lehet, hogy a Duna jege niég sokáig állhatatos marad. De már az eddigi két hét, is megérte volna a hatóság leggondosabb intézkedését, mert Esztergomnak olyan érdekei forognak kocsikán, melyek elcsenevészedése a közjóért lelkesedő emberekben nemcsak szánalmat, hunéin megdöbbenést kelt. Az esztergomi forgalmi érdekek két hét óta tökéletesen tönkre vannak téve azon hatósági intézkedés miatt, hogy a jégen tilos a kocsiközlekedés. Tiltani könnyű, óvni nehezebb, de megvédeni legnehezebb. A hatóság nem követett el semmit a jég erősítésére, de tekintélye teljes súlyával tiltja, hogy a jégen tilos a közlekedés kocsival. Ugyanazt a terhet azonban szánnal, vontató emberekkel át szabad szállítani a jégen. Ha nem volnának olyan kétségbeejtők az esztergomi kereskedelem és ipar érdekei, szinte hajlandók volnánk annak a keserű kérdésnek részletezésére: ugyan olcsóbb-e az emberélet, melyet szabad koczkáztatni, mint w, átjáró lovaké, vagy ökröké, melyeket nem szabad katasztrófának kitenni ? A kereskedő és iparos rá van kényszerítve, hogy megrendeléseit a vasúthoz s a vasúttól még szibériai állapotaink közt is pontosan intézze, mert a megrendelők azt hiszik, hogy Esztergom is Európában van. Az egyik kereskedő kénytelen Esztergom-Nánára érkezett, szállítmányát Budapestre küldetni — kitelelésre, mert a jégen sajnálta a hatóságilag engedélyezett igavonó emberi erőt igénybe venni. A másik óriási károsodással kénytelen holmiját az országúton behozatni, mert a hatalmas jégen tilos a kocsiközlekedés. Hanem lia tiz-tizénkét ember húz egy szánt teli málhával, az ellen nincs hivatalos kifogás. Bizony szomorú visszásságok között élünk s ha nem lennénk a szegénység és kötelesség erős bilincseivel tűrhetetlen állapotainkhoz csatol va, mindazok számára, a kikben munkaerő és tehetség van, propagandát, csinálnánk ennek a jelszónak : gyerünk Amerikába, ott már a XX. sz.-nál tartanak, mig nálunk még csak a X. század elején. Esztergom törvényhatósága. A B. H. rokonszenves hangon fejtegeti törekvőbb városaink érdemeit s Esztergom önállóságáról is igen melegen emlékezik meg. A reánk vonatkozó fejtegetés a következő : Az uj népszámlálásnak adatai fel fogják tüntetni a városok fejlődését s ki fogják jelölni mindama városokat, melyeket egy felvilágosodott politikának okvetetlenül önállósítani kellene, tekintet nélkül arra, hogy egyik-másik képviselő-teslülote ez idő szerint óhajtja-e az önállósítást vagy sem. Önálló törvényhatósági városokká kellene a Dunán túl Nagykanizsát, Kaposvárt, Szombathelyt, Pápát, Esztergomot, Veszprémet, — a Dunán innen Beszferczét, Nagyszombatot, Érsekújvárt, Losonczot, Nyitrát, — a Dana-Tisza közén Nagyköröst, Czeglé- delú.Fólegyházát, Jászberényt, Halasi, Szolnokot, Zentát, — a Tiszán innen Eperjest, Késmárkot, Miskolczot, Egert, Sátoralja-Ujhelyet, Máramaros-Szigetet, — a Tiszán túl Makót, Karczagot, Kisujszálást, Nyíregyházát, Hajdu-Szo- boszlót, Szentest, Csabát, Mezőtúrt, Kun-Szent-Márton t, Hajdu-Büszörményt, — a Bánátban Nagy-Becskereket, Ka- ránsebest, Fehértemplomot, —■ Erdélyben Sepsi-Szent-Gryörgyöt, Udvarhelyt, Deést, Zilahot st.b. A közigazgatási reformnak és a nemzeti politikának egyik főfeladata lenne 60—70 várost teremteni Magyarországon, vagy százat is olyat, hogy azoknak a politikai és polgári szabadságok teljessége megadassák. Mert jól mondja Miskolcz városa panaszában, hogy: »Nagy az erkölcsi értéke annak, hogy valamely város önálló törvényhatóság legyen.« »Kicsinyes és gyámsághoz hasonló állapot az, melyben a rendezett tanácsú városok vannak: nincsen szavuk, mert akár sir, akár örvend a haza, nem nyi 1 vánifhatják nézeteiket az országos közügyekbon, ez is csak a törvényhatóságok joga. Nincs befolyásuk; a kormány- nyál csak a törvényhatóság köz vei Késével érintkezhetnek,óhajtásaik, szükségleteik csak a megye kedvező véleményezése mellett találnak meghallgatást. Nem forog fen szüksége annak, hogy saját, dolgai és bajai intézésébe a megye, mint felöltes hatóság avatkozzék, mely közvetlenül nem ismerheti, nem tudathatja ügyeit, bajait. Itt az ipar és kereskedelem érdekeinek kielégítése s az együit-órzés és ogyütt-cselekvés szüksége van meg. Szabaddá öntudatossá kell a városokat tenni, fel kell szabadítani őket minden nyomástól, korlátozástól, nem kell a szükségesnél több és csak az alkotmányos kormány által gyakorolható ellenőrizeltől függeniök. Esztergom-Hontmegyei hidvám. Yámosmikola, jan. 17Rövid ut, sok vám. — Nagyon ráillik ez a Hont-déli és Esztergommegye északi részére. Mert itten rövid 20—22 kml.nyi ut megtevóse után 3 vámot szedő hídon áthalad az utazó s ugyaii- aunyiszori zaklatás mellett menet és jövet 115 kinyi átkelési dij fizetésére k öté! ezt étik az átkelő a nélkül azonban, hogy az átkelésre szolgáló hidak élet és vagyon biztosságot nyújtanának. És kinek szolgál ez hátrányára ? Magának Esztergom városnak, mely különben valljuk meg őszintén — - elzárna magától, még akkor is, midőn a közérdekében gyakorolható jogot tőle a Duna meg nem vonja : áradás és fagyás megszűnésével. A hajóhidvám túl magassága a népet Párkányban tartja vissza s csak azon egyén megy át Esztergomba, a kinek elkerülhet len a bemenetele, a mennyiÍLEsiterpísWíke‘1áma. 77 o ________ ___« T E VAGY,.. Te vagy az életem Egyetlen reménye, Vigaszom, csillagom Az éji sötétbei . . . Te vagy a szivemnek Örök boldogsága, Viharzó életem Ragyogó sugara! Te véded keblemben A bitnek világát, Csalódás, fájdalom Hogy le ne tiporják! Te biztatsz, ha küzdők bátran és merészen, ^ élet zajában Ezer^vi veszélylyel . . . Hervadj lehullnék Miként a tulevé], Istenem, IsVQem, _ H a te nem t SYÜRKY ÖDÖN. B i 1 Kupakon. (Farsangi elbeszélés.) Minthogy manapság az a jelszó, hogy ■»haladjunk,« hát a kupaki intelligenczia is ^ tndomásul vette s ebheli szándékát a módón fejezte ki, hogy bált rendezett. Széthordattak a meghívók, a melyeket a gazdasági Írnok, vagy műnyelven »praxi« sajátkezüleg piros téntával pingált kacska- ringósra. Megjegyzendő, hogy csakis az intelligenczia volt hivatalos jelesen az ott idéző uraság titkárja, a szomszéd falvak ispánjai és praxijai stb. Véletlenül, nem tudom, mi módon én is bele kerültem az intelligencziába, pedig csak a p.ityikus- segédségig tudtam felvinni s nyilvános volt Kupakon, hogy irtózom a »haute volée« illatától. No de mindegy, gondoltam, elmegyek. Elkölcsónöztem egy városi collegám frakkját s kicsiptem magamat úgy, hogy alig bírtam a tükörtől szabadulni; tudva azt, hogy a csiuos öltözet az intelligenczia előtt imponál, nyugodt lelkiismerettel közeledtem kupaki Kerekes Boldizsár ur háza felé, a hol a bál tartandó vala. Mikor odaértem, a java vendég már együtt, de a hangulat igen szomorú volt, mert a városból rendelt czigány nem jött el s e nélkül pedig az egész nem ért semmit. Fölszólaltam nagy bátran, hogy nincs mást tenni, mint a helyi bandát megfogadni s vállalkoztam is rögtön, hogy elmegyek érte, ha egy kisérő társ akadna. Nagy huza-vona után a sok közül egy rászánta magát s mi ketten frakkban, fénymázas czipöben elindultunk Kupak végtelen sártengerén keresztül a falu legeslegvégén lakó czigány-bandáért. Tudni való még az is, hogy Kupakon nem égtek gázlámpások, bármennyire megszállotta is lakóit a haladás nemes ambicziója. Tehát teljes sötétben és feneketlen sárban gázoltunk a czigány-város felé. Jó darabra haladhattunk, mikor azt veszem észre, hogy társam eltűnt s bizonyos mélységben alattam nyögést és káromkodást hallok. Fölismertem, hogy szerencsétlen társam valami árokba bukott s fölfogván a helyzetet, ki akartam ó't menteni, de egy pillanat — és ölében találtam magamat. Nem tudnám még egyszer elmondani, a mit abban a mélységbeu végigirnádkoz- I tunk, a mig kiszabadultunk, de hát végre is kiszabadultunk szerencsésen, a nélkül, hogy nyakunk tört volna s most már nagyobb óvatossággal gyufák gyújtogatásával folytattuk utunkat. Visszafelé már könnyebb volt az utazás, mert a czigányok jól ismerték az utat s mi hegedüvonójukba kapaszkodva lábaltunk. A ház elé érve hallottuk, hogy szól a muzsika s belül igen vígan vannak. No hát mi hiába mentünk és szenvedtük az ut keserveit. Hanem azért egy nótát elcseie- kedtettünk s én bementem előre jelenteni az ügyeket. Már vártak az ajtónál s mikor a küszöböt átléptem, éktelen hahotára fakadtak mindannyian, ki jobbra, ki balra dűlt a nevetéstől. Nem tudtam elképzelni, mi nevetni való lehet rajtam? de mikor a ház tisztelt úrnője egy tükröt tartott elém, mindent megértettem. Még sohasem láttam olyat,„mint abban a tükörben! Ábrázatom, frakkom, ruhám., csupa maszat, csupa sár. Társamon máién is nevettem, ki szintén bámult, mig tükörben nem látta meg magát. Aztán rendbe hozakodtunk s mivel a termetes háziúr felajánlotta öltönyeit, belé bújtunk, de akkor meg azon nevettek szakadatlanul s szégyenemben haza is mentem volna, de nagynehezen elcsendesedtek s mi elmeséltük utikalandunkat. A jó vacsora, a pompás italka mindent elfeledtetett, másról beszéltünk s nemsokára megkezdődött az iuazi bál. Még az asztalnál vettem észre, hogy a postamester gyönyörű leánya egész elhagyatva ült közöttünk, csak a szívélyes házigazda mulattatta kenyérgolyóival. Ügy került az intelligenczia közé, hogy a bált adó családnak rokona volt. Megkezdődvén a tán ez, az intelligens- ifjúság csoportba gyűlt, hova engem is megidéztek s esküdoztek égre-földre, hogy a postamester lányával nem fognak tán- czolni, mert méltóságukon aluli volna. — Ez nem közénk való! hangzott ugv, hogy mások is meghallották s rögtön ott is termett néhány hölgy, a kik kitudakolván a helyzetet, egész komolyan megerősítették a nemes ifjúság véleményét. Az a szegény leányka pedig pirult a, kályha mellett, bizonyára megtudta, hogy róla van szó. Ott hagytam tehát az összeesküvő társaságot és hozzá mentem, hogy zavarából kimentsem.'Elbeszélgettünk szépen s nem törődtünk senkivel, bár a tűn*, tetés mindig' nägyobb ’mérvet öltött, a mint látták,' hogy nem vagyok pártosuk. Az ifjúság boszuból az ivó-szobába vonult ,s ott ivásban és a harmiíiczkét levelű biblia forgatásában vigasztalódott, a hölgy- koszom pediglen a tánezteremben járkált körben s előttünk ékes megjegyzésekkel ragyogtatta szellemét. A házigazda folyton tánczoltatni akart
