Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 6. szám

*

ói

I

I

I

<

(

bon vonni szándékolt tárgyat nagy választékban Párkány bau is beszerezhet i «nélkül, hogy magának újabb s mellőzhető kiadásokat okozna és igy elmarad Esztergom megtekintése is. De eltekintve ettől, visszavetést idéz elő Esztergom népesedésében, kereskedelmében és iparában is. Miáltal Esztergom azt érheti el 2 —3 évtized múlva, hogy Esztergom-Párkány helyett Pár-, k á n y - E s z I e r g o m ni á lesz.

A tutajokon eresztett s faragatlan fenyőfából épített, gyönge alapokon nyugvó garam-kövosdi hid, mely egy üres koesí alatt is hullámzó mozgásba Jő a vámszedés tekintetében tekintve az arányt, még a dunai hajóbidat is túlszárnyalja, mert az átkelés alatt kiállott félelmek, valamint élet és magán vagyon veszélyeztetése daczára az átkelővel jővet és menet, üres kocsiért 22, terhes kocsiért pedig 44 kinyi kidvámot fizettetnek.

A harmadik vám fizetésére kőtelező hid a Szálka község mellett álló Ipoly lúd; ezen hidat azonban csak 12 —15 község veszi igénybe, azt is csak szolalt helyzetben és időben, amennyiben ezen hidunk vozetŐ utat költség kímélés tekintetéből Ipolvpásztó és Kis-Keszi községek érintésével kerülik ki az utazók.

A vámszedésnél tehát, mint sehol másnál jobban, azt a czélt kell Esztergom városnak kitűznie, hogy a magánérdek a közérdek alá helyeztessék, (magától értetvén, hogy Csak n magán jog, valamint a vagyon veszélyezlelé- sónek korlátúin belül), mert az előbbi csak egyesek gazdagodásán alapul, inig az utóbbi áldozat a legáldásosabb kamatozó tényozővé, tehát a közboldogulás előmozdítására irányuló intézményevé fejlődik ki. *

Elérhető pedig ez a vasút felépítésével és a hidvám-ügy rendezésével. A liidvám leszállítása óriási lendületet vetne a város kereskedelmében és iparában s főleg pedig népesedésében, miáltal a várost a többi orsz. városok színvonalára terelve emelné ; még másrészt ezekre menő földhöz ragadt szegény családnak, ha nem is sokat, de legalább biztos falatot nyújtana.

Irodalmi levél.

(Rndnyánszky Gjula legújabb költeményei )

Kedves irodalmi eseményről tájékoztatjuk olvasóinkat. Legkitűnőbb fiatal lyrikusunk uj kötettel lép az olvasó

minket, de nem volt tánczoló, végre mi ketten hozzá készülődtünk. Lön erre pisz- szegés, kaczagás és szellemes megjegyzés bőven, de’ mi csak táuczoltunk, — tán- czoltunk.

Egyszerre a praii nr délczeg alakja megjelenik s a terem közepén megállt. Mi nem sejtve semmit, véletlenül feléje tán- o/.oltunk, de ő ördögi komolysággal kinyújtja lábát, belebotlunk s tetemünknek egész hosszával végig terültünk a padimen- tumon. A praii ur pedig oly büszkeséggel állott, mintha egy sedáni csatát nyert volna s megelégülten tekintett a minket röhögő csordára.

Felugortam hamar fekhelyemből s bármily higvérüek szoktak lenni a patikus segédek, de a méregtől elvakulva hatalmas ökölcsapást szándékoztam mérni a praii ur ábrázatára, azonban tánczosnőm közbe- ugrik s karomat visszatartóztatta. Ez mind egy pillanat müve s az is, hogy a praii ur elugrott.

A nagy lármára a háziasszony a konyhából, a háziúr a pipatoriumból kikelt képpel rohan közénk s kérdezősködnek a zavar okáról.

Persze csak az elesést rallottuk he, de ettől fogva a postamester lánya lett a legeslegünnepeltebb, Mindenki vele akart táuczolni, a hölgy koszorú csak úgy nyá- jaskodott neki.

A praxi ar pedig másnap elhagyta állását, csak a falusi krakeller emlékét hagyta bátra.

ITAUOH BÉTA.

közönség elé. Az uj kötet szerény czime : Uj könyv. Költemények. Irta: Rndnyánszky Gyula. A ki ismeri a fiatal költő lantját, annak nem .szükséges az uj könyvet ajánlani. A ki pedig nem ismeri, attól ugyan hiába jelennek meg az uj könyvek. És most átadjuk a szót a kitűnő költőnek :

Tisztelt nagy közönség! Márczius 15-éro kiadom költeményeim harmadik Kötetét. A »Fényben, árnyban« és a »Nyár« után az ->Uj könyv«-et.

Magyarországon tán én ^vagyok az egyetlen versiró, a ki, minden más foglalkozás nyűgétől szabadon — u költészetnek élek.

Hogy életem egyedüli czéljának ezt választva, hogyan élek ? itt föl nem panaszlom. A mi lelkemnek fáj : csupán az, hogy pályám függetlenségében nagyobb költői müvek megalkotására nincs »egy kis független nyugalmam« melyre azért sóvárgok, hogy a nemzeti költészet oltárán lelkem egész világátj igaz áldozatul bemutathassam.

Meg szeretném Írni a Má'yás-trilo- giáf, melyet már tiz esztendő óta Írogatok. Vágyam tüzel rég megkezdett nemzeti eposzom meg a XIX. század hű képét tükröző verses regényem befejezésére. Ezeken felül sok más drámai és epikai tárgyam kívánkozik telkemből szárnyakra kelni. De hiába zsibongnak eszméim, — a mindennapi élet gondja egyre zavar munkámban, és én, erőmet forgácsolva, a jövőt kell hogy odavessem martalékul a mának.

Kisebb költeményeim kiadására pedig nincs oly vállalkozó, aki az én múzsámért, lelkesednék és, az úgynevezett mosteba irodalmi viszonyoktól vissza nem riadva, verses könyvem Írói diját megadni kész lenne.

Ily körülmények közt egyedül az ismeretlen nagy közönség szere.etében bizhatik a sikerre szomjazó reménység.

Én tehát most ebhez a nagy közönséghez, a magyar nemzethez szólok ; az ő szivében óhnjiok visszhangot kelteni. Lírai költeményeim 15 év óta szállnak, egyre szálnak szét a nagy haza minden tája felé ; de nem tudom, melyik szív nyílt meg nekik, nem tudhatom még azt sem, egyáltalán nem vesztek-é el útközben nyomtalanul ? Hiszen ez a lírikus sorsa, kivált nálunk : csak úgy dalolhat, mint ’a madár rengeteg erdőben; és szinte fölrebben, ha észreveszi, hogy hallgatják.

De most az egyszer mégis meg akaEgy művész nyomora.

A budapesti kir operaliázban nemsokára megtartják Lortzing operájának, a »fegyver- kovácsinak első előadását. Ez alkalomból a »Pester Correspondenz« érdekes visszaemlékezést közöl a szerencsétlen, igazságosan csak halála után méltányolt zeneszerző családi életéről. Az említett visszaemlékezés igy szól:

A negyvenes évek végén volt, mikor, barátságot tartva a lángeszű zeneszerző bájos ikertányaival, alkalmam nyílt oly családi életet megismerni, melynél ideálisai)!) nem egyhamar létezett, ámde gond- teljesebb sem. Szegény Lortzing! mint törte magát, dolgozott, küzdött a művészetért és — a mindennapi kenyérért szerettei számára.

Életében nem volt sikere. Nélkülözést, nyomort szenvedett és családjának éheznie kellett. Magam voltam tanúja egy jelenetnek, mely még ma is könnyeket hajt szemeimbe. Épen karácsony előtt volt, midőn meglátogattam a két lányt. A család haza várta szeretett atyját, a ki útra kelt, hogy karmesteri állást szerezzen, vagy a vig operához jufcson mint tag, mivel Lipcsében viselt karmesteri állásából elbocsátották.

oly nyomorúságosnak, hidegnek tetszett nekem a lakás; de a feleség, ki szerető férjét várta, ~ ^vermekek jókedvű hangulatukban, hogy a nekik oly drága atyjuk megérkezik, élénkké, meleggé tették az oly kietlen, szegényesen bútorozott lakást, melyben miuden a legjobb várakozással látszott eltelve lenni. Még ina is látom a gyönge nőt, ki reszketett az izgatottságtól és liirom tudni; él*e hazámban valahol rokonéra, Ó8, szeretet visszhangja, mely uz én dalaimra támadt? Várják-e, örömest látják-e valahol az én —uj könyvemé;.

Ám, őszintén megvallva, czélom nem csupán az, hogy egy uj kötettel útnak eredjek — ismeretlen állomások felé. Azt is el szeretném érni, hogy vándorlásomnak sikere legyen, hogy a nagy közönség segítségével végre nagyobb- szabásu műveim megírására szentelhessem minden időmet. Ezért adom ki most uj könyvemet. Ez az uj könyv igen díszes és terjedelmes kötet lesz ; de előfizetési ára mégis csak egy forint, mert tudom, hogy a múzsát a szegényebbek jobban kedvelik a gazdagoknál.

A »Uj könyv« mintegy 20 sűrűn nyomatoit, ivén, a nyomtató-ipar teljes művészetével kiállítva, 1891. márczius 15-én fog megjelenni.

Fűzött példány előfizetési ára 1 fit; arany metszésű kötött példányé 2 írt.

Kérem a nagy közönséget: rendeljék meg Uj könyv-emet minél számosabban és az előfizetési pénzt mélióztassék legkésőbb febrnárius ha várnia végéig hozzám (Érsekújvárra czimezve) beküldeni. A ki a pénzt nevemre utalványozza : Uj könyv-emet 1891. márczius 15-én bérmentve megkapja.

Bízom a nagy közönségben. Rud- nyáuszky Gyula.

Reméljük, bogy a dalkedvolő Esztergom a legszebb márcziusi ibolyacsokrot nemcsak hírében fogja csodálni.

CSARNOK.

Esztergom múltjából.

(Palimai Imre után )

(IV. Történeti adató k.)

Esztergom akkori érseke, Mátyás is, más három püspökkel a Sajó partján vívott csatában esett el. Csupán a szil i vár maradt meg Simon vitéz védelme alatt s nem jutott tatár kézreIV. Béla királyunk, mint akkori nyomorult magyar hazánknak második alkotója, vala Esztergomnak is meguji- tója; s az ostrom közben megrongált, várnak létrehozását kitelheiőlug eszköz- lötte, segédet találván az uj érsek s a magyar egyháznagyok közül legelső bibornok Vantsay Istvánban, kinek a tel tiért már Imre király adományozása folytán, Esztergám várát oly feltétellel újra adományozá: hogy a magyar királyoknak, mikor Esztergámon kereszdegtöl s összevonta vállain prémgallérját Mily epedve várta ő és gyermekei a férjet atyát.

Végre megjött; de milyen volt a viszontlátás! Zokogva ölelte át liü feleségét — — »semmi, semmi!« volt az egyetlen szó, melyet képes volt kimondani. Reszketve s némán húzódtak vissza a lányok a nagy, most kétszeresen kietlen szoba egyik szögletébe és sírtak . . .

A félreismert lángész sorsa volt nelí szánva. A művészet nemtői mosolyogtak feléje, de egy gonosz végzet megtagadta tőle életében a dicsőséget, úgy az örömet is, hogy övéinek gondmentes életet biztosíthasson. Néhány évre a fennecsetelt karácsony után meghalt, mint nyomorának áldozata, megtörve testben, lélekben. Csak az utókor adja meg szellemének a tiszteletet, melyet tőle magától megvontak.

De törleszthetlen a tartozás, mely kortársai lelkiismeretét nyomja: a könnyek, melyek akkor este 8 még később is oly gyakran folytak Lortzing családjának rideg szobájában, ^

— Hatvanhétén egy szobában. Ilyen tétele is van megyei népszámlálásunknak. Ezt pedig olyan formán állították össze, hogy docz. 31-én a nyerges- uj falusi nagy korcsmában csakugyan sok vasúti munkás és toloncz verődött össze, a ki önkéntelenül is javunkra számit. A vasúti munkások különben tetemesen fogják növelni népességünk számarányait.

tül utaznak, szabad szállátak legvvu a várban, — Azonban az eltemetett IT. Béla királyunknak a város hajdani. fénye helyreállítására irányzott minden bőkezűsége sem eredményezhetné többé vissza ezt; mihez nem kevésbé járult. azon körülmény : hogy utána következett kir.ilyaink előbb Visegrádot, majd Bud;it — s nem többé Esziergomot ; választók lakásul magoknak.

1304-ben Wenczel (az öregebb) cseh j király, a hon nagyjainak egy része ál- * tál magyar királylyá megválasztatott J fia Wenczel részére az ország birtokát d biztosítandó, a Róbert Károly részére é szili esztergomi érsek elleuseregével i Párkányhoz érkezők ; de melyet Ger- - gely érsek jó ideig fen tartott; végre í mégis a veszélyt növekedni látván, r nehogy a városba nyomuló ellenség* kezobe kerüljön, sötét éjjel közönséges e paraszt öltözetbe kiszökött, mely meg-- csalátást Wenczel azzal torolt meg; : hogy elfoglalván a várat, a főkáptalan d javait elsajáiitá 8 az egyház kincsét J feldúló, sőt az ennek sekrestyéjébe Őrzött oklevelekről lefüggött arany bullá- kát 1 észak it á s az okiratokat szétszó rá. ,< Elköltözése elolt azonban a vár pa--t rancsnokává Albert grófot tévén, ess által a káptalannak elveit javait úti jövédelmeit visszajtit tatá.

A trónviszály folytonosan lángban ló--^ vén, az esztergomi érsekek is hol ez, ,3 hol amaz párthoz szegődtek s a városéi viszonyai e pártoskodás mostokaságainakN lévén kitéve jobb fordulatot sokáig nemin vehettek. E közben Trenchéni Mátééi pápai követ, Gentilis bibornok által,,! azért: hogy Róbert Károly királynak^ elismerni nem akaró, excommnnicálviws’i lévén, az ez Ítéletet végrehajtó Mátyáséit érsek s foká.ptalan javait 1312-beiui' feldulá s Esztergom városához vezetett?! seregével a várat oly hévvel ostromlásé hogy az érsek tőle ötszáz bécsi már—u kával békét vásárlani kénytolenittetettM3J a városi s vidéki lakosoknak Máté .41 — 1 i tál okozott kár 15 ezer márkával!*? többre ment.

Utóbb Kanisay János eszfergomiini érsek a pápa által gyámolított, durazzóiiö; Károly részére Zsigmond ellen hajolván ni Esziergomot Zsigmond hive Stibor ostro—o1 mának tette ki, ki is 1403-ban Kani--ii say János érseket a várba szoritá, melyet ugyan Láőos és Siebenbutene érseki kapitányod több heteken át vi--h tézül védettek, végre mégis Kanisay János magát s javait a királynak átadáiíb s ez is nóD'e megbocsátva az elfoglal--í# takat vis#éiUtdá.

A magyar trónra lépett osztrák her—is czeg A/bert személyében mindenki Nagyy^j Lajos

1 tulajdonait helyezé, de mielöttDÖ a remények csak valósuláslioz indul—íjj halának, Albertet kora halála trónjátólíöj e/voná ; a hazának óhajtott békéje mind—hí addig nem vala remélhető, míg olly^li férfiak, mint a nagy Hnnyady János, ,so és Zécliy Dénes esztergami érsek nemme egymás melleit, de egymás ellenéboimot álltának. — 1440-ben ugyanis Erzsé-ée; bet, Albert király özvegye a nevezetűje; esztergálni érsek, s más honnagyok ta-aj nácsából Esztergámba vette lakását, se , miután a seregének Bátaszaknól Hu-np nyadi János által megver8ltetése felŐliiíÖI hirt Gara László meghozá : Zéchy TVVT más, Zéchy Dénes bibornok 8 es^er—le gami érsek testvére, a komán)iDi sa i esztergami várak parancsnoka, haragra *15 lobbanva összeszedett seregével Pilis--8il megyébe rohant, ennek lak/^a1^) bar--r«i mait elhajtva, Buda kül/árosát meg^eo a házakat felgyújtja, d* ellenállókat?«;! leöli 8 gazdag zsák mayával Eszter—io? gamba visszatér. Ulá^^ király seregeiie^ követék őt, s a vá/ba zárkozott Zéchyydo. a Szt.-Tamás hogfről mindaddig zak~3Í«j latja, inig a sok emborélet oltásáttáaA sokai lőtt Dénes érseknek a királylyaVe7f kiegyezkedni sikerült.