Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 41. szám

ESZTERGOM, XIII ÉVFOLYAM.

4L SZÁM.

CSÜTÖRTÖK 1891. MÁJUS 21

MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER:

VASÁRNAP ÉSJ^SÜTÖRTÖKÖ.N.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

E'iész évre .....................................................................6 L-t — kr

p

. l ívre..........................................................................3 trt — kr

Negjed évre.....................................................................1 fit 50 kr

Fgy szám ára 7 kr.

Városi és megyei érdekeink közlönye.

SZERKeTz T Ös É G:

PFALZ-íIÁZ, FÖLDSZINT,

hová a lap szellemi részét illető közíemónyek küldendők.

K I ADÓ - hTv ATAL :

SZÉCHENYI-TÉR 331,

hová a lap hivatalos és magtóÍ4ird«tései, a nvilttérbe szánt közle- ] menyek, előíizetési p'-nzek és reklamálások intózendők. &

HiRDETESEíC :

HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig Tó ja-, 100- I tói 20ö-i<í 1 írt 50 kr, 200-tól 30‘J-ig 2 fin 9n <u'. ü'lyegdij 30 kr.

MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutáiiyosab- ! bau közölt etilek.

NYÍLTTÉR sora 20 kr.

Hivatalos stílusunk.

Esztergom, máj 20.

Piincipiis obsta; soro medicina paratnr, Cum műin per longas convaluere morns.

Horatius.

(A. Gy.) A régi nófa, a múlj miniig kisen. Mennyi ténta elfogyott, kárba eszetf, irvii e tárgyról szép igéket, jánlva jó tanácsokat. Mahomed nem mozdul, várja, hogy a hegy menjen ő iozzá. Minden évben számtalanszor felszólalnak a napi sajtóban, hogy javií- wnak a hivatalos siiluson, módosítsák síz intézó körök — hiába. Pedig ez, jelenítve azt, hogy nyelvünk rohamo- tan fejlődik, szókincsünk gazdagodik, nyelvtani ismereteink napról-napra íiágahbak lesznek, elkerülhetetlenül szükséges.

Megvallva az igazat, hivatalos stilu- junk igen rossz. Megfejtését abban tamilja, hogy századunk elején minden latinul ment, kezdve az iskolától az országgyűlésig. Később erős küzdelem támadt a nemzeti és a klasszikus latin [tyelv között. Elbukott az utóbbi. Eleinknek, a bölcs táblabiráknak furcsán esett, Hogy a magyar nemzet nyelvét édes gyermekévé fogadta. A sok holt szót beszélő aettek követték.

Az országgyűlés kimondta, a király sszentesitése törvénynyé emelte, bogy a hivatalos nyelv a magyar lett. Ez a hirtelen, minden á;menet nélkül való áhlíozás realliót szült : a nyelv elrom- oott. Még most is sínyli a latinizmus énélyegét. Majd ismét kedvezőtlen aera löött reá az elnyomatás korszakában. A

magyar nyelv kiszorult a bureaukból, felváltá a német. Cseh boám terek jöttek nyakunkra. Ezt is sikerült leráznunk, ismét uralkodni kezdett nyelvünk. De a német hivatalnokok, kik itt maradtak, nem bírták tisztán nyelvünket és nagyon sokat rontottak rajta. Innen a kirívó sok germanizmus nvelvüTi^baH’r Ez volna rövid vázlata a hivatalos nyelv elromlásának.

Meg kellene tiszti tani a hibáktól, kerülni az idegen szólásmódokat és minél kevesebb rossz szavat képezni: ezek az orvosszerek.

Hibáktól kellene megtisztítani, a nyelvtani hibáktól. Nem is szólok az agyoncsépelt szerencsétlen »miszorinU- ről, a melyre nézve valamennyi nyelvtanhoz értő ember egyetért abban, hogy ez a legrosszabb és leghaszoiitalauabb kötőszó. Gondillán mondái szerkezet, rossz mondat fűzés, kö;ószók felesleges összeh ilmozása s főleg — hic Bdiodus, hic salta, — botrányos orlhographia jelenik meg. A javítani valókat kimerítően nem lehetne példákkal illusztrálni.

Sokan vannak, a kik megkülömböz- tetést tesznek a hivatalos és nem hivatalos stilus közt, elég tévesen, mert különbségnek nem volna szabad lenni.

Nyelv csak egy van. Onnan ered ezen megkülönböztetés, hogy a hivatalos stilus hibás, nem magyaros, nem szép és nem állja ki a versenyt a szép, hangzatos fordulatokban gazdag, »nem hivatalos« nyelvvel.

Beszélnek a jogi nyelvről, de ez

esak annyiban áll meg, hogy a jogászok a különböző terminus technikusokat, ragaszkodva a kúifőkül szolgáló remek jogászokhoz, speciális jogi természettel, azok szellemében adják vissza. Különben sok eltérés nincsen. Nyelvünk ezen tekintetben szegény, de az u. n.jogi nyelv sem szűkölködik hi-; bák nélkül.

Kerülnünk kell az idegenszerűségeket. Irtó háborút üzenni mindennek, a mi nem magyaros ! Latinizmus, graecizmus, germanismus mind csak rovására van nyelvünk szépségének.

I Ilyen a gyakran előforduló szenvedő 'alak, bár ennek magyartalanságához szó fér. Nem oly tiszta, világos dolog,1 hogy kimondhatnék egyszerű elvetését. ; Kétségtelen, hogy a szenvedő alak használata nem mindig vétség a in agy a-! rosság ellen s igy nem is mindig hiba ; pl. a bíróságok határozataiban gyakran »elmarasztallatik« alperes vagy felkeres, a mivel a bíróság mintegy j konstatálja a jogot, mintegy az Ítélet \hozásra illetékes fórumnak nyilvánítja magát; néha »elmarasztalja« alperest vagy felperest, a mivel nem konstatálja oly szembetűnően a jogot, a törvényt, hanem maga, mint cselekvő alany közli liaiározalát és nyilvánítja az ügyet hatáskörébe tartozónak.

Vannak szón védő alakú igék, melyeket általában elfogadtak és vérünkké váltak, pedig cselekvőén is megállnák helyeiket, ilyen pl., hogy messzebb ne menjek a »mélióztatik«. Teljesen correct volna a »méltózik« használati is. Feltétlenül ki kell küszöbölnünk, mint

gonnanismust, a »vn«, »ve« végű határozói igenóv és »lenni« ige megfelelő alakjainak kapcsolatait, pl. »marasztalva lett.« Ezen és más hibáknak számtalan variáliói rontják meg a nyelvet és teszik kifejezéseinket idegonsze- rüek ke.

Végül a rossz szóképzés az, a mely legrosszabbat eredményez, meghamisítja nyelvünk törvényeit. Olyanok, kiknek fogalmuk sincsen képzőről, ezek tulajdonságairól, neki állanak a szófaragásnak a helyett, hogy bíznák ahhoz értő emberre.

Nem törődve azzal, hogy némely képző főnévből, másik tulajdonságé évből vagy éppen igéből képez szavat halomra gyártják a sok uj szavat. De a fcureaukraták ezt semmibe sem veszik, pedig ha tudnák, hogy a finom nyelvérzékkel biró emert mennyire képes egy rossz szó sérteni.

Mint mindenütt úgy ezen a téren is van ellenhatás. Actio reacliót szül. Vannak, a kik szerény csikkemmel nem értenek egyet, talán érveik miatt. Vannak azonban olyanok is, a kik merevene llentmondannak minden ilyen- nemű elvnek, nem azért hogy meg voltukról győződve, hanem csupán ellenzéki viszketegből. E csekó'y »maradi« párt nem vehető komolyan.

Az ilyen jó urak »nem értik« a virágos irályt ; nincsen »stílusa« »iparkodjon (sic !) stílust szerezni«, mondogatják. Ügyesen vázolja ezek carri- caturáit Mikszáth »A tekintetes vármegye« czítnu müvében.

Ezeken a bajokon kell segíteni

M^EsÉrjoiiisíiiütárciája.

A mama.

A mama egy nagy ernyőt erősít a salon ;g*gy japáni stylben berendezett szögletébe, jmmnkája annyira igénybe veszi figyelmét, oaogy látszólag oda sem ügyel a szomoru- Jaáték azon jelenetére, mely a salon ellenkező végében lejátszódik. A papa ugyanis íJott ül nagy karosszékében és gyöngéden niiimogatja leányát, a 17 éves Erzsikét, a iái csendesen sir, miközben fejét a papa urrállán nyugosztja.

A hangulat tehát borús; tökéletes máso- Jaatá a kint uralkodó időnek. Aprón penne- S9üezik a tavaszi eső, végtelen szürkeségbe loyonya a láthatárt, a ház körüli kert iáinak otKJÖnge lombja búsan bólingat, konyes Hsizemekkel néz az árvácska a pénzecskére jqiipen úgy mint hű ápolójuk odafönt a jnoapára. Abban ugyan semmi különös sincs, am a levegő megtelvén párákkal, ezek eső ablakjában lekivánkoznak a földre és hogy ('{ilyenkor fák és virágok megnedvesednek, s,iz is elég könnyen megmagyarázható tü- lonemény. Nem olyan természetes azonban, jooogy Erzsiké, a pajkosságbun ki nem fogyó i '»agy gyermek, olyan szorgalmasan itatja a egereket. Nagy baj eshetett, az tény, tunert különben Balázs ur csak nem vette loholna föl a iegkétségbeesettebb ábrázatát. e'Oe mert mindennek meg van a magyarázó ata, úgy ezen rendkívüli eseménynek is }9i3ueg a magáé, áll pedig az a következőkben. J Erzsiké tegnap magánosán járt kint a

városban. Mikor hazajött, szemei fátyolo- zottak, ő maga pedig nagyon levert és szótlan volt. A vacsoránál nem volt étvágya, éjjelre pedig két zsebkendőt dugott a vánkosa alá. Reggel aztán nagyon komoly arczczal szülei elé lépett és nyugodtan, mint a ki jól megfontolt dolgot tárgyal, kijelentette, hogy miután a világot immár eléggé ismerni tanulta, az életnek sokat dicsért gyönyörei ő reá nézve semmi varázslattal nem bírnak, mulatság- és szép ruhákban örömét nem leli, sőt leküzd hetién vágyat érez az elzárt, magányos élet után, elhatározta, hogy apácza lesz.

A papa, a nagy pálhoszszal előadott szónoklatot mosolyogva hallgatta végig, mert azt hitte, hogy lányának egy újabb szeszélyével van dolga, a minőkhöz a kényeztetett gyermek már kis kora óta hozzá szoktatta az atyuskát.

De mikor Erzsiké továbbra is komol}r képet csinált, belátta, hogy a dolognak fele sem tréfa és bizony nagyon megijedt; sőt mi több, az erős nem képviselője kétségbeesett könyörgésre fogta a dolgot. Egy perez alatt elgondolta, milyen nehezen varta, hogy egyetlen leánykája felcseperedjék, szemefénye volt a csintalan gyermek, a kinek szép birtokot szerzett hozományul és a kinek majdani boldogságától várta agg korának aranyos napjait. Most pedig, mikor majdnem a czélnái volt, egy kegyetlen csapással vége mindennek. Már látta, mint búcsúzik tőle Erzsikéje örökre, mint csukódnak be mögötte egy rideg, szürke zárda nehéz kapui; hallotta a nagy márvány folyosók suttogását, amint az ő gyermekének sóhajait viszhangozzák; inár

ott hevert az aranyos haj fonat a földön, most ráteszik fejére a fátrolt, de nem a menyasszonyét, hanem a zárda szűz fátylát. Hallotta az npáczak egyhangú éjféli imádságát, rózsa füzérek csörgését. Mindez több volt, mint a mennyit Balázs atyus elbírt. Nehéz könyek pörögtek le barázdás arczán és egész ékesszólását fölhasználván, igyekezett leányát szándékáról lemondásra bírni.

Térdeire vette kis angyalkáját, beczéz- gette, simogatta, Ígért neki minden lehetőt és lehetetlent, de Erzsikéjének nem volt semmi kívánsága; sőt látván, hogy szavai milyen nagyszerű hatást gyakoroltak a papára, no meg annak könyei által még jobban belelovalva a kétségbeesett hangulatba, csak annál erősebben ragaszkodott szándékához és újra meg újra folyó könyek között erősitgette, hogy zárdába megy. Erre aztán a papa lecsusztatta leánykáját a térdéről és úgy érezte, mintha a sírbolt csukódott volna le édes szép gyermeke fölött.

De ha a papa férfi létére igy elbusult a leánya miatt, mennyivel jobban bánkód- liatik fölötte a mama. ő bizonyára még gyongédehben czirogatja a selyemszöke hajat, melyet már úgyis nemsokára levágnak leánya fejecskéjéről.

Mindenesetre úgy lenne, ha a mama nem emlékeznék meg arról, hogy busz év előtt ő is épen olyan dédelgetett ked- vencze volt a szüleinek és hogy éjien ilyen szerencséilenséget okozott a leányáéhoz hasonló elhatározása. De egyúttal arról is megemlékezett, hogy rögtöni világmegvetésének épen Balázs ur volt az oka. Mindezt nem felejtette el n maiam ős épen

azért nem is vette a dolgot olyan tragikusan, sőt elég kegyetlen volt, egy mosoly 1 va 1 az ajkán áldását és beleegyezését adni leánya elhatározásához. Gondolatban pedig megadta magát azon mamák sorsának, a kiket a végzet nagy leánynyal áldott meg.

Hogy nem olyan könnyű sors az, azt belátja mindenki, ha elmondom, bogy a lányok a legszeszélyesebb teremtések az Isten ege alatt. Többnyire igen okosaknak tartják magukat és azt hiszik, hogy egy édeskés-savanyú arezocska mögött a mamák világért sem sejtik azt, a mit leányuk oly ügyesen vél rejtegetni. Pedig hát nem ugy van az. Mikor a lányok egyszerre nagy kedvelői, Gesznek a virágnak, füle- müledal- és holdvilágnak, a mama sejti, hogy a csintalan Amor urfi rámosolygotfc gyermekükre.

Mikor aztán a lányok étvágytalanságról panaszkodnak, érzelgős költeményeket olvasnak, naplót vezetnek, magányról és szomorú fűzfákról ábrándoznak, ekkor a mama tudja, hogy a nyíl talált. De mikor a leányok egy szép, vagy akár nem szép napon azzal állnak elé, hogy a világot üresnek, az életet sivárnak találják, biztosra vehető, hogy az ég befellegzett, Amor urfi rosszul viselte magát. Eddig jutott Balázsáé Erzsikéje tanulmányozásában. Az elmúlt télen volt a kicsike az első balon ; mohón szivla magába a szokatlan gyönyörűséget, az első báli ruhának érintése lázba hozta a gyermekleányt, megittasodott a virágillattól, zenétől, villanyfénytől;a bókok árja eüzédi- tette, a véro fonott, inég másnap is mámora volt a nap előzményeitől. . álmában