Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 39. szám

ESZTERGOM, XIII- ÉVFOLYAM. 39. SZÁM.

CSÜTÖRTÖK 1891. MÁJUS 14

<> , • Városi es megyei érdekeink közlönye. | ^

MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: ^

......._ ‘ RlnLC. Loc.iV

i/

AoÁoMAD cc r cíítö rt ri 1/n n SZERKESZTÖSEG: hivatalos hirdetések i szótól ion szóig 75 kr, 100- YASAnNAr to 00 U 1 Un 1 UKUN. pfalz-ház földszint tó1 2u°-‘» 1 frt 50 kr> 20°-tó1 so«»-ig 2 fit 95 ur.

l’T AeT7T’TÉ^T AT? • hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Bélyegdij 30 la.

p,rós7 évre ' ... 6 frt - kr K 1 A D Ó hT V A T A L • MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosabj q , ban közöKetnek.

0,3 F • • 7 k ' hová a lap hivatalos és magán hirdetései, a nviltterbö szánt közle- NYÍL 11 ÉR soia -0 lu.

tny szám ara / ar. . -T ... ____„i, a„ _ __________a

•---------------------------------------------------------------------------------------------------------*

| JllcliyolVv ClUJi/iClCal p<H/rOIV 03 I OJV 1 CUJUOil«iöV/l\ ÍUUO/J'. MUX'IV, n

9 - - ^

Tengerre magyar!

Budapest, máj. 18.

Egy természetellenes, a benne érdekelt mindkét félre nézve káros viszony Tan feloldóban ; mely különösen Magyarország tengeri kereskedelmére gyakorolt, végzetes boszorkánynyomásl. A szerződés, melynek alapján az osztrák- magyar Lloyd segélyezési viszonyban volt a magyar állammal, nemsokára fel lesz bontva s ezzel Magyarország szabad kezet nyer tengeri érdekeinek ápolása végett teljesen önálló rendelkezések tételére.

Bizonyára szabad Őszintén kimondani, hogy hazánkban a Lloyd-vállalat iránt sohasem uralkodott valami különös lelkesedés. E társaságnak 24 esztendő óta sok nehéz milliót fizettünk, a nélkül, bogy tudnánk miért lettek hozva ez áldozatok. Mit adott nekünk a Lloyd évi 408,000 frt szubvenciónkért ? Kivitelünk kizárólag Nyugatnak irányul, mely nyerstonnényeinket veszi s értük készít menyeit küldi ; a Lloyd pedig a leváiiti forgalomra fektette működésének túlnyomó súlyát, tehát oly irányba, hova nines mit kivinnünk s honnan nincs mit behoznunk.

A mi tengeri rakodóhelyünk Fiume, melynek kikötője magyar adófizetők pénzén épült s melynek állását a világforgalomban a magyar államnak minden erejével megerősítenie kell, mert egész gazdasági életünk jövője e t kikötőváros fejlődésén függ.

A Lloyd pedig Triesztben székel s minden lehetséges módon a trieszti

forgalomnak kedvez. És ba kérdeztük, ily körülmények közt miért fizetett Magyarország a Loydnak évente 408,000 frtot ? — e társulat viszontszolgálat gyanánt csupán a postaforgalom ellátása maradt és még leföljobb a kilátás, hogy tengeri háború esetén a Lloyd hajó- rajának egy része támogatni fogja hadi tengerészeiüuket. Hogy a postaszolgálat s az említett kilátás 408,000 írttal nagyon drágán volt megfizetve, azt Magyarország mindég érezte s ezért tartották nálunk a Lloyddal való összeköttetést mindig tehernek.

Magyarország közgazdasága paran- csolólag követelte tengeri kereskedelmünk önállósítását. Magyarországra nézve élei szükséglet volt, hogy magyar hajók rendesen s lehető leggyakrabban járják be a nyugati kikötőket, hová forgalmunk gravi tál.

De a Lloyddal való viszonyunk lehetetlenné telte, hogy a szükséges áldozatokat hozhassuk nyugati forgalmunkért. Kötve voltunk egy oly szerződés által, mely kiszolgáltassa Magyar- ország tengeri érdekeit egy társaságnak, mely tulnyoinólag az osztrák kereskedelmet szolgálta.

Egészségtelen állapot volt ez, melyet hazánk gazdasági életfeltételeinek veszélyeztetése nélkül huzamosan fenntartani nem lehetett.

Mint mindig, mikor bátor tetterőnek kellett Magyarország gazdasági érdekének mentőleg s-egélyére sietni, most is Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter lángelméje és erólye segített. A Lloyddal kötött szerződés fel lesz

i bontva s Magyarország visszakapja szabad rendelkezési jogát ama 408,000 frt felelt, melyet évi szubvenczió fejében adott a Lloydnak. Ez által képes lesz az állam arról gondoskodni, hogy a magyar tengeri kereskedelem teljesen önállóan rendeztessék be.

Az erre vonatkozó megállapodásokban ismét igazolta magát Baross államférfin éleslátása és szerencsés keze. 0 létesítette a magyar kereskedelem tengeri függetlenségének megalapítását oly módon, hogy abból még financziá- lis haszna is vau a magyar államnak. A kereskedelmi miniszter uj tengeri alkotásának magvát a már fennálló hajózási társaság, az »Adria« képezi,

! mely abban a korlátolt hatáskörben is mely eddig jutott neki, már igen tetemes szolgálatot tett a magyar tengeri kereskedelemnek. Az »Adria« eddig

307.000 frt szubvencziót kapott, melyért

610.000 tengeri mért földet kellett tennie. Ezentúl 570,000 frt szubvencziót kap évenkiut s ezért 933,660 tengeri

jmértföldnyi utat kell meglenni. Tehát ;ezen uj megállapodás mellett évente

145.000 frtot takarít meg az ország.

A Lloyd ezután nem kap szubveucziót Magyarországtól és kötelezi magát, hogy Fiúméból ezentúl is megtesz 370,000 tengeri mértföldet, Nyugat felé nem versenyez az Adriával s ennek fejében csak annyi viszontszolgáltatásban részesül, hogy az Adria meg a Levante felé nem versenyez vele. E szerint a fiumei forgalom jövőre kerek 350,000 tengeri mértfölddel növekszik s a szubvenczió, mely

eddig 75 kr volt tengeri mórtöldeukint ezentúl csak 43 kr.

Az Adria, mely Magyarország tengeri kereskedelmét ezután egymaga látja el, évente 144 járatot tart fenu és csupán azokat a kikötőket látogatja, melyeknek látogatását Magyarország forgalmi érdeke kívánja. Hogy e szolgálatot meggyőzhesse, hajóállományát teljessé kell (ennie, mi végből 3 év al$tt 15 uj gőzhajót kell beszereznie, utóbb még ötót.

Nem kétkedünk, hogy a társaság

hajó parkjá n ak szaporít ásá n ál emlő k ezo- lében fogja tartani jövendő hivatásának fontosságát s meg fog felelni a kötelességérzelóhe és kitűnő képességébe helyezett bizalomnak. Az uj gőzösöknek a legjobb szerkezetünknek és kifogástalan teljesítőképességünknek kell lenniük; a legkitűnőbb hajótipu- sokat kell mutatniuk s minőségük által teljes biztosítékot nyújtaniuk, hogy képesek lesznek megfelelni a rájuk váró feladatnak. Ha Magyarország e bizalmában csalatkozni nem fog, akkor gazdasági fejlődésünknek egy uj korszaka kezdődik.

A kereskedelmi miniszter elég befolyást tartott, fenn magának az Adria tarifaképzésére és bizony nyal gondoskodni fog arról Baross, hogy az Adria tarifái alkalmazkodjanak, magyar állam- vasutakéihoz. Akkor aztán Magyarország kereskedelmi minisztere oly tarifahatalom birtokosa lesz, moly hazánk határaitól egész Tuniszig és Brazíliáig ér s Ő e hatalmat arra fogja kihasználni, hogy a légii a illatosabban elöAsJEsstergoinjs Vidéke^tárczája.

Áz asszony* szít.

(Vázlat.)

A lombtalan akáczon egy fecske csicser- g gett. Hosszú kék nyakát elörenyujtva fel- q pattantott-a csőrével egy-egy nyirkos rügy- J bimbót a barna fatörzsön. Talán bogarat ig sejtett benne. A nap lassan-nehezen áttört í> a nyáriasan setét felhőkön s az aranyos [8 sugarak hízelegve, lágyan simogatták a száraz homokból kibukkant vézna, csenevész í fűszálakat. A szemközti palota kapujában \$ egy kintornás az »utolsó rózsá«-t játszotta. A Az alacsony drótkerítéshez két szalmaszin jt telöltős fiatal ember támaszkodott s hóditó tu mosolygással, összehúzott vizslaszemmel, íö élénken taglejtezve szewlélgette a pádon [jj ülő fekete ruhás leányt.

De a fekete ruhás leány nem vette észre se az ellenállhatatlanokat. Lassú kézzel kötötte so Csokorra a szétbontott fekete bársony szal- lagot vassziu, tömött hajtonatára; megöli kötötte meg újra kioldozta. A szallag mar ga egészen összegyűrődött. Látszott, hogy ennem tudja, mit csinál. Gépiesen, öntudut- [£ÍJanul babráltak fehér ujjai: Szeme —igazi Ödinerv.a-szem, de mély es szelíd — elme- öirülve,.mozdulatlanul folytonosan egy pontra a anézett. Valami láthatatlan pontra a Lázadókon, vagy talán a levegőben.

A bekerített téren be bek futkostak, játszadoztak. Ezek a legfürgébb, legcsinosabb n itavaszi bogárkák, a kiket a házak setétjé- löőből rendesen ide esai az első tavaszi napsugár. Az egyik kivált közülök. Hét-nyolcz éves leányka, aféle miniatűr delnöcske, a milyeneknek a Liliputi-ország herczegnőit rajzolják a meseiró bácsik. Odaállott a feketeruliás leány elé s egy ideig némán, csodálkozva szemlélgette őt. A sötétbarna bébékalap alól kimosolygott átlátszó fehér aroza, mint a mogyoró barna héjjából a puha fehér bél.

Majd meghajolt, rátette kis kezét a leány térdére s kíváncsian az arczába nézve Őszinte meghatottsággal kérdezte vékonyka madár-hangján :

— Mért busul Anna kisasszony!

A kisasszony nem felelt, csak megeziró- gatta a gyermek képét s mosolyogni próbált. Merev, fáradt volt ez a mosolygás. De a bébé megelégedett vele. Vagy talán a bizalmatlanság bántotta! Eelrántotta kék plüss köpenykébe burkolt sovány vállait és az ajkát elcsücsöritette. Egyet perdült és dúdolva futott vissza a barátnőihez.

Anna fátyolozott, monoton hangon, ahogy a mindennapi imát mormoljuk, kiáltotta utána:

— Vigyázzon Klarissza a ruhájára! . . . A ruhájára Klarissza . . .

Keserű vonás színesedett ki halvány aíczán. Hát még ez a gyermek is észreveszi, hogy valami történik a bensőjében ; valami szokatlan, valami szomorú. Hiába rejtegeti félre, mint a fösvény kincseit. Meglátja egy kaczagó, játszó gyermek, aki az élet és a természet tavaszának napsugaraiban sütkérez, hogy az ö lelke fázik, hogy az ő lelke sir.

Fáradtan hátratolta a hajfonatát és féloldalt dőlt a pad karfájára. Elhomályosult

szeme a csillogó homokban fekete pontokat látott. Talán a leikéből verődtek azok oda. Mert mint az aranyos napcsikok a ruháján, úgy kergelődztek abban a szomorú visszaemlékezések.

Körülbelül egy éve annak, hogy Inday- ékhoz került. Jól emlékezik az első napra, mikor a jegenyefasoros faluból, a rózsabokroktól környezett fehér falu szülői házból a fővárosba s ebbe a tropikus flórában diszlő márványpalotába került. Már az első napon visszavágyott a suhogó jegenyék alá, ép úgy mint ma visszavágyik. Pedig neveti érte, aki hallja. Hisz olyan, mint a mesebeli törpék, akiket a tündérkirálynő paradicsomi kertbe varázsolt, ők meg visszakivánkoztak szűk, levegőtlen, penészes odujokba.

Okos, gondolkozó leány volt, aki az első napon tiszta képet alkotott magának az egész család életerői. Indayné szép mondaine nő volt asszony mintaképe felséges derékkal, és kéjesen ringó osipökkel A férje szerelemből vette el. Mert szegény leány volt, bár felkapott, akinek udvarát nem egy milliomos örökösnő irigyelte. Minden meg volt ez asszonyban: szépség, szellem, csál) csak a szív hiányzott. Selyemsusogásból., exotiuus illatokból, nagyvilági mosolygásból, ernyed belien idegekből volt megalkotva az egész asszony.

Klarissza gyönge, nyúlánk leányka volt s korához képest nagyon is kifejlett eszü, mint a virág, amely az örökös árnyban túlságosan felnyúlik. Hervadt színű, vékonyka arozán mindég is borongott valami árny: talán az anyai szeretet hiánya. Szerető lelke egész melegével gondjaiba vette

ezt az elhagyott gyermeket, a kinek hajlékony lelke, mint a lágy viasz, engedelmesen formálódott idomító keze alatt.

És a férfi, az apa? . . . Igen, az apa; Nem tudja miért, de mindég azokat a magas, fekete cyprusokat juttatja az eszébe, melyeket á sírok mellé ültetnek. Magas termetű volt, halvány-barna a bőre és dús fekete a haja. Komoly gondolkozásig finom érzésű férfiú és — boldog, talán, aki nem azért házasodott, hogy csilloghasson a nevével, hanem hogy szeressen és szerettessen. Mikor először a szemébe nézett, meglátta abban azt az égető szomjúságot, amely a szeretet hűsítő itala után vágyik, azt a setét, emésztő tüzet, amelyet a titkolt csalódás gyújtott fel abban.

Meglátta és megrezzent tőle, mint a békés nyugalmából megrezzent alvó, akinek ablakát a közeli tűzvész pirosítja meg. Olyan sejtelmes, nyomasztó érzés szorította össze tőle a szivét, amilyet derűs, tikkasztó nyári reggeleken érezünk, mikor nem látunk az égen egyetlen felhőcskót sem, és mégis tudjuk, bogy a nap iszonyú zivatarral fog végződni.

Az asszony egész napon át látogatásokat tett és fogadott., öltözködött, kocsikázott; a férfi unta mindezt, odahaza szeretett ülni a könyvei és gyermeke körében, akit rajongó szeretettel ölele magához, mint a halálos beteg az utolsó reménysugarat. Sokszor találkoztak, gyakran beszélgettek. Sokban megegyezett a gondolkozásuk. Hasonló volt az izdésük, hasonló az életnézetük, hasonló vágyaik, örömeik. A fen- költen gondolkozó lélek, ha csalódik, rendesen az ideális gondolatokban keres,