Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 35. szám

gyanánt nyerte azon kiváló szellemi és erkölcsi tulajdonokat is, a melyekben megyénk közigazgatási sikereinek anyagi emelkedésének, kultúrái haladásának és közhasznú intézményeink lendületének legszilárdabb biztosítékát van szeren­csénk üdvözölhetni. Tíz éve immár, hogy a fénysugarak, melyek Méltóságod érkezését megelőzték reményeink magaslatait a hajnal pírjá­val bebirozták, világítva és melegítve ömlőnek szét e terjedelmileg ugyan kicsiny, de úgy múltjának emlékeire, mint jelenének törekvéseire nézve egy­aránt jelentékeny megye legparányibb részielén a nélkül, bogy éltető erejük fogyatkozásának észlelése, egy pillanatra is, lehetségessé vált volna. Méltóságod kimagasló tulajdonainak dús fontsából eredve, állandó fénynyel övezik megyei életünk minden egyes mozzanatát s mig világosságot lövelnok a közigazgatás tág mezejének bonyolult ügyeire, mig dicskört vonnak a közélet amaz érdemes munkásainak homloka köré, kik hasznos tevékenységük irá­nyát, Méltóságod bölcs vezérleteiből gyújtó lelkesedéséből merítik ; addig áldásos melegükkel termékenyitőieg Lat­nak nemcsak az anyagi jólét és szel­lemi haladás fejlesztésére, hanem jó­tékony befolyást gyakorolnak a szivekre is, ott a nemes érzelmek azon virágait fakasztva, melyek soha el nem hervad­nak s melyek egy díszes koszorúba fűzve, országszerte hirdetik, bogy Mél­tóságod hálára kötelezte megyéjét oda­adó és eredményes munkálkodása által, hanem egyszersmind teljesen bírja azon drága kincset is, melyet e megye min­den lakosságának mély tisztelete, őszinte szeretete és hű ragaszkodása képez, A körülmények meglepő és engem oly mélyen megható találkozását látom abban, hogy midőn évek előtt Magyar- ország megyéi, ősi alkotmányunk ezen erős védbástyái a parlamentáris kor­mányzat igényeihez mért. első átalaku­lását nyerték, nekem jutván a megtisz­telő feladat Gróf Forgách Ágost püs­pököt, az esztergomi főkáptalan nagy­prépostját főispáni székébe történt be­iktatása alkalmából üdvözölni, most újabb kitüntetésül ismét engem ért a szerencse, annyi nehéz, örvendetes, vagy gyászos kifej lésükben oly nagy horderejű kérdések vajúdása alatt; oly lángeszű férfiak meggyőződése és lel­kes törekvése folytán a régi megyék majdnem teljes ál változásának küszöbén Méltóságodnak eddigi fáradalmait, buzgó működésének üdvös eredményeit azon reményben magasztalni és dicsői leni, hogy történjék bármi, igyis-ugyis, Mél tóságodnak mint minket irányító, mint velünk érző férfiúnak, magas és kedves személye köré csoportosulh;.tünk. Azért is legyen Méltóságod ez ünne­pély magasztos és lé le lek emelő örömei közt ismételten üdvözölve és meggyő­ződve arról, hogy a mily lelkesülés dagasztja most midnyájunk köbölét, épp oly őszintén óhajtjuk, hogy az isteni Gondviselés Méltóságodnak telldus éle­tét a megye és haza javának előmoz­dításában, nemes törekvéseinek sikeres folytatásában mogedzve és támogatva, mennyei mai asz Ijánalr harmatával fel- üditvo, halhatatlan érdemű nemzetségé­nek további dicsőségére, grófi család- j án a k bo 1 d ogi tására, m i 11 d n y áj u n k örö mére tartsa és éltesse ! megyebizotfBítgi tagnak ez atka ómból a vármegye bízottéiig» nevébeni «zónoklata. M. Gf. F, ur! Esztergom megyo hazánk e mostoha gyermekének, moly felett a felosztás Dainokles kardja függ, a helyett, hogy ősi határai visszaállít­tatnának. Észt *•■*•'*" mostoha gyermeknek sz. István szüle­tés- és székhelyének, az ország egykori fővárosának, melyet a talár elpusztított a török rabigába görnyesztel t s ezek pótlásául az újkor törvényhatósági jo­gától törvényszékétől megfosziá a he­lyett : hogy a józan ész és közérdek kívánalma szerint a négy összeépíted város egycsittetett volna; e két mostoha gyermeknek ma örömnapja van, Méltóságod tiz éves főispánságának jubileumát ünnepeljük, e mai napot méltán nevezzük örömnapnak, mert <3 főispánsága, melyei a köztisztelet és szeretetet vívta ki magának, az egye­düli jótétemény, melyben évek hosszú során át részesültünk. Az imént elhangzott ékes szónokla­tok kegyeletes szavakban dicsőitek Méltóságod érdemeit, az egyház és tisz­tikar nevében. Nekem jutott a sze­rencse : hogy a közönség érzelmeit tolmácsoljam, teszem azt örömmel s meleg szívvel s ha nem is emelkedlie- tem az elhangzott szónoklatok magas­latára, bátorít azon tudat: hogy a velem rokonérzelmü közönség nevében szólok s e tisztemben, az előttem el­mondottakra reá nyomom a vox populi helyeslő légiiletékesebb pecsétjét, ki­mondva szokásom szerint nyillan, czif- rázat nélkül, ország-világ hallatára : hogy lehet e hazában hasonló, de különb főispán nincsen Jdajláih György grófnál. Tiz óv óta a főispán és közönség közt soha sem volt súrlódás, köteles­ségét lelkiismeretes pontossággal teI- jesité, a különböző poli'ikai vélemé­nyeket tisztelte, nem üldözött soha senkit, sőt hatáskörében és azonkívül a civilizntio magas fokán álló férfin előzékenységét, udvariasságát s készsé­gét fanusitá, mint elnök mindenkor igazságos és méltányos volt, mindezért áldja meg az Isten. Ezen áldással tehát fogadja Méltó­ságod e mai napon a közönség üdvöz­letét, melynek forrása a tisztelet és elismerő nagyrabecsülés, fogadja azon ünnepélyes biztosítási : hogy minden­kor híven ragaszkodunk Méltóságodhoz és ha csakugyan bekövetkeznék azon szomorú korszak, moly ben ezen ős vár­megye temetkezését gyászolnánk, még akkor is ivadékainkra hagyandjuk em­lékét annak hogy Majlátli György gró, főispán derék ember volt és példány- képe a főispánoknak. HELCZ ANTAL dr. Esztergom városa nevében. Méltóságos Gróf, Főispán Ur ! Tekintetes megyei Bizottság ! Ha az imént elhangzott ékes szónok­latok után, melyek mindnyájunk érzel­meit a mily lelkesen, épp oly hi von tolmácsolták, részt kérve a mai ünnep­lésből, én is szót emelek ; teszem ezt annak érzetében, hogy felszólalásomat oly jogezimre alapíthatom, mely azt nemcsak igazolja, hanem elírnilaszthat- lan kölelesség erejével követeli tőlem. Ugyanis megtisztelő feladatul jutott részemre, hogy e napon, midőn Eszier- gommegye egész közönsége lelkes öröm­mel üdvözli Méltóságodat nagydiszü főispáni székén tiz évnek szerencsés betöltése alkalmából, Esztergom szab. kir. város hatósága és közönsége ne­vében fejezzem ki Méltóságod iránt táplált igaz tiszteletünk és ragaszko­dásunk érzelmeit, a mai ünneplés örö­mében teljes szívből való részvételünket. E hálás feladat teljesítése reátn nézve avnál könnyebb és kellemesebb, minél bizonyosabb az, hogy Esztergom városát a sok százados történeti múlt emlékei, a jelen érdekei és a jövő re­ményei egyaránt számos és bonső kap­csolat szálaival fűzik Esztergom m egy é-> ho7. mp.lv viszont- nőin csupán központ-^ ját és székhelyéi, hanem történeti ala­kulásán uk jegeczedési mngvát, létjogá­nak és fonmaradásáiiak egyik főténye­zőjét és biztosítékát bírja a városban. S habár az idők folyamában — és itt nem gondolok a letűnt századok eseményeire, liánom csak a jelen nem­zedék szemei előtt, úgyszólván mind­nyájunk részvétele mellett végbe ment átalakulásokra, — a megye és város közti törvényes viszony számos jelen­tékeny változáson ment is keresztül, és Esztergom sz. k. város csak az 1876. évi XX. fc.-cz. megalkotása után lépett Esztergom-megyo közjogi és közgazda- sági kapcsolatába ; s habár ezen viszony helyes rendezése tekintetében nem csekély, nem is könnyű feladat vár még reformeszmékkel és tervekkel vajúdó korunkra is : egy dolog minden körülmények közt s a törvényes viszony bárminő alakulása mellett kétségtelen, y ez az, hogy egészséges, erőteljes megyei ólet kifejlődésének életre való, fejlődni képes megyei központ egyik fő feltétel ét és szükségét képezi, s hogy ennélfogva megye és város közt a legbensőbb, legviiálisabb érdek közösség áll fenn, melynek ápolása, fenntartása és fejlesztése közös feladat, melynek felismerésétől és következetes megvaló­sításától megyénk és városunk jóléte, társadalmi, művelődési és gazdasági emelkedése és felvirágzása függ. Méltóságod tiz évi főispáni működése tanúskodik arról, hogy ezen felfogást sajátjának vallja. Soha nem nyújtott támaszt a múlt idők előítéleteiből táp­lálkozó, itt-ott még fel-felt ün edező elkíilönözködési velleitásoknak, hanem tapintatos kézzel oszlatta el a változott helyzetbe illeszkedés átmeneti nehéz­ségeit, s egyengette a kölcsönös meg­értés, a közös czélra törő együttmű­ködés ösvényét. Mindenkor jóakarata pártfogásban részesítette a város közön­ségének akár a hatósági élet körében, akár a társadalmi téren nyilvánult üdvös törekvéseit; s mig az első irány­ban főispáni hatáskörében a város ér­dekei iránt melegen érző közvetítő volt kormány és közönség közt, a tár­sadalmi tevékenység terén, mint a különböző cultumlis, gazdasági és humanitárius intézetek és egyesületek vezetője vagy bőkezű támogatója és tagja, nem egyedül származásának és nevének fényével, liánéin még inkább szellemének előkelőségével és érzüle­tének nemességével gyakorolt termé­kenyítő hatást és járult az üdvös irányú tevékenység sikeréhez; társadalmi érint­kezéseiben nem sértő leereszkedéssel, hanem rokonszenves közeledéssel és lekötelező nyájassággal nyervén meg a polgári társadalom elemeit, s a jó példa erejével is előmozdítván a szerény bár, de hasznos polgári munkásság illő megbecsülését. És végül, de érdem és elismerés tekintetében nem utolsó helyen, meg­kell emlékoznem Méltóságod törvény­es szabadságtisztelő eljárásáról is, me­lyet a politikai jogok szabad gyakor­lata, a választási szabadság sértetlen tiszteleiben tartásává! főispánsága egész ideje alatt tan n sütött. A nélkül, hogy saját polikai elveit és pártái 1 ását, meg­tagadta vagy véka alá rejtette volna, a valódi meggyőződés türelmével és mórsék1 elével tartózkodott az alkotmá­nyos életben természetes ellenvélemény elnyomásának még kísérletétől is. Oly kiváló érdeme az Méltóságodnak, mely előtt a politikai jogai szabad gyakor­latára méltán féltékeny polgár csak tisztelettel és elismeréssel hajolhat meg. A közügyek szolgálatában kimagasló állásban betöltött tíz évi sikeres mű­ködés ily érdemei teljesen méltók arra, hogy azok tanúi, a kartársak egy pil­lanatra megállapodva, a múltért elis­merés- és tiszteletnek, a jövőre pedig növekedő sikerek és öregbodő érdemek reményének ünnepi hangulatban adjanak kifejezést. Ezt cselekszi ma Esztergom megyo lelkes és hálás közönsége, midőn Méltóságod fiz éves főispánságának örömüunepet szentel ; ehhez járul me­leg rokonszenvvei és a jövő biztató reményével, mely azonos Esztergom megye és város uj korszaka felderülé- sének reményeivel, Esztergom szab. kir. város közönsége. Hogy ezen remények teljesedésbe mehessenek, ahhoz adjon a Mindenható Méltóságodnak és díszes főúri családjának erőt, egészséget, boldog megelégedést ; édes magyar hazánknak, szeretett megyénk és váro­sunknak pedig mindazon jókat, miket az ősi magyar szólam e három szóban foglal össze : bort, búzát, békességet! Székhelyi Mailálli György gróf fő­ispán sokáig éljen ! ^e> Mail&th gróf főispán albcaüöja. T. közgyűlés ! Reményekkel eltelve, de nem aggály nélkül foglaltam el egykor ezen vármegyének főispáni szé­két, melyet az elmúlt idők hagyomá­nyai a szokottnál nagyobb diszszel,, sőt fénynyel ruháznak fel s lettem ulóda a kiválóbbnál kiválóbb elődök­nek, kiknek mint egyháznagyok s ál­lamférfinknak érdemekben kimagasló nevével együtt a történelem, de kivált ezen vármegye tisztelt közönsége meg­örökítette kegyeletes emlékét. Azon aggályomat, hogy tiszta szán­dékom tulszárnyalandja ismereteimet és jártasságomat, csak némileg ellensú­lyozhatta akkor kifejezett azon remé­nyem, hogy az ujonczból lehet jó ka­tona, ha üdvös, nemes czélok felé irányzott törekvései támogatásra talál­nak s most a vármegye közönsége kö­rében töltött évtized múltával, én, ki­nek e jóakarat volt egyedüli hozomá­nyom a főispáni székben, kijelenthe­tem, hogy aggályaim alaptalanok vol­tak, reményeim, fölülmúlva mindem várakózást teljesültek. Igazságialan volnék, ha e kedvezői eredményt annak akarnám tulajdoní­tani, hogy az ujonczból jó katona lett,, s hálátlan volnék, ha nyíltan ki nemi jelenteném, hogy ezen kedvező ered­ményből az oroszlánrósz a haza ése egyház azon felejthetetlen nagy fiáé*: kinek csak nemrég gyászolva állottuld körül ravatalát, s a vármegye tisztelő közönségéé, mely bizalmával és rokon- szén vével megajándékozva, szerény mű-j ködösemet lépten-nyomon lelkes támo-( gatásában részesítette, s a kölcsönös» viszonyt, reátn nézve a verőfónyes mw pok szakadatlan lánczolatává varázsolta.* A bizalom és rokonszenv csak hosz-s szas önzetlen és sikeres szolgálatoknak!, lehet méltó jutalma; az idő rövidségem de főleg gyenge erőm nem engedte! nékem, hogy oly szolgálatot tehessek,á melyek csak távolról is megközelitenótót azon fényes kiiüntefcós mérvét, mely ben a t. közönség jóindulata érdemet-! lenül részesít. Az önhittség ebbeue jutalmat Iái hatna, én csak ösztön n arra, hogy tőlem telhetőleg törlesszen^ a felhalmozott hála-tartozást, de fool kozza egyutial a tiszteletet és rokonn szeuvnek érintkezésünk első perczébeim keletkezett s ma már mély hálávan kiegészített érzelmeit a tiszt, közönség iránt; fogadják kérem, hal vány viszonm záskép, ennek élénk kifejezését, őrijsi zék meg számomra jövőre is a jóak&ij ratu bizalmat és rokonszeuvet s árassz sza a Mindenható legjobb áldását EsSte tcrgom vármegyére ! mm

Next

/
Thumbnails
Contents