Esztergom és Vidéke, 1891
1891 / 35. szám
A HONFIAKHOZ. (Siékhelyi gróf Mailáth György es. és kir. kamarás Esztergom vihmegye főispánjai főispánságának tizedik évfordulója alkalmából, m l.vlvel Hontvármegye küldöttségét a vármegye nevében iidv'/lé revisuyei REVICZKY GYŐZŐ ‘esztergom járási és központi főszolgabíró.) Mélyen tisztelt küldöttség ! Az imént elhangzót s szívből fakadt szónoklatokból meggyőződni méltóztat- tattak arról, hogy mélyen szeretve tisztelt főispánunkat mennyire szereljük, mily odaadó ragaszkodással függ rajta e megye apraja, nagyja. Minndozt látva lehetetlen hogy eszükbe ne jussanak feledhetetlen emlékű Kazinczy Feren- czünk e szavai : „Égtem éried, s te szerétté Még en égek. nem te már; Oh te már megliidegedtél Szád, szemed tagadja bár, S én itt magamba borulva Nevedet sóliaj'gatom Elindulva, elfásulva Veszteségein sira'om.“ Nem csodálkozhaiik e felett senki, ki tudj i, hogy önöké előbb volt-e e férfin, mint a mienk. Megjelenése közöttünk korszakot alkotó volt megyénk történeiében. Végig tekintve ugyanis e terem falain elhelyezve levő főispánok ?tr ez képei ti látjuk, hogy ő méltósága a legelső világi főispán e megyében. Ha azonban e tény már nevezetes, még inkább emlékezetes leend a megye történetében azon körülmény, hogy bár sok jeles elődje volt főispánunknak, ő mindannyit fölülmúlta, mert olyan, ki a megye közönségének szivét, szere- tetét rang- és rendkülönbség nélkül ennyire magáévá tudta volna fenni, egy sem volt. Eljöttek önök, hogy lássák, mire képes egy az önök köréből hozzánk jött férfin. Nem kérdezem mily benyomások hatottak kebleikre. Az öröm sugarak melyek arczaikról szél áradnak eléggé igazolják, hogy oly büszkék e férfiúra, mint a minő boldogoknak valjuk mi magunkat, hogy ő méltóságát a magánkénak mondhatni szerencsések vagyunk, a mi viszont az önök büszkeségét fokozhatja. Tanúi voltak mélyen tisztelt uraim ama szent frigynek, midőn forrón szeretett főispánunk megyénkkel ezelőtt 10 évvel egybekelt s most örvendő arezczal tanúi a 10 évi házasélet örömeinek és családi boldogságának, a mely napon a megye, e nagy család, igazi öröinünnepet ül. Hozta Isten önöket, legyenek szívből üdvözölve, mint a legjobb legszere- tetremélt.óbb önzetlen testvérek és engedjék meg, hogy köszönetét mondjunk ez ünnepélyes perczekben szeretet ük ; ama bizonyságáért, hogy ő méltóságát i ez igazi kincset nekünk annak idején í átengedték. ) (Székhelyi gróf Majláth György, es. és kir. kamarás, l Esztergom megye Főispánja, föispánságának tizedik » évfordulóia alkalmából — szoretete, tiszteletijeiéül az esztergom-megyei önkéntes tűzoltó-egylet.) Húsz éve lesz, hogy az esztergom- i megyei önkénytes tűzöl Ló-egylet fennáll ^ és teljesiti azon kötelességet, melyet 8 számára az emberbaráti szeretet kijelelt, 6 azon munkakörben, melyet az egylet j tagjai maguk számára választottak. Az el só tiz évben nem tettünk mást, a mint éber figyelemmel kísértünk minden a mozzanatot, mely embertársainkra vég- E zetéssé válhatott volna ; csirájában foj- d tottnk el a veszélyt s ha kellett, szembe szálltunk a bősz elemmel, vádié tűk az életet és vagyont, halált meg7 vétő bátorsággal oltottuk a tüzet. A második 10 év alatt működési V körünk szélesbedett, egyrészt rést ál- )í lőttünk a vörös kakas ellen, fojtottuk az ádáz tüzet, másrészt ébren virrasztottunk az Istenség tűzhelyéről lepattant szeretet szikrája által gyújtott tűz mellett s élesztettük azt. Tiz éve, hogy Méltóságod minden nemesre, szépre s jóra buzduló szive, buzdító hatással volt szerény egyletünkre ; tiz óve, kogy mi keblünk tűzhelyén ápoljuk Méltóságod iránt a szeretet, tisztelet s ragaszkodás füzét ; ez egy lűz az, melyet elfojtani nem vágytunk, mert o tüzet Méltóságod egyletünk iránti szere te te napjának sugarai gyújtották s e tűz mellett melegedni oly jól esett nekünk. Engedje meg Méltóságod, hogy tiz éves jubilouina alkalmával, midőn Méltóságodnak mindenki valami jót kivan, mi Méltóságodtól valamit kérhessünk s ez az, hogy engedje meg Méltóságod, hogy e tüzet, Méltóságod iránti szeretetünk tüzér, kebleinkben mindörökké ápolhassuk. Isten éltesse Méltóságodat, mint hazánk díszét, mint egyletünk büszkeségét! Esztergom, 1891. évi apr. 20-én. Az esztergom megyei esztergomi járási önkénytes tűzoltó egyletek nevében : REVISNYEI REVICZKY GYŐZŐ, PROLOG. (A föispáiii jubileumra irta: PERÉNYI KÁLMÁN.) Boldogság regéje, bűvös-bájos álma Szálljon a fakadó, tavaszi virágra . . . Tavaszi virágról — illatozó szárnyon — A mi lelteinkre gyöngyharmatkéntszálljon ! Hadd remegjen szivünk,hogy az öröm lángját, Bármerre tekintsünk, szemeinkben lássák! Pezsdüljön a szívnek minden cseppje, vére A mai nagy napnak megünneplésére! — Tiz tavasz ragyogó, fényes hajnalára Tízszer borult az ősz setét, zord palástja . . . Mig a hajnalra, mely leikeinkben támadt, Ezüst bárányfelhő árnyéka sem szállhat!.. S hogy az ősz dermesztő fuvalma jött rája: Lehullott tiz tavasz virága, pompája ; A mig sziveinkben csak egy virág nyílik, De az el nem hervad! . . velünk lesz a sírig! . . . Megújult minálunk Napkelet regéje, Hol a fénynek nincsen se hossza, se vége.. Hol a nap le nem száll, a hol nincsen éjjel Ott átl az égitest, áldó melegével! . . . — Szelíd mosolyával bearanyoz mindent, S bár odafent ragyog, áldást szór el itt lent; Mert amerre tekint, siker terem ottan, Mint a gyöngy a tenger mélyén a habokban. Ez az áldó nap,mely nem hagyott el minket, Ez tette fényessé a mi lelkeinket! . . . Ez teremtett hajnalt, melyre nem jött éjjel, S virágot, a melyet vihar nem tép széjjel... ősz lebe nem hervaszt, tél dere nem fagyaszt, Örökzöldként tudjuk szivünkben élni azt, Mert van és lesz, a mi örökkön táplálja: A lélek rajongó, szerető hálája! E hála s szeretet ünnepét üli ma, S ezer szívből száll az egekig egy ima — Sóhajként, csöndesen, túlvilági szárnyon, Hogy az égi trónnál meghallgatást várjon; Hogy. reményünket jelzi, ama lombot, Hozzák — olájágként — vígan a galambok. Hervadás ne érje! . . teremjen meg rája: Teljesülés fényes, harmatos virágja! Hogy az, a kit lelkünk hévvel ölel által, S kedves nekünk, mintavölgynekamadárdal, Mint az utasnak a sivatag oáza, Mely az örömeknek végét elodázza ! . . . Hogy a kit ma egész vármegyénk ünnepel, Maradjon a miénk, ne hagyjon minket el!... Hogy még soká'zengjen túl a sziklán, bércen : Majláth György, szeretett főispánunk, éljen ! fáklyás menet. (Székhelyi gróf Mailáth György cs. éa kir, kamarás Esztergom vármegye főispánja tiz óvea föiapánsá- gának ó fordulója alkalmából Esztergom vármegve közönséges által rendezett fákl ászenénól REVICZKY KÁROLY országgyűlési képviselő által tartott szónoklat.) Móltóságos gróf, királyi kamarás ur ! 1 Szeretve tisztelt főispánunk ! Tiz évvel ezelőtt midőn Méltóságod mint ezen megye főispánja először lépte át vármegyénk határát, nekem jutott a kitüntető szerencse, hogy méltóságodat elsőnek üdvözölhessem s Méltóságod kezébe az akkor 'vezetésem alatt álló egy egész járás liszteletet s tölhetieu bizalmát letegyem. Kedves kötelességet téljcsiHtiem akkor mert Méltóságod rokonszenves megjelenése s leereszkedő modora mindnyájunk szivében felkölté a legnagyobb tiszteletet és ragaszkodást s mindnyájunk szivében megtenné a reménység virágát az iráni, hogy közönségünk mólóságodban egy bölcs vezeiőre közigazgatásunk sokat hányatott hajója egy bátor lelkű s biztos kezű kormányosra talált. Az óta fiz hosszú év tűnt el fölöttünk s a tiz óv alatt történtek felett vizsgálódásunk fonalát keresztül vezetve lelkünk mélyéből örvendve jutottunk azon meggyőződésre, hogy a mi tiz év előtt még csak Méltóságod személyéhez fűződő hőn táplált reménység volt az a tiz év alatt a legörvendele- sebb valósággá érlelődött meg. Méltóságod a feladatot melyre vállalkozott a legfényesebben megoldotta s méltóságod vármegyénk legnagyobb büszkeségévé vált, kit tőlünk más vármegyék méltán irigyelhetnek. Esztergom vármegye főispáni székében már sok előkelőség s szellemi tulajdonságok tekintetében is már sok kitűnőség ült kiknek arczképét a tanácskozási terem számára megörökít ette a megyei közönség tisztelete szeretető vagy kegyelete de bizelgés nélkül mondhatom, hogy általános meggyőződésünk szerint Méltóságod teljes joggal és bátran foglalhatja el a helyet a kitűnőségek legkitűnőbbjei között ; mert Méltóságod nem csak magas hivatalának mintaszerű betöltése által tűnt ki, a mi végre is kötelesség hanem a vezetés módjának tapintatos megválasztásában is tündökölt — mellyel megszüntetett a megyei életben minden viszálykodást megszüntetett minden versengést, úgy bogy ma már csak egyben versengünk s ez — Méltóságod iránt érzett tiszteletünk és szeretetünk melyben egymást felülmúlni igyekszünk : és méltán mert Méltóságodat mint nemes emberbarátot s mint minden szépnek, jónak s hasznosnak pártfogóját és támogatóját ösmertük meg, mindenki előtt ösmeretes hogy Méltóságod letörlé sok bankódénak könnyeit, bátoritá a csügge- dőket s vigasztalta a reménység vesztetteket. Nemes szive, áldozatkészsége ösmerefesek előttünk, méltóságod a kölő szavai után indult : „Ha szenvedőnek arczán Könnyű'et látsz leömleni Eiiibei'ha>á(.i szózat int Siess onnan letörleni.“ Méltóságod leereszkedve állásának magaslatáról azonosította velünk érzéseit, Méltóságod velünk tudott örülni ha bennünket jólétnek örveudni látott s tudott bánkódni avval ki közöttünk a terhes felhőktől nem látta boldogságának egét s nem egyszer nyujtá ki mentő kezét, mely mindig biztosan vezetett. De nem sorolom elő mind Méltóságod érdemeit nem tárom Méltóságod elé szeretettnek tükrét, mert jósága megtört fénysugarainak még vissza- tükrözése is elolvaszthatná gyengéden érző szivét. Ez tette előttünk Méltóságodat nnggyá általunk üimepellté s nekünk nélkülözhetetlenné. Most tiz év után megint én állok Méltóságod előtt csakhogy most már nem mint egy járás, hanem mint az egész vármegye érzelmének tolmácsa, ma megint ón szól lak Méltóságodhoz úgy mint ezelőtt tiz évvel az Isten szabad ege alatt s megmondom hogy az óta tiz évet öregedtünk korban, de száz évet öregedtünk Méltóságod iránti tiszteletben tiz év előtt méltóságodnak megbízóim nevében tiszteletet és bizalmat hoztam melyek éltető erejűket ü reménységből szívták — ma a bizalom és tiszteleten kívül a tiz év alatt kiérdemelt tán torit hatlan ragaszkodást és odaadó szeretett hoztam mint virágát azon hálának, melyre Méltóságod bennünket minden irányban kötelezett. A tanácskozási terem falai sokkal kisebb arányúak mintsem érzelmeink befogadására elégségesek volnának s azért jöttünk össze itt a csillagos ég alatt, hogy Méltóságodat láthassuk Méltóságodat üdvözölhessük, s itt a szabad levegőben eresszük nyílt reptü szárnyaira. Az egek urához azon buzgó imaszerü óhajtásunkat hogy Méltóságodat a magyarok Istene hazánk díszére, vármegyénk büszkeségére s úri családja boldogitására s a mi mindnyájunk örömére igen soká éltesse ! Éljen ! A DISZEBÉD. Andrássy János megyei főjegyző a következő köszöntést mondotta : Mélt. gróf, es. és kir. kamarás, mélyen tisztelt Főispán ur és igen tisztelt uram! 1881. évi márczius hó 28-án nekem mint már az időben is Esztergom vármegye főjegyzőjének jutott azon kiváló szerencse és kedves köfolesség, hogy Méltóságodat főispáni szókének ünne^ pélyes elfoglalása alkalmából a vármegye közönsége és tiszttársaim nevében üdvözölhettem. Ha kiváló szerencse és kedves kötelesség volt reáin nézve ezen ténykedés akkor, ma ezt 10 év elmúltával fenni legnagyobb öröm ; nem tenni pedig bűn és rút hálátlanság lenne. Tiz év előtt a vármegye közönsége állal Méltóságod iránt készségesen nyilvánított bizalom csak előlegezve volt, ma ez már nem csak kiérdemelt, hanem a legmélyebb tisztelet, a legőszintébb rokonszenv, a hála és az őszinte szeretet a ragaszkodás érzelmeivel párosult és méltán, mert Méltóságod mint főispán, kötelességét nemcsak mindenkor híven, pontosan és kifogástalanul teljesítette, külöuöseu a vármegye felvirágzását, a lakosok jólétét előmozdítani nemes feladatának ismerte, mint elnök pedig páratlansága és kiváló tapintata állal tűnt ki; hanem mint ember is a szó legnemesebb értelmében teljesítette kötelességét és különösen a szegényeknek nemes szivü és nagylelkű pártfogója volt. Igen tisztelt uraim ! Ugyan mutassanak nekem egy szegényt, a ki hozzá fordult és 'üres kézzel távozott volna? vagy mutassanak egy tisztességes egyént a ki pártfogását kérte és abban nem részesült volna? Bizonyára ezt tenni nem tudják, mert ily egyéneket nem, találhatnak, miután a történelmi névvel biró grófnak a kimondhatatlanul szeretett főispánunknak ősi nemességénél még sokkal nemesebb a szive és oly páratlan a jelleme, hogy a szerencsétleneket vigasz és segély nélkül hagyni képes nem is volna. Mélyeu tisztelt és szeretett főispán ur! Szónoki frázist avagy hízelgést nem talál pohárköszön tömben, mind teljes való az, a mit mondottam, valamint való azon őszinte szívből fakadó mindnyájunk által átérzott és bű ima alakjában az egek Urához intézett kérésünk : Isten áldja meg szeretett családjával, Isten tartsa és boldogul éltesse sokáig, nagyon sokáig, a király a Haza javára, vármegyénk felvirágzására, szeretett családjának boldogitására és mindnyájunknak lpguagyobb örömére. Éljen \! 1
