Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 32. szám

ESZTERGOM, XIII ÉVFOLYAM.

32. SZÁM.

VASÁRNAP 1891. APRIL 19,

Május elseje.

Esztergom, ápr. 18.

Az esztergommegyei nagyobb munkás- !telepek közül iiéhiíupn már jeleni ették az ági tálé knak, hogy május elsején részt fognak venni ;iz általános munkásünnep megtartásában.

Van nekünk erre néhány észrevételünk, a mit munkás polgártársaink figyelmébe ajánlunk.

Mély megelégedéssel vett tudomást az egész ország közvéleménye ama mozgalomról, mely a magyar munkásság kebelében május elsejének, mint nemzetközi munkás-ünnep-napnak megünneplése ellen foglal helyet.

Élénk rokonszenvvel kiséri az ország azt a rettenthetetlen ellenállást, melyet a nemzeti munkáspárt fejt ki a lemzetközi szociális revoluczió hívei [•llen. Május elsejének megülése : a :yolcz óráig tartó munkanap programmja, szocziáldemokráczia, kezdeményezése, mely nem ismer hazát.

Most legújabban a párisi nemzetközi bányász-kongresszuson tűnt ki jjra iszonyú módon ez a hazátlanság ; sem irtóztak nyíltan kimondani, hogy munkás legelőbbkelő szerve a gyomor 8 hogy a szocziáldemokráczia büute- imdőnek tartja a hazafias szív gerje- ölmeit. Ezen irányzat ellen foglal ál- Mst a hazafiasán érző munkásság Magyarországban.

Tavaly a nemzetközi mámor még a nagyar munkások körében is oly erős hit, hogy a józau okosság sugallatai öóhoz nem juthatlak. De a mámor

már rég elpárolgott ; a magyar munkások belátták a nemzetközi szervezkedés veszélyességét s köztük a meg- gondoltabbak immár tüntetve vonulnak vissza s nemzeti álláspontot foglalnak el. Ők megvetik ama doktrína vallását, hogy a munkásnak nincs hazája; e taiiitásbaN^dmmyailást látnak és kitűzik a neiWöwfifszlót, hogy. a körül csoportosulva, küzdjenek a hazátlanság elve ellen. Déré a munka az, melyet ezzel Magyarország hazafias munkásai végeznek s megilleti őket a nemzet köszöneté bátor fellépésükért. Minthogy a nemzet munkásainak fényes példa van ezzel adva, példája a hazafiságuak, mely fél hazaárulást elkövetni a nemzetközi szolidaritásért, mely úgyis illúziónak bizonyulna épp a döntő pillanatban, mikor gyakorlatilag kellene érvényesülnie.

A nemzeti munkáspárt Magyarországban nem engedi magát a szocziáldemokráczia jelszavaival elámittatni, ő nem hálátlan a haza iránt, mely szorgos érdeklődést és atyai jóakaratot tanúsít a munkásokkal szemben. Ország- gyűlésünk élénk tevékenyeséget fejt ki a szocziális törvényhozás terén.

A vasárnapi munkaszünetről, a betegek ellátásáról s a bal esel-biztosításról szóló törvények monumentális bizonyítékai a rokonszenves gondoskodásnak, melylyel a munkásság érdekei találkoznak parlamentünkben. »Si duó faciunt idem, non est idem.« Ha Fran- czia- és Németország kultiválják a törvényhozási munkás-védelmet, tanácsadójuk a félelem, mert e két országysstspísWskelárdf

Ml SZÉP LESZ . . .

iOIi szép lesz, hogyha megvalósul, t/lMiről a lelkem álmodék, —

HHogy inig a lombok felviiulnak, feS mosolygó hajnalt kelt az ég ;

WMi, forrón átölelve egymást,

OOsókot cserélni nem szüuüuk;

8S a naptól glóriába vonva,

[Örök szerelmet esküszünk!

fS mi szép lesz, hogyha ketten, együtt :iA.z életpályán átfutunk, cIS a révhez érve, s visszanézve, (Kimondhatjuk: — Szép volt utunk; — shÉs bár az égben üdv tekint ránk, o dalt zengnek ott az angyalok:

3Wem kell az üdv, a dal, s a menny sem, aOsak visszatérni hagyjatok.

PERÉNYI KÁLMÁN.

S e í is e e z.

(V. Lenn az aranybányákban.) (Folytatás.)

Szerencse fel, szerencse le! Ilyen a bányász élete . . , Váratlanul rohanja meg . . . Mint bórcztetőt a fergeteg.

hí'ideg téli hetek után egyszerre veröfé- t > februári nap. Derűs arczczal ereszti geg sugarait a sokáig komoran tekintett égi fénykirály, mely roppant kegy- il fivadozva terülnek a földön el a vastag •v/ggé halmozódott hócsillagocskák milliárdjai. Fél nap alatt kellemetlen időszaki tavak, bokáig érő sár.

Jerünk le a bányák mély ölébe, hol időszak és hőmérséklet ily szeszélyes változásokat nem ismernek!

Fényes rézkáhányeczczel kezében állított be hozzpm egy odarendelt bányaaltiszt s jelenté, hogy az engedélyt kieszközölvén, mi sem akadályozza lemenetelünket az aranybányákba. Á város melletti Zsigmond- aknai bányatelep felé vettük utunkat.

A telep előtt óriási hányó. Hány százezer csille (bányakutya) törmelék ez egy rakáson, azt talán az összes vájások köbméterei után is bajos volna kiszámítani. Hatalmas tömegével hivatva van évek hosszú sora alatt egész völgyet eltüntetni.

Közvetlenül az akna fölé épült karcsú, emeletes épületbe tértünk be. A bejárattól balra mindjárt a terem feszülettel, ima- zsámolylyal s szentképekkel, hol az aknába alászálló bányászok bizonytalan életüket a Mindenható kegyelmébe ajánlva, búcsúznak el naponként újra és újra a külvilágtól. Nem merem állítani, hogy katonás lelkemet egy kis meghatottság nem fogta el. Bátorították azonban a lelkesedés és tudni vágyás.

Mig a bányászruhát felöltém, addig jelezték lemenetelünket, jobban ; ne toljanak csillét a kasra, mert személyek mennek le. A fennlévők őszinte »Glück auf«-jai között léptünk a nagy A alakú kosár széles alapjára, s a jelző csengő kimért hangjai mellett a gép megindult.

Lassan ereszkedett kezdetben a kas. Majd pokoli sötétség csap össze fejünk fölött . . . mécs világa mellett csak egymást

ban ki van fejlődve az ipar s rajta vau az állam, hog-y a munkás-légiókban elvonja a talajt a szocziáldemokrata bujtogatása alól. De nem igy nálunk. A magyar ipar még gyermekczipőkben jár, az ipari munkások száma az országban oly csekély, hogy nem veszélyezteti a fennálló rendet. És ha a magyar állam ennek ellenére a munkások védelmére gondol, nem a kényszerűségre hallgat, hanem saját hajlamára. Legkevesebb az, a mit ezért az állam követelhet a munkásoktól: hazafiassá-! got és hűséget az államhoz. Ez utóbbinak jele a nemzeti munkáspárt akcziójaj s ezért örvendő szívvel üdvözöljük. Éhez csatlakozzanak az esztergommegyei munkások is.

Kir. táblánk.

A decentralizált kir. Ítélőtáblák köz- tudoiuás szerint 1891. év május hó 4-ik napján kezdik meg működésüket.

A győri kir. Ítélőtábla működésére vonatkozólag e nap kezdetét jelzi úgy a jogkereső, mint a kerületében lakó hivatásos jogász-közönség jogi érdekei javarészének itt történt összetömörülé- sének, s mindenik érdekeltiéi reménykedve, bizalommal várja a javulást, melyet a decentralizátió keresztülvitelétől, az igazságszolgáltatás gyorsaságát illetőleg elvárt.

E kerület jogi érdekeinek szolgálatára lenni, lebegett szemem előtt, midőn vállalkozom arra, hogy itt Győrött, e kerület főtörvénykezesi székhelyén, egy heten kint egyszer megjelenő szakszerű lap szerkesztése- és kiadására vállalkozom, mert érzem, hogy a viszonyok változtával — nem arrogálva és nem Ígérve a tudományos szaklap színvonalát és tartalmi igényét ---erre szükség van.

Törvénykezési rendszerünk szerint a kir. ítélőtáblák, úgy a criminalis, mint a polgári ügyekre vonatkozólag igen sok esel hon végső fórumként döntenek, elvi jelentőségű, sőt leljes tanácsú ülésben hozott halározütokát hoznak ; a területén levő bíróságok tagjai a hivatalos felügyelet jogánál fogva innét várják érdekeik és igényeik méltánylását és elismerését, — s innét várják igazaik bírói elismerését az ügyvédek, a jogkereső felek is : szóval, e hely a kerületre vonatkozó judicatiiráuak oly központjává lelt, a hol szükség vau egy eleven és mégis tartalmas olyan orgánumra, a mely nem lép föl nagy igényekkel bál mégis alkalmas legyen arra, hogy a szervezet legtávolabb eső részeivel is híven és gyorsan közölje a központ működését, melyben a hivatásos jogász, a bíró, úgy mint az ügyvéd, megtalálja a dön!5 fórumnak egyes elvileg még el nem bírált jogi esetekre vonatkozó s Ítélkezéseiben jelentkező enuntUnióit — s a melyben a jogkereső fél is megtalálja az őtet érdeklő részt, az »Értesítő« rovatot arról, hogy a győri kir. ítélőtáblán egy- egy hétre, minő polgári és bűnügyek lettek előadásra bejelentve, sőt a következő számban azt is, hogy azok miként lettek elintézve.

Szolgálatára áll a lap jogi érdekű

látjuk . , . gyorsabban sülyed alattunk a talaj . . . légbuzam és esőpermetezés . . . brrr! — de rossz érzés . . .

Mintegy két perez múlva balról világosságot s embereket veszek észre az egyik nyílás végén. Kölcsönös »Glück auf!« mellett ereszkedtünk alább a mélységbe.

Ismétlődik e jelenet még néhányszor, hol jobbról, hol balról, a mi mintegy bátorítólag esik jól lefelé szálló lelkűnknek.

Majd a permetezés sűrűbbé válik, s hallszik, hogy a forrás vize zuhogva szakad le az akna gerendázott falán.

A kosár újra lassabban megy, az esőcseppek jobban csapkodnak, egyszerre gyenge lökés talpunk alatt: lenn vagyunk az akna fenekén, a föld gyomrában. Utunk 7—8 perez alatt 360 méter volt, tehát 60 méterrel nagyobb az Eiffel-torony magasságánál.

Lenn négy-öt ember fogadott bennünket. Mindjáit meg is vártam, amint a teli csillével a kas felszállt, sokkal sebesebben, mint mi alászálltunk.

II. József altárnában vagyunk, mely 16,334 m. hosszával hivatva vau az összes selmeczi bányák vizeit az innen két mért- földnyire csavargó Garamba vezetni, szám szerint pedig a Zsigmoudakna »tizedik« nyilamán.

Utunkat a város alá vettük.

A tárnák pinozeszerüek. Falaik a főbb utakon trapéz-alakban gerendázva (párnázva) vagy falazva embernyi magassággal. Vasút mindenütt, még az oldalutakon is., Sajátságos kopogó morajjal jött a bányavonat: 6—7 egymáshoz kapcsolt csille,' melyeket egy ló bűz. Mikép kerülhetett

360 méternyire le a föld mélyébe e ló? Bizony ö kigyeimét bőrbe varrva eresztették le az aknán. Hét év óta van az örökös sötétségben, de kinézésre s élénkségre még most is lefözi felvilági társait.

Párhuzamosan a vasúttal halad az altárnában a csatorna, melynek keskeny medrében egy két arasznyi mély, több helyen vitriolos, elég meleg bányavíz csorog. A fővágáson meg az évek óta nem működő légsüritögép csövei vannak lefektetve, melyek a fúrógép hajtásához szükséges sűrített levegőt vezették. A levegő itt lenn elég tiszta, mert az aknák utján állandó a légcsere a tárnákban annyira, hogy több ajtó állja útját a különben türbetetleuné váló légkuzamnak. Egyes oldalvágásokban mégis kevésbbé élvezhető.

Több helyen láttam gúlátokat is, melyeken a felső bányákból zuhantatják alá az anyagot. A fölszállitás u. i. az akna fenekéről történik.

Megnéztem a földalatti istállókat, koosi- szint, majd elbaktattunk a várostól jó negyedóiányira fekvő András-aknához. Itt a vizoszlopos géppel történő szállítás jelenleg nincs folyamatban. Óriási pléhcső vezet az aknán le élvezhető levegőt egyes melléktémákba.

Elmentünk aztán egyes munkahelyekre; a pasztákhoz. Ezek a főbb utakból jobbra- balra hajtott vágások, honnan az érozeket bányászszák, vagy néha csup'án próbavágásokat tesznek minden haszou nélkül. — Egy pásztán legfölebb négyen dolgoznak. Munkájuk: a kőzet négy helyén öt deciméteres lyuk vajasa, ezek megtöltése a kapszli- és gyujtózsinórral ellátott á\ na-