Esztergom és Vidéke, 1890

1890-03-06 / 19.szám

íi:sz;rii:ii(l6M XIL ÉVFOLYAM. . 19. SZÁM. CSÜTÖRTÖK, i890. MÁRCZIÜS 6. i Városi s megyei érdekeink közlönye. „ „ ""I "MFii.IT5LISN.IK HPJTEMKINT KÜTSZRR:; SZERKESZTÖSÉ6 : HIRDETÉSE 1(7 VASÁRNAP ES CSUíÜinÜKON. BOTTYÁN-UTCZA VIOLA-HÁZ ^22. SZÁM ALATT, HIVATALOS IIIIÍI>KTKSI«:K :\]\ MAÍJÁN NIKDKTKNKK líl .<") |t' |7,|t','nt',!>l Ál! • Í«»V» !> by HV.«IUIII< 1 illető k«/.|««iHiiy«b iuil<bu.ir>k l s'/.óiól 100 n/.ói(í - fit 75 kr.i j »>»eplla|»«il«H H/.eiint bgjii "1 «**» éum .... 6 írt - kr. • IAIAnmí7\7ATAI • 100-20« ig . I frt 50 kr.ijj tá... V .,HnM,ai. kim\lM„Á. I f«i «\rt . . . 3 írt — kr. KIAUUlllVA I AL : 20» íioo-ig . 3 ín u,. : .—• J úw««iém I írt HO kr! SZfcCHKI-I Y I-T&R íiíil. SZÁM, IMI j •»)<<"]' m- k* [|j NYII.TTKIt m,m 30 kr.' || _J |_^, -JlJjL^J ^JJL ** ru ^ •***,' liitVii, ;i bp Ili VHIÍIIOH s :I uifigáii hii ibléRtti, íi nyiWttrlie H/.iíiit, kit/.- i __ZZZ 'L». II li InillHII V««l(. I'iölr/.l'l ibir/.l'll Uli I l'i'llllll:ll;ISIll( illlHy.i'lliInl; II il Kaszárnyáink modora. Esztergom, mávcz. S. Hogy van-e közünk azon bánásmodor­íioz, melyben fiainkat és testvéreinkel részesilik a hadseregnél, azt nem is bizonyítóin. Igenis van közünk hozzá és elég baj, hogy nem igen merünk törődni ezzel a jogunkkal, mert a had­sereget, melyet részben a mi millióink­kal és véreinkkel is fönlartsunk, sok tekintet ban magunk fölé helyezzük, s nem foglaljuk annyira érdeklődésünk keretébe, mint egyéb közös természetű ügyünket. Nem tartozom azok közé, a kik vé­res stílben fesiik le a közöshadsereg szellemét és modorát. Annyira magun­kénak tekintem a hadsereget, hogy szinte fáj, ha megbáníják és kisebbítik, mert hiszen az a mi rovásunkra megy. De azt még sem b agy hatom szó nél­kül, a mit aligha uidnak meg az in­telligens tisztikarban s igy a befolyá­sosabb katonai körökben sem, hogy az altisztok közül sokan durván emberte­leuül és brutálisan bánnak a közlegény­séggel, különösen az előkészítés első hónapjaiban. A gorombaság durva szó­tárának legválogatottabb kifejezését ve­szik szájukba, nem sajnálják a vérig sértő kifejezések pazarlását sem, sőt van­nak, a kik az üiésiől sem irtóznak. Minduntalan olvassuk, hogy a durva bánásmód inialt öngyilkosságok és ön­gyilkossági kísérletek történnek az el­keseredett legénységnél. Pedig a drága milliókba került Man Hébereket nem azért szereztük, hogy azokat saját fiain­kon próbáltassuk ki. Erre a durva kaszárnyai bánásmódra nincsen szükség. Az egész társadalmi élet már olyan formán van berendezve nálunk, hogy a sérelmek, durvaságok, testi sértések a Iörvény megióriása alá esnek. Miért legyenek kivételek a ka­tonaságnál ? A durva bánásmodor nem szerez több tekintélyt a dresszirozó al­tisztnek, a ki azon panaszkodik, hogy bizonyos emberei sehogysem báládnak előbbre, azokat nem lehet másként ido­mítani, esak erélyesebb és követelőbb modorral. A durva modor elitélendő minden képzésnél, még a katonai képzésnél is, mert megutáltatja, azt, a mit voita­képen meg kellene szerettetnünk. Valamint vannak igen müveit altisz­tek, a kik nem szorulnak káromkodásra, becsmérlésekre, ütésekre és üldözésekre, hogy fényes eredményeket mutassanak föl, ugy vannak közlegények, a kik több időt ós türelmet, elnézést; és jó­indulatot igényelnek, mig képződnek. Nem egyformák a képességek. De legyen egyforma a bánásmodor. Legyen az mél­tó ahoz a humánus szellemhez, ahoz a tiszta szigorú ós mégis elnéző jóság­hoz, melyet legfelsőbb hadurunk kép­visel és terjeszt köveiendő például. Jószágigazgatók és kezelötisztek. (W. M.) A jószágigazgatók esak ugy oldhatják meg helyesen és sikeresen kötelességszerű feladatukat, ha egyrész­ről mint gazdasági főtisziek a kellő elméleti és gyakorlati szakismeretekkel biruajt, másrészről, ha mint föllebb­valók, alárendeltjeik iránt szigorú, de e mellett igazságos és müveit emberek­hez illő bánásmódot lanusiianak. Igazságos és méltányos csak is az a főtiszt lehet alárendeltjei irányában, a ki bele tudja élni magát azok helyze­tébe ; vagyis a ki csak azután lelt főtisztté, miután e pálya minden vi­szontagságait végig küzdötte. ; Bármiféle hivatali összeköttetésnél igen fontos a kölcsönös bizalom, mert a hol ez hiányzik, ott az együtt mű­ködés nem érvényesítheti előnyeit. Bizalmatlanság a gazdatiszti karban egy uradalomnál sok kellemetlenségnek lehet kútforrása ; tápot nyújt ez az örö­kös személyeskedésnek s ajtót nyit sok kétes jellem hizelgéséből eredő hamis besugásoknak. Egy, feladatának magaslatán álló, szakavatott főtiszt mindig a saját meg­győződése után indul, mert egy körül­tekintéssel tisztában vau az ügyek állá­sával, — szóval a legegyenesebb utat választja, mint legrövidebbet; — míg *'gy> saját I apaszt álatokkal nem ren­delkező, szakismeretekkel nem bíró fő­tiszt kénytelen a rendesen nem meg­bízható informátiókra hallgatni, hogy a gazdaság vezetésében magát némileg tá­jékozhassa, innét származik azután a főtiszt és alantas tisztek között a bi­zalmatlanság, a mely ugy ezekre, mint az uraságra nézve föltétlenül káros. Ez a bizalmatlanság kedvetleniti el leg­először a kezelő gazdalisztet; már pe­dig az egykedvű, ámbár kötelességszerű gazdálkodás soha sam szüli a várt ered­ményt. A kezelő tisztikar iránt való bizal­matlanság kizárólag olyan uradalmak­ban burjánzik, a hol a felügyeletet nem szakavatottak gyakorolják ; vagy pedig a hol divatban volt a rossz fizetéses és az úgynevezett szabad lopásos gaz­dálkodás. Ily helyeken az uraság kény­telen a gazdatisztnek sok hibáját el­nézni, hogy ez a 80 frt évi fizetés és kevés conventió mellett megélni ós családját fenntartani képes legyen. Elismerem, hogy ezen észrevételem a múltra vonatkozik ; de ennek folytán be­hozott ujabb rendszabályok következté­ben a visszaélések keserű levét — ár­tatlanul — az ujabb nemzedék gazda­tisztjei iszszák, meg. Néhány óv a leggyakorlottabb és leg­képzettebb gazdatisztnek is kell, hogy gazdaságát kismerje, miért is nagyon helytelen eljárás az, ha a legjobb be­látása szerint való kezelésben neki sza­bad kéz nem engedtetik ; ós különösen ha a gazdálkodáshoz nem értő föllebb­valók kontárkodnak bele a kezelőtiszt intézkedéseibe. Az ilyen gazdálkodás mellett a siker rendszerint a föllebb­való érdemének, mig a balsiker a gaz­datiszt hibájának tulajdoníttatik. Legyen tehát a hatáskör kölcsönösen és szigorúan körvonalozva s a felelő­ség terhe a föllebbvaló és kezelőtiszt között igazságosan megosztva; s ekkor azután a gazdálkodásban követendő el­járás sokkal egyszerűbbé és könyebbé válik. Némely uradalmakban a főtisztek csupa hatalmi féltékenységből maguk­nak tartják fenn a cseléd-e 1 bocsajtás és fel fogadás jogát. Ezen esetben egy iz M Esitorpiii2slliícko"taroza ! a. Á királyi tetszvényjog hazáakbaa. — Irta Miokovieh Mátyás. — (Első folytatás.) Két ér múlván egy ujabb udvari rende­let (Hofdecret) jelent meg, amely piacet nélkül a régi pápai bulláknak érvényre­juttatását is megtiltotta; majd egy másik rendelet folytán a »Coena Domini« és »Uni­genitus« czimü bullákat, amelyek szerinte a fejedelem és püspökök jogaival s tekin­télyével összeütköznek, minden egyházi könyvből kitépetni parancsolta. A püspö­köknek pedig meghagyja, hogy eredeti jo­gaikat a római sz. szék túlsó hatalom ter­jeszkedése ellen szabadon s erélyesen gya­korolják s Rómába ezután se gyónási, se házassági ügyekben engedményekért s egyéb kegyelmekért ne folyamodjanak. Azon es­küfonna helyett pedig, melyek az újonnan kinevezett püspökök a római pápának mon­dani szoktak volt, uj esküformát szabott, mely szerint az uj püspök ezután ne a pápa, hanem a király iránt kötné le magát hűségre és engedelmességre: az előbbi es­küformát pedig csak annyiban hagyta meg, amennyiben a pápa iránt egyedül a kano­nikus engedelmesség igéretét foglalja ma­gában.*) II. József a placetumos rendelete értel­mében még azon bullákra is kiterjesztette, amelyek dogmatikus tárgyúak voltak, mert ugy vélekedett, hogy a bullákban a dogmák, " *0i'Horváth M. A magyarok- történite. !T. 17. 1­hitezikkelyek mellett olyasvalami is foglal­tathatik, ami fejedelmi jogainak, az állam és polgárai jólétének hátrányára válhatnék. Ez okoskodását ugy indokolta, hogy a dogmatikus bullákra is kiterjesztett piacetje által a békét és a vallás épségét tartja fenn: mert ha egy idegen államban dog­mát hirdetnek ki egy oly távtan miatt, melyről más tartományban tudomással nem bírnak, elővigyázatképen szükséges az ily bulla kibirdetéséuek meggátlása, nehogy alkalom adassék a tévtan megismerésére és haszontalan vitákra, amik csak a vallás békéjét és biztosságát zavarhatnák meg, Józsefnek a vallásra vonatkozó ez újítá­sai hatalmas ellenhatásra leltek a főpapság körében. Egymást érték az erélyesebbnél erélyesebb tiltakozások. Gróf Batthyáni József bíboros, az ország primáss egy keményszavu, nagy terjedelmű tiltakozással felelt József rendeletére. Sorba veszi rendeletének pontjait s erélyes érvek kíséretében utasítja vissza azokat. Kimu­tatja a császár jogtalan beavatkozását az egyháznak lelki ügyeibe. Midőn a világ — igy szól többek közt — az egyháznak ma­gát alávetette, sehogysem szerzett magának jogot arra, hogy annak parancsoljon : igy a fejedelmek is, midőn az egyház fiaivá lettek, nem tétettek annak uraivá: sőt mi­ként a királyi hatalmat más nem gyako­rolhatja, mint az, kit megillet, épugy senki sem tulajdonithat magának valamely lelki hatalmat, ki arra Istentől hivatva nincsen. A piacetre áttérve bőven bizonyítja annak ellenkezését az egyház törvényhozói hatal­mával, amelyet fejedelmek sohasem bírtak, de nem is bírhattak. A piacet zsarnoki módon veszi el az egyház törvényhozói hatalmát s teszi le az illetéktelen fejedel­mek kezébe, akiktől az engedelmességet inkább kell megtagadni, mint Istentől.*) Batthyáni prímás, daczára annak, hogy erélyes tiltakozása a pusztában kiáltónak szava maradt, nem csüggedett, hanem a püspöki kar nevében egy ujabb folyamod­ványt nyújtott be Józsefhez, sokkal szelí­debbet az elsőnél, amelyben azonban kije­lenti, hogy rendeleteit, bízván az ő kegyel­mében, sem ő, sem püspöktársai ki nem hirdették s hogy meggyöződésök és lelki­ismeretük sérelme nélkül azokat továbbra sem hirdethetik ki. Az esztergomi érsek és prímásnak e ké­relmét József kegyesen fogadta ugyan, de válaszában egyszersmind kijelenté: hogy rendeleteit komoly megfontolás és több jámbor s bölcs egyházi férfiú helyeslése után bocsátotta közre; sohasem volt szán­dékában a papságra s alattvalóira olyas­valamit róni, amit azok lelkiismeretét nyug­talauitsa s azért már több izben kijelen­tette, hogy a papság uraiból azokat, akik a rendeleteinek lelkiismeretük aggálya és sérelme nélkül engedelmeskedni nem tud­nak, teljes szabadsagot ad, hogy hivata­lukról és méh óságaikról lemondjanak 8 tartományaiból bárhova költözködhessenek. Egyébként — folytatja — bizalmat helyez a püspökökbe, mindazonáltal meghagyja nekik, hogy mindennemű rendeletei kész­séggel fogadják s megyéikben kihirdessék, mert el van határozva, hogy azoktól egy lépésnyit sem fog távolodni.**) *) Roflkováuyi, Mouuraenta. Catli. I. 5IS- 1 **) Katona, História Grit. Reg. Hung. XI. 104.1. Józsefnek minden jobb reményt meg­hiúsító eme válasza arra birta báró Andrássy rozsnyói püspököt, hogy levelet intézzen Batthyáni prímáshoz, amelyben Ítélet alá vévén Józsefnek a válaszban érintett s a piacetre vonatkozó » komoly megfontolását s több egyházi férfinnak helyeslését* azt fejtegeti: hogy Isten egyháza nem terri­toriális, hanem katholika; egy vallásos fe­jedelemnek kötetessége a püspökök ítéleteit egyházi ügyekben szabadon hagyni;. s végül hogy a világi fejedelmek Istentől egyház­védő, de nem egyházkormányzó hatalmat nyertek* — Az apostoli lelkületű püspök egyházjogvédő buzgóságának később az lett jutalma, hogy az ellene elrendelt eljárás következtében püspöki székházából kimenni, püspöki jövedelmeit nélkülözni s megyéjét a rozsnyói barátkolostorból kormányozni kény­szerült. Inkább tette ezt mégis, semhogy meghajolt volna az egyház jogainak durva megsértése előtt. Nemcsak az orsság prímása, hanem a püspöki karból is többen tiltakoztak József placetuma ellen. Igy a váczi püspökség adminisztrátora, a halhatatlan emlékű Mi­gazzy bíboros, aki eszébe juttatja a fejede­lemnek: hogy a dogmatikai bullák és- ha­tározatok, amelyek a hit és erkölcs kérdé­sei körül forognak s azokat meghatározzák, nem a világi hatalomtól, hanem az egy­házitól nyerik erejöket, a fejedelmeknek pedig kötelessége semmikép sem aka­dályozni meg, hogy azon határozatok a hívek tudomására jussanak. A censorokról szólva felemlíti, hogy ámbátor nagy tiszr létben tartja őket, de különösen oly köny­vek s iratok meg bírálásában, amelyekben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents