Esztergom és Vidéke, 1890

1890-02-23 / 16.szám

E8ZTKU00M XII. ÉVFOLYAM. 16. SZÁM. VASÁRNAP, 1890. FEBRUÁR 23. ESZTERGOM és VIDÉKI „ 1 Városi s megyei érdekeink közlönye. , j j M F.d.] F.LKU IKIl E'Vm 1 !<! NT KfcTSZ F.Tl • $ Z ERKESZTÖSE G: HIRDETÉSEK. VASÁRNAP ES CSUTOR í OKON. BOTTYÁN-UTCZA VIOLA-HÁZ ^22. SZÁM ALATT, i HIVATALOS HIUDKTKSIOK q\\ MAIJÁN- Hinowms,.jK . li'.I.Öl'T/.K.'n'ilSI Á U : ÍIOVH :« I» |.i HXAlUm> r«H/.«t ilitstíí iui/.l. »in«k luil.Uu.uik 1 gxóJól 100 - frt 75- kr.j : ""^ ; ' il;, |' u,Í! ' H N *«iin! Ingju- : . , * r-t .. - •mj*— ! i«i)_*iiy j tf I f, t Kii I,,. • tiíiiviiHiililiait l<ö/iillnlnHÍ(. ttéu, ' ' I it -kí KIADÓHIVATAL: \ZAli\l : iilUtlm — ' u^e.lév.* I fit HO kr. I SZÉCIIRNYl-TfcR .'{Ml. SZÁM, WI|«K«HJ HO kr. ||i N\ ILTTI'JR ««m 20 kr. JL__ Euy »i ftJli ara 7 Kr. |_ | M >v;'t a 1;«^> hivatalos s ;i miigán liiidulésni, a nyiUtiwim M'/.ánt kft*- 1 ' ———^ leményok, (ílííli/.olési nén/.t'k ás iHulamHlások iiité/.oinlöií. Andrássy apotheosisa. A. magyar parlament önmagát tisz­telte meg, midőn gróf Andrássy Gyula szellemének kegyeletteljeseu bemutatta hódolatát. Az országgyűlés mindkét házában a mély gyász méltó kifejezései történtek az elhunyt államférfiért, kifejezések, melyek a legtisztább világításba helyez­ték Andrássy szelleme nagyságát és ha­zafias érdemeit. Ritkán teljesítette hivatását becsü­letesebben a parliament, mint ezen benső megemlékezés által ; hivatását, hogy a nemzeti akarat kifejezője legyen. Mert az egész nemzet a Kárpátok szirtjeitől az Adria partjáig érzi a fáj­dalmat, mely egyformán megindító ki­fejezést talált a főrendek körében és a képviselőház termében. A király palotájától a pór kunyhójáig minden kedélyen átrezgett a siró gyász. Valóban illő volt az országgyűléshez, hogy megadja a közbánatnak egy nem­zeti gyász szentségét, és bélyegét s már a bánat első órájában megállapítsa a módot, mint rójja le a haza hála­tartozásának adóját nagy fia emléke iránt. A közvélemény megelégedéssel fogja jóváhagyni ezt a parliament aktust, mert nem ismeri felre a hervadhatni érde­meket, melyeket gróf Andrássy Gyula a haza és trón körül szerzett. Nem is­meri félre érdemeit, hálatelten méltá­nyolja odaadásteljes működéséi, melynek Magyarország modern alakját, a mo­narchia pedig konszolidált nagyhatalmi állását köszönheti. Nem a mostani genera!ió feladata, Andrássy históriai képét megrajzolni. Azon nemzedékek, melyek az idők távolsága által választatnak el napjaink­tól, fogják az ő világtörténelmi alakját, hatalmas alkotásainak merész kövona­lait tiszta pillantással szemlélhetni. Tettei nem egy oldalát, töltik be a világtörténetnek s e szerint csakis a világtörténet van hivatva, örök időkre érvényes Ítéletet mondani felette. De a mi feladat nemzedékünknek jut, az a hálás megemlékezés róla s hű követése ama nagy tradícióknak, melyek a halhatatlan halottról az élőkre ma­radnak. Mik ezek a tradíciók ? Korunk tör­ténetének annalesei fennen s énhetően hirdetik. Gróf Andrássy minden erejét utolsó parányáig a haza önzetlen szol­gálatának szentelve, küzdött a hazáén véráztatta csatamezőkön, elszenvedte érette a számkivetés minden keserűsé­geit, népeért, alig érkezett haza, a po­litikai küzdelem zajába vetette inasát s fáradbatlanni küzdött az erőszak el­len, mely Magyarországot államiságá­nak biz;ositékáitól akarta megfosztani. Ez a tárad hatlau, önfeláldozó s ön­zetlen hazafias törekvés az első hagyó* many, melyet a megholt hagyott nem­ze é iek. Midőn a merev negáczió a köz­jogi (éren kénytelen volt helyet en­gedni a pozitiv alkotásnak, legfőbb gondoskodása vol. Andrássynak az, hogy a magyar államiság követelményei min­dig a legtisztább összhangban legyenek adinasztikua érdekekkel, mert gyakran kifejezelt s mindig vallott meggyőződése volt az, hogy csak a korona s nép közti zavartalan összhang lehet mind­kettőnek jólétére a kezesség. Király és nép mindig értsék meg egymást, mert a hol ez az egyetértés hiányzik, olt zavarok hasogatják a nem­zeti életet s válságok ingatják a trónt. Andrássy ezen meggyőződéséből eredt tevékeny és bölcs működése a kiegyezés éi dekében. Az ürt megszüntetni, ki­rályt és nemzetet egymáshoz közel hozni, kölcsönös szeretetet létesíteni, neki fé­nyesen sikerült. A trón erőssége ma a magyar nem­zet odaadó szeretete, valamint nemzeti erőnk gyökerei a dinasztikus érzelem­ből veszik a virágzás nedveit. Tánto­riihailan királyhűség tehát a második hagyomány, melyet gróf Andrássy Gyulától a magyar nép örököl. Képtelenek levén magas szellemsz'r­nyalása után tűnni, zsenijét ama ré­giókba követni, hova oly könnyen s oly merészen felhatolt, sírja előtt csak fogadalmat, tehetünk, hogy kövejük eré­nyeinek példáját s világító példa gya­nánt folyón szemeink előtt tartjuk hazafias jellemét. Hogy megbecsüljük emlékét, Magyarországnak tisztelnie kell az ő dicső tradícióit; hogy iránta hálátlanok ne legyünk, e népnek tán­torít hatlanul azon ösvényen kell halad­nia, melyet fiainak e legkitiinőbbike jelölt ki a jövő évezredbe számára. Esztergom tájszepségei. (Felolvasás a Kárpát egyesület budapesti osztályának felolvasó estéjén febr. 8-án) (Harmadik folytatás.) A régi klastrom romjai közt megje­lenő fejetlen barátokat s a sziklák közt kisértő várkisasszonyokat szintén sokat emlegeti a hutai nép, mely minden szegénysége mellett is szereti a mesék és dalok vigasztalásait. A mészégető hutáik, valamikor üveg­hutások voltak. Nehéz munkájuk és sovány táplálkozásuk miatt egészen el­csenevészedett nép, melynek csak a tengődés minden életczélja. Esztergomba fát szállítanak apró lovacskáikkal s úgynevezett igás barmaikkal, igen alá­zatosak és szerények, de több ravasz­ság van bennök, mint a közeli magyar népben. Tiszta tót, a ki nem tudna magyarul, már alig akad köztük. Esz­tergom tökéletesen megmagyarositja őket néhány esztendő mutva. Szentlélek és Esztergom között még mindig igen kies erdei panorámák gyö­nyörködtelik a kirándulók tekintetét. Az erdőség nagyrészt bükkös, tölgy fás és gyertyán fás s meglehetős kapcsolat­ban terjeszkedik ki a város határa körül. Az esztergomi, a dömösi és szent­léleki nép rövid jellemzése után Esz­tergomra és nevezetesebb látnivalóira térünk. Esztergom városa négy összeépített külön hatóságii részből áll. A szabad királyi városnak van 1006 háza ós 8992 lakosa, Szenttamásnak 287 háza iiJsitírjoidilikí"tarciaja. MINDEGY. Mikor a csőcselék alantjáró észszel Nagyoknak dolgában ítélni merészel, S nincs védve fertőző lehelete ellen Sem ragyogó szellem, sem aczélos jellem: Ezeken a visszás, csúnya dolgokon Lázadó lélekkel ugy bosszankodom ! S mikor egy-egy nagyság Olymp magasárul A népszerűségért a mob elé járul, €sókolja ma ajka, ölelgeti karja, S holnap keze szennyét Ő maga vakarja: E komédiára — hát mit tehetek ? — Megvonom ;i vállam s egyet nevetek! S az egyformaságot, ha igy megunom, Jorditok a dolgon: Boszankodom ezen s nevetek azon. SZÁVAY GYULA. Magja; sül. A nemzeti művészetben mindig hatal­masan lobog a nemzeti géniusz. Kihalt és •élő népeknél mindig volt és van egy vagy több politikai központ, mely egyúttal az ország hü képe. E helyen szokott tudomány, művészet öszpontosulni. A nagy politikai területeket az országokat egy város rep­raesentálja. Itt hajt legdúsabb ágakat a nemzet fája, itt futnak össze a nemzet vérerei, itt tündöklik legerősebben a nem­zeti géniusz. Itt szokott a nemzeti művé­szet is legfényesebb kifejezést ölteni. Magyarország szive Budapest. A termé­szeti törvények alul nincs kivétel, azért ez a város a magyar nemzet, a magyar jelleg, a magyar élet, a magyar géniusz tükre. Nézzünk bele e tükörbe ! Természeti fekvése jól jelképezi Magyar­országot. Végtelen rónába olvad a hegy. Végig járunk a fényes palotasorok között. Mindenütt szabályos egyformaság, közös stilre valló egyöntetűság. Gipszből vagy terrakottából préselt diszek vakolattal fel­ragasztva. A vakolat követ utánoz, a kő vakolattá hazudja magát. Modern épí­tészet! Figyelmesen nézve az úgynevezett mo­numentális épületeket, ugy találjuk, hogy az olasz cinquecento, a német és franczia renaissance minden változata uj életre kelt nálunk. Az egyik ház Velenczébe, a más Genuába vagy Firenzébe, a harmadik Pa­risba vagy akár Versailles-ba, a negyedik Nürnbergbe vagy Gothába varázsol ben­nünket. Itt az empire puritán hellenizmusa, ott az olasz renaissance nagy méretei, amott a német renaissance leszegzett, fel­kunkorodott szélű bör és papir cartouche-ai. ott a roccoco és barock finom ornamentjei és változatos kagylói ötlenek szemünkbe elmaradhatatlan alkatrészükkel a szamártö­vissel, az agyonraunt akantussal. Itt-ott a középkor építészete is visszajár kísérteni. Nézzünk be a sok fényes üzlet közül néhányba! Itt fémöntvényeket és arany-ezüstneraüe­ket árulnak. Sorba nézzük a müdarabokat. Ez a tálcza, ez az idomtalan kancsó lands­kneéhtjtíivel német; ez a kézi tükör Jotos­diszével és sphinx fogantyújával e^yptomi; ez a kagylós evőeszköz barock; ez a fényes gyertyatartó olasz renaissance; ez a üli­graines tőr balkáni utánzat. Ezek előállí­tásában nem lehetett munkás a magyar géniusz! Gyerünk tovább! Itt egy nagy! palota tömve persa, arab, török, gót re-} naissance, japán, indiai, eszkimó, szláv sző-J vetekkel vagy azok utánzataival, de azon j kérésünket, hogy egy magyaros függöny, szőnyeg vagy butorbehuzót lássunk, nem tudják kielégíteni. »Olyan nem létezik.« Tovább — tovább ! Ott egy porczellán és egy üvegraktár. Ezer és ezerféle alak meg szin kápráztatja szemünket. Itt már csak iesz magyar? Dehogy ! Karlsbad, Japán, China, Persia, Velencze állított itt raktárt. Csak a Láng-féle majolikagyár és kereske­dés tud ajánlani vételre magyar korsókat, tálakat, bár azok is nagyon persa kinézé­süek- Az építészet, a műipar idegen itt! Talán a szobrászat vagy a festészet hordja magán a nemzeti géniusz ihletét? — »A| haza bölcse« csak akantusszal ékes széket j kaphatott maga alá. »A legnagyobb ma­gyar-t pedig a görög művészet gyermek-; korának merev istenei őrzik. A poéták kár- I bonari köpenyegeért és a nagy nádor szok- j nyájáért sem tehető felelősé a magyar nem­zeti géniusz! Hát a festészet? A vigadó, a- múzeum freskói, az akadémia falképei magyar tárgyúak. A műtárlatokon is akad pgy-&gy magyar történeti v-Agy genre­kép. Uralkodó azonban az »egyetemes szép« a cosmopolitaság. » Művész hazája széles e világ.« Hol itt a magyar géniusz? Az ország tükrének megteremtésében nincs része? Vagy talán egyáltalán nem is létezik ma­gyar géniusz? . . . Dehogy nem létezik, hát a Gellért koronáján azt a masszív fecskefészket nem a magyar genius emlé­kére emelték? Az ágyukkal megrakott ci­tadellát a nemzeti érzés, a nemzeti géniusz erős lobogása emeltette, hogy egy ujabb kitörését a vontcsövű érezek bömbölésébe fullaszthassák. Magyarok, le a kalappal a vén Gellért előtt! Az ország szivében, a fővárosban, a szép Budapesten egyedüli monumentális emlékét hordja Ő, kopott fején a nemzeti géniusznak. Mért tervez­tek helyette Pantheont? A mostani hatal­masat)!), dicsőbb emléke a nemzeti géni­usznak, mint egy idegen műformákban épí­tett szerény Pantheon ! Külföld fia, állj meg a Dunánál s a szép ágyúcsövek, ha kétkedel, megtanitnak reá, hogy még él e nemzet s hogy még mindig magyar! A citadellán kívül kis és nagy művésze­tek alig sejtetik Budapesten, hogy élne még a magyar géniusz. Ez a város, ez az európai chaosz, ez a bábét hamis tükör! Magyarul is beszélő idegenek építették ezt a várost. A főváros építőinek a magyar géniuszhoz kevés kö­zük, bennük nem él, ők nem ismerik. Hát nem elég az tőlük, hogy képesek az aka­démiai chablonokban mozogni ? Ismerik a cinquecentot, a rocoocot és imádják a szamártövist, az akantust, meg a kagylót. Ki mer többet követelni, mikor még a csúcsíves stílnek is vannak mivelői ? Hát nem sok ez egy olyan nemzetnek, a mely még parüamentjét is csúcsívesnek építteti? Azért veszik most ki jól mindenből részü­ket a honatyák, hogy az uj épületben majd aztáu eleget imádkozhassanak. A csúcsíves stil templom-stil!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents