Esztergom és Vidéke, 1890

1890-02-23 / 16.szám

és 2424 lakosa, Szentgyörgymezőnek 317 háza és 2347 lakosa, Vizivárosnak pedig, a prímás városrészének 114 háza és 1333 lakosa. Összesen az egész város 1724 házból és 15400 lélekből áll. Maga a megye egészen arányos a várossal. Területe mindössze 1180 n. sz. kilométer, lakossága pedig valamivel több hetven kétezernél -a miből ötvenhétezerháromszáz a magyar, a, többi német és tót. Délről határos Pesimegyével s legnagyobb hosszúsága majdnem hét, legnagyobb szélessége pedig négy mértföld. Termékenység dolgában az ország nyolczadik megyéje. Természeti szépségei s remek tájképei leginkább a déli részeken torlódnak össze, tehát leginkább arra, a merre Pestmegyét határolja. A gerecsei és pilisi hegycsoportok földtani természete majdnem olyan, mint a budai hegyeké: többnyire fehér, tömött mészkő, vékonV vörös rétegekkel. A vörös rétegeket márványnak fejtik s különösen lépcsőházakban, épület aljánál és vizépitkezéseknél használják. A budai kőpart márványa s az Andrássy-uti paloták vörös márványa jobbára esztergomi termés. De nagy terűleteket foglalnak ol az eoczén és oligoczéu lerakodások is, melyekben hatalmas barnaszén telepekre találtak. Magában a városban két beépített hegy emelkedik. A várhegy magassága hatvan-hetven méter s Ja szenttamási meredekebb hegyé vagy nyolczvan. Mind a két magaslatról pompás kilátások nyílnak. A várhegy lábánál terül el az érseki palota s innen látni leginkább, hogy a város a kis Dunaág kanyarodása szerint épült. A hatalmas Dunaág a város fölött nyugat felé buja, sötétzöld szigeteket locsol, alább a Zamárdhegy északi oldalánál meredek partok között keletre kanyarodik. Párkány fölött, Esztergom átellenóbou a honti és nógrádi hegyormok kék lenek. A tourista nem felejtheti el azt a benyomást, melyet a várhegy ormáról széttekintve, szerez. Innen láthatja a város nevének származását is, melyet a Duna és a Garam összefolyása illusztrál. Innen való Isírograuum, (

vagy Sfrigonium és Esztergom. Esztergomnak kettős virágzása volt. Az első Szent Istvántól a tatárjárásig, tehát körülbelül harmadfél századig, a második Szécby Dénes érsek korától a mohácsi vészig, tehát nem egészen egy századig tartott. Esztergom bukását mind a két ízben az ország katasztrófája is jelenti s mindkét gyásza érsekei hősi halála után következik. Szálkai Mátyás érsek, az ország első prímása Sajónál esett el a nemzettel, Zalka László pedig Mohácsnál halt meg. Szálkai Mátyás halálával megszűnt Esztergom mint az Árpádok székvárosa s Zalka László halálával megszűnt Esztergom mint a prímások székvárosa. Mind a két gyász századokra kiható hanyatlást, pusztulást hagyott maga után. A mohácsi vész után Esztergom is a törökök martalékául esett s az érsek Nagy Szombatba menekült. Itt alapította Oláh Miklós az első papnevelő Iintézetet, mely csak 1850-ben telepedett át Esztergomba. Itt élt Pázmány Péter, a legnagyobb prímás, a ki hatalmas szavával ismét vissza tudta hódítani a kath. egyháznak mindazt, a mit a XVI. században, a reformáczió mozgalmas és küzdelmes századában elvesztett. Itt mutatta be Esztergom föl szabadulásáért a nagy Szelepcsényi György az ünnepi Tedeumot 1683-ban. Itt élt a legidősebb primás, a száz három esztendős Széchenyi György, kinek nemzetségét I. Lipót grófi rangra emelte. Végre kétszázhetvenhét esztendei távollét után az esztergomi érseki szék Nagy Szombatból visszaszármazotf Esztergomba. Innen kezdődik Esztergom történetében a harmadik fejezet, az újjászületés, emelkedés, felvirágzás uj korszaka, mely miként a múltban, ugy a jelenben és a jövőben is szoros kapcsolatban áll az esztergomi érsekséggel. Esztergom sorsa : a prímások kezében van. (.Vége köv.) KÖRÖSI LÁSZLÓ dr. A gazdaközönséghez. Ó felsége koronás királyunk védnöksége alatt 1890. máj. 15-től okt. 15-ig a bécsi rotundában tartandó általános gazdasági s erdészeti kiállításon az »Esztergom-videki gazdasági egyesület« a termelő közönség érdekében czélszerünek tartja gyűjteményes közös kiállítással résztvenni. Ezen szempontból bátrak vagyunk szint, oly bizalmasan, mint tiszteletteljesen felkérni: miszerint a hazai közgazdaságot oly közelről érdeklő czél elérhetése tekintetéből bennünket minél kitűnőbb és változatosabb küldeményével támogatni szíveskedjék. A kiállítandó tárgyakat, a jókor ideijén eszközölhető osztályozás, csomagojlás és elszállíthat ás végett kérjük f. é. márcz. 15-ik napjáig alulírott bizottsághoz Esztergomba, a casinói helyiségbe küldetni, a honnan a szükséges további intézkedést, illetőleg Bécsbe szállítást, valamint az ottani czélszerü elhelyezést, a tisztelt beküldők minden további terheltetése s költekezése nélkül bizottságunk eszközlendi. Szükségesnek tartjuk azonban, a kiállításban résztvenni szándékozó igen j tisztelt Czimeket, tisztelettel arra kérni j miszerint becses szándékukról, valamint a beküldendő tárgyak minősége-és menynyiségéről, miheztartás végett bennünket f. é. febr. végéig levélileg értesíteni kegyeskedjenek. A tervezett, gyűjteményes kiállításunknak megfelelő rotundai térmérték annak idején nemcsak bejelentve, de annak dija már felerészben befizetve is lévén, e tekintetben csinos és biztos elhelyeztetósök fölött kétely fon nem foroghat. Alábbiakban van szerencsónk még némely közleméuynyel bővebb tájékozásul szolgálni, ujolag is kérvén, miszerint bennünket becses bizalmával megtisztelni szíveskedjék. Teljes tisztelettel az »Esztergom-Videki gazdasági egyesület« kiállítási bizottsága : Níedermaun József, titkár. Meszéna János, alelnök. Anclrássy Gyula, Boronkay Lajos, Eggenhofer József, Frey Ferencz, Havasi Imre, Klement Ferencz, Lindlner János, Mattyasovszky Lajos, Munkácsy Károly, Palkovits Károly, Schön beck Imre, Szegedi Sándor, Szekér József, Wimmer Ferencz. Az állandó kiállításban kiállítható tárgyak : Gabona nemüekből : búza, rozs, árpa, zab és morzsolt tengeri. Hüvelyes növényekből : bükköny, borsó, bab és lencse. Kapás növényekből : tengericzirók, burgonya, répa,csicsóka s dohány, Takarmány magvakból : luezerna, ló, here, baltaczim, mohar és fűmagvak. Kereskedelmi növények : a kender és len magvai és termékei, mák, repeze, gomborka és kerti magvak. Gyógy-, festő- és fűszer növények. Takarmányféléből : préselt széna, luezerna és besavanyitott növények. Fa-magvakból: körte, alma, birs, szeder, gesztenye, dió, mandula, mogyoru, agacs, gleditsia, ailaulus. Gyapjú : mosott vagy mosatlan állapotban egy- és kétnyiretü. Végre : az erdőszet mindennemű termékei, u. m. különféle épület-, szer-, mü- és tűzifa s ezeknek magvai, belőlük készült mindennemű eszközök, kátrány és faszén. Borok : mindennemű hazai fehér vagy vörös asztali bor, peesenye- és csemege bor, uj vagy ó-minőségben. Szeszes italokból : törköly-, söprő-, gyümölcsés gabona-pálinka s cognac. Az időleges kiállításon : Gyümölcs, szőlő s miudennemü kerti zöldségek. A beküldendő mennyiség: gabona nemükből fajonként 10 liter kéretik egyéb magvakból 5 liter kéretik gyógynövények magvaibói 1 liter kéretik, gumós növényekből 10 —20 kilogr. kalászos egész növényekből 4, 10 czm. át méretű csomók, lehetőleg gyökerestől. Facsemetékből vagy eredeti palántákból fajonkint 20 példány. Fa-darabokból fajonként 1—3 darab. A háziipar készítményeiből 1—3 darab. Borból fajonként 3 tetszés szerinti nagyságú palaczkkal. Szeszes italokból fajonként 2 palaczkkal. Igeu óhajtandó : hogy a tisztelt beküldők az áltáluk termelt és kiállított tárgyaknak évenként eladható mennyiségét és árát is, a venni óhajtó közönség tájékozása végett közleni szíveskedjenek. A boldogságról. Esztergom, febr. 22. (~-y —a) A boldogságot mindenki fölidézheti ezen a világon, akár tündököljön a trónon ragyogó fényben, akár bujdossék a legszegényebb gunyhó homályában. Az igazi boldogság a jó öntudatban, a magával és helyzetével való megelégedésben áll. Minden lépésüukbeu követ annak emlékezete, a mit gondoltunk, tenni igyekeztünk és tettünk s annál boldogabbak vagyunk, minél inkább helybenhagyja a sziv és lelkiösmeret ezen emlékezetet. öntudatunk szépifi meg napjainkat, s igy ez öntudat jobb, mint a világ minden öröme : még a nyomorúságban is jobb, mint a vétkesnek minden hatalma és tehetsége. Ez emészti el bánatunkat, mint a sugár a homályt; ez az üditő forrás, ha szomjazunk ; ez a mi segítségünk midőn hanyatlunk ; paizs, ha gondok bántanak, és lágy párna a halálban. Nálunk geniaütást, teremtő erőt miért keresni? Majd teremtenek a fnvneziák, van ott esprit elég! Eltanulja majd a német s aztán elrontva is jó lesz nekünk! Az építészet terén nincs otthon a magyar géniusz. Festőink, szobrászaink az ihletet már gyakran merítik a magyar géniusz bűvköréből. A nemzet múltját, jelenét vésik, festik. A nemzet élete, a nemzet eszméi, aspirácziói, gondolkodásmódja megtestesül festőink, szobrászaink kezében, Bár nem mondhatjuk, hogy van magyar festészeti és szobrászati iskola s kivált a szobrászat csak részben jutott a magyar géniusz eszmekörébe, mindazonáltal egészétien véve festészetünk, szobrászatunk mégis nemzeti. Csak az építészetet s vele a kis művészeteket, a műipart nem tudtuk eddig meghódítani. Az előkelők, az uri osztály, a vagyon, ami nélkül pedig monumentális épületeket emelni nem lehet, ezredéven j át bámulta és utánozta a külföldet: nemj csuda hát, ha a külföldről hozott építészek nem érezték szükségét annak, hogy a magyar nemzet zöméhez, a néphez a nemzeti géniusz leghivebb letéteményeseihez forduljanak benyomáséit, inspiratióért! Taposták és tapossák a járt utakat. Pedig a falusi kúriák, az alföldi parasztházak, a székelyek faragott faházai, a magyar udvar egy oldalán az utczára véggel néző házával, a magyar porta a gyönyörű faragványos székeny kapukkal szembeötlő vonásai a nem nyugotí felfogásnak. Ismeretlen constrnktiv elemet persze nem kaphatunk. De hát nem csupán a disz tette-e arabbá a mozlim vallás épületeit? Talált-e fel az arab építészet uj iveket, oszlopokat kupolákat? Nem alkalmazta-e pusztán csak azt, mit a byzancziaktól örökölt? Az idegenbe bevitte egyéniségét, kifejtvén dus és változatos ornamentikáját és létrejött egy gyönyörű építési mód. Ornamentikája a magyarnak is van. Nem volna ez alkalmas építészetünknek magyar jelleget kölcsönözni? Vagy tán a magyar nemzetnek még díszítő ízlése sincs ? Ebben is csak a külföld utánzására van kényszerítve? A ki csak Budapestet látja, ezt a hamis tükröt, az ábrándnak hiszi a magyar ornamentikát. De ha látni képes ember, nyitott szemmel a nép szűrét, subáját, hímzett ágyneműit, kötényeit, ingvállát, festett bútorát, faragott kapuit, fejfáit,- edényeit, kályhafiókjait; vagy az uri osztály és a templomok régi hímzett ruhaneműit és zománezos fémtárgyait figyelembe méltatja, az a magyar szellemet, a magyar diszitő ízlést, a magyar géniuszt el nem tagadhatja. * * * A magyar diszitményeken két egymástól különböző felfogást tapasztalhatunk. A magyarság zömének, az alföldni népnek mások a motívumai és azoknak alkalmazása, felfogása, mint az előkelő osztály fennmaradt régi díszítéseinek. Az elsőt nevezhetnők magyar népiesnek, a másodikat magyar renaissancenak. A nép szűrén, subáján, fehérneműin alkalmazott dus hímzéseknek motívumai egészen eredeti feltalálás szülöttei, mert semmi ismert Ízlésben nincs előképük. Csoportosítás, alkalmazás, felfogás, tekintetében azonban a szláv rokonság észlelhető. A 17—18-ik századokból fennmaradt uri és templomi rulianemüek, kendők, teritök, ágy neműek diszitö elemei nyugatról kölcsönvett alakok, csak a csoportosítás, az alkalmazás adja meg keleti jellegüket, mely persa és indiai vonást emel túlsúlyra a renaissance felett. A nemzet alakulása, a nemzet története benne van diszitméhyeiben is. A magyar diszitő modor is igazolja annak a régi mondásnak szavait, hogy »a töt atyafi — a német sógor.« Természetesen a két irány között határozott válaszfal húzása lehetetlenség, mert például a nép cserépiparának festett és domborított diszei inkább a renaissanceba tartozik és a székely ház, a székely kapu még egészen török persa jellegű, míg a renaissance bútorok festett diszei naturalisztikus vagy persa jelleget mutatnak. De ez nem is lehetett másként. Városaink középkori német lakossága a fazekas iparban meghonosította a nyugoti formákat s a székelyek török-tatár eredete és a hosszú közvetlen török szomszédság érthetővé teszi a keleti karaktert. Ezen különféle eredet és hatás mellett számba veendő még a diszitő formáknak alkalmazkodása is az anyaghoz, az eljáráshoz, melyben és melylyel előállíttatnak. Ugyanazon egy virág más reliefben, más festve és más hímezve. Azért a magyar diszitmények tárgyalásánál az anyag, a technika szerinti felosztás látszik a legczélravezetőbbnek. Például: uri hímzések és sodrony zománcz, néphimzések. cserépipar, festett bútorok, székely kapuk és házak. Lássuk röviden e csoportok jellemzését! A XVI., XVII., XVIII-ik századokból fennmaradt hímzések és arany meg ezüst edényneműek az ő sajátos magyar sodrony zománczukkal legfőbb diszitő elemeiket a külföldi szövetek és mustrakönyvekkel országszerte elterjedt gránát-almából vették. A gránát-alma, a renaissance akantus, málna vagy földi eper, a honi kedvelt rózsa, tulipán, szegtü és gyöngyvirággal adták a virágformákat. A kevés levél a rózsa és akantus vagy szekfü leveleiből telt ki. Az elrendezés, a beosztás, a szárak menete itt is, mint mindennemű hazai diszitéseiuknél a jellemző virágcsokor, bár a renaissance voluták is teljesen meghonosodtak. A szalagdiszeket is egymás mellé helyezett csokrok képezik, az összekötő szalag renaissaneeszárállásnál is mindig meg van. A nép szűrén, subáján, ködmőném hímzett kötényein majdnem kizárólagos a pávatoll. A pávaszemes rózsa, rózsabimbó, tulipán, szekfü adják a virágot. A szárat, levelet a vékony levelű rozmarin. Ma legalább ezek az elnevezések széltében használtatnak, noha szár és virág az egyes pávatollra és az összekötött pávatoll-csomóra vagy kiterített pávafarkra vihető vissza. A szárak menete, az elrendezés a tipikus magyar csokor. Nagyon jellemző vonása ezeknek a csokroknak az, hogy egy bizonyos formát, egy határozott silhouette-t mindig teljesen kitöltenek. Ez az a vonás, a mi a délszláv népek díszítésével teljesen azonos. A délszláv ködmönhimzések hasonlóan a magyar szűr és subadiszeknek egy többé-kevésbé tetszetős, de mindig nagyon határozott silhouette-et adnak, csak egy végükkel alkalmazkodván a ruha szabásához. A disz körrajzának öthatoda az üres felületen teljesen szabadon van. Ez a vonás a persa díszítéseken is gyakran észlelhető, de ott