Esztergom és Vidéke, 1890

1890-03-30 / 26.szám

Horánszky Esztergomban. Horáuszky Nándor országgyűlési kép­viselőnk a politikai válság alán csü­törtökön városunkba érkezett, bogy vá­lasztóit az eseményről s további ma­gatartásáról értesiI se. A Három Szerecsen vendéglőn nem­zeti zászló hirdette a nagy napi ese­mény színhelyér. Százötven teritéket foglaltak el a Horánszky-párt oszlopai. Feszült vára­kozással és tinnepies hangulattal vári a mindenki Horánszky Nándor kinyilat­koztatásait. Frey Ferencz, mint a mérsékelt el­lenzék pártelnöke szólalt föl először s prológot mondott a nagyfontosságú politikai nyilatkozatokhoz. Megemléke­zett a volt kormányéiuök tizenöt esz­tendős működéséről s részletesen föl­sorolta Tisza Kálmán korszakának ösz­szes árnyoldalait. Ekkor Horánszky Nándor emelkedett föl. Rokonszenvesen éljenezték a ven­déglő termének minden részéből. A várakozásteljes hangulat elérte legma­gasabb pontját. Mindenki feszült figye­lemmel várta, hogy mit fog mondani Horánszky Nándor, kinek szavait Esz­tergomból országszerte meghallják. Tisza Kálmán bukásának nagy je­lentőségével kezdte s kinyilatkoztatta, hogy visszalépésének hivatalos oka nem őszinte, mert a volt miniszterelnök nem a honossági törvényjavaslat miatt vált meg hatalmától, hanem pozicziója már a véderő vita alkalmával alaposau meg­rendült. Még ha elfogadható is volna a visz­szalépés hivatalos oka, nem birná az őt igazolni s működéséről kedvező be­nyomást hagyni a nemzet lelkében. A külügyi politikai viszonyokat egé­szen magáévá teszi s a hatvanhetes alapon tovább is rendületlenül haladni kivan. Ha a kormány ezen alapon a nemzet jogos aspiráczióit fogja kielé­gíteni, akkor nem fogja megtagadni támogatását a kormánytól. Az állami adminisztráczió igen fon­tosnak tartja, de kivitelében nemcsak az állam, hanem a polgárság érdekeit is kielégitendőnek találja. Az állami adminisztrácziót eszméjét a mostani kormány a mérsékelt ellen­zéktől vette át; de különben is a mos­tani kormány programmponfjai nagyrészt a mérsékelt ellenzék ismert elveiből alakulván, kijelenti, hogy parliamentá­ris szemponthói ugyan nem helyesel­hető, hogy ugyanazok, kik valamikor ellenezték ezen törekvéseket, most a kormány élén állva, ezek keresztül­vitelét hirdetik ; de ha a hirdetett programm csakugyan őszinte, akkor a mérsékelt ellenzék hajlandó a kormányt támogatni. Ha azonban a kormány nem váltaná be Ígéreteit s a tizenöt év irányialanságait követné, akkor a mér­sékelt ellenzék kötelességének tartaná a további küzdelmot a kormány ellen. Fúziót nem óhajt most, mert a korai fúziók nem szoktak politikai erkölcsök­kel dicskekedni. Horánszky beszédje nagy hatást kel­tett s az ünnepi közönség hosszasan éljenezte. Dr. Helcz Antal polgármester azon nagyszabású politikai nyilatkozat után, mely meggyőződése szerint ezen választókerület határain tul is, az or­szágos közvéleményben, a sajtóban és politikai köreinkben élénk visszhangot fog kelteni, és a politikai helyzet fö­lötti véleménycserének bő anyagot szol­gáltatand, s azon lelkesült fogadtatás után, melvben e nyilatkozat imént ré­szesült, e pillanatban csak rövid és egyszerű felszólalás képezheti felada­tát, tolmácsolása azon érzelmeknek, melyek mindnyájunk keblét eltöltik, kifejezése a beuső köszönetnek és reu­dithetlen bizalomnak, melylyel tisztelt és szeretett képviselőnk iránt viselte­lünk, köszönetnek azon képviseletért, melyben elveinket, törekvéseinket, czél­jainkat az ország tanácsában részesítette, mely képviselet a szigorú elvhűség, lelkiismeretes megfontolás, ernyedetlen munkásság, a legnehezebb feladatokkal való bátor megküzdés erényeivel az ország elismerése szerint mindenkor példányszerti volt és reánk, választóira, díszt árasztott; a köszönetnek azon képviseletért, mely választókerületének jogos érdekeiért minden jóban, nagy­ban és kicsinyben egyaránt, mindenkor készséges szolgálatára állott; és a kö­szönetnek azért, hogy imént hallott nagy fontosságú kijelentéseinek elmon­dására minket, hű választói körét, sze­melte ki s e végből körünkben meg­jelent. De midőn ezért köszöuetünket fejezem ki, egyúttal biztosítani kívá­nom őt rendithetlen bizalmunkról is. Mint eddig mindenkor, most is teljes egyetértésben vagyunk vele mindazokra nézve, miket a politikai helyzet leg­újabb alakulatára és a jövő feladatára nézve előadott és lelkesült remónynyel követjük őt és pártunkat azon uton, melyet hazánk üdvének munkájában elénk tűzött. A közmondás szerint hét tél, hót nyár próbálja ki a házasfelek összetartását. Immárou nem hét, hanem kétszer hét tél, hét nyár telik be ezen országgyűlési cyclus végével azon idő óta, mely szeretett képviselőnket, és minket, hű választóit, egymással össze­hozott. Elvhűsége, tiszta jelleme, fá­radhatlan munkássága, meleg baráti érzülete, egész lényének és politikai működésének erkölcsi tartalma ezen idő alatt törhetlen kapocscsá erősítették ezen politikai bizalmat és személyes rokonszenvet, mely műiket hozzá fűz. Ezen rendithetlen bizalom nyilvánítá­sát a felvett kapcsolat tovább fűzésé­vel azon népies kifejezésbe foglalom, hogy minket a jövőben is már csak ásó kapa válaszszou el egymástól! — Isten éltesse szeretett képviselőnket Horánszky Nándort! A beszéd nagy lelkesedést keltett, melynek csillapulta után Fehér Gyula dr. városi plébános Linder György kép­viselőt éltette és őt, valamint Horánsz­kyt is arra kérte, vegyék figyelembe a nagy nemzeti érdekek mellett azokat is, melyek a nemzet egy részének ér­dekei csak, de melyek az igazi nemzeti érdekekkel egy évezreden keresztül össze voltak forrva ; a katholikusok érdekeit. Nem uralkodni akarnak a katolikusok, senki fölött, csak azt nem engedhetik meg, hogy mások illetéktelenül bele­avatkozzanak az ő ügyeikbe és oly dol­gokat erőszakoljanak rájuk, melyeket ők soha magukévá nem tehetnek. Meg van győződve, hogy a jóakarat, melyet a szeretett képviselő kis és nagy dol­gokban nyilvánít, sem ő nála, sem társánál nem fog hiányozni azon kér­dések tárgyalásakor sem, a melyek meg­oldása elől a kormány soká már ki nem térhet. Az összes katolikusok sze­mei Esztergom felé fognak majd irá­nyulni, mily magatartást kövessenek e kérdésekben, melyekben e szerint Esz­sztergom képviselőjének álláspontja kétszeres sulylyal fog bírni. Horánszky Nándor e felköszöutőre igy válaszolt. Magyarország közszabad­ságának számtalan ingredienciái közt nem csekély sulylyal bir a lelkiismereti és vallásszabadság. Törvényhozónak nem szabad egyoldalú álláspontra he­lyezkedni. Nem uralkodásról, de az elvnek egyenlő alkalmazásáról van szó (Elénk helyeslés) s ennek én baj­noka voltam mindig, az leszek jövőben is. (Elénk helyeslés és éljenzés). A vallásfelekezetek dolgaiba illetéktelenül beleavatkozni súlyos hiba volna (Ugy van !); ezt nem lehet, nom szabad meg­engedni. Szabad utat kell engedni min­den vallásfelekezetnek, egy sem véve ki, arra, hogy saját meggyőződése sze­rint alakuljon, csak az állam törvé­nzeivel ellentétbe ne jöjjön; ám orga­nizálja magát oly alapou, melyekben az önkormányzat gondolata is bennfog­Iállatik : ez egy egyszersmind mindazon intézményekuek is javára szolgál, a melyeknek összesége biztosítja az államot és a szabadságot. (Élénk helyeslés.) Megkötni az embereket nem lehet és nem is volna szabad serami áron. (Élénk helyeslés). Szabad mozgást kell engedni azon határig, a melynél az államnak magasabb feladatai kezdőd­nek ; ezen határig ki kelt elégíteni Magyarorszáyon különbség nélkül min­den vallásfelekezetet. Csak teljes gon­dolat, lelkiismereti és vallásszabadság mellett érvényesülhet, e mellett lesz csak egységes az a megelégedés, a mely nagygyá teheti ezt az országot. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Linder György Horánszky Nándor választópolgárait éltette ; Haan Rezső, Kaan János, Nagy Ferencz felköszön­tőit is élénk figyelemmel hallgatta a társaság, mely jóval éjfél után oszlott szét. A gazdatiszti szakoktatás. A gazdatiszti szakoktatás kérdése mér oly akut jelleget öltött, hogy előle kitérni lehetetlen s megoldása, tekintet­tel gazdasági viszonyainkra elodázhatlau követelménynyé vált erre; vallanak ama, mindinkább szélesebb körökben felme­rülő panaszok reformálását sürgetik. A tervezett reform tehát általános helyesléssel találkozik, csak a kivitel­ben eltérők a vélemények. A hiányo­kat némelyek az elméleti mások a gyakorlati irány fejlesztésévei vélik elháríthatni. E sorok irója a m.-óvári akadémián végezvén el a gazdasági tanfolyamot tapasztalásból tudja, hogy a gaz­dasági szakoktatás mily hiányokban szenved. Bármily jó sikerrel végezte el valaki az akadémiai tanfolyamot, ha mint gya­kornok vagy irnok a gyakorlati térre lép, akkor látja, hogy a tantermekben gyűjtött ismereteivel itt boldogulni alig képes. Pedig az akadémián minden héten volt két órai előadás a helyi gazdasági viszonyokról, s bármikor mentünk ki az akadémia gazdaságába az akkori intéző egész készséggel s teljes alapossággal fejtegette elŐttü.ik a gyakorlati gaz­dálkodás elveit A kiben tehát a hajlam és igyekezet volt, az szabad óráiban hasznos gyakorlati tapasztalatokat sze­rezhetett. Csakhogy az volt a bökkenő, hogy a ki szorgalmasan látogatta az elő­adásokat s tanulmányaiban elmaradni s a tanulást és vizsgálatok előtti na­pokra hagyni nem akarta : annak na­gyon kevés ideje marad a praktikus tanulmányozásra, vagy legalább nem annyi, a mennyi annak elsajátítására szükséges lett volna. Éhből az látszik, hogy a ki magán­szorgalom utján iparkodott volna is gyakorlati tapasztalatokat gyűjteni, erre a legjobb igyekezet mellett nem volt tdeje, mert akkor elméleti tanulmányait lett volna kény leien elhanyagolni. Az elméleti tanulmányokban való el­maradásnak nyoma a bizonyítványban látszik meg s mivel ezen okmány az, melyre a pályavégzett fiatal ember jövő existentiáját alapítja,arra kell törekdnie, hogy az a követelményeknek minden tekintetben megfelelő legyen. Azt sem lehet mondani, hogy az el­méleti tantárgyak között egyik-másik talán fölösleges volna, nagy tultcrje­mesen adatnék elő, sőt ellenkezőleg, vannak olyan tantárgyak, mint a gép­tan, épitészettan és földmértan, melyek úgyszólván dióhéjban taníttatnak; holott különösen a földmértant, éppen olyau terjedelemben kellene előadni, mint az erdészeti akadémián, mert a gazdatiszt­nek erre legalább is annyi szüksége van, mint az erdésznek ; igy van az a jogismével is, a mely szintén sokkal ter­jedelmesebb előadást igényelne. Mindezekből látható, hogy a gazda­sági szakoktatás tanfolyomát három kő­telező évre kell fölemelni, mert phy­sikai lehetetlenség, hogy a hallgatók két óv alatt elméletileg és gyakorla­tilag egyaránt kiképeztessenek ; hanem legyen egy év a gyakorlatnak szen­telve, oly formán, hogy ezen évben adassanak elő az inkább gyakorlati irányú tantárgyak, milyenek növény­termelés, állattenyésztés, takarmányo­zás, földmértan, gép- és eszköztan, könyvvitel, mig a másik két évben iu­kább elméletre fektetni a fősúlyt, a gyakorlatot teljesen mellőzni azonban soha sem volna szabad. Az igy végzett gazdák azután köny­nyebben tájékoznák magukat a gyakor­a napsugarakat, vadul sziszegve kezdett futkározni az üveg burában s midőn Biddie másodszor is változtatta a lencsét, a skorpió felkunkoritotta farkát s fullánkját villám­gyorsan a saját hátába döfte, mire fél perez múlva kimúlt. A közelebb kimúlt hires angol termé­szetbúvár, Thomson is beszél el hasonló esetet, ő Olaszországban pohárba tett egy skorpiót s midőn betöltetett, meggyújtott gyertyát állított a pohár mellé. A skorpió egy ideig vadul futkosott körül a pohár­ban, végre megállott s farkát felkunkoritva, fulánkjával kétszer-háromszor saját fejébe szúrt s rögtön kimúlt. Semmi okom, jegyzi meg erre Preger, e tények helyességét kétségbevonni, de azt hiszem, képes vagyok kimutatni, hogy az ónmegsemmités ösztöne az állatoknál föl nem tehető s természetes magyarázat ad­ható a dolognak. Az erős fény által elvakított skorpió izgatottsága a legnagyobb hasonlatosságot tünteti föl a molyok és számtalan más éjjeli rovarok amaz ösztönével, mely az ablakban álló lámpa vagy gyertya láng­jába kergeti őket. Hogy az ilyen moly öngyilkos, azt senki sem fogja komolyan állítani. Köztudomású azonban, hogy erős, a szo­katlan benyomások a szemre a tökélete­sebb állatoknál s magánál az embernél is igen könnyen rendkívül kellemetlen és fáj­dalmas érzést kelthetnek, mely teljesen megsemmisíti a normális itélÖ képességet. Igy a skorpió, midőn a fény hatása fáj­dalmat okoz szemében, vagy a lencse égeti a hátát s futás által nem szabadulhat a fájdalomtól, nagyon természetesen, fájó helyre irányozza fulánkját, hogy a fájdal­mat elölje, nem tudván, hogy a fájdalom eltávolításával egyszersmind saját életét is veszélyezteti, sőt megsemmisíti. A figyelemreméltó jelenség eme meg­magyarázó kísérletének helyességéről meg­győződést akarva szerezni, el kellene föd­nünk a skorpió szemeit s ugy tenni azt ki a legerősebb fényhatásnak, akkor nem ölné meg magát, valamint akkor sem, ha a megvilágított térben egy sötét búvóhe­lyet hagyunk fenn számára. Egyetlen esetet sem lehet tehát felhozni az állatvilágban, mely önkényes öngyil­kosságra engedne következtni, ez azonban még sem képes tényleges különbséget, tenni az állat és ember között. Ez utóbbinak azt a képességét, hogy öntudatosan meggyilkolja magát, nem lehet általános kriteriummal felállítani az emberi nem jellemzésére; mert csak kevés ember bir képességgel ily ter­mészetellenes tett végrehajtására s e ke­vesek közt sem lehet egyetlen egyet sem találni, aki teljesen beszámítható állapot­ban oltaná ki életét, az öngyilkos a tett elkövetésének pillanatábcn minden ellen­vetés nélkül beszámíthatatlan állapot­ban van. Ennélfogva megszűnik az önkényes ön­gyilkosság az ember praerogativája lenni az állatokkal szemben s elmosódik a lát­szólagos ellentét, az u. n. önkénytes emberi ós az akaratlan állati öngyilkosság között.

Next

/
Thumbnails
Contents