Esztergom és Vidéke, 1890

1890-03-30 / 26.szám

ESZTlSKGOM XII ÉVFOLYAM. 26. SZÁM. VASÁRNAP, 1890. MÁRCZIÜS 30. , Városi s megyei érdekeink közlönye. fi j MIÍ'ÍÍ.IIÍ:I.IÍ:MIK lUfl^riiKiirr KÉTSZRR • SZERKESZTŐSÉG: 1 HIRDETÉSEK. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. BOTTYÁN-ÜTCZA VIOLA-HÁZ 322. SZÁM ALATT, tHIVATALON iiimuomsuK :{|Í MAO\N •IÍIIIHKTIÍ^WK It'.I.Ül' 'I'/. li'.'í' íi'.H I Mi : • I«H» HíiwIUnii r«Kv.t»t ilMö ICÖ/,ICHM»II v <>k kiil.Uii.lflk. j B'/.öTól 100 «auM* - frt 7» kr.jji •»»«{(!ÍII»fo«liÍM szoiiut legjn : i « f.. i,„ v""" |i 100 -200 \v 1 frt Ti() kr i wtiyomM»l»wi közöltetnek. I JT/u.I ÍIí i !;;•. KIADÓHIVATAL : : i fí!SS fói i . — ! negje.lévift I frt SO kr. SZÉ'CI I H'N Y I-'I'filR MM I • SZ Á M, Bély«

K

.lij 510 kr. i|| NYU/r'l'KU »om a0 kr. ^ .^-J1 ^

J

U-JL__

__ " IIOVÍV ;i lap iiivalalitH s a magán liii iltsf.ÓRiti, a uyiUlórlie H/.aiil kii/.- I

i _ II leiiiúiiruk. olßliy,el.uni oútizck ÓK reuIitmulÍMiok inl<l/.«inl<ik. II Képviselők felelősége. Á'félegyházai sikkasztás legmagasabb helyen történt elbírálása alkalmával a korábbi fegyelmi Ítéletek megváltoztatásával — melyek a polgármestert, főszámvevőt, ügyészt, ellenőrt hivatalaikba visszahelyezték — a miniszter nemcsak bogy e főtisztviselőket hivatalvesztésre Ítélte a felügyelet és ellenőrzés mulasztása miatt, de a kártérítés kérdésében a közvetlen ellenőrzők, felügyeleti mulasztásban vétkes főnökök után fölvette a skálába a képviselőtestületet is, kimondván, hogy amennyiben fokozatos sorrendben amazok a 40,000 frt körüli összeg megtérítésére nem képesek : kártérítési kötelezettséggel tartoznak a képviselők s megfizetik az összeget ők. Mert — szól a miniszter okoskodása — amint a polgármester és társai elmulasztották a pénzkezelő [személyzet törvényszerű ellenőrzésesét, épugy elmulasztotta a képviselőtestület ellenőrizni a polgármestert és társait abbau, hogy kölelessségeiket az ellenőrzés tekintetében teljesitik-e. Tiz év alatt nem kérdezték meg, rendben-o a pénztár, jóllehet a város szabályrendelete szerint azt évenkint meg kellett volna vizsgálni s a képviselőtestület dolga lett volna ezt a polgármestertől számonkérni. Csupán azért említjük fel ezt a legnjabb esetet, hogy példával jelezzük a helyzet megváltozott voltát, a korszellem fuvallatát. Többször kifejtettük, hogy milyen állásnak tekintjük a városi képviselőséget. Díszes közhivatal az, melynek kötelességeit előírják a törvények és szabályrendeletek s minthogy alkotmányosan tisztult jogi felfogás mellett nem lehet a közéletnek intézkedésre hivatott egyetlen faktora sem, mely azért a mit tesz, vagy azért amit tennie kellene, de nem tesz, felelős nem lenne : folelős a képviselőtestület is. A fólegyházai ítélet e tekintetben döntvény jellegével bir, melynek fontosságára méltó, hogy a közfigyelem fdhivassék. Az van ebben az Ítéletben kimondva, hogy képviselő az lehet és az legyen, a kinek a közügyekben való részvételre s intézkedésekre van képessége, s ezen képesség gyakorlására ideje, ereje, akarata és bátorsága Gazdasági levél. (Hajón vagy vasúton szállított állatok.) Az állategészségügy rendezéséről szóló törvény és a végrehajtásra vonatkozó miniszteri rendelet, a vasúton vagy hajón való szállítás közben egyes állatszállítmányokban előforduló elhullások esetén követendő eljárást nem szabályozván, erre nézve a földmivelési miniszter, a kereskedelmivel egyetértőleg a következőket rendelte el : Vasúton vagy hajón szállított állatok közt szállítás közben előforduló elhullás folytán a szállítmány fel nem tartóztatandó, hanem az rendeltetése helyéig továbbítandó, hol azután az idézett törvényczikkekben és végrehajtási rendeletekben előirt óvóintézkedósek foganatositandók. Ha valamely vasúti vagy hajóállomáson az állatszállítmányban hullát találnak, azt a állomáson a szállítmányból kiveszik ós ha nem szakértő állal is felismerhetőleg az ellhullás erőmüvi lefolyásnak tulajdonitható, a szállítmányhoz tartozó marhalevélen az állomás pecsétjével és aláírásával ellátott záradókban igazoltatik az, hogy a szállítmányból erőmüvi befolyás következtében egy vagy több darab elhullván, azok kivétettek. Ennek megtörténte után az állatszállítmány rendeltetése helyére továbbítandó. Oly esetben, a mikor ezen eljárás a vonat rendes tartózkodása ideje alatt előreláthatólag el nem végezhető a kocsi a vonatból visszahagyandó és a hullának kirakása után a fenmaradt élő állatokkal együtt a legközelebbi alkalmas vonattal rendeltelése helyére továbbítandó. A ilyen hullákat az állomás az illető község elöljáróságának adja át, mely azok egyes testrésze netáni értékesítésének megengedtetése iránt határozván, azoknak kellő eltakarításáról gondoskodik. Az olyan állatszállítmány, melyből szállítás közben csupán erőmüvi befolyás következtében elhullott állatok vetettek ki rendeltetése helyén semminemű korlátozásnak nem vettetik alá hanem tulajdonosának szabad rendelkezésedére bocsáttatik. Ha azonbau az állomáson az állatszállítmányban oly hullát találnak, mely nem erőmüvi befolyásnak következménye, az állomás a hullát a szállítmányból szintén kiveszi a marhalevelén a kivételt igazolja, de egyszersmind a rendeltetése helyálloináeát az esetről távirati ulon értesíti. A kivételt hullát az állomás az iletékes községi elöljáróságnak átadja, mely azt az általa értesítendő első fokú hatóság megértekeztéig őrizteti az utóbbi pedig az elhullás okát szakközsége által megállapittatja és a törvényben előirt intézkedéseket foganatosítja. Az elhullás okának megállapításáról az első fokú hatóság a rendeltetési hely községi elöljáróságát távirati utou értesiti. A rendeltetés helye az ilyen állatszállítmányt az illetékes községi elöljáróságnak adván át ez utóbbi az első fokú hatóságot az esetről azonnal értesiti, az elsőfokú hatóság pedig a fentebb említett értesítés alapján jár el. Megjegyzendő, hogy levágásra szánt állatszállítmányok, még azon esetben is, ha azokban útközben nem erőmüvi lefolyás következtében beállott elhullások törtónntek, a rendeltetési helyen azonnal szakszemié alá vonatnak ós ha levágásuk ellen sem állat-, sem közegészségügyi tekintetből aggály föl nem merül, az érdekeltek kívánságára minden további hatósági bánásmód vagy késedelem nélkül közfogyasztásra bocsáthatók. A most leirt esetekből kifolyó eljárások után a szállítmányok tulajdonosait csak az állatok tartásából és gondozásából felmerült költségek terhelik. i;,Ésítor{OfflÍ5ÍiiíÍiii"táriizája. HEINE DALAIBÓL. Áll egy fenyő magában Észak sivár hegyén, Fehér leplében alszik, Hó s jég van a fején. Álmában lát egy pálmát, Mely dél sivatagán Búsongva áll magában Egy szirt rideg fokán. Tenger háborgó tükrében Keszketve jár a hold képe, Mig őt bizton látja menni A tiszta ég derült képe. Te is ugy jársz imádottam, Bizton lépsz és azért reszket Az én hő szivemben képed, Mert forrongó szivem reszket. Tengerre néz a rúnakő, Álmodva ültem rajt', Félelmesen szól a sirály, A szél hullámot hajt. Sok kis leányt szerettem én S nem épen egy fiut. Hol vannak ők? — A szél fütyöl Az ár habozva fut G. Öngyilkos állatok. Vannak-e állatok, melyek szántszándékosan megölik magukat, vagy csak az emberinem szomorú előjoga-e az öngyilkosság ? Ez a kérdés alaposabb vizsgálatot igénynél mint aminőben eddig részesült. Itt egyrészről állítják, hogy az állatokról az öntudatos öngyilkossághoz szükséges tulajdonságokat feltételezni lehetetlen és más részről, hogy a teljesen beszámítható állapotban levő ember érett megfoutolás után véget vethet életének ! ezzel nem felelünk meg arra a kérdésre, hanem csak annál élesebbé teszszük azt. Ha továbbá egyes megfigyelők saját szemeikkel látuak állatokat, melyek magukat kivégezik s ezért minden habozás nélkül, nem kizárólag az embernél sajátos életmegröviditö módnak nyilvánítják az öngyilkosságot; épugy hajlandók vagyunk ellenmondani nekik, mint amaz életvidor optimistáknak, kik minden öngyilkost kivel nélkül őrültnek nyilvánítanak. Az elfogulatlan vizsgáló nem szokott figyelembe venni ily állításokat mindaddig, mig biztosan megállapított tények nem hozhatók fel támogatásukra. Treger német természetbúvár azonban legközelebb tüzetes vizsgálat alá vette a különböző állatok magatartását, egészen szokatlan, azoknak meg nem felelő föltételek [között s teljesen uj szempontból fogta fel azt a tényt, hogy az állatok megölik magukat. Ennek rövid kifejtése, azt hiszszük, nem lesz érdektelen egyrészről az elterjedt téves felfogások megszüntetése szempontjából, valamint azért is, hogy esetleg ujabb vizsgálódásokra szolgáltasson alkalmat. Mindenekelőtt megczáfolja Preger a régi s gyakorta ismételt elbeszélést a hű kutyáról, mely ura halála után annak sírjára feküdt, minden táplálékot visszautasított s éhen veszett. Itt nem forog fenn öngyilkosság. Mert, úgymond, ha az állat életuntságból föltette volna magában, hogy véget vet az életének, tudnia kellett volna, hogy táplálék nélkül nem élhet. De hogyan bírhat az eb ily tapasztalással ? Teljes lehetetlen, hogy tudja az eb, miszerint huzamos koplalás után szükségképen be kell állania a halálnak. Az mindenesetre áll, hogy az eben, gazdájának elhalása, vagy más helyre költözése folytán, magára maradva, a bánat egy neme, majd erős levertség vesz erőt; mert minden, mi őt addig földeritette, megszűnt, minden örömének forrása kiapadt. Ez és a hosszas várakozás levertséget, búskomorságot szül az állatnál, mely étvágyától is lassanként megfosztja s végül elerőtlenedés folytán kimúlik, öngyilkosságról tehát nem lehet itt szó. Itt* egyszerűén csak az agyműködés van megtámadva, melynél fogva az előbb Ízletes eledel, most nem tűnik fel többé az állat előtt kívánatosnak. Ugyanígy áll a dolog az állatkertben és állatseregletekben hosszas koplalás után eíerőtlenedett állatok elpusztulásával. Nem a honvágy öli meg őket, hanem* egészen uj környezetbe helyezésük, életfeltételeiknek hirtelen megváltozása, a korábbi örvendetes benyomások elmaradása, zavara idézi elő az agy-ideg izgatottságának korábban megszokott és normális lefolyásában. Ez idegizgatottsághoz tartozik első sorban az érzéki szerveké s különösen a szaglási, izlési és látási idegeké, melyek tetszetős színben tüntették föl a megszokott táplálékot, ha az éhség jelentkezett. Az éhség most is beáll, mint annak előtte, de hatása a sensoriumra az agyban egészen más, mert ez a korábbi érzéki benyomások elesése folytán megváltoznak. Ilyen esetekben nem lehet öngyilkosságról beszélnünk. Ugyanez áll mindazokról az esetekről, midőn egyes állatok a mélységbe ugorva elvesznek. Az ilyen és más hasonló eseteknek, épugy mint az állatok esetleges önmegsemmisítésének esés és méreg által, semmi közük az emberek önkényes öngyilkosságával. Vannak más nemei az állatok önelvesztésének, melyek a legszorosabban egyezni látszanak az emberekével. Mindenekelőtt a skorpió megmérgezését saját fullánkjának szúrása által már régidő óta s Augliában ujabban is felhozták bizonyítékul arra nézve, hogy az állatok öntudatos öngyilkosságával képesek magukat valamely kétségbeejtő helyzetből kiszabadítani. Sokan egyszerűen tagadták ezt a rendkívüli tényt, mások csak kételkedtek benne. Most azonban annyi tüzetes és megbízható adat áll rendelkezésünkre kitűnő természetbúvárok részéről, hogy a tiszta ténylegességeknek helyességét nem lehet többé kétségbe vonni. A skorpió agyonszúrja magát, ha erős fény hatásának van kitéve. Igy Biddie angol természetbúvár irja, hogy ö Madrasban egy nagy fekete skorpiót fogott, s miután olvasta valahol, hogy a skorpió tűzzel vétetvén körül, meggyilkolja magát, üveg bura alá helyezve szobája ablakában a forró napsugárnak kitéve hagyta az állatot. A fény és hőség nagy izgatottságba hozta a skorpiót, midőn pedig Biddie egy üveglencsévcl hitán összpontosította