Esztergom és Vidéke, 1889
1889-12-25 / 103.szám
dát s kezdett visszaemlékezni egy szegény iparosra., a líit az apja mogmenteí.t az akaszíófntól negyvenkiíenczben. Hát hiszen ez a hála nagyon természetes — kamat. A mama ezt mondta : — Ne kompromittáld többet Mariskát ilyen Írnokokkal ! Mariska pedig ezt : — Remény lem papa, hogy az a fiatal senki nem fog itt többet alkalmatlankodni nálunk. Nem is alkalmatlankodott többet senkinek — hőstettel. G-ASTON. A NŐKRŐL A NŐKNEK. LEGKÖNNYEBBEN HITELT ÁD AZ ASSZONY OLYAN VALÓTLANSÁGNAK, MELY EGY MÁSIK ASSZONYRÓL SZÓL. AZ ELSŐ ÁSÍTÁS AZ UTOLSÓ SÓHAJ NEKROLÓGJA. A NŐ A SZIVÉVEL GONDOLKODIK S SZÉPSÉGÉVEL ÉREZ. MINDEN MEGSÉRTETT NŐ EGY NAGYHATALOM. MINDEN HÁBORÚBAN A LEGTITKOSABB RUGÓK A MEGSÉRTETT NŐK. * MÉG A LEGREJTELMESEBB ÉRZELMEKET IS KITALÁLJA A NŐ. VANNAK TUDÓSOK, A KIK ISMERIK A CSILLAGOKAT, DE AZÉRT NEM TUDNAK A NÖI SZEMEK CSILLAGÁBAN OLVASNI. AZ IDEÁL — IDEÁL MARAD. A MINT AZT HAZUDJUK, HOGY MEGTALÁLTUK ESZMÉNYÜNKET, AZ ÓRÁBAN MONDTUNK LE AZ IDEÁLRÓL, AZ ELÉRHETETLENRŐL S MEGALKUDTUNK AZ ÉLETTEL. * FÉLJ ATTÓL A NŐTŐL, A KI NEM TUD FÉLNI. TAGADD MEG AZT A NŐT, A KI ISTENTAGADÓ* VAN A BOLDOGSÁGBAN IS HIÚSÁG ÉS KÉRKEDÉS, DE CSAK AKKOR, MIKOR MÁR JÓLLAKOTT ÖNMAGÁVAL. A MINT A SZERELEM AZ EGÉSZ VILÁG HOZZÁFÉRHETŐ KIÁLLÍTÁSI CZIKKE LESZ, ELVESZTI NIMBUSZÁT. SOK ASSZONY FÉLTÉKENY ARRA, A MIJE NINCS, PL. JÓ HÍRNEVÉRE. * A SZARVAK UGYAN LÁTHATATLANOK, DE AZOK A FÉRJEK MEG ÉPPEN MEGFOGHATATLANOK, A KIK VISELIK. * NAGY SZENTSÉGTÖRŐ AZ, A KI VALAMI OKTALANSÁGGAL FELDÚLJA VALAHOL A CSALÁDI BÉKÉT. Te esak szeress . . . A MÍG AZ IRIGY SANDA SZEMMEL NÉZI, HOGY MINT RAGYOGNAK MÁSNAK TERMEI; S A PÓR -A FÖLDET' IZZADOZVA SZÁNTJA, S VEREJTÉKÉN A BÚZÁT TERMELI! . . . DE MIG A FÖSVÉNY KINCSET GYŰJT RAKÁSRA, S A BÁNYÁSZ LENN, A FÖLD SZIVÉN KUTAT; A MIG A BÖLCS, CSÖNDES ÉJSZAKÁKON, • EZERNYI TITKON ÁLTAL VÁG UTAT: TE CSAK SZERESS! . . . TÍ MIKÉNT A LEPKE — SZÁRNYA HIMPORÁNAK, ÖRÜLJ A SZIV ELSŐ TAVASZKORÁNAK! NE GONDOLJ ZAJRA, MUNKÁS KÜZDELEMRE, CSAK ÁLRNADOZVA HAJTSD RÁM FEJED ÉS ÉN A TÜNDÉR-SELLÖK SZÉP HÓNÁRÓL REGÉLEK BÜVÖS-BÁJOSAT NEKED! S HA MAJD A DALRA SZIVED ÖSSZE-ÖSZEREZZEN, S EGY CSÓKBA FORRNAK TISZTA VÁGYAI . . . HA MAJD BII ÁSÓDÉRT AZ ÉG KIRÁLYÁT NEM SZÜN' MEG AJKAM ÁLDVA ÁLDANI: TE CSAK SZERESSJ •. . . S MIKÉNT A LEPKE, — SZÁRNYA HIMPORÁNAK ÖRÜLJ A SZIV ELSŐ TAVAS'ÍKORÁNAK! ÖRÜLJ, MOSOLYGJ, SZIVEDHEZ BÚ NE JUSSON, APRÓ KACSOD NE TÖRJE MUNKA FEL! HISZ' ÉN TEÉRTED MAJD A SIKRA SZÁLLOK, VIDÁMAN KÜZDVE MINDENÉRT HA KELL! AZ ÉLET GONDJA VÁLLAIRARA DŐLHET, TE ÉRTED AZ, TUDOM, NEM LESZ NEHÉZ! S A MIG MAJD ÉN, MIKÉNT A HAJÓS AZ ÁRON, KÖRÜLTEKINTEK, NEM KÖZELG-E VÉSZ? TE CSAK SZERESS! . . . S MIKÉNT A LEPKE, SZÁRNYA HIMPORÁNAK, ÖRÜLJ A SZIV ELSŐ TAVASZKORÁNAK! PERÉNYI KÁLMÁN, MESE AZ EMBERRŐL. Az emberről mesélek, édesem. Világszép lündérekről, gonosz koboldokról, csinialan manókról már sokat hallottál, — az emberről keveset. Pedig ez rejtélyesebb, csodálatosabb, énhetlenebb lény valami niescalaknál. Vau benne valami a tündérből, van a koboldból is, sokszor angyal, többször ördög és mégis mindég csak ember. Amazokat nem érijük, mert; nem ismerjük; ezt ismerjük és mégsem érijük meg. A tudósok ismerik agyának minden csavarulalát, szivének minden verését, a fiiozófok foliánsokat írnak a lelkéről s mégis mindunialan előáll egy-egy uj egyén, aki halomra dönt minden vizsgálódást és filozófiát. Azért én csak m eset mondok felőle. S hogy téged jobban érdekeljen : a férfiról beszélek. * Egy szép napon leszáll a gólyamadár a házra. A boldog apa szemében köny, a szerető anya ajkán mosoly. »Fin« rebegik egymásnak, »FÍu« dicsekszenek a szomszédoknak, büszkén, remény telten. Azt a síró csepp jószágot, akinek egy lehellet is elég,'hogy visszatérjen a semmiségbe, ahonnan jött, bizonytalan névértékű értékpapírnak tekintik, amely egykoron még nagyőri dus kamatokat fog hozni nekik s akit most félve, nehogy mint a pihe elrepüljön, alig meri megérinteni az erős apakéz: jövendő támaszának, vezetőjének reményű. Az apró ember növekedik; lassan a bölcső szűk lesz, a baba gyügyögni kezd, szétrúgja a pólyavánkost és kikívánkozik belőle. íme, az ember első nyilvánulása a nagyobb, messzibb tér után. Négykézláb mászkál a pallón, a porban játszik, nevet, hízeleg. Az apa örömmel mondja : milyen erős ! az anya : milyen jó ! és elhalmozzák szeretettel, féltő gondoskodással mindakí'ttou. S neki mégis szák lesz a fészek. Kitipeg a ház elé, elmegy a szomszédig, megismerkedik azok Mariskájával s most már együtt bandukolnak messze-messze, a faluvégi keresztig. Ez az élet örök derű ideje. Az élet, Itáliája. Csak futó felhők árnyékolják be, hogy unalmassá ne váljék az örök kékség. Ha a baba eltörik, ha a kicsike elesik a pallón. De az uj baba, a mama csókja újra mindent rendbe hoz. Később a baba gondolkozni is elkezd. Ha szappanbuborékot fuj és azt olszáilani látja, utána kap a kezével. Vájjon hova száll az ? miért nem mehet ő is vele! Ha szivárványt lát, amelyről azt mondja a pap : »a menyország hidja«, elmegy keresni az aljár, hogy elsétáljon a menyországba. S ha esiénkint mogpillaulja a csillagos eget, ezt a rengeteg kék kaptárt, telve aranyos ménikékkel : a csillagokkal, szere'no repülni tudni, hogy felszállhatna az Istenkéhez. A vágy a tágabb világba szárnyakat ad a képzelmének f mikor az a képzelet a megyeváros tornyánál, a csillogó aranydiónál és a bársony kabátkánál alig terjed tovább. Az ár tatlan, tiszta lélek, angyal még maga is, az angyalt keresi . . . * Elmúlik a röpke, gondtalan gyermekség. A kis ember elhagyja a szülei házat. A lábacskák még gyengék ugyan, de a vágyak már nagyok és erősek. Az apa szomorú, a mama sir, és ő mégis menni akar. Hiszen a szomszédék Mariskája is elment; az pedig csak —i lányka. Mit csináljon a — a férfi! —• idehaza, ahol minden fát és követ ismer, olvasott Robinsonokat és Rüsligeket, ő is akar egy szigetet feltalálni, ahol kalandok, hir és dicsőség várnak reája. Gazdagon megy el, áldással, remény nyel és illúzióval a szülei házból, hogy oda ezentúl már csak mint vendég kerüljön vissza. Uj élet (kezdődik itt a számára, a fészkéből kirepült madáré. Innen tul. kevesebb abban a derű és löbb a felhő. De a derű épen ezért édesebb, intenzivebb, mámorítóbb s az erősödő lélek megküzd már a viharokkal is. Vágyik ki az iskolából, mint a sas a kalitban-, verdesi a szárnyait; a felhőket, a magast keresi. De már nem a csillagok vonják felfelé, sem a menyország angyalai, mert azokat; idelenn keresi. A földi angyalokhoz vonzódik, az örök Évák, Margaréták és kaméliás hölgyek, Gouzága Júliák és Lucrécia Borgiák körébe. A nyugtalan lélek egyiktől a másikig hajtja. E korszakban nincs semmi megállapodás. A lélek folyiou dolgozik, tervez, éroz, vágyakozik, de a munka ritkán komoly, a tervekben ' sok az el>száinitás, az érzelmekben a salak s a vágyakban az u:ópia, nem akar lassan lépcsőkön felfelé haladni, hanem . egyszerre fenn lenni a magasban. Ezért bukik is sokszor, kogy miut a gummilapda, újból felpattanjon. Ez az élet inicarem-j'v amelyből mikor az első fekete hajszál megfehérül, akkor harangoznak be hamvazó szerdára. Egyszerre megírod vesülnok a remények szárnyai és lecsapódnak. A láz, a pirongás kora megszűnik akármerre jári, akár mit élt át az ífjti, arra a tapasztalásra jut, hogy mindenült egyforma az élet küzdelme, a bor mámora és az asszony csókja. Megszűnik itt is, ott is az ideált keresni. A kit az abasvéri »tovább* ezentúl sem hagy nyugodni, elióved a pályáján, Imi lőcsül a-g lesz belőle. A ki megérti a böjti harang szavát, megállapodik. Mintha valami hideg szél csapna az arczába,-összeborzad fázni kezd. Az illúziók rozsá s e rej é ből a sá ros föld re esik. Lassanként észreveszi, hogy az égen is vannak nagy és kis csillagok. A kinek nincsen négy lova, egyen is eljár. Nem mindig selyemruha takarja a nemes szivet. S a fekete kenyér sok pástéiomuál egészségesebb. A bor is csinál jó kedvet, a pezsgő sokszor csak fejfájást. A pusztákon is emberekéinek s a váczi utezában is sétálnak boldogtalanok. S a Robinson sziget helyett, ÁTADTA. MIG Ő EGÉSZSÉGES VOLT, ADDIG NEM SOKAT TÖRŐDÖTT AZ EGÉSZ DOLOGGAL, DE CZIPRÁT — IGY NEVEZTÉK EL A LÁNYKÁT — TITKOS ÖSZTÖN FOLYTÁN MINDIG UGY ŐRIZTE, MINT SZEMEFÉNYÉT. MOST HALÁLOS ÁGYÁN NAGYON NYOMJA LELKÉT A LÁNYKA BALSORSA S KÉRI A PLÉBÁNOS URAT, VEGYE ŐT MOST PÁRTFOGÁSÁBA, SZOLGÁLATÁBA. HÁTHA EGYSZER CZIPRA ÉDES ANYJÁRA LEL, AMIT SZIVE MÉLYÉBŐL KIVAN. A PLÉBÁNOS UR ELŐBB ELVÉGEZVÉN A SZENT TÉNYKEDÉST, BEHÍVJA A SÁTORBA A KÜNN LEVŐKET. CZIPRÁT SZEMÜGYRE VESZI, S MINT AKI VÁRATLAN FELFEDEZÉSRE JUT, OLY MEGLEPETVE szemléli A SZÉP SZŐKE CZÍGÁNY LÁNYT. TOVÁBBI KÉRDÉSEIRE AZTÁN MEGTUDJA, HOGY A SZELÍD KINÉZÉSŰ LÁNYKA NEVE AZELŐTT MATILD VOLT, JELENLEG TIZENNÉGY ÉVES S NAGYON SOKAT sirt SZÜLEI UTÁN. A LELKÉSZ ÖRÖMMEL VESZI ÁT A LÁNYKÁT, ki ELBÚCSÚZIK BARNA NEVELŐITŐL ÉS AZ EGÉSZ karavántól — MAJD ÖNMEGADÓLAG ÜL FEL A kocsira LEENDŐ SZOLGATÁRSA JANCSI MELLÉ, S néhány PEREZ MÚLVA ELHAGYJA GYERMEKSÉGE zajos tanyáját. ELHARANGOZTÁK MÁR AZ ELSŐT AZ ÉJFÉLI MISÉRE. VÉN EMBEREK S ASSZONYOK, MAGUKAT KEDVÖKRE KIKÁRFCYÁZOTT IFJAK S LÁNYOK ROPOGTATJÁK A HAVAT LÁBUK ALATT, JÓKOR SIETVE A TEMPLOMBA, HOGY HELYET KAPJANAK. KŐRTVÉLYESSYÉK MÉG MINDIG EGYÜTT ÜLNEK. A GAZDA ÉP EGY KARÁCSONYI RAJZOT OLVAS FEL EGY KÉPES FOLYÓIRATBÓL, A GAZDASSZONY MEG KÖTÖGETVE HALLGATJA. KÉSŐBB ŐK IS ELMENNEK AZ ÉJFÉLI MISÉRE, MELYET MAJD a KÓRUSON HALLGATNAK. EGYSZERRE KOCSI ÁLL MEG HÁZUK ELŐTT S CSKHAMAR ZÖRÖG VALAKI AZ ABLAKON, BEBOCSÁTTATÁSÁT KÉRVE. A GAZDA MAGA SIET KI A MAGÁT ELŐBB MEGNEVEZETT PLÉBÁNOS UR ELÉ, KI EGY LÁNYKÁVAL JÖN BE. A KÍVÁNCSISÁG A GAZDASSZONYT A KONYHÁBA VEZETI, S MEGLÁTVÁN A BELÉPŐKET ÖRÖMKIÁLTÁST HALLATVA ÖLELI ÁT A CZÍGÁNY LÁNY KÁT. KIBEN AZONNAL ELVESZTETT MATILDJÁRA ISMER. A LÁNYKÁT TIZ ÉV ELŐTT A BOSZUÁLLÓ VESZTES PÖRÖSFÉL LOPTA EL S ADTA ÁT A CZÍGÁNY OKNAK. A JÓ PLÉBÁNOS ÜR AZ ÉJFÉLI MISÉN BOLDOG ÖRÖMMEL ÉNEKELTE: »GLORIA IN EXCELSIS DEO, ET IN TERRA PAX HOMINIBUS BONAE VOLUNTATIS!» IPIURAM. Ml AZ EMBER? MI AZ EMBER? — HÁT VIRÁGNAK GYÖKERE; ÉVÁNAK ÉS A KÍGYÓNAK GYERMEKE! MI AZ EMBER? MEGMONDOM ÉU ÉS EZ ÁLL: AZ EMBER EGY FOLYTON ÉGŐ GYERTYASZÁL, MELY ÖNMAGÁT EMÉSZTENI ÉGVE KÉSZ: HAMVA FÖLDBE, LÁNGJA PEDIG LÉGBE VÉSZ, GT. S. KŐRÖS! CSOMA ÉS CSOKONAI. TÖRTÉNT, HOGY KÖRÖSI S CSOKONAI MIHÁL PAJKOSAN ÁLDOZTAK BAKHUS OLTÁRTNÁL. BESZÉLGETTEK LÁNYRÓL, BORRÓL ÉS KÖLTŐRŐL, S FEJTÉK, HOGY A JÖVŐ MELYIKNEK MIT ŐRÖL. »TE POÉTA VOLNÁL CSOKONAI MIHÁL! ELMEGYEK S NEM TUDOM MÉG ELOMBE MI ÁLL; ÍRHATNÁL EGY VERSET NEKEM IS EMLÉKÜL, PE IGAZAT, SZÉPET, SZIVED KÖZEPÉBŐL. < : ' : MEGRENGETI HAJÁT A LÁNGESZŰ VITÉZ, NAGYOT KORTYINT EGYET, S MIG SZÓL, CSORNÁRA [NÉZ: »HA MEGNÉZÜNK MINDEN KORCSOMAT, OTT TALÁLJUK MINDENKOR CSORNÁT!« GY. S. Útonálló kísértetek. (Elmélkedés.; ÉJFÉLRE KONDULT A BAZILIKA NAGYHARANGJA, MIDŐN AZ ESZTERGOMI »KORZÓN* VÉGIG HALADTAM. SEHOL EGY LÉNY SEM VOLT LÁTHATÓ, BIBLIAI CSEND, ÁRKÁDIAI BÉKE LEBEGETT A VÁROS FELETT: A »MAGYAR SION« MORPHEUS KARJAI KÖZT PIHENT. ÉPEN A VÍZIVÁROSI GYÓGYSZERTÁRHOZ ÉRTEM, MIDŐN VALAMI SZOKATLAN ZAJ ÖTÉ MEG FÜLEIMET. ÖNKÉNYTELENÜL IS ÖSSZÉBB RÁNTÁM MAGAMON KOPOTT FELÖLTŐMET, NEM TUDOM MIÉRT, DE UGY ÉREZTEM, HOGY MINDEN IDEGEIN RESZKET. MINTHA MILLIÓ CSERÉPDARAB VERŐDNÉK ÖSSZE ODABENN, TOMPÁN, RECSEGVE HANGZOTT KIFELÉ A KÍSÉRTETIES CSÖRTETÉS, MAJD MINTHA AJTÓCSATTANÁST HALLOTTAM VOLNA S UTÁNA MÉLY, ELFOJTOTT SÓHAJT, MELYRE ISMÉT RÉMLETES CSIR-CSÖR, ZUHANÁS, GURULÁS, CSUSZANILÁS FRENETIKUS DÉMON SKÁLÁJA KÖVETKEZETT, EGY POKOLI HANGZAVARRÁ TÖMÖRÜLVE . . . NEM TUDTAM MIRE VÉLNI A DOLGOT. HIRTELENÉBEN AZT HITTEM, HOGY TATÁN GEDEON elr SZÁNT CSAPATJA TÖR ELÉ A PENTATEUCH SÁRGULT LAPJAIBÓL S SZINTE HALLANI VÉLTEM MÁR AZ ÖSSZEÜTÖTT./FAZEKAK ZAJÁBAN A KENETTELJES IGÉKET: »AZ URNÁK;S GEDEONNAK FEGYVERE!* — MIDŐN EGY MÉLY, URI HANG A FÜLEMBE KIÁLTÁ: — MEGÁLLJ, HA VAN MÉG SZIVED! . . . RÉMÜLVE ÁLLTAM MEG. A LÁTVÁNY, MELY MOST SZEMEIM ELÉ TÁRULT, IGAZÁN HAJMERESZTŐ VOLT. A GYÓGYSZERTÁR AJTAJA TÁRVANYITVA, S AZON DÜHÖS TÜNTETŐKKÉNT EGYMÁS HEGYÉN-HÁTÁN OMOLT KIFELÉ A RENGETEG KÖCSÖG, TÉGELY, LOMBIK, SKATULYA, CSÉSZE, DOBOZ ÉS ORVOSSÁGOS ÜVEG. EREIMBEN A VÉR HÜLEDEZNI KEZDETT E LÁBRAKELFC PATIKUS EZÓK-MÓK LÁTTÁRA, S ÉPEN SÓOSZLOPPÁ AKARTAM JEGECZESEDNI FÉLELMEMBEN, MIDŐN AZ ELŐBBENI MÉLY, SIRI HANG ISMÉT MEGSZÓLALT: — NE FÉLJ HALANDÓ, MI NEM VAGYUNK VÉRENGZŐK, MINT ESKULÁP FIAINAK GYÁRTMÁNYAI. MINKET CSENDES, SZELÍD TUDÓSOK GYÚRTAK E^YBE, KÉSŐ ÉJJEL, IEFÜGGONYZÖTT ABLAKOK MÖGÖTT, PRIVÁT LABRATORIUMOKBAN; A MI RENDELTETÉSŰNK SZÉPPÉ TENNI TITEKET ÉS NEM ELHERVASZTANI, MINT AZOKÉ . . . — DE HÁT KIK ÖNÖK, AZ ÉG SZERELMÉRE? — KÉRDEM MÉG MINDIG FOGVAOZOGVA a FEJEMET EGY KISSÉ OLDALT HAJLAM, HOGY SZEM^ÜGYRE VEHESSEM A JOBB VÁLLAMRA TELEPEDETT MONSTRUMOT. — ÉN DICOQUEMARE ROUENI VEGYÉSZ által KÉSZÍTETT »MÉLANOGENE« VAGYOK, — felelt UDVARIASAN MEGHAJTVA MAGÁT KÍSÉRTETEM S EKKOR LÁTTAM CSAK, HOGY EGY TERJEDELMES DOBOZHOZ VAU SZERENCSÉM, MELY SOKKAL NAGYOBB A TÖBBINÉL ÉS IGY MÉLTÁNYOLNOM KELL BENNE AZ — ELŐADÓT. — ÜDVÖZLÖM SZERÉNY VÁ?IIÁMON TISZTEIT »MÉIANOGENE« UR! —
