Esztergom és Vidéke, 1889

1889-12-25 / 103.szám

örömünnepe, mert ezen a napon látják gyermekeiket legjobban örülni. Semmi sem teszi oly boldoggá az édesanyát, mint az, ha Örülni látja gyermekeit. És mégis, hány szegény anya van, a kinek nem jutott osztályrésze e boldogságból , . . Egy négy emeletes ház földszintes lakásában is ilyen szegény anya lakott. A házmester már meggyújtotta a lépcső légszesz lámpáit s a szegény anya még mindig azon gondolkodott, hogy honnan vegyen kicsiny gyermekének karácsonyra — kenyeret! . . . Oh, ti boldog anyák, a kik a karácsonyfát mindenféle csemegékkel s drágaságokkal aggatjátok tele, nem tudjátok hogy létezik olyan anya is, a kinek annyia sincsen, hogy gyermekének kenyeret vehessen e szent napon 1 . . . A szegény anya zokogásban tört ki s alvó kis leányát keblére szorítva, suttogá ; — Nem tudom honnan teremtsek egy pár krajczárt, a min kenyeret vehetnék az ünnepekre. Ha a mama nem lelt volna beteg, elmehettem volna ralahová dolgozni, de igy éhen kell elveszni szegénykének. A halk zokogást meghallotta az ágyban fekvő beteg. — Miért sirsz gyermekem, már jobban vagyok. Ne sírj í Alszik Irmácska? Miért nem készíted a vacsorát? — Nincs mit készítenem, édes anyám! Bocsáss meg, hogy eddig nem szóltam, azt hittem majd csak kéritek pénzt valahol. Egész nap az ösmerősöknél jártam, kölcsönt kérni, de egyik sem adott, azt mondták, hogy nekik isTíell az ünnepekre. Egy darabka kenyér sincs a házunknál, ha felébred gyermekem s enni kér mit adjak neki? — Oh, Istenem, hát már ennyire ennyire jutottunk. Mért büntetsz, Istenem, ily snlyosan, hogy éhezni lássam gyermekemet, és unokámat. De nem, az én drága kicsikém nem fog éhezni. Jöjj közelebb, gyermekem. Fogd o szent ereklyét, nincs egyebünk, tehát ezt vidd a házmesternóhez, az majd ad annyit reá, hogy az ünnepekre kenyerünk legyen. Harmincz éve viseltem e drága emléket, nem váltam meg tőle soha egy perezre sem, pedig sok nyomoruságon mentem keresztül, mikor édes atyád meghalt, ... Én megtudnék éhen halni, de titeket nem hagylak elveszni. Ezzel egy gyémánt, kövekkel kirakott kis keresztet vont elő kebléből s azt leányának adta, — Elviszem, édes anyám, mert én sem tudom nézni, hogy gyermekem éhezik. Óvatosan tette le az alvó gyermeket kicsiny ágyába és sietve távozott a háznieslernéhez. A házmesterné egy kabzsi asszony volt, a ki nem nagy részvéttel viseltetett a két szegény özvegy iránt mert tőlük nem sok haszna volt. A fiatalabbnak ott a házban halt meg a férje pár hónap előtt, özvegyé s legnagyobb nyomorban hagyva. A gyáros, a hol mint üzletvezető volt alkalmazva, pár száz forintot adett segély kép az özvegynek, de az felment a temetési költségekre, A mint a szegény Özvegy a házmestérnének előadta kérését, az kíváncsian szemlélte a keresztet, nem volt vele tisztában, hogy mennyit érhet. Azt mondta az özvegynek, hogy hagyja nála, majd egy óra mulva el viszi neki a reá kórt összeget. A mint az özvegy eltávozott, a házmesterné az első emeletre sietett özvegy V. bárónéhoz. — Nagyon kéretem a méltóságos, asszonyt, monda a szobaleánynak, ha elfogadna egy pár perezre. A mint a báróné elfogadta alázatosan szólalt meg. - Bocsásson meg a méltóságos aszszouy, a miért kérni bátorkodom, hogy leuno oly kegyes megmondani, hogy igazak-e a gyémántok ebben a keresztben; én nem értek hozzá. A mint a báróné megpillantotta, a keresztet, halott halavány lett. — Szent Isten, kiáltá meglepetten, hol vette e keresztet? — A földszinten egy özvegy nő lakik, az hozta hozzám zálogba. — Micsoda asszony az, hogy néz ki, hány éves lehet ? — Fiatal, alig 20 éves. Édes anyjával lakik, a ki szintén özvegy. Az édes anyja méltóságos asszony korában lehel. Vezessen le gyorsan hozzájuk. Pár perez mulva már a szegényes kis szobában voltak, a melyet akkor már halvány gyertyafény világított meg. A szegény beteg nő összetett kezekkel imádkozott. A fiatal özvegy gyermeke ágyacskájánál térdelt, könnyes szemekkel nézte az alvó angyalt, a ki boldogan aludt, nem tudva még semmit a nyomorról , . . V. báróné nesztelenül lépett a szobába. Első tekintete az ágyban fekvő beteg nőre esett. Néhány perczig némán meghatva nézte. Végre odalépett az ágyhoz s zokogástól elfojtott hangon suttogá: — Adrién! Édes Adrién! Igy kell 30 év mulva találkoznunk!? A szegény beteg nő meglepetve nézett a díszesen öltözött nőre s halkan monda : —Istenem, jóságos Istenem, ez a hang az én védangyalom, az én Urnám hangja-e ? — Igen, igen ;to vagy az én édes, az én nemeslelkü Ilmám, megismertelek, mint a hogy te megismertél engem. De hogy jöttél ide? — E szent kereszt vezérelt hozzád. Ezután el mondta, hogy a házmesterné miczólból ment hozzá. — Bocsáss meg, drága barátnőm. Harmincz év óta először jutott e szent ereklye idegen kézbe ... De a nyomor kényszerűéit reá . . . Nem magamért, de gyermekeinért, szegény kis unokám ért tettem . . . — Boldog te, a kinek van kiért áldoznod; nekem senkim sincs e földön. Mind meghaltak, a kiket szerettein, egyedül, árván hagytak a világban. De ezentúl nekem is lesz családom, a te gyermeked az enyém is lesz. S odament a bámuló fiatal nőhöz, azt keblére ölelve, monda: —• Ne félj az élettől ezentúl édes leányom, mert két anyád lesz, a ki gondoskodni fognak rólad és gyermekedről. Most, már édes Adriennem nem szabad büszkének lenned ... El kell fogadnod az én gondoskodásomat, nem magadért, kanom gyermekedért. Ma a Megváltó születését ünnepli az egész keresztény világ. Ez örömnapon vezérelt hozzád e szent kereszt, hadd hogy o nap legyen kezdete a ti öröm naptoknak is, mert minden törekvésem az lesz, hogy napjaitokat boldoggá és örömtoltté legyem. Adrienné zokogástól elfojtott hangon csak annyit mondott, mint harmincz év előtt: — Áldjon meg az Isten jóságodért! És az Isten megáldotta a legnemesebb barátnőt, inert három háladalos szívből szállt mindennap hő ima az ur zsámolyához az ő boldogságáért!... BÁRTFAY RÓZA. Halál. Belépett hozzám, ZÖRGŐ csont kezén, AZ enyészetnek szagát érezem, KIHALT SZEMÉBŐL VÉGIG OLVASÁM, MIT KELL KIÁLLANI MAJD A NAGY TUSÁN . . . LEÜLTETEM, bár PERCZIE FÉLELEM FÁTYLA BORONGOTT KIHŰLT LELKEMEN, S MÉG IZZÓ ÁGYGYAL FÉLVE, HOGY TALÁN AZ ÉLET HARCZÁT VÉGIG HARCZOLÁM S LE KELL SZÁMOLNOM A NAGY UR ELŐTT, (MÁR AREZOMON ÉRZEM a SZEMFÖDOT!) REMEGŐ AJKKAL, SÚGVA KÉRDEZEM: HOGY hát MINT LESZÜNK TUL A földtekén? AZ ESZMÉK, MELYEK ITT MEGHALNI JÖNEK, (HA MONDHATOM AZ>GYAT TEMETŐNEK) FELTÁMADNAK-E SIRJOKBÓL VAJON A SZIVBE OLTOTT MESÉS HAJNALON? S A SZIV, MELY ITT HIÁBA VÉREZETT, TALÁL-E OTT EGY hű BARÁT KEZET, MELY LÍ INTÓL ÉGŐ KÖNNYEZŐ SEBEMRE, HA PEREZRE BÁR, de GYÓGY irt ADNA, vetne ; SJA HÉTKÖZNAPNAK SZENNYÉT (VOLT elég!) A MEIYET KÖNYNYEL ITT MEGVÁLTANÉK, LEMOSSA HARMAT, ÉGI, TISZTA, SZENT? Oh, HÁT FELELJ HOGY LESZÜNK ODA FENT. ELÉRJÜK-e a BOLYGÓ CSILLAGOT? VAGY KI MAGASZTOS ESZMÉKÉRT HEVÜL, A PORBAN FETRENG OTT IS EGYEDÜL, ÉS UGY LESZÜNK, OTT IS, MINT ITT VAGYUNK, A TÚLVILÁGOT UGY SZÜLTE AGYUNK, — ő CSAK rám NÉZETT, NÉZETT S — kaczagott. LÉVAI SÁNDOR. Mese a háláról. (A mindennapi életből.) 1 Volt egyszer egy bolond -fiatal ember, a ki azt olvasta egy árverés hirdetésében, hogy néhány nap mulva mindent el fognak adni Mariskáéknál. Öl száz forintról beszélt a végrehajtó. A fiatal ember megdöbbent, mert Mariskáékat nem ugy ismerte, a hogy őket az az árverési hirdetés bemutatta. Hanem azért nem sokáig gondolkodott. Volt háromszáz forintnyi megtakarított összege, hozzá kölcsönözte a többit mint előleget szerény fizetéséből é» elment a Mariska apjához. Ezt hazudta: — Az ön atyja valamikor jót cselekedett az én apámmal. Nemcsak a hála, de a kötelesség vezet ido. Van heverő ötszáz forintom. Ki akarom kölcsönözni. Nem volna szives . . , Éppen ekkor lépett a szobába a mama és Mariska. Az apa gyorsan zsebre vágta a pénzt. — Bem utalom Tornyai Kázmér Írnok urat. — Volt szerencsénk . . . A FIATAL hős otthagyta az ötszáz forintját meg a szivét örökre. A PAPA csakugyan elhitte a legeu EGY KÖZÉPKORÚ TERMETES KOMOLY FÉRFI S EGY PIROS-POZSGÁS KÖVÉR NŐ, KINEK ARCZÁRÓI SZELÍDSÉG S JÓSÁG TÜKRÖZIK LE. FÉRJ ÉS NEJE. DACZÁRA A TERITETT ASZTALNAK S EZEN PÁROLGÓ JÓ ÉTELEKNEK, KODVE EINI EGYIKÉJOKNEK SINCS. A FÉRFI KOMORAN NÉZ TÁNYÉRJÁRA S CSAK NÉHA-NÉHA ESZIK EGY-EGY FALATOT, A NŐ PEDIG HÁTRÁBB TOLVA SZÉKÉT ELMERÜL GONDOLATAILIAN. MAJD KŐNYEZVE TEKINT A SZEKRÉNYEN FELÁLLÍTOTT DISZES KARÁCSONYFÁRA, MELY JELENLEG NEM MINT ÖRÖM-, HANEM MINT GYÁSZ SZOLGÁL. — SZEGÉNY KIS MATILDKÁM! — SÓHAJT FEL A HÁZIASSZONY, — TOVÁBBI SZAVAIT ELFOJTJA HEVESEN KITÖRŐ ZOKOGÁSA. I FÉRFI IS ELÉRZÉKENYÜL, NÉHÁNY KÖNYET TÖRÜL KI SZEMEIBŐL, MAJD ELŐVESZI CSIBNKJÁT S ÚJSÁGÁT, ÉS FÜSTGOMOLYOKKAL, MEG OLVASÁSSAL IPARKODIK ELŰZNI SZOMORÚ EMLÉKEIT. IDE UGYAN A KIS JÉZUSKA NEM SOK ÖRÖMET HOZOTT, GONDOLJA A JÓSZIVÜ OLVASÓ. DE KI TUDJA, HÁTHA EZUTÁN HOZ? KÖRTVÉLYESSY UR — A FENÉBB FELHOZOTT FÉRJ — EGYIKE A VÁROSKA LEGTEHETŐSEBB POLGÁRAINAK. VAN HÁZA, FÖLDJE, SZÉP ÖSSZEGŰ PÉNZE AZ »EJSŐ HAZAI«-BAN S MINDEZEKHEZ TISZTESSÉGES FIZETÉSŰ HIVATALA. EVEKKEL EZELŐTT MÉG NAGYON SZEGÉNYESEN ÉLTE NAPJAIT A FŐVÁROSBAN NEJÉVEL S SZÉP KIS SZŐKE LÁNYKÁJÁVAL, MINT HARMADOSZTÁLYÚ ADÓTISZT. AZ ILYENNEK FIZETÉSE PEDIG A KISHIVATALNOKI »SANYARÚ* FIZETÉSEK KÖZÖTT IS AZ UTOLSÓ HELYET FOGLALJA EL. A »MELLÉKES« IS CSAK VENDÉGSZEREPET JÁTSZIK. KISHIVAÍAL?>OKNAK EGYEDÖLI BIZTOS VAGYONA A REMÉNY, — A REMÉNY, HOGY SZORGALMASAN S BECSÜLETTEL DOLGOZVÁN, EMELKEDIK ÉS HELYZETE EKKÉP M^JD JAVUL KÖRTVÉLYESSY UR SZORGALMAS EMBER VOLT S HOZZÁ SZERENCSÉS. HAT ÉVI SZOLGÁLAT UTÁN FOKONKÉNT FELEMELKEDETT AZ ELSŐ OSZTÁLYÚ TISZTSÉGRE EGY ÉVEKEN ÁT HÚZÓDOTT ÖRÖKÖSÖDÉSI PERT MEGNYERT. — ÖRÜLT A KIS CSALÁD NAGYON, MERT MOST MÁR ARANYOS NAPOKNAK NÉZHETTEK ELÉBE. AZ IGAZSÁG ISTENNŐJÉNEK ADOMÁNYÁT AZONBAN BEESETT S SÁPADT SZEMEKKEL NÉZTE AZ IRIGYSÉG DÉMONA. A HÁZASPÁR SZÉP TERVRAJZÁT, MELYEN JÖVŐ ÁBRÁNDJAIK ÁLLTAK: MINT NYER EL A FÉRJ EGY VIDÉKI ELLENŐRI ÁLLÁST, MINT TELEPEDNEK MAJD MEG EGY VIDÉKI CSENDES VÁROSKÁBAN, MINT VESZNEK HÁZAT, KERTET STB., S MINT ÉLNEK MAJD SORSUKKAL MEGELÉGEDETTEN, BOLDOGAN, — CSONTOS KEZÉVEL MEGRAGADVA MEGCSONKÍTOTTA, LESZAKÍTVÁN ÉP AZON RÉSZT, MELYEN a J> BOLDOGAN « SZÓ ÁLLOTT. EGY NAPON UGYANIS a NÉGY ÉVES KEDVES KIS MAFCILDKÁJUK ELTŰNT, — MATILDKÁJUKBAN ÖSSZES ÖRÖMÜK ÖSSZEPONTOSITVA VOLT. AZ UDVARBAN JÁTSZOTT, S EGYSZERRE MINTHA a FOLD NYELTE VOLNA EL, NEM TALÁLTÁK SEHOL. A SZÜLŐK KÉTSÉGBEESÉSE LEÍRHATATLAN. MEGKÍSÉRTENEK MINDENT A LÁNYKA FELTALÁLÁSÁRA: LÓTNAK-FUTNAK MINDENFELÉ, FELKUTATJÁK A HÁZ MINDAN ZEG-ZUGÁT, AZ APA TISZTESSÉGES ÖSZSZEGÜ JUTALMAT TŰZ KI A MEGTALÁLÓNAK, — MATILDKA SEHOL. SIRT AZ ANYA, BÁNKÓDVA FÁRADOZOTT AZ APA ELEGET, — MIND HIÁBA. TIZ ÉV MULT EL E VÉGZETES NAP ÓTA. KÖRTVÉLYESSY ÉK MOST CSAK UGYAN EGY DUNÁNTÚLI KIS VÁROSBAN LAKNAK ÉS A FÉRJ MÁR PÉNZTÁROS IS. MINDEN TERVÜK SZERINT ÜTÖTT KI, CSAK MATILDKA HIÁNYZIK, KIT NEM FELEJTHETNEK EL SOHA. * KARÁCSONYESTE VAN. A PLÉBÁNOS UR A BREVIÁRIUMOT'IMÁDKOZZA S ÁJÍATOSAN KÉSZÜLŐDIK A KÉT ÓRA MULVA MEGKEZDENDŐ ÉJFÉLI MISÉRE, MIDŐN CSELÉDJE E

F>Y JÖVEVÉNY LÁTOGATÁSÁT JELENTI. A PLÉBÁNOS UR BEJÖVETELÉT MEGENGEDI. EGY ALACSONY TERMETŰ CZIGÁNYASSZONY LÉP BE. ÖREG MÁR AZ ISTENADTA, DE AZÉRT A PIROS SZOKNYA MÉG MOST IS OLY BÜSZKESÉGÉT KÉPEZI, MINT HATVAN ÉVEKNEK ELŐTTE. LEBORULVA KÉRI A PLÉBÁNOS URAT, JÖNNE MEGGYÓNTATNI HALÁLOS ÁGYÁN FEKVŐ URÁT, ANNÁL IS INKÁBB, MERT EZ BIZONYOS TITKOT SZERETNE ITT HAGYNI A FÖLDÖN s E NÉLKÜL KÖLTÖZNI EGY RÓZSÁSABB HAZÁBA. A JÓ PLÉBÁNOS UR BEFOGAT, a VÉN KESÉT JANCSI KOCSIJA MELLÉ TUSZKOLJA, s AZ UR TESTÉT MAGÁBOZ VÉVE a NEGYEDÓRÁNYIRA FEKVŐ TANYA FELÉ HAJTAT. * A HAVAZÁS ELÁLLT. A HOLD AKADÁLYTALANUL KÜLDI HALVÁNY SUGARAIT AZ ELŐTTÜNK FEKVŐ KIS CZIGÁNYTÁBORRA. KERESZTBEÁÍLITOTTPÓZNÁKRA FESZITETT RONGYOS PONYVÁK KÉPEZIK AZ egy-egy BARÁTSÁGTALAN LAK TETEJÉT S EGYIK OLDALÁT, a SÁTOR MÁSIK OLDALÁUL PEDIG ROZOGA KOCSI SZOLGÁL. A KOCSIBAN BORZAS RAJKÓK ALUSZSZÁK BOLDOG ÁLMUKAT VAGY NYOLEZ-TIZ KÜLÖNBÖZŐ NAGYSÁGÚ S MINŐSÉGŰ PÁRNA ÉS DUNYHA KÖZÖTT. A KOCSI MELLETT ZÖRGŐS CSONTÚ GEBE FANYALOG A SZERÉNY ADAGBAN NYÚJTOTT LOPOTT SZÉNÁN. FÜSTGOMOLY CSAVARODIKJEL MINDEN EGYES SÁTOR OLDALNYILÁSÁN. NÉZZÜNK BE EGYBE. A SÁTOR KÖZEPÉN TŰZ. KÖRÜLÖTTE GUBBASZ* KODÓ MAREZONA PIPÁZÓ EMBEREK S NÉMBEIEK, KIK ORDÍTOZVA CSERÉLGETIK KI EGYMÁSSAL HOMLOKEGYENEST ELLENKEZŐ VÉLEMÉNYEIKET. EÍRYIK MŰÉRTŐ FÉRFI KARÁCSONYESTI MAÍACZOT PÖRKÖL, MIKÖZBEN A MUNKÁJÁBA KONTÁRKODÓK VÉLEMÉNYEIRE REFLEKTÁLGAT, ÉPEN NEM BARÁTSÁGOS HANGON. A PORZSOLT HUS SZAGA CSAK lelkeSITŐLEG S STOINACHUS-PRAEPARÁLÓ MÓDON HAT MINDANNYIRA. BOLDOG NOMÁDOKI AZ EGYIK SÁTORBAN SZOMORÚSÁG ÜTÉ FEL TANYÁJÁT. A VAJDA BETEGEN FEKSZIK EGY KOCSI DUNYHÁI KÖZÖTT ÉLETÉBŐL MÁR OSAK NÉHÁNY ÓRA VAN HÁTRA. A SZÍVÓS TERMÉSZETTEL ÓRIÁSI ERŐVEL BIRKÓZIK A HALÁL, S EZ NEM EGYKÖNNYEN NYERI MEG GYŐZELMÉT ELLENÉN. AGGÓDVA PISLOGAT A VÉN vajda a SÁTOR BEJÁRATA FELÉ s MINDEGYRE KÉRDEZŐSKÖDIK EGY ÉPEN NEM CZIGÁNY-TIPUSRA valló LÁNY* KÁTÓL, KI FOLYVÁST MELLETTE ŐRKÖDIK: vájjon JŐN-e MÁR A VÁRVA VÁRT PLÉBÁNOS UR. EZ MEG IS ÉRKEZIK NEMSOKÁRA. MEGKÖNNYEBBÜL AZ ÖREG az UR szolgájáNAK LÁTÁSÁN, ÖRÖMMEL FOGADJA a szentségek KÖZVETÍTŐJÉT. A PLÉBÁNOS TÁVOZÁSRA INTI AZ avatatlanoKAT, MAJD a BETEGHEZ FORDUL, ki ELKEZDI SZÁMLÁLNI BŰNEIT. UTOLSÓNAK KÖZLI AZ EGÉSZ KARAVÁN előtt NYÍLT TITKÁT, HOGY TIZ ÉVVEL EZELŐTT egy ÚRTÓL, KI NEKI SZÁZ FORINT JUTALOMDIJAT adott, EGY NÉGY ÉVES KIS LÁNYKÁT VETT ÁT. AKKORIBAN BUDÁN ALÓL TANYÁZTAK, S UGY EMLÉKSZIK, MINTBA MOST VOLNA A KÖZÉPTERMETŰ BARNA FÉRFIÚRA, IÁ A MIT SEM GYANÍTÓ S EZUKORKÁKAT SZOPOGATÓ KIS LÁNYKÁT neki