Esztergom és Vidéke, 1889

1889-12-01 / 96.szám

rosokban voltak elszállásolva. A váró sok hatásának a vidék sem tudott, ellen állni. A burgnndok szintén békébei éltek a római társadalommal. Szigon törvények tiltották el őket a gallo románok minden bántalmazásától. Méf az is büntetést vont maga után, ha ; burg’und nem fogadott be házához rómait ki vendégszeretetét kérte.*

De a frankokat és normáitokat sen menthette meg a beolvasztástól nyerse ségük. A X-ik században a franczi; nyelv már megalakult. Német idiom; többé nem létezettfraneziaföldön. Rouen- ben, még Rolf utódainak palotáiban sem beszéltek már a XT. század elején más, mint román vagy franezia nyelven, Csak Bayeux képezett némi kivételt. A Skandináviából érkező fajrokonok itt még megértették a norvég és szász dialektust.** It.t is a város conserválta a hódítók nyelvét, mert Bayeux nem franezia, de norman telep volt.

Hasonló jelenségeket látunk Angliában.

Hóditó Vilmos normannjait kifejlett városrendszer fogadta. London már akkora város volt, hogy Vilmos győzelmes seregével sem mert bevoulni. Kívül táborozott, mig a szabályos védelemre készült várkesfélyát normann hadi mérnökök fölépítették. Csoda-e aztán, hogy a hódító hadsereg csakhamar el- angolosodott? Hastingsnél az angol ügy örökre elveszni látszott. De a mire a hastingsi halmokon a szekerczés angol lovagok nem voltak képesek, a polgárság elérte : visszavítta a hazát, véget vetett a normán uralomnak az által, hogy a győzőket beolvasztotta.

Miért nem olvadtak be Magyarország meghódítása után őseink is? Bizonyára nem azért, mert akkor még nem volt nemzetiségi kérdés.

E tünemény okát ma már alig kereshetjük azon mesés nagyságú tömegekben, melyekben őseink állítólag a négy folyam iájára törtek.

A választ csak a városok hatásában lehet keresni.

OLVASÓ-ASZTAL.

— Naptárak az 1890-ik évre. A »Franklin-Tátsulat« küldte be szerkesztőségünknek a következő, közkedveltségnek örvendő, csinosan kiállított és nagy gonddal szerkesztett 1890-ik évi naptárakat. Valamennyi a kereske* Lex Burgundium, 38 c/im.

** Aug. Thierry, Conquête de l’Angleterre, 171.

del mi magyar kir. ministeriumban ösz- szeálütött a legújabb adatok nyomán szerkesztett országos vásárok kiwuta- sával van ellátva.

— István bácsi naptára vagyis családos házigazdáknak és gazd- asszonyoknak, népnevelőknek, Helység! elöljáróknak, iparosoknak és földmive- I ők il ek való képes kalendárium. Alapitá Majer István. Szerkeszti Kőhalmi KI imáiéin József tanár. Közleményekkel Aschenbrenner J. Nyulasy A. Janovich K. Scherer F. Ferenczj Gy. stb.-től. XXXV.ik-ik évfolyam. Számos képpel. Tartalma: I. Az erkölcsi világ. II. Gfazpák és gazdasszonyok naptára. III. Néynevelők naptára. IV. Történetiek. V. István bácsi a hazában és a nagy világban. VI. Művészet és műipar. VII. Tréfák mezeje. Ara fűzve 50 kr.-Falusi gazda na p t á r a. A magyar gazdák, kertészek, lelkészek és tanítók számára. Több szakember közreműködésével szerkeszti Sporzon Pál, a » Gyakorlati mezőgazda« szerkesztője. XXV-ik évfolyam. Számos ábrával ellátva. Ara fűzve 80 kr.

— Borászati n a p t á r. Szakemberük közreműködésével szerkeszti Dr. Nyáry Ferencz tanár. XVII. évfolyam. Tartalma: I. Természettudományi rész. II. Szőlészeti és borászati rész. III. Kertészeti rész. Sok ábrával. Ára fűzve 80 kr.

— A m a g y a r n ő k h á zi n a p- tára. Szerkeszti K. Beniczky Irma. XXII. évfolyam. A szövegbe nyomott sok képpel, s a háztartáshoz szükséges napló jegyzetekkel ellátva. Ára fűzve 60 kr.

— Honvéd - naptá r. (Egyúttal katonai naptár.) A magyar nép számára. Szerkeszti Ál dór Imre. XXIII. évfolyam. Képekkel. Ára fűzve 60 kr.

— Lidércz -naptár, XXIX. évfolyam. Számos nagyobb és a szöveg közé nyomott kisebb képpel. Ára fűzve 60 kr.- A m a g y a r n é p n a p t á r a. Képes kalendárium sokféle hasznos és mulattató olvasmány nyal ellátva. Szerkeszti Ifj. Tatár Péter. XXXV. év- folvsm. Ára fűzve 25 kr.

Irodalmi levél.

(Dr. Kottái Virgil : Győr színészete.)

Dr. Koltai Virgil győri benczés tanár majd minden esztendőben megír és kiad egy-egy aesthetikai művet. Működésének általános czélja igen nemes:

a kovaszinczi Szűz Mária dicsőséges képe előtt, a melynél keservesebb csak a jó gazdámon elkövetett bűnöm tudata volt. Mit is kezdhettem volna? Mivel is engesztelhettem volna meg haragos Urunkat Jézust?

Megálmodtam, uram. Dolgozni kezdtem napszámban ; harmincz éven keresztül véres verejtékkel kuporgattam össze filléreimet, a mig csak együtt nem láttam annyit, a a mennyit magától elloptam.

Most magához sietek ezzel a pénzzel és könyörögve kérem: fogadja el tőlem ez összeget kárpótlásul az ellopottakért! Nem tudom ugyan pontosan, hogy mennyivel károsítottam meg, de esküszöm arra a szent szűzre, a ki nekem ezt cselekedni megparancsolta, hogy többet nem loptam!

Legyen hát irgalmas jó uram és szabadítsa ,el bűnbocsájtó szavával telkemet, mely az Isten itélőszéke elé készül. írja meg — alássan kérem — bocsánatját, hadd csókolom össze drága kezevonásat, mely azt nekem majdan tudlul adja, hadd járuljak újra bátor lélekkel a minden bűnnek megváltója Urunk Jézus Krisztus elé.

Válaszát remegő szívvel várja alázatos «selédje özv. K.-né Sz. Jutis«.

Könnyen elképzelhető, hogy Ádám ur egy pillanatig nem vonakodott az ilyen ép oly szokatlan, mint váratlan módon felajánlott kárpótlást a rég elfeledett károkért elfogadni, sőt a legnagyobb ékesszólással igyekezett postafordultával értesíteni megtért egykori cselédjét, hogy mindent feltétlenül megboesájt neki, mire a következő rövidebb válasz érkezett:

»Drága Nagyuram!

Irántam való kegyelmes szívességét köszönöm. A mióta levelét bírom, a legboldogabb halandók közé tartozom. Mindjárt is gondoltam, hogy istenfélő volt gazdám nem zárja előlem az igazak országát. Földhözragadt szegénységem most nem engedi meg ugyan hogy személyesen is felkeressem nagyuramat szívességét illő módon meghálálni, de bizalommal gondolok az én kiengesztelt Istenemre, a ki nekem ezt a ritka örömet még megadhatja az életben. Addig is fogadja Ígéretemet, hogy drága személyét és kedves hozzátartozóit imámba foglalni soha elmulasztani nem fogom. A melyek után maradtam a sírig hálás cselédje özv. K.-né Sz. Julis.

Napjainkban, a midőn a tízparancsolat 5-ik tilalmának még a legszigorúbban alkalmazott törvény sem képes érvényt szerezni; a midőn egyik kedvelt napilapunk arra az elkeseredett, de indokolt kinyilatkoztatásra fakad, miszerint a sikkasztások és egyébféle tolvajlásoknak már-már »ál- landó rovatoU kényszerül nyitni hasábjain, — valóban megható és egyúttal biztató jelenség gyanánt csillan fel az elmondott eset; újabb megnyugtató bizonyítékául szolgál ez annak, bogy ama polyglott tömegnek, melyet a »társadalom« tág neve alatt foglalunk össze, — legerősebb ga- rancziáját mégis csak a vallás képezi.

Akkor, mikor az emberi gyarlóság keresztül törni határozza a törvények emelte korlátokat, mely intézményünk elég tökéletes arra, hogy azt minden esetben megakadályozza ?

Közbiztossági közegeink, kik nagyképű

népszerűsíteni egyes irodalomtörténeti1

vagy aesthetikai kérdést.

A termékeny fiatal Írónak természetesen sok tisztelője és ellensége van. Tisztelői tanulnak tőle, ő pedig tanul az ellenségeitől, a kik a Budapesti Szemlében s a Philologiai Közlönyben ugyan sok követ megmozdítottak ellene. Mert Koltai Virgil kivül esik a ezéken s nem áll czimboraságban areopág- j ai tikkal.

Hanem azért tovább halad a maga utján s nem riad vissza onnan, a hol sokkal kevesebb tehetségű és készültségéi ismeretlen urakat emelnek föl válHtikon a jó czitnborák,

Legújabb könyve Győr .színészetének 1849 ig terjedő történetével foglalkozik. Az intelligens dunamelléki város hálás és büszke lehet s bizonyára teljesíteni is fogja kulturális kötelességét a győri történelmi művel szemben.

A könyv élénk tollal ecseteli nemzeti nyelvünk állapotát a múlt században, a főranguak színházait, a győri iskolai drámákat, a német színészet s az első magyar színtársulat küzdelmeit, a győri színház történetét 1839-ig, a magyar és német szin társulat ok szereplésével ; jellemzi azután a vidéki magyar és német színészet helyzetét és viszontagságait 1849-ig, végül kideríti, hogy milyen fontos tényező volt a magyar színészet Győr város magyarosítására nézve.

A derék műből múlt tárczánkban közöltünk igen becses részletet.

HÍREK.

— Munkatársainkhoz. Tisztelettel kérjük összes munkatársainkat, hogy karácsonyi számunkba szánt rövid dolgozataikat még deczember első belében beküldeni szíveskedjenek.

— A herczegprimás legújabb adakozásai. 0 Emineneziája a fehérvári jótékony nőegyesületnek 200 frtot, a győri szent Erzsébet egyesületnek 100 frtot, a budapesti szürkenénék karácsonyfájára 350 frtot, a budapesti szent Vincze egyesületnek 450 frtot, és a győrmegyei ballonyi iskolára 200 frtot adományozott.

Dr. Majer István ált. érs. holy- nök ur, az országosan ismert és tisztelt tan férfin és i ró, szept. 24-én a szombathelyi tanítóegyesület által disz- taggá Ion megválasztva. Az egyesület néhány nap előtt küldötte meg az erre

szavakkal hirdetik a praeventiv szolgálat kétségtelenül nagy fontosságát, legfőbb esetben csak gyenge báboknak bizonyultak ennek teljesítése közben. Mert véges az emberi elme arra, bogy a bűnök sötét tömkelegében biztosan eligazodjék, hacsak a vallásosság nemesitő érzete nem szállj a meg idejekorán a bűnös lelkiismeretét, kilói Itatva kezéből a gyilkot vagy a feszítő vasat.

És az elkövetett bűnökkel szemben sem vagyunk sokkal jobb helyzetben. A folyton tökéletesbülő modern rendőrség az ő ezerféle utasításaival maholnap már egész tudomány nyá izmosodni fenyegetödzik ugyan, hanem azért, a kinek alkalma nyílik lapozni a bűntenyitő törvénykezés zordon naplóiban, az szomorúan meggyőződhetik róla, hogy számtalan kardinális bűntény — a megejtett legbuzgóbb nyomozások ellenére — örökre rejtve marad a földi igazságszolgáltatás szigora elöl, ha a bűnös a pillanatra túlsúlyra jutott vallásosság kényszere és az ezzel megbolygatott lelkiismeretének súlya alatt bűnét maga be nem vallotta volna.

Tiszteljük hát a vallást s azokat, a kik gyakorolják és nem kevésbé azokat, a kik azt terjeszteni és szítani hivatvák. Az igazi földi boldogság csak ennek derűjében tény észhetik, valamiut egész létünk biztonsága is csak Isten kezében találhatja leg- hathathatósabb oltalmát,

Tessék elhinni, hogy mély bölcseség letéteményese ez a pár szó : »Erős várunk a mi Istenünk !«

W.

vunatiYuau unuiauyt, muiy Jguu itmyoaoii

van kiállítva és ékes szavakban adja elő a kitüntetett férfin érdemeit.

— Uj káplán. Radies Gyula ujmisés, barti káplán lelt.

— Rendkívüli ájtatosság. Decz.

8-án, jövő vasárnap, a vízivárosi zárda- templomban fogadalom-megujitó ünnep fog tartatni. Az ájtatosság d. u. 5 órakor veszi kezdetét azon szent beszéddel, melyet gróf Csáky Károly kanonok ur fog tartani. A szent beszéd után lelenye lesz, mely alatt a fogadalom megújítása történik. Az ájtatosságot a t. olvasók különös figyelmébe ajánljuk.

— Az uj szobi templom, melyet Luczenbaclier P.főrendiházi tag kicsinyített Pantheon kép épittett, már nemsokára telő alá fog kerülni.

— Megyei közgyűlés. Kedden, decz. 3-án Gróf Majláth György elnöklete alatt megyei közgyűlést fognak tartani.

t Putankó István. Éppen egy hónappal a Tarkaság hires szilveszteri mulatsága előtt, tehát a nagy restau- ráczió előtt, adta be a jó öreg egész csöndben és váratlanul lemondását az életről s a vele járó dekórumokról. Pénteken este ugyan rosszul érezte magát, de azzal biztatta környezetét, hogy szombaton, már mint tegnap este, ott lesz a tarkaságban. Azután elaludt s nem ébredt föl többet. A kedélyes polgár mindössze csak hatvanhét éves volt s igy egy kicsit korán aludt el mindörökro. Tizenkét év óta volt a Tarkaság elnöke s igy a polgári egyesület holnap d. u. két órakor gyüle- zik össze a Tarkaságban, honnan testületileg vonul a temetésre. Putankó egész életében nem volt roszkedvű és haragos s igy a halál is ritka előzékenységgel bánt el vele. A Tarkaság mindenesetre pótolhatatlan elnököt gyászolhat benne.

— Nyugalomba vonulás. Hübsckl Károly, megyei árvaszéki elnök nyugdíjaztatása iránt való kérvényét a keddi megyei közgyűlés fogja tárgyalni.

— Gazdasági egyesületünk. Az Eszter- gom-vidéki gazdasági egyesülettel, mely oly hosszú időn keresztül mit sem hallatott magáról, mind sűrűbben találkozunk e lapok hasábjain és csak a legközelebb tartott üléséről szóló közlemény arról győzött meg, hogy ama programul és irány, a melynek megvalósítására törekszik nálunk különösen a jövő megélhetés egyik kutforrását fogja képezni, és igy méltó arra, hogy a gazdaközönség, mely leginkább fogja hasznát venni, nagyobb pártfogásban részesítse az egyesületet mint a hogy azt eddig tette. Alig néhány évi kitartó munka után olyan amerikai szölötelepet létesített, melyből ez évben már 32,000 db. vesszőt képes áruba bocsátani a jövő években pedig ez a szám megtizszerezedik. Ez a körülmény mi reánk esztergomiakra áldássá válik, ha ezt az alkalmat fel is tudjuk használni. Szőlősgazdáinknak nem szabad soká tétovázni, hogy a phylloxera által megsemmisített szőilejével mit cselekedjék, várni, mig a jó Isten ezt a nagy veszedelmet tőlünk eltávolítja. Itt van igazán helyén »Segits magadon és az Isten is segit«. Az már constatálva van, hogy’ a ripa-ria, her- bemon és Jaquez amerikai vesszők a phyl- loxerának ellentállanak. Az is köztudomású tény, hogy a riparia mint egyenes termő, nem használható, mert gyümölcse nemcsak hogy későn érő, hanem oly apró és húsos, hogy abból bort kisajtolni lehetetlen, hanem a mi szőleink beojtására nagyon alkalmas alanyul szolgál. A herbemont sem azok közé tartozik, a mely a bortermelésre alkalmas volna mert nemcsak hogy nehezen gyökeredzik, hanem gyümölcse szintén apró húsos. Eddigelé legjobb fajtának bizonyult a Jaquez mint egyenes termő, gyümölcse ugyan apróbb szemű, mint a mi kadarkánké, nem is oly leveses, hanem azért a leve okszerű kezeléssel megiható bort ád. Két módjuk van tehát szőlősgazdáinknak elpusztult szőlejüket lia nem is egyszerre, hanem részletekben jövedelmet hozó szőlővé átalakítani. Az egyik ojtás utján a ripáiiának alanyul való felhasználásával, a másik az egyenes termü jaquez- nek ültetésével. Sokan ugyan azt állítják, hogy az ójtás nem tartós, alig 5—6 óv alatt elpusztul és igy sokba kerülő módju