Esztergom és Vidéke, 1889

1889-12-01 / 96.szám

ÉSZT 15ROOM XL EVKOLYAM. 96. SZÁM. YASARNAP, 1889. DECZI5MRER 1. EliS TEI16 Ál ff ^ KE MIVC3.HSI.EI1IK IIETRNKINT KP'.TSZH'.R ■ VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ki.Tjií]7,Ti.wi Ái: ­évi h . . ..............................................6 fit — It T. !| fo l évre....................................................................3 fit -- kr. ne^vfi'lévm..............................................................I f*t üO kr. ij Eyy s z A ni ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKEsTtüSEG: BOTTYÁN-UTCZA VIOLA-HÁZ <>22. SZÁM ALATT, Iliiül » lap H 7a a 11 IM 11 ' IHX'/.lU lllnl.fi l< öv, 1(1 III till yi*l< ííli I'I Iimlflk KIADÓHIVATAL : SZfcCHFCNYI-T&R MTI- SZÁM, lióvá a Inp liivataloH h n magán IiíitIhIókhí, a uyilllérlie n/.áiR l<öy.- Iomonvok, (ílöli'/.el.éxi |)éir/,«k ók i(n;l;im:ilMsok inIé/.üinlíík. a ii HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETŐNEK : MADÁN HIRDETÉSEK I s/.ólól 100 M-/.óig fi t ?i> kr. megállaimiliiH nv,érint Ivgjn- J 00 —200 I fit no kr. . lányomiMian kii/.ôlUhiuk. íj 200 -«00-ig . 2 fi t flü kr.i| : , ---­Há l yugflj 90 kr. N \ IDTTEIÎ sora 20 l<r. I Irodalom és politika. Esztergom, nov. 30. A politika nálunk : minden, az iro­dalom: csak luxus. Egész közönséges eszű emberek » po 1 i ti kai « szolgálatukért i kapnak elismerést, koszorút s gyakran még hivatalt is. Politikáról beszél min­denki, a ki szóhoz tud jutni; de iro­dalomról alig valaki, a ki olvasni tud. Politizál mindenki, a ki elhanyagolja a mesterségét vagy a botiját, de az iro­dalmat soha még csak nem is említi.: A lapok telve vannak az Együgyű: Jánosok, Barbár Bendegúzok és Hüllő] Kristófok ostobaságaival, a miket azj országházában elmondanak s a miket nekünk végig kell olvasnunk. De az irodalmi rovat olyan sovány s az iro­dalmi emberekről olyan keveset inuk, j hogy szinte szánalmas az ellentét fon-j költ gondolkodás, együgyü locsogás, al­kotás és időrablás között. Az ország jól megfizet azoknak, a kik minden szellem és készültség fiiján ki-j tűnőén gorombáskodnak ; de nem veszi észre azokat, a kik a szép, jó és igaz eszméit tollal hirdetik s nem tortát és palotát, hanem csak kenyeret és fészket esdekelnek nemzetüktől. Az országháza most : amphitheatrum. Felháborodással nézzük, hogy mire ta­nítják a nemzetet a mindennapi nyom­tatásban megjelenő Együgyü Jánosok, Barbár Bendegúzok és Hüllő Kristófok. És a nemzet? Még mindig többet törő­dik a hálátlan politikával, mint, az üdítő és lélekemelő irodalommal. Nálunk a magyar iró legnagyobb: carriéreje a politikusnál végződik. Olt, a hol az Együgyű Jánosok, Barbár Bendegűzok és Hüllő Kristófok kezdőd­nek. Pedig ezekkel ugyancsak nem kez­dődik az eszme s a fen költség'. Az országházi botrányok nagyhetén egész \zerj?%t(n '..óhoz mert jutni a magyarS^AijíÁndom s panaszkodni bátorkodott a nemzet szine előtt arról, hogy nagyon árva. A magyar ember nem vesz magyar kövnyvet s a magyar irodalom ezt az állapotot nem bírja ki tovább. Tenni kell valamit az ország segitségével, ha ugyan rá ér az ország még irodalmi kérdésekkel is törődni, mikor majd mindig van deficzit és muszka a sötét felhők között. Helyilap vagyunk; maradjunk idehaza, akkor szolgáljuk igazán a kérdést a magunk határdombjáról. Micsoda gyerek nálunk az irodalom? Olyan dédelgetett olyan elkényeztetett, mint a poli ika ? Kerül annyiba, mint egy-egy heti kár­tyázás? Van olyan drága, mint egy-két hónapi kávéház? Vesz nálunk egyszerre valaki annyi könyvet, mint a mennyit kiád mindenféle czimü tortára? Meg­fordul nálunk annyi ember a könyvke­reskedésben, mint a trafikban ? Melyik családnak van annyit érő könyvtára, a mennyibe egy-egy farsang ruhatára ke­rül? Ismerjük Íróinkat és költőinket? Lelkűnkben, beszédünkben, gondolkodá- sunban vannak-e elsőrangú lángszelle­meink gondolatai és érzelmei? Ismer­jük-e annyira kimagasló ihóinkat és köl­tőinket, mint a mindennapi nyomtatás­ban megjelenő Együgyü Jánosokat, Bar­bár Bendegúzokat, és Hüllő Kristófokat,! a kiket nagy embereknek tartunk, mert mindennap találkozunk nevükkel? Feleljen meg minden kérdésre maga az olvasó. Nekünk csak egy aforizmánk van. Ne törődjék a művelt magyar em­ber olyan sokat a politikával, ba úgy sincs benne döntő része, hanem törőd­jék inkább a saját műveltségével — más szóval : a saját irodalmával ! A városok jelentősége. ii. A városok elleni reactió azonban Ró­mában is bekövetkezett,. Ez irány ki­fosztotta; a municipiuniókat vagyonukból. A városi polgári jog teherré lett . A régi városok még léteztek, de egészen más szellem lakott azokban. A korrumpált római kormány corrumpálla a társadal­mat is. így történt, hogy épp a római városok nem voltak képesek el len tál 1 ani a barbároknak. Nem is harczolpk elle­nük. Csak igy magyarázható meg, hogy 7 milliófőnyi czivilizált nép meghajolt y barbárok ezrei előtt. Semmi sem mu­tatja annyira Róma elaljasodását, mint az, hogy egészen rómaivá lett provincziák teljesen képtelenek voltak minden erő­feszítésre. Bretaguenak, hol — római varosak hiányában — a kelták nem rómaiasodtak el, megvoltak e setét kor­ban hőstettei. Déli Galliában, bol a római czivilizáczió a fényes városokban legintenzívebb volt, az elbukó államnak nem sietett segélyére a társadalom. All am feji tartó szerepük nem volt se­hol nagy a városoknak. A nemzeti in­dividualitás nem ezekben lakott. A nagy ingó vagyon és nagy műveltség hajlik a cosmopolitrsmus felé. A hol pedig a nagy városok államot képezlek az ál­lamban, ezek inkább saját magukkal, mint az állammal törődlek. S a harczi erényeknek is inkább talaja a vidék. A feudalismus azért fejlődött oly ha­talmas katonai szervezetté, mert nem az ipart és kereskedést űző városi pol­gárságban gyökerezett. Olaszország ha­talmas város-rendszere csakhamar kiir­totta Itáliában a harczias szellemet. A gazdag városi polgárság idegen zsol- dokkal védte magát. Azért volt annyi időn át a kalandorok és betörő hódítók | zsákmánya. Az állam fen tarosára nem, l de a nyelv terjesztésére minden fejlett ! város-rendszer hatalmas befolyást gya­korolt. Itália nem tudott ellenállani az idegen betolakodóknak, a felsőolasz­országi virágzó városok nem voltak ké- Ipesek feltartóztatni a longobárdokat ; de csakhamar beolvasztották őket. A feudal ismus szétszórtságot idéz elő. A vidéket és nem a városokat szállta meg. A várkastély zárkózottságával szemben állt a városi pezsgő élet, amazok nyel­vével ennek nyelve. Itálliában. Galliá­ban, Spanyolországban, Angliában, min­denütt, a hol kifejlett város-rendszert találtak a hódítók, szükségkép az utób­binak kellett győzedelmeskednie gram­matikai lag. Páris, Marseille, Bordeaux, Toulouse, Tour, Soissons, stb. városok gallo-romáu nyelve és társadalma szük­ségkép legyőzte a hódítókét. Legyőzték még a, durva frankokét is, annál inkább és előbb a gotokét, kik békében éltek a gallo-román társadalommal. Legelő­ször beolvadtak azon gótok, kik a vá­Aï„Esïtorgomôs7iÎBkD“tàrcï4ja. JÉGV1RÁG0K. Vad s viharzó tél szakában Ablakomon jégvirágok, Ki tudja, hogy ezek nem-e Jéggé fagyott tavasz-álmok ? Mert hát talán a természet Álmodik most s álma tavasz, De a vad tél almiból is Mindent, mindent jéggé fagyaszt. Élettelen jégvirágok! . . . Mintha egy szép himzet volna, A mit tele képzelettel Tündér-ujj szőtt ablakomra! Kisüt a nap s mind elolvad, Nyomtalan vész el mindegyik S eszembe jut: az ábrándok Időt, szivet ép igy vesztik ! KALOCSAY ALÁN. fehér hollo. (Megtörtént.) Elmondok egy kis esetet röviden, úgy a hogy történt Nem hallgatok el belőle semmit és nem is törekszem azt felpipe- rézni tetszetős, de csak képzelt helyzetekkel, erős meggyőződésem lévén, hogy az igaz vallásosságnak a lelkiismeret világában aratott eme legújabb magasztos diadala éppen nem szorul kommentárra, ha még oly hangzetosnak Ígérkeznék is az. Megvallom! némi aggodalommal iktatom ezen különben igénytelen történetkét a heti tárcza divatosan pompázó keretébe. Félek azon számosak jogos szemrehányá­saitól, kik már türelmetlen kíváncsisággal vártak itt újabb találkára egyik vagy másik kedvelt Írójukkal. Hanem ezen csalódottak kegyes elnézését megnyerhetni nemcsak azon körülmény biztat, hogy az, a mit elmondandó vagyok — a mai — vallás­erkölcsi tekintetben fékvesztett társadal­munkban valósággal meglepő ritkaság számba megy, — de mint a száraz valónak egy­szerű tolmácsa — lelki szemeiket a poézis kápráztató világától — az életnek egy oly jelensége felé terelem, mely jelentéktelen­sége mellett nem kevésbé felemelő és egy­úttal megnyugtató lesz. Az idegizgató farsangra tagadhatatlanul bölcsen következik a böjt, aminthogy sen­kinek sem jutna eszébe komolyan meg­neheztelni a bűvös permetegre, habár az rövid időre elrejti elölünk a ragyogó ve­rőfény meleg sugarait. Tehát Anno 1855 — vagyis liarmincz- négy évvel ezelőtt — egyik kenyerespajtá­som atyja — akkor még javabeli fiatal legény ember — néma elkeseredéssel ta­pasztalta, hegy falujában, Ar.ídmegyében, hol tisztességes üzlettel birt, — daczára józan és takarékos, életének és jó forgal­mának — megélni nem képes, Egyedül lévén és tudta azt, hogy ö maga anyagi romlásának oka nem lehet, csakhamar arra az alapos feltevésre jutott, hogy öt valaki észrevétienül bár, de rend­szeresen károsítja — meglopja Lesett is, nyomozott is a rejtélyes tolvaj után, de hasztalanul. Cselédjére, ki abban az időben apró ház­tartását gondozta, éppen nem gondolt gya­núsítással. Ez egy fiatal — úgyszólván gyermek leány volt, olyan szerény erkölcsös és istenfélő viselkedéssel, urával szemben olyan bátortalan és mégis ragaszkodó, hogy benne egy ügyes házitolvaj ravaszságát feltételezni legaiább is furcsának mutat­kozott. Végre is beleunt hősünk ez eredményte­len hajszába és úgy tön, mint minden más üzletember tenni szokott akkor, midőn annak tudatára ébred, hogy ő maga háza vezetésére immár nem elegendő. Keresett és talált is egy másik én-t hűséges hit­vestársa személyében, a ki kedves meg­jelenésével, egyszerre oly csodás messze­ségre űzte el férje házatájáról a tolvajok lelketlen rémeit, hogy azok még a mai napig sem tértek oda vissza, — amint arról engem kollegámnak ezen esemény főhőseként kimagasuló atyja személyesen is biztosított. Az asszonyka bevonulásával megváltozott természetesen “‘az egész háztartás képe. Adám urnák csakhamar be kellett ismernie, hogy eddigi cselédje, a szerény, Julis leány, a megváltozott életrend fokozott igényeinek már nem lehet megfelelő, mert liiában ! Nem létezhetik a földön olyan cselédtá- lentom — igy szólt a menyecske, — a ki a legényháztartás kárhozatos befolyása után egy gondos asszony körétien még ered­ményesen alkalmazható volna. Julisnak tehát rövidesen búcsúznia kel­lett, — gazd<íjától megajándékozva és annak nem kis mérvű sajnálatától kísérve. És ezekkel elmondottam előzményeit an­nak a két egymást követő levélnek, melyek ma — 34 év után — Arad megye ugyan­ezen falujából keltezve, özv. K.-né Sz. Julis asszony által intézteinek volt gazdá­jához, a ki jelenleg fővárosi lakó. — Mint már valószínűleg eddig is sejtette az olvasó: az a régi időben kutatott házi tolvaj mégis csak a gazdája osztatlan bizalmát élvező Julis leányasszony volt, a ki 34 év után, meglepő nyílt — töredelmes vallomással tárja fel rég feledett bűnét, megfizeti az okozott kárt és bocsánatot könyörög meg­zaklatott — szánandó lelke számára. De hallgassuk meg öt magát. Az első levél, mely egy tekintélyes összeg kíséretében érkezik, igy szól: » Drága Nagy uram! Tetszik-e tudni, hogy én ki vagyok? Én vagyok az a Julis cseléd, a ki rég múlt' időben, mint gazdálkodó töltöttem 3 nyugalmas esztendőt az urnák becsületes házában. Én voltán az a szerencsétlen hive Urunk Jézus Krisztusnak, a ki meg­szerezve Önnek teljes bizalmát, avval rútul visszaéltem, mert megloptam: igenis nyíltan megvallom önnek: megloptam hosszú időn keresztül — folytonosan. És a milyen mér­tékben növekedett jó gazdámnak irántam való bizalma, olyan mértékben károsítottam én a maga tisztességes jószágát! Hanem meg is vert ezért az igazságos Isten, Az ilyen csúf módon üsszegyüjtött áldástalan kis vagyonkámat csakhamar elpocsékolta tuhajködó férjem — hogy az Isten nyugosztalja meg érte ! — egyetlen magzatomat megölte a gal and féreg, úgy, hogy rövid egy év leforgása után oly el­hagyatottan és szegényül borultam térdre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents