Esztergom és Vidéke, 1889

1889-09-26 / 77.szám

es M KC.] K LE M l'.K HET El N K IN T KÉ' ; ['SZ F. íí VASÁRNAP ÉSCSÜTÖBTÖKÖN. laOmio'rái ÁR : egésií évi« . . 6 frt — kr. | fél évre íí frt - kr. negyedévié I frt . r )ü kr. Epy azftin ára 7 Ur . Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: BOTTYÁN-UTCZA VIOLA-HÁZ <^22. SZÁM ALATT, linvú :i tnp siy.ellHini részéi illciíí kíi/.liMiiiniv»l' kiililwiiiHik. KIADÓHIVATAL : S ZÉC H E N Y I-T £ R •' Í'M-. IS Z Á M, hová ii lap liiva.tiiliíH tt ;i, magán liit<t«|.Ó8ei, a, nyilHéiiie H/.áiU kő/­teiuótiyek, elíílizelüNi péuzok ÓK nx;L*ima.l;ÍMf>l; iiilézeinlők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HÍIíDKTKSIOIÍ :•[] M AlíÁN-IM KDIí'MíMlíK 1 s/.ólól 100 «v.óig — frt 75 kr.M "'"egállajtoiláH szerint legju­100 - 200 ig . I frt 50 kr.iH íVuiyosiililiiui kii/.öUtítnek. 200 - ÍJWMg . 2 frt 2" lirJÜ , fl«ly«g»lH ÍIQ kr. ;j; NYILTTER HÍM a 80 kr. Bubla Károly nagyprépost Esztergom, szept. 25. Szenvedés nélkül hunyt el a nyolcz­vanegyóves aggastyán főpap szombaton este hat órakor, midőn a t'őszékesegyház nagyharangja megkondult s a főkáptalan gyászát jelentette. Bubla Károly 1809. ápr. 7-én szü­letett Trencséuinegyébeu, Nemesujfalun, jómódú szülőktől. Atyja Bubla György, anyja Kolozsváry Juliánná volt. Első tanulmányait Pozsonyban kezdte, theo­lógiát a bécsi Pázmáneumban hallgatott. Felszentelése 1832-ben ápr. 7-én történt s nemsokára rá mint komáromi káplán kezdte meg egyházi pályáját; 1834-ben a nagyszombati szeminárium tanulmányi felügyelője lett. 1836-ban ugyanott szent­széki jegyzőnek nevezték ki s 1840-ben az érseki vikárius titkáraként működött egész 1856-ig, midőn pozsonyi kano­nokká nevezték ki, 1859-ben titeli czimz. prépost lett s ugyanaz év végén esz­tergomi kanonok. Harmincz esztendeig volt a főkáptalan tagja s ez idő alatt minden stallumot végigszolgált egész a nagyprópostságig. 1888. decz. 24-ón iktatták be Bubla Károlyt az esztergomi nagyprépostságba, mely alkalammal Dankó József dr. pre­látus, mint éneklő kanonok, klasszikus latinságu ünnepi szónoldattal iustaHálta. Szép családi vagyonnal kezdte, de mintaszerű takarékoskodásával meggya­rapodva, folytonos kegyes alapítványok­kal tette nevét feledhetetlenné. Összegezetlen segítségeket nyújtott különféle templomoknak, rendkívül sok egyházzi szerrel és miseruhákkal gyara­pította a szegényebb egyházakat. Nagyobb alapítványai közül csak a következőket soroljuk föl: 12,000 forintot adott a nagyszombati érseki árvaháznak ; tízezer forintot az esztergomi főszékesegyházuak egyházszó u ok lati alapjára ; hatezret az esztergomi apáczák által nevelt árva­leányok javára; négyezer forintot az esztergomi primási vöröskereszt-kórház­nak ; háromezret az esztergomi érseki tanitóképezo táplálóiutézetének ; három­ezret ez esztergomi szt. annai apáczák iskoláinak ; három ezer forintot a ko­máromi apáczáknak. Ezek a jólelkű nagyprépost ama nagyobb alapitványai, melyek nyilvánosságra kerültek. Végrendeletében százezer forintról ren­delkezik. Ebből legtöbbet juttat az esz­tergomi gyermek-szemináriumnak, de bő­ségesen megemlékezett a Szent István­és Szent László társulatról, a váczi siketnémák tanintézetéről, a budapesti vakok intézetéről s összes rokonairól is. Bubla Károly nagyprépost az eszter­gomi főkáptalan legidősebb és legrégibb tagja volt. Nemes egyszerűségét csak szerény jószívűsége multa fölül. Tarlott ugyan kocsit, de nagyon ritkán kasználta s mindig gyalog sétált az esztergomi szigeten. Tartott ugyan vendégei szá­mára finom szivarokat is, de ő maga mindig csak a legdemokratikusabb kurtát szívta. Alaposan készült teológus volt s annyira járatos a klasszikusokban, hogy mindig készen állott valami találó idé­zettel. Mint egyházi szónok a legjobbak közé tartozott s az egyházi szónoklat iránt való hajlandóságai tétették le vele az esztergomi főszékesegyházi szónoki alapot. Nem régen betegeskedett s a her­czegprimás több izben kitüntette őt sze­mélyes látogatásával. Csöndes halála méltó volt jóságos életéhez, melynek hálás emléket emelt kegyes alapítványaival. Végrendeletét hét főn délelőtt publi­kálták ; temetése is hétfőn volt, melyet előbb gyászmise előzött meg a főszékes­egyházban. Gazdasági levél. (Az első magyar mezőgazdasági gépcsarnok.) Korunk egyik jelszava: »Gryors ha­ladás !« Illik e nagyjelentőségű jelszó mezőgazdaságunkra is, amely a legutóbbi félszáz év alatt jobban fejlődött, mint azelőtt félezred év folytán. S ezt a m ez őgaz d as á g i -gép e k a I k a 1 m az ás á n a k k ö­szönjük! Kiváltkép az utolsó két évtized találmányai csodálatotkeltők e téren. Ámde ha ez iránybau összehasonlí­tást teszünk honunk és oly országok között, melyekben a mezőgazdaság keilő­fejlettségü, azt kell, sajnos, megálla­pítanunk, hogy Magyarországon viszony­lag még mindig vajmi kevés mező­gazdasági-gép et használuak. Ezen változtatni kell ! A mezőgazdasági-gépek az emberiség javára több befolyással bírnák, mint bármi egyéb találmány, Ezeknek al­kalmazása, sőt állíthatjuk, nagyrészt a mezőgazdasági-gépek alkalmazása foly­tán lesz a mezőgazdaságnál alkalmazott ]béresekből, napszámosokból, kertészek­ből s. a. t. a jelenlegi fogalmainknak megfelelő »szabad ember«. Szabad ember! Mily magasztos e fogalom! Ember, aki a legnagyobb nyerserőt igénylő munkát is nagyobb testimegerőtetés nélkül bírja elvégezni — esze, találékonysága s értelme által. Az ész kiterveli a gépet, a találékony­ság megvalósítja, az elme pedig dol­goztatja; s igy az ember méltóvá lesz fö1d i rende 1 tetéséhez. Vagy félszázad óta honunkban is örvendetesen szaporodnak a mezőgaz­dasági-gépek; ámde hosszu-hosszu időn át hiányzott nálunk az, ami, például, Nagybritániában, Németalföldön, a Né­met birodalomban ós Felső-Olaszország kerületeiben, ahol — Európát tekintvén — a mezőgazdaság legfejlettebb, — rendkívül megkönnyítette a jó gépek olcsó áron történő beszerzését; oly gépcsarnok, melyben minden gépfajból a legjobb vásárolható. Ily gépcsarnok­ban, természetesen, az összes gazdasági­gépgyárosok készítményeiből találunk darabokat, még pedig mindegyik gyá­rosnak azon gépeit, amelyek kiváltkóp jók készülnek nála. Végre-valahára e nagy hiányon se­gített Tarnóczy Gusztáv országgyűlési képviselő, pár év előtt fölállítván e nagy hézagot pótló mintagépcsarnokot. »Noblesse obiige!« Ezen sarkigazság kiváltkép ülik a müveit Nyugot azon »gentleman gépárus«-aira, a kik a leg­nemesebb becsvágytól vezérelve nem arra törekszenek, hogy üzletök évi­mérlege minél nagyobb hasznot tün­ii„EsiltrHiní.Tiiíkí"tároiája. á tanítana regénye. (Eredeti besze'lyke.) X. VÁRMEGYE EGYIK REGÉNYES FEKVÉSŰ KÖZSÉGE TEMPLOMÁBAN FIATAL PÁR ESKÜDÖTT EGYMÁSNAK ÖRÖK HŰSÉGET, AZ 188* ÉV TA­VASZÁN. A VŐLEGÉNY: DARGÓ KÁLMÁU MŰIPAROS, a MENYASSZONY HELYBELI SZÜLETÉSŰ: AMÁLIA. AZ ESKÜVŐ SZOROS CSALÁDI KÖRBEN MENT VÉGBE. CSAK a MENYASSZONY SZÜLŐI ÉS NŐVÉRE S a TANUKUL SZOLGÁLÓ KÉT EGYÉN VOLTAK JELEN. KORNÉLIA, a MENYASSZONY NŐVÉRE, ÉPP AZ ESKÜVŐ NAPJÁN ÉRKEZETT MEG A SZOMSZÉD VÁRMEGYÉBŐL, HOL MINT NEVELŐNŐ VOLT AL­KALMAZVA, EGYIK OTTANI BIRTOKOS CSALÁD KÖ­RÉBEN. ESKÜVŐ UTÁN VISSZATÉRT A KIS NÁSZMENET az ÖRÖMSZÜLÉK HÁZÁHOZ, HOL KORNÉLIA PÁR PILLANATRA TALÁLKOZOTT A VŐLEGÉNYNYEL, LÁZAS MOHÓSÁGGAL RAGADVA MEG KEZÉT, LÁNGOLÓ TEKINTETTEL NÉZETT A SZEMÉBE, AZUTÁN REZGŐ ÉS SUTTOGÓ HANGON SZÓLT HOZZÁ: — KÁLMÁN, MÉG MA BESZÉLNEM KELL VELED, KERESS ALKALMAT, HOGY DÉLUTÁN EGYÜTT LEHESSÜNK LEGALÁBB FÉL ÓRÁRA. — RAJTA LESZEK, HOGY TELJESÜLJÖN KÍVÁN­SÁGOD, SZÓLT A VŐLEGÉNV, KIN NAGYFOKÚ TÜ­RELMETLENSÉG VOLT ÉSZREVEHETŐ. KÖNNYEDÉN KEZET FOGVA KORNÉLIÁVAL, GYOR­SAN TÁVOZOTT. KORNÉLIA MÉG AZUTÁN SOKÁIG ABBAN AZ IRÁNYBAN FELEDTE TEKINTETÉT, A MERRE KÁLMÁN TÁVOZOTT. MAJD MÉLY SÓHAJ EMELKEDETT KEB­LÉBŐL, KEZÉT GÖRCSÖSEN SZORÍTOTTA SZIVÉHEZ S A ZOKOGÁSTÓL ELFOJTOTT HANGON SZÓLT: — VÉGE, VÉGE, MINDENNEK! Erre Ő IS BEMENT A HÁZBA, HOL MÁR VÁRTAK REÁ, MERT AZ ASZTAL MEG VOLT TÉRIT VE. A LAKOMÁNÁL KORNÉLIA A MENYASSZONY MELLETT ÜLT, SZÓTLAN MERENGÉSBEN. KERESTE ÉS MÉGIS KERÜLTE A VŐLEGÉNY TEKINTETÉT, ARCZA ÉGETT, SZEMEIBEN A SZENVEDÉLY TÜZE LÁNGOLT, TELJES ELLENTÉTÉÜL NÉNJÉNEK, KI NYUGODT TARTÁSSAL ÜLT MELLETTE, AREZÁN ÉS SZEMÉBEN A BOLDOGSÁG KIFEJEZÉSÉVEL. ALIG KÜLÖNBÖZÖTT EGYMÁSTÓL A KÉT TESTVÉR KÜLSŐLEG. EGYIKÜK SEM VOLT SZEBB A MÁ­SIKNÁL, DE MÉGIS ELLENTÉT VOLT KÖZÖTTÜK: AMÁLIA NYUGODT LÉNYÉTŐL MAJDNEM ELÜTÖTT KORNÉLIA RAJONGÓ LELKÜLETE. AMÁLIA MAGA VOLT A SZELID HÁZIASSÁG MEGTESTESÜLÉSE, MIG KORNÉLIÁNAK MINDEN MOZDULATA, HANGHOR­DOZÁSA A NAGYVILÁGI HÖLGYET ÁRULTA EL, KINEK SEMMI ÉRZÉKE SINCS A HÁZASSÁG IRÁNT. MÁR GYERMEK KORÁBAN ÉSZRE LEHETETT VENNI KÖZÖTTÜK EZT AZ ELLENTÉTET. A CSAK MÁSFÉL ÉVVEL IDŐSEBB AMÁLIA CSÖNDES ÉS ZÁRKÓZOTT GYERMEK VOLT, SZORGALMASAN TANULT AZ IS­KOLÁBAN, DE OTTHON, A TANULÁSRA FORDÍTOTT IDŐN KIVÜL MINDIG A HÁZI DOLGOKBAN IGYE­KEZETT KISEGÍTENI. KORNÉLIA ELLENBEN, BÁR VALÓSÁGOS KIS LÁNGÉSZ VOLT, S IGY A TANULÁS NEM KERÜLT ANNYI IDEJÉBE, MINT NÉNJÉNEK, DE SZABAD IDEJÉT INKÁBB JÁTÉKKAL S A VIDÉ­KEN SZERTE CSATANGOLÁSSAL TÖLTÖTTE, MIG A HÁZI DOLGOK IRÁNT NEM TANÚSÍTOTT SEMMI ÉRDEKLŐDÉST. IGY TÖRTÉNT AZTÁN, HOGY SZÜLŐIK KÜLÖN­FÉLEKÉPPEN RENDELKEZTEK FÖLÖTTÜK. AMÁLIA AZ ELEMI OSZTÁLYOK VÉGEZTÉVEL JOBB KEZE LETT ÉDES ANYJÁNAK A GAZDASÁG VEZETÉSÉBEN, MIG KORNÉLIÁT BEADTÁK A SZÉKVÁROSBA, HOGY OTT VÉGEZZE A FELSŐBB ISKOLÁKAT. EZ MEG IS TÖRTÉNT, MÉG PEDIG KITŰNŐ SIKERREL. KORNÉLIA ELBESZÉLÉSÜNK IDEJÉBEN MÁR TANÍTÓNŐ VOLT ÉS BÁR MAGÁN, DE JÓ ALKALMAZÁSBAN A VÁR­MEGYE EGYIK ELŐKELŐ CSALÁDJA GYERMEKEI MELLETT. VIDÁM HANGULAT URALKODOTT AZ ASZTALNÁL, FELKÖSZÖNTÖTTÉK A VŐLEGÉNYT, AZ ÖRÖMSZÜLÖKET ÉS A FIATALABB NŐVÉRT IS, KI BÜSZKESÉGE VOLT A TÁRSASÁGNAK, MELY KIVÁLÓ TISZTELETBEN RÉ­SZESÍTETTE A FIATAL TANÍTÓNŐT. KORNÉLIA AZONBAN NEM VETT RÉSZT AZ ÁTALÁNOS VIDÁMSÁGBAN. — KIS SÓGORASSZONY — SZÓLT A VŐLEGÉNY — MIÉRT VONOD KI MAGAD AZ ÁLTALÁNOS VI­DÁMSÁGBÓL, MIÉRT NEM ÖRVENDEZEL AZ ÖRVEN­DEZŐKKEL ? — MERT GONDOLATAIM MÁSFELÉ SZÁRNYAL­NAK — FELEIÉ KORNÉLIA FELOCSÚDVA MEREN­GÉSÉBŐL. — ÉS MERRE? — TANITVÁNYAIM KÖRÜL — SZÓLA HIRTELEN FÖLTALÁLVA MAGÁT A LEÁNY. EBÉD VÉGEZTÉVEL FELOSZLOTT A KIS TÁRSASÁG S MAGUKBAN MARADTAK A HÁZIAK. AZ ÖREGEK LEPIHENÉSE UTÁN KORNÉLIA KI­OSONT A TORNÁCZRA ÉS VÁRAKOZOTT. NEMSOKÁRA NYÍLT AZ AJTÓ S KÁLMÁN IS KILÉPETT. ODAMENT KORNÉLIÁHOZ S MIUTÁN ÜDVÖZÖLTE, LEÜLT MELLÉ, A PADRA. — MIÉRT KÍVÁNTAD TALÁLKOZÁSUNKAT? KÉR­DEZTE. — HOGY MEGKÉRDEZZELEK. — MIRŐL? — MIÉRT TETTED AZT ? — MIT? — NŐSÜLÉSEDET ÉRTEM. — EN PEDIG KÉRDÉSEDET NEM ÉRTEM. — NEM TUDTÁL MÉG VÁRNI ? — MIRE? — UTOLSÓ TALÁLKOZÁSUNK ALKALMÁVAL MÉG EGY ÉVEM VOLT HÁTRA. — S AZTÁN ? — TE EZ ALATT NŐVÉREMNEK UDVAROLTÁL, ŐT VETTED KÖRÜL CSÁBÍTÓ SZAVAIDDAL S EL IS BÓDÍTOTTAD A FEJÉT. — ESZEM ÁGÁBAN SEM VOLT EZ. — DE NŐÜL IS VETTED ŐT ! — MERT SZERETEM. — ŐT? — TERMÉSZETESEN. — ÉS REÁM NEM IS GONDOLTÁL ? — NEM ÉRTEM RÁ. KÜLÖNBEN IS TUDTAM, KEDVES JÓ SÓGOR ASSZONYOMAT FOGOM TISZTELNI BENNED. — CSAK ? KÉRDEZTE KORNÉLIA ELMERENGVE. — MIT EGYEBET ? — MÉG KÉRDEZHETED ? — NEM TUDOM ELGONDOLNI. — DE HISZ ÉN SZERETLEK, ELSŐ TALÁLKOZÁ­SUNK ÓTA, TÖRT KI A LEÁNY, TELJES ÖNKÍVÜLETBEN, MIBŐL AZONBAN KIRAGADTA KÁLMÁN NYUGODT MAGATARTÁSA ÉS NYILATKOZATA. — SAJNÁLLAK SZIVEMBŐL, SZÓLT KÁLMÁN. TANÁCSLOM : URALKODJÁL MAGADON, GYŐZD LE SZENVEDÉLYEDET, MELY VÉGZETESSÉ VÁLHATNÉK NEMCSAK REÁD, HANEM REÁNK NÉZVE IS. ÉLJ HIVATÁSODNAK, NEMES FOGLALKOZÁS AZ, MELYNEK SZENTELTED MAGADAT. AZ IDŐ ÉS HIVATÁSOD HŰ TELJESÍTÉSE KIGYÓGYÍTJA SZIVED SEBÉT. — SOHA, SOHA ! SZÓLT KORNÉLIA ZOKOGÁSTÓL ELFOJTOTT HANGON. AZUTÁN ARCZÁT KEZÉBE TE­METVE, ZOKOGOTT CSÖNDESEN. KÁLMÁN RÉSZVÉTTEL NÉZTE A SZEGÉNY LEÁNYT,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents