Esztergom és Vidéke, 1889
1889-09-08 / 72.szám
A folklóré. II. Nálunk Magyarországon, a hol a folklóré árvái sokáig a Kisfal üdv-Társaság s utóbb részben a Nyelvőr vendégszeretetére voltak utalva, egy szegény fővárosi tanár soha eléggé nem méltányolható lelkesedése egy évvel hamarább teremtett önálló folyóiratot a folklóré és az ethnologia muukásainak egybegyűjtésére, mint akár a tudós Németország elismert alapossága, akár az óriási Amerika vállalkozó szelleme. E férfiú Hermáim Antal, a budai paedagogium tanára, a ki 1887-ben megalapította az első, e munkakört teljesen felölelő folyóiratot: »Ethnologische Mittheilungen aus Ungaru« czimen, H. vállalatának a külföld első rangú szaktekintélyei a legnagyobb elismeréssel adóztak s ugyanazt tette, az általános fölsemvevés közepette, kivételesen egy magyar biráló is (Szász Károly a »Vasárnapi Ujságban«), a ki szerencsére elég magasau áll arra, hogy belássa, mily főfontosságu nemzeti és hazafias érdekek javára kivan dolgozni, e nemcsak miuálunk úttörő, de a német tudomány részéről is követendő példaként méltatott folyóirat, midőn közleményei első és legközelebbi feladatán tul, törekvése, ideális czéljánl a sz. István koronája országaiban egy és osztatlan politikai nemzetté fűzött népek közt a kölcsönős megismerkedés alapján szilárduló egyetértés, szeretet ós becsül és ápolását tűzi ki. Ugyan-e czél megközelítését vallja feladatának, a mellett, hogy az egyetemes tudomány szolgálatába szegődik, Hermann másik alkotása: a Magyarországi Néprajzi Társaság is, a mely szép jövőt igérő általános érdeklődést keltett máris országszerte, jóllehet még nincsen tul szervezkedése alapos előmunkálatain. De alig is van a tudományok között csak egy is, a mely a néprajzzal tanulmányi tárgyainak tarka változatossága és sokféle érintkezése tekintetében versenyezhetne. Hát még ama benső vonatkozást illetőleg, a mely az ethnologia, de főleg ez ennek körén belül álló folklóré kincsei, és ugy az egész emberiség, mint egyes nemzetek legdrágább javai, legfeltókenyebb, szeretettel ápolc öröksége közt létezik. Semmi sem természetesebb tehát, mint az a páratlan buzgalom és odaadás, melylyé iniuden hónát és faját hűn szerető, népe múltját s e mult emlékeit becsülő ember lelkében a folklóré tárgyai iránt egyszer felébredt figyelem mintegy önkéntelenül fokozódik. Ki is tagadhatná meg legserényebb közremunkálását oly törekvéstől, a mely nemzeti létünk ós fejlődésünk legégetőbb kérdéseinek megoldásához is lényegesen hozzá kivan járulni, midőn a maga eszközeivel és a vizsgálódásaiból levonandó tanulságok felhasználásával oda óhajt hatni, hogy ennek az ezred év előtt magyar véren szerzett földnek s népének immár a magyar tudomány részéről is kívánatos birtokbavétele tovább ne késsék. A munka annál kevésbbé halasztható, mentül tovább állottak részben nem tőlünk függő körülmények, részben saját indolenciánk az üdvös törekvés útjában. Semmi sem sürgeti jobban a válIvett igyekezetet, mint annak meggondolása, hogy mi míigyarok, itt Eujrópa keleti és nyugati felének határán, a melyet elleneink nem átallának csupán ideig-óráig való s meg nem érdemlett állomáshelyünknek tekinteni, valami válságos időknek megyünk elébe. Nemzetiségünkhöz való szivós ragaszkodásunk mellett csak gazdasági és művelődési egészséges baladásunk menthet meg bennünket a több oldalról fenyegető elnyeletéstől. Nemzeti, de azért minden tekintetben európai színvonalon álló s társadalmunk legalsó rétegeibe leható gyökeres kultúránk lesz ezredéves állami önállásunk ' legszilárdabb biztositéka a jövőben. Ám a jövő a jelen gyümölcse épp ugy, amint a jelen a mult szülötte. Ha nevelni, helyes irányban fejleszteni kívánjuk nemzetünk saját szellemét, mindenekelőtt szükségünk vau a szellem tüzetes ismeretére. Kutatnunk kell tehát annak, a mit magyarságunknak inkább éreznüuk mint ismernünk, az ősmultba, a történelemelőtti idők homályába visszavezető első nyomait, — viszontagságos életünk folytán egymást dus változatossággal követi ^érintkezéseinknek nyelvünk tarka rétegeiben, népünk hitében ós gondolkodásunk módjában, érzései szenvedélyei közvetlen nyilatkozataiban, öröme és bánata sajátos hangjaiban, szokásaiban és erkölcseiben lecsapódott tanújelét, — röviden mindazt, a mit az imént magyarázott angol szóval folklore-nak nevez és az ethnologia tágabb körébe utal a tudomány. E czélra iskolázott megfigyelés, fáradatlan gyűjtés, szakavatott rendezés, lehető tág körben mozgó hasonlitás, elkülönző és egybekapcsoló csoportosítás kell, hogy megelőzve a rendkívüli óvatossággal fokról-fokra egész a végeredményekig és legfelsőbb tanulságokig emelkedő következtetést, a melyek levonása a tulajdonképeui szakférfiak dolga. A miben azonban minden intelligens és jóakaratú ember segítségünkre lehet, az a gyűjtés korán sem fárasztó ós épp oly vonzó, a mily tanulságos és hasznos munkája. Dr. KATONA LAJOS. (Vége köv.") Föszékesegyházunk kincstára III. Szépségre, composifcióra nézve versenyre kél e remek mivü kehelylyel az u. n. «formalium», — mely szintén Súki Benedektől származik. E kerek, rubinokkal, gyöngyökkel és türkisekkel gazdiigon díszített ereklyetartó, a kebelylyei (együtt egy iskolából való, szintén Erdélyországbau készült. Előlapján az Annim tiatio vau gyöngyház-lemezen kivésve. A főpapok hajdan mell kereszt (pectorale) gyanánt lánczon nyakukban csüngve viselték. Ehhez csatlakozik még a két ereklyetartó monile is, melyek közöl az egyik kerek, a másik nyolczszögü. A kerek idomú példány előalapjának arany keretét két felől csipkés szalag szegélyezi, a közte fennmaradt sima téren pedig 14 virágboglárt alkalmazott a művész smaragd és saphir kövekből. A keret belső szegélyéit egy gyöngyházból vésett, a bold. Szűz halálát ábrázoló csínos dombormű foglal helyet; a monile hátlapján pedig a csókolástól egészen elkopott gyöngyházlapon a sárkányt ölő sz. György alakja vehető ki. A másiknak keret-diszitmónye megegyezik az előbivel, csak a gyöngyház-lap kisebb, mely sz. Katalin kivégeztetósét ábrázolja. Rendeltetésüket illetőleg tudnunk kell, hogy a középkori pluvialékon gyakran nem volt csat. Rendesen aranyszövet, vagy selyemből készült nyelvekkel kapcsolták össze mellükön és hogy e szövetet elfödjék, vették fel az egyháziak az ily monile, morsus, fibuía néven ismert ereklyetartókat. Mindkét mü a XV. századból ered. Hazánkban készültek még Szelepcbényi érsek (1666- 1685) áttört müvü, j festett zománczezal ékített tiszta arany kelyhe 1667-ből, mely gyémántokkal és rubinokkal van díszítve; és Oláh érsek pontificaléjának kötése, melynek tábláit aranyozott öntött ezüst pántok, kapcsok és medaillonok ékítik. A kőzépző medaillonbau Oláh czimerót látjuk, a követvezö felírással: A: RMI: NIC: OLA: ARCHIEPI: STRI: PRIM: VNGr: LEGr: NATI: ZC. A könyvet Pethes László hagyta Pázmány Péterre, ós ez ajándékozta az esztergomi káptalannak 1618-ban. A fönutemlitett Súki-féle kelyhen kivül még két sodronyzománczosat bir e kincstár: az egyik Széchy Dénes érsek (1440—1465) kelyhe, másik a szakolczai. Az első inükivitele, zornánczainak pompás szinvegyülete és arányos formaszépsége által tűnik ki, kiváltkép a XV. század műemlékei között. Hatkarélyu* talpa a kifejtett csucsives müizlésben van tervezve. A talp felső részén lévő sodronyzománczos mezők szin pompájának megszakítása egy-egy közbeszúrt filigrános mezővel, igen jól esik a szemnek. Ugyanitt sima arany alapon hegyes metszésű pajzsban a czimer látható, melynek vörös zománczos mezőjében a kétfejű koronázott sas látható, mely a Széchy-család czimerét képezi.** Nézzük most a kehely kupáját. Ez alapidouiát tekintve hatlevelü rózsaidomra van felosztva, a mi által igen diszes alakot nyer; a fölötte képezett diszitmény pedig liliomból van képezve. — A mester kilétét illetőleg, a sodronyzománcz és a filigrán ékítmények egész charaktere mellett tanúskodik, hogy magyar ötvös-művész készítette, nevét azonban nem tudjuk. Megjegyezzük, hogy e kelyhet Simor János bibornok-primás ő emtja 1868-ban restauráltatta. Az utóbbi kehely a szakolczai plébánia-templomáé volt valaha. Nodusa, melyet hat amethist ékít, már a Corvin Mátyás korabeli renaissance technikára vall. Megemlítjük még azon dus filigrán díszítéssel borított kelyhet, melyen a nodus felett e szó literati, alatta pedig mathie olvasható. Még ma sem sikerült kipuhatolni, hogy ki volt e Mathias literátus ? Bock nézete szerint alighanem a XV. sz. végéveiben készülhetett. Ugyanezt mondhatjuk sz. benedeki * Bock id. m. „Der Fuss ÍBÍ im Sechspasa góbiidét." ** Zalka „Magyar Siou" I. köt. 461—464. lap volt az első, ki e kehely donátorát eonstatálta. KINT, A BOURGEOISIE LEGKEDVESEBB LAPJA. A KI AZ UTOZÁN BLOUSET HORD, AZ BIZONJ^OSAN A PETIT JOURNAL OLVASÓJA. A PARISIAK NEM KÁVÉHÁZAKBAN ÉS CLUBBOKBAN OLVASSÁK A LEGTÖBB LAPOT, HANEM ÚTKÖZBEN. A FRANCZIA LAPOK NEM IS ADNAK OLYAN SOK PAPIROST, MINT AZ ANGOL, NÉMET ÉS MAGYAR NAPILAPOK. EGY IVEN JELENNEK MEG MINDÖSSZE S ÉPPEN AZÉRT NEM LIFERÁLNAK ANNYI NYERS ANYAGOT, MINT A SOK PAPIROSSAL DOLGOZÓ LAPOK, MELYEKET NEM LEHET UGY VÉGIGOLVASNI, MINT AZ UTOLSÓ SORÁIG ÉLÉNKEN MEGIRT S SZELLEMESEN KIDOLGOZOTT FRANCZIA NAPILAPOT. AZON AZ EGY IVEN RAJTA KELL LENNI MINDENNEK, A MI A FRANCZIÁT ÉRDEKLI. AZÉRT IS OLVASSA EL AZ UTOLSÓ BETŰJÉIG. HIRDETÉSE NINCSEN OLYAN SOK, MINT A MESÉS GAZDASÁGÚ ANGOL HIRDETŐLAPOKNAK, DE A FRANCZIA REKLÁM AZÉRT NEM EGYSZER MÁR a VEZÓRCZIKKBEN, SŐT A TÁRCZÁBAN IS FÖLISMERHETŐ. A NAGY NAPILAPOK NEM ANNYIRA ELŐFIZETŐKRE, MINT INKÁBB SZÁMONKÉNT VALÓ ELADÁSRA VANNAK ALAPÍTVA. A HIRLAP ÁRUSÍTÁS TEREI A BOULEVARDSOK S EZER ÉS EZER EMBER ÉL AZ ÚJSÁGOK ELADÁSÁBÓL. NÁLUNK a SZÁMONKÉNT VALÓ UTCZAI ÁRUSÍTÁS TILTVA VAN S IGY LAPJAINK FÖNTARTÓ ALAPJA INKÁBB AZ ELŐFIZETŐK TÖRZSKARA, MINT AZ EYYES SZÁMOK HATÁRTALAN ÉS HATÁROZATLAN KÖZÖNSÉGE. A KÜLÖNFÉLE NAPILAPOK ÁRUSÍTÓIVAL VEGYEST JELENNEK MEG a KIÁLLÍTÁSI EMLÉKFÜZETEK ÁRUSÍTÓI. HANGOS SZÓVAL KÍNÁLJÁK AZ EIFFELTORONY LEGHÍVEBB KÉPÉT ÉS LEÍRÁSÁT, A PERSA SAH KÖRÚTJÁNAK LEÍRÁSÁT a KIÁLLÍTÁSON, AZ ÓRIÁSI VASTORONY FIÓK FIGARÓJÁT. ITT PIROS SAPKÁS SUHANCZOK HOZNAK GÚNYDALOKAT S KÍNÁLJÁK EGY SOUÉRT. EGYIK-MÁSIK MÉG EL IS ÉNEKEL egy-egy STRÓFÁT. ALIG VONULTAK TOVÁBB A BOULEVARDSOK SAJÁTSÁGOS KENYÉRKERESŐI, APRÓ EIFFEL-TORNYOKTÓL GÖRNYEDEZŐ MOZGÓ KERESKEDŐK JELENNEK MEG, A KIK AZON KEZDIK, HOGY VELÜK ALKUDNI IS LEHET PEDIG A LEGJOBB MINŐSÉGŰ CZIKKEKKEL SZOLGÁLNAK. EGY VIDÁM NŐ SZEMET VET A TORONYKERESKEDŐRE, A KINEK A NYAKA, A DEREKA S A KARJAI TELI VANNAK AGGATVA SODRONYOKRA FŰZÖTT EIFFEL-TORNYOKKAL. KÉT CENTIMÉTERTŐL HÚSZIG VESZTEGETI A MINDENFÉLE SZÍNŰ ÉS ÉRCZÜ EMLÉKEKET. A VIDÁM NŐ TÁRSASÁGÁBAN LEVŐ KÉT UR ODAINTI A TORONYKERESKEDŐT, A KI EGÉSZ TESTÉN CSIREG-CSÖRÖG, MIKOR UDVARIASAN MEGEMELI A KALAPJÁT S VÁRJA A RENDELÉST. AZ ÜZLETNEK NEM A FELE, HANEM EGÉSZE TRÉFA, a MIT a MOZGÓ KERESKEDŐ ÉSZRE IS VESZ S A TÁRSASÁGGAL MOSOLYOG. A JÓKEDVŰ HÖLGY KIKERESI A LEGKISEBBIK EIFFEL-TORNYOT, HOGY megvegye JOUJOUNAK VALÓSZÍNŰLEG A HÁZMESTER LEÁNYKÁJA SZÁMÁRA. A KÉT CENTIMETERES APRÓ BRONZHOLMI ÁRA ELSŐ SZÓRA HUSZ CENTIMES, MÁSODIKRA TIZENÖT S MIKOR FIZETÉSRE KERÜL a DOLOG MÁR CSAK TIZ. TRÉFÁBÓL ALKUSZIK A TÁRSASÁG S TRÉFÁBÓL ADJA A TORNYOS. MIKOR A TRÉFÁT AZ EGYIK UR HUSZ CENTIMMAI KIFIZETTE, A TORONYKERESKEDŐ LEVETT KALAPPAL S HÁLÁS MOSOLYLYAL FORDULT AZ ILLATOS HÖLGYHÖZ ÉS VELESZÜLETETT PÁRISI SZERETETREMÉLTÓSÁGGAL MONDTA EL AZ ÜZLET BÉFEJETÉSÉT JELENTŐ BÓKJÁT: — J'ESPÉRE, MADAME, QUE VOUS SEREZ CONTENTE DE MOI. BON JONR MADAME, BON JOUR MESSIEURS! ÉS MOSOLYOGVA ÁLLOTT TOVÁBB. PURCSA JÁTÉKTÁRGYAKAT KINÁL A LEGKÖZELEBBI JÖVEVÉNY, A KI KAUCSUKBAN DOLGOZIK. HANGOS SZÓVAL CSAPJA A REKLÁMOT S VÉGIG ÉNEKLI AZ EGÉSZ BOULEVARDOT. A PARFÜM ÉS SZAPPANKINÁLÓ NŐK VALAMIKOR VIRÁGÁRUS LEÁNYKÁK LEHETTEK, MERT MOST MÁR NEM TUDNAK SZÉPEN KÍNÁLNI. LESIK AZT A TEKINTETET, MELYBEN VALAMI HAJLANDÓSÁG MUTATKOZIK S TOVÁBB MENNEK AZUTÁN HERVADT MOSOLYUKKAL. LEGMULATSÁGOSABB ALAKOK MÉG A BOULEVARDI ÉNEKESEK, A KIK NÉHÁNY PEREZRE CSŐDÜLETET IS TUDNAK OKOZNI A KÁVÉHÁZ ELŐTT. A PARISIAK SZERETIK A DALT S MEGHALLGATJÁK AZ UTCZÁK FUTÓ TROUBADOURJAIT, A KIK MINDIG A LEGÚJABB NÓTÁKKAL IPARKODNAK KEDVESKEDNI. A SIMÁRA BOROTVÁLT ARCZU UTCZAI ÉNEKES FRAKKBAN ÉS, FEHÉR NYAKKENDŐBEN JELENIK MEG. MOSOLYOGVA EMELI MEG ELÉG ELFOGADHATÓ CLAKKJÁT, AZUTÁN MINDEN ZENEKÍSÉRET NÉLKÜL RÁGYÚJT VALAMI AKTUÁLIS NÓTÁRA. NEM SOKAT ÉR A HANGJA, DE PATHETIKUS ELŐADÁSA UTÁN MEGELÉGSZIK AZZAL, HA NÉHÁNY VENDÉG HOMLOKÁRA MOSOLYT TUDOTT CSALNI. ONNAN MÁR MUTATKOZIK VALAMI. HA SIKERÜLT EGYKET ÉRDEKLŐDŐRE SZERT TENNI, AKKOR ELÉNEKLI A MÁSODIK STRÓFÁT IS MINDIG MOSOLYOGVA S MINDIG GESZTIKULÁLVA. MIKOR ELKÉSZÜLT, MEGHAJTJA MAGÁT, KIVESZ A ZSEBÉBŐL egy KIS TÁNYÉRKÁT ÉS SORBA JÁRJA AZ ASZTALOKAT. A HONNAN CSÖPPEN VALAMI, OTT HÁLÁSAN MEGEMELI KLAKKJÁT, AZUTÁN VIDÁMAN TOVÁBB ÁLL A KÖVETKEZŐ KÁYÉHÁZBA. UTÁNA CSŐDÜLNEK AZ UTCZAI GYEREKEK IS, A KIK ELTANULJÁK AZ UJABB NÓTÁKAT INGYEN S EZT A VÁNDOR TROUBADOUR NEM IS VESZ ROSSZ NÉVEN. EZALATT A KOCSIFORGALOM NEM PIHEN, DE NEM IS CSÖKKEN, CSAK a LÓVASUTAK ÉS OMNIBUSZOK MARADNAK KI UGY ÉJFÉL FELÉ. VIDÁM CSOPORTOKBAN HALADNAK A VIG CZIMBORÁK, a KIK KI NEM FOGYNAK AZ ÖTLETBŐL S a KACZAGÁSBÓL. A FÉNYESEN MEGVILÁGÍTOTT BOULEVARDSOK RAGYOGÓ KIRAKATAI UGYAN MÁR BE VANNAK ZÁRVA, DE AZÉRT MINDIG EGYFORMA A NÉPÁRADAT, MELY AZONBAN EGÉSZEN KÜLÖNBÖZIK A NAPPALITÓL. PARIS KÉT VÁROS: EGY NAPPALI S EGY ÉJJELI. NAPPAL A SERÉNYEN DOLGOZÓ ÉS LÁZASAN IPARKODÓ VILÁGVÁROST LÁTJUK. ÉJJEL a SZÓRAKOZÓ, A MULATÓ PARIST. NAPPAL A MUNKA NAPSZÁMOSAIT, ÉJJEL A MULATVA PIHENŐ VILÁGVÁROS SZABAD EMBEREIT. NEHÉZ ELDÖNTENI, HOGY MIBEN NAGYOBB PARIS. A SZORGALOMBAN-E VAGY AZ ÉLVEZETEKBEN ? VANNAK SOKAN, a KIK AZT VITATJÁK, HOGY PARIS SOKKAL ÉLÉNKEBB ÉS JELLEMZETESEBB ÉJJEL, MINT NAPPAL. A KÉRDÉS ELDÖNTÉSÉRE MINDENESETRE LEGALÁBB IS NÉHÁNY HÓNAPRA KITERJESZKEDŐ TANULMÁNYOZÁS SZÜKSÉGES. IGEN ÉRDEKES BOULEVARDI ALAKOK AZOK, a KIK AZ ELDOBOTT SZIVARVÉGEK GYŰJTÉSÉBŐL ÉLNEK. A GONDOSAN KÖRÜLTEKINGÉLŐ ALAKOK a MÁRVÁNYASZTALOK ALATT BEVERŐ SZIVARVÉGEKET SZÚRJÁK FÖL HOSSZÚ, HEGYES, SZÖG VÉGŰ BOTRA, AZUTÁN ONNAN EGY KIS ZACSKÓBA RAKJÁK. SOKAN ÉLNEK PARISBÓL ILYEN BAGÓ-KENYÉREN S MÉG TÖBBEN SZÍVJÁK AZ ÖSSZEGYŰJTÖTT SZIVARVÉGEKBŐL VAGDALT OLCSÓ PIPADOHÁNYT. SZÓVAL PARIS BOUÍEVARDS-ALAKJAI IGEN SOKFÉLÉK, DE MIUDANNYIAN ÉRDEKESEK ÉS TANULSÁGOSAK. AZ UTAKON HULLÁMZÓ VIDÁM KÖZÖNSÉG MÉG ÉJFÉL UTÁN SEM IGEN APAD S A FEKETERUHÁS V ÉS HOSSZÚ FEHÉR KÖTÉNYES PINCZÉREK ALIG