Esztergom és Vidéke, 1889

1889-08-08 / 63.szám

melyet nemcsak betiltani, de megbüntetni is kötelesség. Az esztergomi iparlesifilet kebelébe tartozó iparosok, többszörösen panaszkodtak a miatt, hogy Párkányban a midőn nem esztergomi, hanem falusi kocsissal vásárra mennek kövezet vám ásimén minden kocsitól 10 krajczárt szednek még pedig anélkül, hogy erről valami jegyet adnának. A vámszedésnek ez a módja világosan azt igazolja, hogy Párkány község elöljárósága aligha jár törvényes uton, mert nem mer magáról bizonyítékot kiállítani. A helybeli ipartestület elöljárósága a folyton hangoztatott panasz alapján, másrészt belátva azt, bogy Párkány községe ezeu törvénytelen eljárásával egyenesen elriasztja a vidéki közönséget Esztergomból és ekként beláthatlan veszteséggel sújtja az ipart és kereskedelmet, megbízott engem mint az ipartestület jegyzőjót, miszerint nyomoznám ki, vájjon van-e Párkány községnek kövezetvámszedési joga? Ezen megbízatásnak eleget teendő, leghelyesebbnek vélem, ha interpellátió alakjában aziránt kérdést intézek a megye első tisztviselőjéhez, számitva arra, hogy a nyilvánosság terén a megyebizottsági ülésben lesz szerencsém választ nyerni s ekként az egész vármegye közönségének tudomására juttatni a valót. Nem igy történt. Kérdésemre kezeimhez kézbesített végzés alakjában kaptam meg a választ, a melyet az ipartestületi elöljáróság határozata következtében kötelességem egész terjedelmében köztudomásra hozni hangzik pedig ekképen: 5122/89 sz. főszolgabírói jelentós alapján szerzett felvilágosítások nyomán értesítem N. J. Esztergom sz. kir. városi lakos, vmegyei tvhatósági bizottsági tag urat, miszerint Párkány községnek vámszedési.jogosultsága nincs ugyan, de ily czimen nem is hajt be semmiféle összeget, helypénzszedési jogosultsága után azonban a megállapított dijakat szedi s igy a ki jószántából fizet, zaklatásnak nincsen Kitéve, a ki azonban a jogosan követelt helypénzt megfizetni vonakodik, annak lefizetése iránt, magától értetődőieg jogosan is kényszeríttetik. Egyébként általában megjegyeztetik, mikóp a párkányi jár. főszolgabíró ur intézkedett, hogy a helypénzszedés eddigi módozata mellett is, annyira ellenőriztessenek a bérlők, hogy hasouló panaszok elő ne fordulhassanak s a nevezett főszolgabíró urnák ezen iutézkedése óta ily értelemben panasz nem is fordult elő. Megjegyzem azonban, hogy ha interpelláló bizottsági tag ur, az általa fel emiitett törvényeilenességek igazolására csak egyetlen concrót esetet is be fog jelenteni, annak alapján a szükséges további vizsgálatot azonnal el fogom rendelni. Ezen határozattal Brucsi János vmegyei tvhatósági bizottsági tag urnák hason tárgyban hozzám intézett bejelentvénye is elintézettnek tekintendő. Ennek során, ugyancsak az ipartestületi elöljáróság határozata alapján köztudomásra hozom, miszerint az elöljáróság készséggel vállalkozik arra, hogy a felmerülő panaszokat, a melyek akár Írásban akár szóval előterjesztetnek az alispán úrral közölni fogja. N. J. Irodalmi levél. (Poe E d g a r.) IV. Továbbá oly meggondolatlan akarok lenni, hogy a legnagyobb és legtiszteltebb férfiak által elért következtetések valóságát kétségbe vonjam; — bátor leszek oly dolgok fölött kétkedni, melyek eddig megdönthetlen igazságokkint szerepeltek, és az éleselműségnek adózom, mely a tevés, hamis és egyoldalú dologból többet napvilágra hoz, mint közönségesen hajlandók volnánk fötenni. Engedjék meg, hogy mindjárt kezdetben lehető világosan kimondjam azon vezető eszmét, mely e műben mindig ismét ós ismét előfordul s melyet következőleg fejezek ki: mindeu dolog másod oka, az első dolgok ősi egyszerűségében fekszik, kikerülhetien enyészetének csirájával együtt. Ezen eszme könnyítésére a világegyetemet oiymódou fogom áttekinteni, hogy a lélek valódi egyedi benyomást nyerhessen és észlelhessen. Egy ember előtt, ki az Aetna csúcsán állva szemeit körül tévedezteti, mindenekelőtt a jelenség nagysága és különfélesége tűnik föl. Csak ha gyorsan sarkán fordulna, remélhető, hogy e panorámát egységének magasztosságában taián felfoghatja. Miután azonban még senkinek sem jutott eszébe, hogy az Aetna csúcsán sarkon forduljon, igy még egyetlen ember sem szemlélhette ezeu a maga nemében egyetlen látványt, következőleg minden szemlélődés, mi látványhoz köttetett, az emberi nemre nézve semmi gyakorlati eredménynyel sem bir. Én nem ismerek művet, melyben a világegyetem a szó legtágasb és legigazságosabb értelmében véve — ismertettetik, és azonnal megjegyzem, hogy e szó alatt: «Világegyetem,« amennyiszor egyedül áll, a legnagyobb csak gondolható térkiterjedést értek, minden szellemi és anyagi dolgot együtt, melyet e téren belül csak gondolhatunk. Valahányszor arról beszélek, mialatt közönségesen a világegyetem értetik, korlátoltabb kifejezést használandók, mondván : a «csillagok világegyeteine.» Hogy miért tartom szükségesnek e megkülönböztetést, később látaudjuk.» — És szerző a szépség és szükségesség elvét véve alapul, a következő főtételt állítja föl: «A törvény, melyet nehézség, vagy jobban súlynak nevezünk, létezik : mert kezdetben a szó szoros értelmében egy egyetlen, egyedüli, föltétlen és merőbeni parányból egy korlátolt térbe ömlött és pedig azon egyetlen processus folytán, mely által lehetséges volt, a kiömlésnek és a térbeni egyenlő elosztásnak két föltételét betölteni, azaz egy erő folytán, mely a távolság négyzeteivel egyenes viszonyban a kiömlött parányok és a kiömlési pont közt változik.» E nézet Poe műveinek olvasói előtt nem uj, miután már a mesmerismusi fölfedezésekben is ki van. fejtve. Ezen oly csodálatos mű e szavakkal végződik : «Az idők éjében egy időszak létezett, melyben egy még mindig élő lény vala, azon általán végtelen terét lakját, E lénynek nem állott ós nem áll hatalmában — ép oly kevéssé, mint nekünk, — hogy léte örömét valódi növés által emelje ; de épen amint hatalmunkban áll élvezeteink kiterjesztése, vagy öszszevonása, ugy ezen isteni lény is hasonló képességgel bír és birt, annyira, hogy örökkévalósága ön összevonásának és önkiterjeszkedésónek csaknem állandó változásában múlik. E lény jelenlegi létezését szoktuk világegyetemnek nevezni. Életét végtelen sok tökéletlen örömben érzi — azon dolgok részbeni és fájdalmakkal kevert örömeiben, melyeket mi az ő teremtményeinek nevezünk, melyek azonbau valóban az isteni lénynek ép oly számos egyedesitósei. Mindezen teremtmények, — mindazok ép ngy, melyek élőknek neveztetnek, mint azok, melyeknek élet nem tulajdoníttatik, azon hiábavaló okból : mert tevékenységük nem láttatik — mindezen teremtmények kisebb vagy magasabb fokban képesek arra, hogy örömet vagy fájdalmat érezzenek, azonban érzéseik általános összege azon örömek összege, mely az isteni lényben öszpontosul. E teremtmények többé vagy kevésbbó értelmiségek is, amennyiben először saját azonossággal, másodszor, — habár csak homályosan, — az isteni léuynyel való azonossággal birnak. Nos gondoljuk meg, hogy e kétnemű öntudatból az első gyöngébb lesz, az utóbbi azonban erősebb, azon évszázadok hosszú sorai alatt, melyeknek el kell mulniok, mielőtt ezen myriádnyi egyedi értelmességek egygyé, mielőtt a csillagok egyetlenné olvadnak. OSARKQK Egy párbaj története. — Elbeszélés. — (Vége.) Mindenki feszült figyelemmel és kíváncsian várta az eredményt. Előre tudták ugyan, hogy mi lesz vége. Halál nem lesz ? — óh, nem ! csak egy jókora suhintás a szegény Supra. De hol ? az arczán, a karján ? Vagy csakugyan egy darabka a füléből ? Hehehe! Igazán, minden ismerős kénytelen I volt nevetni a szegény ördög fölött, ha a csonka fülére gondol ! — A boloud ! minek vett olyan csinos feleséget s ha már vett is, egy kardfaló ntánna bomolt, hát minek gorombáskodott vele ? Másfóleképen kellett volua elintéznio az ügyet; barátságosan . . . Inkább . . . Csitt ! Viktor fáradt mosolylyal ajkai körül hallgatta az emberek találgatásait. 0 biztos volt a maga dolgában ; egyenesen, ment a biztos czél felé, mint a jól kilőtt golyó. — Oh, hiszen nem első próbája ez már. Szinte érzi is már ujjai közt a Icis Nelli bársony puha füleit, amint fejét simogatja. Kabátját veszi s mig a gentry-körből haza ér, mindig azt az aranyos hajat morsoigatja ujjai között s ugy beleéli magát a gondolatba, hogy szinte káromkodni szeretne, midőn a saját lakásának az ajtaja előtt arra ébred föl, hogy az aranyhajú asszonyka még nincs mellette ! Csöngetett. Az előszoba ajtaját kinyitják előtte. Az előszoba sötét. — Arczul akarja ütni a legényét a gondatlanságért, hogy sötét szobába várja, de még föl sem emelte karját, valami pokróczot vagy mit vetnek a fejére, aztán felkapják a levegőbe s viszik valahova. Hasztalan rug — kapál, kiabál: Vasmarkok fogják, viszik. — Mi az ? Megöllek l — Ki vagy ? -— Ugyan ne beszéljen bolondokat! — Megöl ! midŐu mozdulni sem tud a markaink között, — Vegyétek le róla a pokróczot; teperjétek a pádimentumra. —• Te, Jóska, ne kim éld azt a pálczát. Jó tizenkettőt az arra való helyre. — Mit hah! Megfojtalak! — — Hol az inasom ? — Hol a pisztolyom ? Kik vagytok, haramiák. — Megfojtalak, ha még egyet üttök reám. Három markos legéuy fogta, amint ott fetrengett a padozaton ; a negyedik jó hajlós suhanggal .mérte re az olvasatlau tizenkettőt. Az ötödik ember, a görbécske hátú Sup tanár, ott ült vele szemben, egy karosszékben és kényelmesen szitta a szi varát. — Hogy kik vagyunk? Hiszen kérdés nélkül is eltalálhatta volna, hogy mi az általa kihívott párbajfél vagyunk. Inasát mindenek előtt lefegyverezve, harezképtelenné tettük. — Ott fekszik, megkötözve, a szomszéd szobában. — Gyilkosok ! haramiák ! — Ha nyugodtan nem viseli magát, a tizenkettőt megtoldjuk tetszés szerinti numerussal, — különben bemutatom önnek tisztességes szövetséges társaimat. — Megöllek! — Dehogy öl! — Gondoskodtam markos szövetségesekről, miután megkaptam hadizenetót. Most már semmi baj? Aki erősebb, ügyesebb, az a hatalmasabb. —• Oh, nyomorult! — Csend! Ön legyőzője előtt áll, jobban mondva fekszik. Mondom, hogy a párbaj a magánosok háborúja; ön ily háborúra hit föl engemet s én tanulva a felséges párbajozok : a koronás fő viselt dolgaiból, fölszereltem magamat mindazzal, ami bíztosithatta részemre a diadalt. Elláttam magamat kötelekkel, pokróczokkal, tisztességes markn szövetgésekkel . . . — Hogy nem tudlak megenni! — Kiszemeltem a legalmasabb időt és helyet. * -- Oh, vad pimasz ! — Bizony beismerem, hogy barbár dolog a tizenkilenezedik században, mikor a jognak kellene uralkodnia, a nyers erőre apellálni. Dehát ön provokált. Háború ? Jó, hát legyen háború. Csak nem hitte ön, hogy puszta kézzel jövök eléje, hogy itt vagyok : vagdaljon meg. KIÁLLÍTÁSOKBAN BELGIUM, DÁNIA, NÉMETALFÖLD, OLASZORSZÁG, SVAJCZ, SPANYOLORSZÁG, GÖRÖGORSZÁG. OSZTRÁK-MAGYARORSZÁGBÓL INKÁBB CSAK AUSZTRIA ÉRVÉNYESÜL. A KÜLÖNFÉLE NÉPEK ÉS KIÁLLÍTÁSOK LABIRINTJÁBÓL A LEGHATALMASABB CSARNOKBA: A GÉPEK ORSZÁGÁBA LÉPÜNK. ITT DICSŐÍTI A BÉKE LEGINKÁBB A MAGA FÖLSÉGES ALKOTÁSAIT. MIG A| FEGYVERZÖRGÉSTŐL FÉLELMES HADIKIÁLLITÁS BIZONYOS ELFOGÓDÁST IDÉZ ELŐ, ADDIG A GÉPEK CSARNOKÁBAN A ZAKATOLÓ VASIZMOK VERITÉKTELEN ÉS FÁRADATLAN MŰKÖDÉSE MEGNYUGVÁSRA HANGOL S BIZALOMRA SERKENT. AMERIKÁÉ ITT AZ ELSŐSÉG S EDISONÉ A DICSŐSÉG. CARNOT, A KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE MAJD EGY ÓRÁT TÖLTÖTT EDISON KIÁLLÍTÁSA ELŐTT. EDISON A JÖVŐ SZÁZADOK KOLUMBUSA AUG. 10-ÉN JÖN PARISBA S AZ ÖSSZES LAPOK MÁR VEZÉRCZIKKEKBEN SIETNEK ŐT ÜDVÖZÖLNI. A MARIN ONI-GÉPEK ELŐTT MEGÁLL A KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE. EGÉSZ UTCZA HOSSZÚSÁGÚ A PAPÍRGYÁRTÓ GÉP. AZ EGYIK VÉGÉN MÉG A PÉP ÍOLYIK HENGEREK KÖZÉ, A MÁSIK VÉGÉN MÁR A KÉSZ PAPÍR HENGEREDIK ÓRIÁSI TEKERCSBE. MIRE ODAÉRÜNK, MÁR A EIGAROT S A PETIT JOURNALT NYOMJÁK KI A SZEMÜNK .ELŐTT GYÁRTOTT PAPIROSRA S A MINT AZ ELNÖK ÉS KÍSÉRETE ÁTVETTE A JELENLÉTÜKBEN NYOMATOTT ELSŐ PÉLDÁNYOKAT, A TÖBBIT KÖZÉNK SZÓRJÁK S MINDENKINEK JUT EGY-EGY BELŐLE EMLÉKÜL. EGY HETI PÁRISI TARTÓZKODÁSOM ALATT CSAK MOST JUTOTT ESZEMBE, BOGY .A SAJTÓ PALOTÁJÁBAN UBITÁRSASÁGOM UTÁN LÁSSAK. ELÉG u4var,IASAN SZÍVESEK VOLTAK KIJELENTENI, HOGY MÁR KIHAGYTÁK PARIST, DE MAJD ÖSSZESZIDNAK JÓL ODAHAZA,, BUDAPESTEN , . . NEM ÉREZTEM, HOGY MAGAMRA VAGYOK. CSAK MOST KEZDTEM ISMERNI PARIST ÉS CSAK MOST SZERETNÉM, HA EZ A MI KIS LAPUNK CSAK LEGALÁBB EGY HÓNAPIG VOLNA AKKORA, MIUT A FIGARO, ANNYI AZ IRNIVALÓM. GASTON. (Folyt, köv.) A NOKROL A NŐKNEK. VALAMENNYI TÜZ KÖZÖTT AZ OKOZTA A VILÁGON EDDIG A LEGTÖBB BAJT, MELY A NŐK SZEMEIBEN LOBOG. * A VALÓDI SZENVEDÉLY NEM NŐ, HANEM ÓRIÁSNAK SZÜLETIK EGYSZERRE. * MIKOR ÁDÁMOT ÉS ÉVÁT KIŰZTÉK a PARADICSOMBÓL, MAGUKKAL VITTÉK A — PARADICSOMOT. * HA A NAP KI TALÁLNA HŰLNI, ASSZONYOK MEGLEGITENÉK A VILÁGOT. BÁRMILYEN KORÚ NŐNEK INKÁBB ELHIHETED, HOGY TE VAGY ELSŐ SZERELMES MINT AZ, HOGY TE LESZESZ AZ UTOLSÓ. * A BOLDOG SZERELEMNEK NEM ELÉG EGY SZIV : AZ CSAK KETTŐBEN FÉR EL. * A SZERELEMBEN SZERZETT TAPASZTALATOKAT A NŐK MINDIG JOBBAN HASZNUKRA TUDJÁK FORDÍTANI MINT A FÉRFIAK. * AZ ELSŐ SZERELEMBE A NŐK RENDESEN VAKON ROHANNAK BELE; A MÁSODIKBA MÁR CSAK FÉLVE HARAPNAK.