Esztergom és Vidéke, 1889

1889-08-08 / 63.szám

melyet nemcsak betiltani, de megbün­tetni is kötelesség. Az esztergomi iparlesifilet kebelébe tartozó iparosok, többszörösen panasz­kodtak a miatt, hogy Párkányban a midőn nem esztergomi, hanem falusi kocsissal vásárra mennek kövezet vám ásimén minden kocsitól 10 krajczárt szednek még pedig anélkül, hogy erről valami jegyet adnának. A vámszedés­nek ez a módja világosan azt igazolja, hogy Párkány község elöljárósága aligha jár törvényes uton, mert nem mer ma­gáról bizonyítékot kiállítani. A helybeli ipartestület elöljárósága a folyton hangoztatott panasz alapján, másrészt belátva azt, bogy Párkány községe ezeu törvénytelen eljárásával egyenesen elriasztja a vidéki közönséget Esztergomból és ekként beláthatlan veszteséggel sújtja az ipart és keres­kedelmet, megbízott engem mint az ipartestület jegyzőjót, miszerint nyo­moznám ki, vájjon van-e Párkány köz­ségnek kövezetvámszedési joga? Ezen megbízatásnak eleget teendő, leghelyesebbnek vélem, ha interpellátió alakjában aziránt kérdést intézek a megye első tisztviselőjéhez, számitva arra, hogy a nyilvánosság terén a megye­bizottsági ülésben lesz szerencsém vá­laszt nyerni s ekként az egész vár­megye közönségének tudomására juttatni a valót. Nem igy történt. Kérdésemre kezeimhez kézbesített végzés alakjában kaptam meg a választ, a melyet az ipartestületi elöljáróság határozata követ­keztében kötelességem egész terjedel­mében köztudomásra hozni hangzik pe­dig ekképen: 5122/89 sz. főszolgabírói jelentós alapján szerzett felvilágosítások nyomán értesítem N. J. Esztergom sz. kir. városi lakos, vmegyei tvhatósági bi­zottsági tag urat, miszerint Párkány községnek vámszedési.jogosultsága nincs ugyan, de ily czimen nem is hajt be semmiféle összeget, helypénzszedési jo­gosultsága után azonban a megállapí­tott dijakat szedi s igy a ki jószántából fizet, zaklatásnak nincsen Kitéve, a ki azonban a jogosan követelt helypénzt megfizetni vonakodik, annak lefizetése iránt, magától értetődőieg jogosan is kényszeríttetik. Egyébként általában megjegyeztetik, mikóp a párkányi jár. főszolgabíró ur intézkedett, hogy a helypénzszedés ed­digi módozata mellett is, annyira ellen­őriztessenek a bérlők, hogy hasouló panaszok elő ne fordulhassanak s a nevezett főszolgabíró urnák ezen iu­tézkedése óta ily értelemben panasz nem is fordult elő. Megjegyzem azonban, hogy ha inter­pelláló bizottsági tag ur, az általa fel emiitett törvényeilenességek igazolására csak egyetlen concrót esetet is be fog jelenteni, annak alapján a szükséges további vizsgálatot azonnal el fogom rendelni. Ezen határozattal Brucsi János vme­gyei tvhatósági bizottsági tag urnák hason tárgyban hozzám intézett beje­lentvénye is elintézettnek tekintendő. Ennek során, ugyancsak az ipartes­tületi elöljáróság határozata alapján köztudomásra hozom, miszerint az elöl­járóság készséggel vállalkozik arra, hogy a felmerülő panaszokat, a melyek akár Írásban akár szóval előterjesztet­nek az alispán úrral közölni fogja. N. J. Irodalmi levél. (Poe E d g a r.) IV. Továbbá oly meggondolatlan akarok lenni, hogy a legnagyobb és legtisztel­tebb férfiak által elért következtetések valóságát kétségbe vonjam; — bátor leszek oly dolgok fölött kétkedni, melyek eddig megdönthetlen igazságokkint sze­repeltek, és az éleselműségnek adózom, mely a tevés, hamis és egyoldalú dologból többet napvilágra hoz, mint közönsé­gesen hajlandók volnánk fötenni. En­gedjék meg, hogy mindjárt kezdetben lehető világosan kimondjam azon vezető eszmét, mely e műben mindig ismét ós ismét előfordul s melyet következőleg fejezek ki: mindeu dolog másod oka, az első dolgok ősi egyszerűségében fek­szik, kikerülhetien enyészetének csirá­jával együtt. Ezen eszme könnyítésére a világegyetemet oiymódou fogom átte­kinteni, hogy a lélek valódi egyedi benyomást nyerhessen és észlelhessen. Egy ember előtt, ki az Aetna csúcsán állva szemeit körül tévedezteti, min­denekelőtt a jelenség nagysága és kü­lönfélesége tűnik föl. Csak ha gyorsan sarkán fordulna, remélhető, hogy e pa­norámát egységének magasztosságában taián felfoghatja. Miután azonban még senkinek sem jutott eszébe, hogy az Aetna csúcsán sarkon forduljon, igy még egyetlen ember sem szemlélhette ezeu a maga nemében egyetlen látványt, következőleg minden szemlélődés, mi látványhoz köttetett, az emberi nemre nézve semmi gyakorlati eredménynyel sem bir. Én nem ismerek művet, mely­ben a világegyetem a szó legtágasb és legigazságosabb értelmében véve — ismertettetik, és azonnal megjegyzem, hogy e szó alatt: «Világegyetem,« amennyiszor egyedül áll, a legnagyobb csak gondolható térkiterjedést értek, minden szellemi és anyagi dolgot együtt, melyet e téren belül csak gondolhatunk. Valahányszor arról beszélek, mialatt közönségesen a világegyetem értetik, korlátoltabb kifejezést használandók, mondván : a «csillagok világegyeteine.» Hogy miért tartom szükségesnek e meg­különböztetést, később látaudjuk.» — És szerző a szépség és szükségesség elvét véve alapul, a következő főtételt állítja föl: «A törvény, melyet nehézség, vagy jobban súlynak nevezünk, létezik : mert kezdetben a szó szoros értelmében egy egyetlen, egyedüli, föltétlen és me­rőbeni parányból egy korlátolt térbe ömlött és pedig azon egyetlen processus folytán, mely által lehetséges volt, a kiömlésnek és a térbeni egyenlő elosz­tásnak két föltételét betölteni, azaz egy erő folytán, mely a távolság négyzeteivel egyenes viszonyban a kiömlött parányok és a kiömlési pont közt változik.» ­E nézet Poe műveinek olvasói előtt nem uj, miután már a mesmerismusi fölfe­dezésekben is ki van. fejtve. Ezen oly csodálatos mű e szavakkal végződik : «Az idők éjében egy időszak létezett, melyben egy még mindig élő lény vala, azon általán végtelen terét lakját, E lénynek nem állott ós nem áll hatal­mában — ép oly kevéssé, mint nekünk, — hogy léte örömét valódi növés által emelje ; de épen amint hatalmunkban áll élvezeteink kiterjesztése, vagy ösz­szevonása, ugy ezen isteni lény is ha­sonló képességgel bír és birt, annyira, hogy örökkévalósága ön összevonásának és önkiterjeszkedésónek csaknem állandó változásában múlik. E lény jelenlegi létezését szoktuk világegyetemnek ne­vezni. Életét végtelen sok tökéletlen örömben érzi — azon dolgok részbeni és fájdalmakkal kevert örömeiben, me­lyeket mi az ő teremtményeinek neve­zünk, melyek azonbau valóban az isteni lénynek ép oly számos egyedesitósei. Mindezen teremtmények, — mindazok ép ngy, melyek élőknek neveztetnek, mint azok, melyeknek élet nem tulaj­doníttatik, azon hiábavaló okból : mert tevékenységük nem láttatik — mindezen teremtmények kisebb vagy magasabb fokban képesek arra, hogy örömet vagy fájdalmat érezzenek, azonban érzéseik általános összege azon örömek összege, mely az isteni lényben öszpontosul. E teremtmények többé vagy kevésbbó ér­telmiségek is, amennyiben először saját azonossággal, másodszor, — habár csak homályosan, — az isteni léuynyel való azonossággal birnak. Nos gondoljuk meg, hogy e kétnemű öntudatból az első gyöngébb lesz, az utóbbi azonban erősebb, azon évszázadok hosszú sorai alatt, melyeknek el kell mulniok, mielőtt ezen myriádnyi egyedi értelmességek egygyé, mielőtt a csillagok egyetlenné olvadnak. OSARKQK Egy párbaj története. — Elbeszélés. — (Vége.) Mindenki feszült figyelemmel és kí­váncsian várta az eredményt. Előre tudták ugyan, hogy mi lesz vége. Halál nem lesz ? — óh, nem ! csak egy jókora suhintás a szegény Supra. De hol ? az arczán, a karján ? Vagy csakugyan egy darabka a füléből ? Hehehe! Igazán, minden ismerős kénytelen I volt nevetni a szegény ördög fölött, ha a csonka fülére gondol ! — A boloud ! minek vett olyan csinos feleséget s ha már vett is, egy kardfaló ntánna bomolt, hát minek gorombáskodott vele ? Másfóleképen kellett volua elintéznio az ügyet; barátságosan . . . Inkább . . . Csitt ! Viktor fáradt mosolylyal ajkai körül hallgatta az emberek találgatásait. 0 biztos volt a maga dolgában ; egyenesen, ment a biztos czél felé, mint a jól kilőtt golyó. — Oh, hiszen nem első próbája ez már. Szinte érzi is már ujjai közt a Icis Nelli bársony puha füleit, amint fejét simogatja. Kabátját veszi s mig a gentry-körből haza ér, mindig azt az aranyos hajat morsoigatja ujjai között s ugy beleéli magát a gondolatba, hogy szinte károm­kodni szeretne, midőn a saját lakásának az ajtaja előtt arra ébred föl, hogy az aranyhajú asszonyka még nincs mellette ! Csöngetett. Az előszoba ajtaját kinyitják előtte. Az előszoba sötét. — Arczul akarja ütni a legényét a gondatlanságért, hogy sötét szobába várja, de még föl sem emelte karját, valami pokróczot vagy mit vetnek a fejére, aztán felkapják a levegőbe s viszik valahova. Hasztalan rug — kapál, kiabál: Vasmarkok fogják, viszik. — Mi az ? Megöllek l — Ki vagy ? -— Ugyan ne beszéljen bolondokat! — Megöl ! midŐu mozdulni sem tud a markaink között, — Vegyétek le róla a pokróczot; teperjétek a pádimentumra. —• Te, Jóska, ne kim éld azt a pálczát. Jó tizenkettőt az arra való helyre. — Mit hah! Megfojtalak! — — Hol az inasom ? — Hol a pisz­tolyom ? Kik vagytok, haramiák. — Megfojtalak, ha még egyet üttök reám. Három markos legéuy fogta, amint ott fetrengett a padozaton ; a negyedik jó hajlós suhanggal .mérte re az olva­satlau tizenkettőt. Az ötödik ember, a görbécske hátú Sup tanár, ott ült vele szemben, egy karosszékben és kényelmesen szitta a szi varát. — Hogy kik vagyunk? Hiszen kérdés nélkül is eltalálhatta volna, hogy mi az általa kihívott párbajfél vagyunk. Inasát mindenek előtt lefegyverezve, harez­képtelenné tettük. — Ott fekszik, meg­kötözve, a szomszéd szobában. — Gyilkosok ! haramiák ! — Ha nyugodtan nem viseli magát, a tizenkettőt megtoldjuk tetszés szerinti numerussal, — különben bemutatom önnek tisztességes szövetséges társaimat. — Megöllek! — Dehogy öl! — Gondoskodtam markos szövetségesekről, miután meg­kaptam hadizenetót. Most már semmi baj? Aki erősebb, ügyesebb, az a ha­talmasabb. —• Oh, nyomorult! — Csend! Ön legyőzője előtt áll, jobban mondva fekszik. Mondom, hogy a párbaj a magánosok háborúja; ön ily háborúra hit föl engemet s én tanulva a felséges párbajozok : a koronás fő viselt dolgaiból, fölszereltem magamat mindazzal, ami bíztosithatta részemre a diadalt. Elláttam magamat kötelekkel, pokróczokkal, tisztességes markn szövet­gésekkel . . . — Hogy nem tudlak megenni! — Kiszemeltem a legalmasabb időt és helyet. * -- Oh, vad pimasz ! — Bizony beismerem, hogy barbár dolog a tizenkilenezedik században, mi­kor a jognak kellene uralkodnia, a nyers erőre apellálni. Dehát ön provokált. Háború ? Jó, hát legyen háború. Csak nem hitte ön, hogy puszta kézzel jövök eléje, hogy itt vagyok : vagdaljon meg. KIÁLLÍTÁSOKBAN BELGIUM, DÁNIA, NÉMETALFÖLD, OLASZORSZÁG, SVAJCZ, SPANYOLORSZÁG, GÖRÖG­ORSZÁG. OSZTRÁK-MAGYARORSZÁGBÓL INKÁBB CSAK AUSZTRIA ÉRVÉNYESÜL. A KÜLÖNFÉLE NÉPEK ÉS KIÁLLÍTÁSOK LABIRINT­JÁBÓL A LEGHATALMASABB CSARNOKBA: A GÉPEK ORSZÁGÁBA LÉPÜNK. ITT DICSŐÍTI A BÉKE LEG­INKÁBB A MAGA FÖLSÉGES ALKOTÁSAIT. MIG A| FEGYVERZÖRGÉSTŐL FÉLELMES HADIKIÁLLITÁS BI­ZONYOS ELFOGÓDÁST IDÉZ ELŐ, ADDIG A GÉPEK CSARNOKÁBAN A ZAKATOLÓ VASIZMOK VERITÉK­TELEN ÉS FÁRADATLAN MŰKÖDÉSE MEGNYUG­VÁSRA HANGOL S BIZALOMRA SERKENT. AMERIKÁÉ ITT AZ ELSŐSÉG S EDISONÉ A DICSŐSÉG. CARNOT, A KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE MAJD EGY ÓRÁT TÖLTÖTT EDISON KIÁLLÍTÁSA ELŐTT. EDISON A JÖVŐ SZÁZADOK KOLUMBUSA AUG. 10-ÉN JÖN PARISBA S AZ ÖSSZES LAPOK MÁR VEZÉRCZIKKEKBEN SIETNEK ŐT ÜDVÖZÖLNI. A MARIN ONI-GÉPEK ELŐTT MEGÁLL A KÖZTÁR­SASÁG ELNÖKE. EGÉSZ UTCZA HOSSZÚSÁGÚ A PAPÍRGYÁRTÓ GÉP. AZ EGYIK VÉGÉN MÉG A PÉP ÍOLYIK HENGEREK KÖZÉ, A MÁSIK VÉGÉN MÁR A KÉSZ PAPÍR HENGEREDIK ÓRIÁSI TE­KERCSBE. MIRE ODAÉRÜNK, MÁR A EIGAROT S A PETIT JOURNALT NYOMJÁK KI A SZEMÜNK .ELŐTT GYÁRTOTT PAPIROSRA S A MINT AZ ELNÖK ÉS KÍSÉRETE ÁTVETTE A JELENLÉTÜKBEN NYOMA­TOTT ELSŐ PÉLDÁNYOKAT, A TÖBBIT KÖZÉNK SZÓR­JÁK S MINDENKINEK JUT EGY-EGY BELŐLE EM­LÉKÜL. EGY HETI PÁRISI TARTÓZKODÁSOM ALATT CSAK MOST JUTOTT ESZEMBE, BOGY .A SAJTÓ PALO­TÁJÁBAN UBITÁRSASÁGOM UTÁN LÁSSAK. ELÉG u4var,IASAN SZÍVESEK VOLTAK KIJELENTENI, HOGY MÁR KIHAGYTÁK PARIST, DE MAJD ÖSSZESZIDNAK JÓL ODAHAZA,, BUDAPESTEN , . . NEM ÉREZTEM, HOGY MAGAMRA VAGYOK. CSAK MOST KEZDTEM ISMERNI PARIST ÉS CSAK MOST SZERETNÉM, HA EZ A MI KIS LAPUNK CSAK LEGALÁBB EGY HÓNAPIG VOLNA AKKORA, MIUT A FIGARO, ANNYI AZ IRNIVALÓM. GASTON. (Folyt, köv.) A NOKROL A NŐKNEK. VALAMENNYI TÜZ KÖZÖTT AZ OKOZTA A VILÁGON EDDIG A LEGTÖBB BAJT, MELY A NŐK SZEMEIBEN LOBOG. * A VALÓDI SZENVEDÉLY NEM NŐ, HANEM ÓRIÁS­NAK SZÜLETIK EGYSZERRE. * MIKOR ÁDÁMOT ÉS ÉVÁT KIŰZTÉK a PARA­DICSOMBÓL, MAGUKKAL VITTÉK A — PARADI­CSOMOT. * HA A NAP KI TALÁLNA HŰLNI, ASSZONYOK MEGLEGITENÉK A VILÁGOT. BÁRMILYEN KORÚ NŐNEK INKÁBB ELHIHETED, HOGY TE VAGY ELSŐ SZERELMES MINT AZ, HOGY TE LESZESZ AZ UTOLSÓ. * A BOLDOG SZERELEMNEK NEM ELÉG EGY SZIV : AZ CSAK KETTŐBEN FÉR EL. * A SZERELEMBEN SZERZETT TAPASZTALATOKAT A NŐK MINDIG JOBBAN HASZNUKRA TUDJÁK FOR­DÍTANI MINT A FÉRFIAK. * AZ ELSŐ SZERELEMBE A NŐK RENDESEN VAKON ROHANNAK BELE; A MÁSODIKBA MÁR CSAK FÉLVE HARAPNAK.

Next

/
Thumbnails
Contents