Esztergom és Vidéke, 1889

1889-06-27 / 51.szám

ESZT.KRGOM, XI ÉVFOLYAM. 51. SZAM. CSÜTÖRTÖK 1889. JÚNIUS 27. ^^^ ^^ ^ ^ ^^ ^ ^^^^ ^^^ MROJRÚíRiK II'K'J'lV.MKlU'-r KfrTSZRR : VASÁíHMP É8_CSÜTÖinÖKÖN. ici.öiqy.ic'rüisi kii : fél éwe negye iU> v i fi (5 ut - kr. 3 írt •:- kr. I frt r>() kr. Eyy szám ára 7 Kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZEJ^EsFfös'Ée : BOTTYÁN-UTCZA VIOLA-HÁZ ^22. SZÁM ALATT, iuivii a.t»p s'/itílhoii' ÍQH'ÍXÚ ílltitíí ]{ii/,l(Hnéiiy«k liiiliUiHÍfík. KIADÖIHVATAL : SZÉCI IPJNYI-T&R Í*3I. SZÁM, IKIVÍV a l,-i.[) liivfilalii'K s n. magán 'tínlutései, a nyilUórlie s/.áitt kii/,­Itíinúnvtík, i'lnli/cl«MÍ |).éiii4<ik és rtiiilamnlásuk iiiié/.öinlíík, HIRDETÉSEK. HIVATALON llllíhl'ITMSIOK UAUÍN !l I IflUíriíHKIÍ 1 s/.olól 100 s/.óig - frt ?") kr.lii I»«!{?ÍÍIIÍI}»IHIÍ)H fw«rint k'gjii­100-200 ig . I fit Hí) kr.i i i tfiuyos.-ihhi».n l<ii/.öllt*f.imif. *00-8«Ó-ig . % fit 96 kr.M; , líül.VMgdij ;(() kr. ;.ií NYM/ITK!? Horn ?Á kr. A jövő iparosai. Esztergom, jun. 26. Az iparos oktatás virágaiban már van módunk gyönyörködni; a gyümölcsökben majd egy-két évtized múlva fogjuk ked­vünket találni. Országszerte tanítják, művelik, nemesitik azt az eleven elemet, mely eddig csak inas csinyjeiből, rakon­czátlan ntczai magaviseletéről, vereke­déseiről s egyéb neveletlenségérő! volt ismeretes. Szerencsétlen társadalmi elméleteink szerint, az elemi vagy középiskolai leg­gyöngédebb tanulókat, már évtizedek óta azzal a gályarabsággal fenyegettük : «ba nem tanulsz gyerek, elmégy inasnak!* Igy korült az iparos pályára, a haszna­vehetetlen gaz, mely nem termókenyi­tette meg a magyar ipar talaját, hanem elvadította. A tanulás pályájáról kilökött haszna­vehetetlen elemeknek a magyar ipar nem mindig vehette hasznát. Iparunk évti­zedek óta nélkülözte az intetiigencziát, mely a világipar fejlődésével lépést tu­dott volna tartani s a tisztességet, mely a válogatottabb társadalmi körük előtt az iparnak tekintélyt birt volna szerezni. A régibb iparosok még a műveltség alapelemeivel sem igen kérkedhettek s összes tapasztalatuk vagy a műhelyek levegőjéből vagy idegen országok gya­logjárásából származtak. Könyvet, lapot, haladást, tömörülést nem igen vettek tudomásul. Haladtak az ősök nyomdo­kában, és átvették a régiek chablonja.it s ha remekeltek nem igen iparkodtak újí­tással, hanem csak czifraságokkal és sallángokkal feltűnni. Maga a czóhrend­szer elavultsága is visszatartotta a ha­ladás áramlatát. Yégre minden megváltozott. Az ipar a miniszterek és publicziszták hálás iparczikke, ambicziózus Széche­nyieskedő mágnások divatos théniája s az országos kiállítás óta tiszteletreméltó és tekintélyes nemzetiéti tényező. Rohamosan hozzá láttunk az iparos osztály fejlesztéséhez. Intel!igencziát dik­táltunk reá s behoztuk a köteles iskolázást. Azóta a legrakonczátiau ibb utczai népség, az inasok fajtája évről-évre ör­vendetesen pusziul s előáll lassan a ta­nuló iparos növendék, a ki könyvet is visz a hóna alatt s iskolába jár rendesen. Az iparos növendékek iskoláztatása felséges idea volt a maga nemében s örömmel konstatáljuk, hogy az eszter­gomi iparos oktatás 'lenyes eredményeket mutat föl. A jövő iparosai tanult elemekből fognak állani, erkölcseik nem lesznek szilajok, képzettségük nem lesz szánal­mas, fogékonyságot nyernek az önmű­veléshez, tehetséget a tovább fejlődéshez s olyan szellemi tőkét, mely az anyagi fölött áll. Örömmel üdvözöljük mindazon tan­férfiakat, kik a jövő iparosait készítik elő. Az ő dicsőségük lesz, ha a magyar ipar nemcsak ékes szólamokban, de va­lóságban is föllendül s intelligencziájával az iparosság kötelékébe fogja kecseg­tetni azokat is, a kik eddig megvető lenézéssel nézték le a modern rabszol­gaságot, az' ipart s inkább a nemzet nyakán proletárok maradtak. Kisdednevelésünk ügyében. Szakszerű kiállítások aránylag ritkák Magyarországon és azok is nagyobbrészt az álattenyésztés s kertézet egyes ágait karolják fel. Pedig -~ hogy többet em­lítsük — az országos nőiparkiállitás, az ötvösműkiállitás. s a könyvkiállítás társadalmilag s tudományos téren jelen­tékeny nyomokat hagytak maguk ntáu. De kétségtelen, hogy ily szakszem ki­állítások reudezése nagyobb munkát is igényel, mint a már megszokott mező­gazdasági s iparkiállitások. Annál érde­kesebb jelenség, hogy az idén hazánk­ban kisdednevelési kiállítás lesz, a minő még eddig a külföldön sem volt. A még iskolássá nem nőtt babák éle­tét, az emberi lény bimbóhasadásának titkait, a fesledő bimbó éltető elemeit s zord elleuségeit tünteti fel az a ki­állítás, melynek czélja még melegebbé tenni a babák szeretetét s megtanítani a népek ezreit is arra, a mit egy korán elhervadt ifjú nemrég igy fejezett ki: minden nemzet vagyonában a. legnagyobb tőke, az emberi élet. Ezen szép czólu szakkiállítást a magyar tanítónők által alapított Mária Dorottya-egyesület kez­deményezte; anyák és orvosok sereglet­tek hozzájuk, hogy azt minél fényesebben valósítsák meg. Két nagyou ismert szo­morú tény az, mely a kisdednevelési kiállítás létjogosultságát feltétlenül iga zolja. Egész Európában Magyarországon születik a legtöbb gyermek, de ugyan­itt hal el a legtöbb kisded is, az ösz­szes kisdedek fele öt éves kora előtt sírhant alá kerül. Egész Európában ke­resni kell nagyon egy olyan fajt, me­lyet a természet annyi testi és szellemi áldással halmozott volna el, mint a magyart ós nyugat felé alig van nem­zet, a hol a vagyonosság s a társadalmi viszonyok oly középszerű fokon állaná­nak, mint nálunk, még a számra nézve kisebb hollandokat, svédeket ós svájezia­kat sem értük utói. Nemcsak kisded­nevelési kiállítások szolgálnak e rette­netes bajok ellenszeréül, de ki merné kétségbevonni, hogy ily kiállítás eset­leges sikere a keserű, de oly annyira szükséges Önismeretet hatalmas erővel terjeszti a nemzet vezérférfiainak még mindig szűk körén tul? Gondolkozó paedagogok eszelték ki az eszmét s czél szerű megvalósítása hazafias feladat, nagy lépés az öntudatos előhaladábau. Budapesten a nemzeti színház szom­szédságában levő Beleznay kerthelyisé­gében már serényen folyik a munka, hogy ez a kiállítás augusztusban meg­kezdődjék. Az, ország minden részéből, sőt külföldről is érkeznek gyermekru­hák s gyermekjátékszerek. A palócz és székely, a tót és horvát, a sváb és oláh kisdedeinek változatos életét együtt fogjuk itt látni érdekes gyermekbábu­kon és környezetükben. Gyermekjátékok nagy számmal küldetnek be, a képes­könyvek gyermekkerti szerek közül ott lesz csaknem mindaz, a mit a magyar | irodalom s magyar ipar létrehozott. Az orvosok és iparosok bemutatják a kis­dedek öltöztetésére, táplálására szük­séges szereket, utasításokat adnak a gyermekbetegségek esetleges meggátlása iz M lítsrpiÉíiííkg"táreiája. — fvEGÉNY. — A'/. BMfh ós Vid. számára irta; Korösy László. (Tizenküenczedik folytatás.) XI. KERESZTÜLLŐTT SZÍV. A.Z ELKÉSETT APOSTOL NEM TUDOTT MOZDULNI SZERENCSÉTLENSÉGE SZÍNPADJÁTÓL. ODA VOLT LÁNOZOLVA, MINT PROMETHEUS A SZIKLÁHOZ; meg volt SEMMISÍTVE, MINT A KI MINDENÉT koczkára vetette MEGSZÉDÜLT SZENVEDÉLYE miatt. ROHAMOSAN KÖVETKEZTEK EGYMÁSUTÁN A LEGVÁRATLANABB ESEMÉNYEK. A VILLA KAPUJA ELŐTT EGY MÁSIK KOCSI állott MEG, MELYRŐL KÉT JELVÉNYES FIATAL ember UGROTT LE S EGYENESEN A GRÓF LAKÁ­SÁNAK tartott. NEMSOKÁRA NÉGYEN TÉRTEK VISSZA RÓZÁT HOZTÁK LE AZ EMELETRŐL S VITTÉK A KOCSIBA. KÁLNAIBAN MEGFAGYOTT MINDEN CSEPP VÉR. A MENTÖTÁRSULAT TAGJAI GYÖGÉDEN BÁNTAK | AZ ESZMÉLETLEN BETEGGEL S MÉGIS UGY FÁJT 1 KÁLNAINAK, MIKOR AZ UDVARRA TÉRTEK S NÉHÁNY I PILLANATRA A FÖLDRE TETTÉK A SZÍJAS PADOT,! MELYRE A SÚLYOS BETEGET HELYEZTÉK. Olyan voit, MINT A HALOTT. HÓFEHÉR, NYU- j godt, MOZDULATLAN, HIDEG, NÉMA. VÉRPIROS ajkai SÁPADTAK, RÓZSASZÍNŰ ARCZA KRÉTAFEHÉR. LEOMLÓ HAJÁT A VÉR ODATAPASZTOTTA A hófehér karra s CSIPKERUHÁJA ELÁRULTA, hogy mennyi ÉLET FOLYT KI MÁR BELŐLE. SEBEI BE VOLTAK KÖ­TÖZVE, DE A KEBLÉN LÁTHATÓ NAGY KÖTÉS BI­ZONYÍTOTTA, HOGY AZON A TÁTONGÓ SEBEN KIFÉRT VOLNA A SZEGÉNY BETEG LELKE. UGY SZORÍTOTTÁK VISSZA ERŐVEL, HOGY KI NE KÖL­TÖZZÉK BELŐLE S SZENVEDJEN MÉG NAGYON SOKAT ABBÓL, A MI EZUTÁN KÖVETKEZIK KÁLNAI ÁHÍTATTAL NÉZTE A SZÉP HALOTTAT, AZ Ö HALOTTJÁT, A KI MÁR EGYSZER MEGHALT S A KI MÁSODSZOR IS MEG FOG HALNI NEM­SOKÁRA. A MENTŐK ELŐKÉSZÍTETTÉK A KOCSIT S KÁLNAI AZALATT LETÉPTE A LEGSZEBB RÓZSÁT S ODATETTE A LASSAN PIHEGŐ KEBELRE. ERRE A MENTŐK VISSZATÉRTEK S ELVITTÉK A SÚLYOS SEBESÜLTET. KÁLNAI IS ELMEHETETT VOLNA. MICSODA DOLGA MARADNA MÉG ITTEN ? LESZÁMOLT ELKÁRHOZOTT IDEÁLJÁVAL, ELKÖVETTE A LEGNAGYOBB BŰNT, EL KELL KÁRHOZNIA, DE A BŰUHÖDÉS NEM ITT KEZ­DŐDIK SZÁMÁRA. MENNI AKART, DE NEM BIRT. ALIG ROBOGOTT EL A MENTŐK KOCSIJA, A NYARALÓ EMELETÉRŐL A BEREZEG ÉS LEÁNYA JÖTTEK LE, A HERCZEG NEM VOIT IZGATOTT, CSAK SZO­MORÚ, DE A GRÓFNŐ NEM BÍRTA PALÁSTOLNI KÉTSÉGBEESÉSÉT. NYUGODT HANGON BESZÉLT AZ ÖREG FŐUR. — ERRE A TRAGÉDIÁRA SZÜKSÉGÜNK VOLT, KÜLÖNBEN ÖRÖK HAZUGSÁGBAN MARADUNK. KI­DERÜLT MINDEN. FÉRJED NEM ÉRDEMEL MEG EGYEBET A MEGVETÉSNÉL, TE PEDIG A SZÁNA­LOMNÁL. LÉGY ERŐS. MEG FOGOM BŐSZÜLNI GYALÁZATODAT. MÉG MA ELHAGYJUK MAGYAR­ORSZÁGOT S MÉG A KÖVETKEZŐ ÓRÁBAN MEG­HATALMAZOM ÜGYVÉDÜNKET A VÁLÁSRA NÉZVE. — Még NE, ATYÁM. LEGYEN KÖNYÖRÜLETES hozzám —5 VÁLASZOLTA A SZÉP GRÓFNÉ remegő HANGON — OLYAN IZGATOTT VAGYOK, HOGY NEM IS TUDOM MIT KELLENE TENNEM. — ÉPPEN AZÉRT ÉRZEK ÉS GONDOLKODOM HELYETTED IS HIDEGEN ÉS NYUGODTAN, LEÁNYOM. MEG KELL TÖRTÉNNIE. FÉRJED BESZENNYEZTE BECSÜLETEDET, MAITRESSE-E VÉRE MÉG JOBBAN BEPISZKÍTOTTA KORONÁDAT. KEKÜNK CSAK EGY KÖTELESSÉGÜNK VAN : MEGŐRIZNI MÉLTÓSÁGUN­KAT S SZAKÍTANI AZZAL A LÉHA KALANDORRAL, A KI OLYAN RÉGÓTA ŰZTE VELED A CSALÁS RÚT JÁTÉKAIT. LEÉRTEK AZ UDVARRA. KÁLNAI A MEGNÉMULT CSELÉDEKKEL A VILLA KAPUJA ELŐTT ŐDÖNGÉLT, FÁSULTAN, FAGYOSAN, TEHETETLENÜL. A HERCZEG SZÁNAKOZVA NÉZETT REÁ, DE NEM SZÓLT SEMMIT. TUDTA MÁR, MIKOR A MENTÖTÁRSULATOT KIHOZATTA, HOGY KI AZ A KÁLNAI. A GRÓFNÉ EGY VÉRES KAMÉLIÁT NYÚJTOTT NEKI. — A SZEGÉNY ELKÁRHOZOTT RÓZA VIRÁ­GAIBÓL ! — MONDTA SUTTOGVA ÉS ATYJA UTÁN A KOCSIBA LÉPETT. KÁLNAIT HIDEG BORZONGÁS FUTOTTA VÉGIG, MIDŐN A VÉRES VIRÁGOT MEGNÉZTE. RÓZA VÉRE HARMATOZTA BE. A MINT A KOCSI ELROBOGOTT, A VILLA EME­LETÉN LÖVÉS DÖRDÜLT EL. CSAKHAMAR REÁ TOMPA ZUHANÁS. A CSELÉDEK KÁLNAIVAL EGYÜTT FÖLROHANTAK S A GRÓFOT HALVA TALÁLTÁK. MÉG VONAGLOTT, DE MÁR NEM ÉLT. RIMÁNKODVA VETTÉK KÖRÜL. A GRÓF KÉT LEVELET TARTOTT KEZÉBEN. ÜFCFIND A KETTŐT IRONNAL IRTA S NYITVA HAGYTA. KÁL­NAI KIVETTE A SZERENCSÉTLEN ÖNGYILKOS KEZÉBŐL A LEVELEKET SLÁZAS GYORSASÁGGAL VÉGIGFUTOTTA, AZ ELSŐBEN EZT IRJA: — »NEM ÉLHETEM TÚL GYALÁZATOMAT. Bo­CSÁSSANAK MEG BŰNHŐDÉSEM UTÁN . . .« A MÁSIKBAN PEDIG EZT: — »MEG AKARTAM ÖLNI RÓZÁT, DE CSAK MEGSEBEZTEM. VISELJE GONDJÁT KÁLNAI, A KITŐL BOCSÁNATOT KÉREK UTOLSÓ PERCZEIMBEN ...« — SZENTSÉGES ISTEN ! EZ AZ EMBER MA­GÁRA VÁLLALTA A MERÉNYLETET ! — KIÁLTOTT FÖL KÁLNAI S UGYANABBAN A PEREZBEN ÖSSZE­TÉPTE A LEVELET. — AZ ÉLŐK HAZUDHATNAK, DE A HALOTTAKNAK IGAZUK VAN. RÓZÁÉRT ÉN AKAROK FELELNI ÉS MOST KÉSZEN VAGYUNK. EZZEL ŐRÜLT GYORSASÁGGAL ELHAGYTA A LEGSZOMORÚBB JELENETEK SZÍNHELYÉT S A GRÓF KOCSIJÁHOZ SIETETT. — HAJTASSON GYORSAN, HOGY UTOLÉRHESSÜK A MENTŐ TÁRSULAT KOCSIJÁT, MELY A GRÓF ORVOSÁT IS ELVITTE, MERT A GRÓF NAGYON beteg. — CSAK NEM LETT ÖNGYILKOS? — LEHET. — IRGALMAS JÉZUSOM! A KÖVETKEZŐ PILLANATBAN MÁR SEBES VÁG­TATÁSSAL ROBOGTAK KI AZ .ORSZÁGÚTRA S OTT KÍMÉLETLENÜL ÖSZTÖKÉLVE A LOVAKAT; NEGYEDÓRA MÚLVA UTOLÉRTÉK A LASSABBAN HALADÓ MENTŐ­KOCSIT. * KÁLNAI LEUGROTT S A GRÓF ORVOSÁHOZ SIE­TETT, A KI RÓZA FÜGGŐ ÁGYA 'MELLETT ÜLT A KOCSIBAN. — CSERÉLJÜNK HELYET, ORVOS UR, MERT A GRÓF ... — MEGLŐTTE MAGÁT — UGY-e ? — MEG. RÓZA MINTHA MEGMOZDULT VOLNA. AZ orvos RÖGTÖN A GRÓF KOCSIJÁBA ÜLT ÁT S KÁLNAI A KÉT FIATAL ORVOS MELLÉ HELYEZKEDETT, MIRE A MENTŐ KOCSI LASSÚ MENETBEN HALADT TOVÁBB.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents