Esztergom és Vidéke, 1889

1889-06-27 / 51.szám

^Hen. Az emberbaráti egyesületek itt adnak számot azokról a jó tettekről, melyeket a babák érdekébon kifejtettek. A tudósok a nagy közönség elé viszik a kisdedek ápolásánál s józan nevelésével szerzett tapasztalatokat s feltárják ;a veszélyeket, melyek a parányi öntudatlan lényeket a gondatlan szülők részéről fenyegetik. Gondoskodnak arról is, hogy a kiállítás által nyújtott tapasztalatok maradandók legyenek. A képes könyveket s játékszereket szakértők veszik szigora bírálat alá s kijelölik a szülőknek a legjobbakat. Az ünnepelt költő Jókai Mór, a gyermekek kedveit Forgóbácsija előadásokat tartanak ez alkalommal. A gyermekbetegségek hírneves orvosa, Bókay János, könyveeskét" ír hasznos tanácsokkal. Előadást tart Rósa Lajos, kinek megadatott, hogy teljesen együtt érezzen a kisdedekkel és dalai otthonosak legyenek a gyermekszobákhan. P. Szathmáry Károly, ki egy ember élet javát a kisdednevelésnek áldozta Fodor József, a leghatalmasabb barczos azok között, kik a társadalom közönyösségót az egészséggel szemben ostromolják s annyi más hírneves orvos, paedagog és iró, S mindezek az előadások összegyűjtetnek az <Anyák könyvtára* czimű füzetes vállalatban, melyet a Mária-Dorothea egyesület pár hatosával fog árulni, hogy elterjedve valódi házkincstár legyen ellenszere a rémítő gyermekhalandóságnak már csirájában meggátlója annak az ön-i tudatlan nevelésnek, mely a proletárok és kétségbeesett existentiák számát szaporítja. A kisdednevelési kiállítás rendezői valóban hasznos és nemes munkát végeznek. Müködésöknek eredménye is lesz augusztus havában midőn az uj, vasúti tarifa életbeléptelése s a szent Istvánnapi ünnepek tömegesebben hozzák be Magyarország minden részéből a látogatókat, már nyitva fog állani az a kerepesi uti épület, hol a józan gyermekszeretet olveit gyakorlatilag hirdetik s hol fegyverekot gyártanak a gyermekhalandóság sa műveletlenség ellen. Legyen is ez a hatás minél nagyobb, minél tágabb körű. A kisdedeket szeretni nem erény, csak természeti ösztön, a kisdedeket nem szeretni s a kisdednevelést nem öntudatosan fejleszteni, végzetes bűn, mely a nemzet létét koczkáz tatja. GYÖRGY ALADÁR. Gazdasági levél. — A selyemtenyónztés. — III. Kétséget nem szenved, hogy az állam nem lehet hivatva arra, hogy valamely üzletet beláthatlan ideig folytasson; feladata csak abból állhat, hogy oly üzletre nézve, mely különben az ország javára szolgál, de állami segélyezés nélkül életbe nem léptethető, a kezdeményezést ő tegye meg és folytassa az üzletet mindaddig, mig azt, az ügy létének koczkáztatása nélkül magánvállalkozóknak át nem adhatja. Hogy a selyemipar igenis reá szorul az állam kezdeményezésére, azt az ipar története igazolja. Hazánkban a selyemipar meghonosítását, miként az tudva van, a mult században kezdette meg az állam. Jól tudja azt is, hogy mihelyt az állam ezen ipart kezéből kiadta és azt idő előtt engedte át a magánvállalkozásnak, az hanyatlani kezdett. Ennek természetes okát a következőkben találhatjuk: A selyemipar elsÖ alapfeltétele a szederfa bősége. A kellő szederfaállomány előteremtését pedig magán birtokosoktól várni nem lehet, mert az egyes magánbirtokosok a szederfa-tenyésztés előnyeiről meggyőzhetők esak akkor volnának, ha annak gyakorlati hasznát azonnal élveznék is. Ez pedig mindaddig nem lehetséges, mig ezen termelési ág lendületesebb gyakorol hatására kellő szederfaállomány előteremtve nines. Nem lenne tehát más, mint egy szerencsétlen circulus vitiosus, ha az állam a szederfa-tenyésztés emelése alól magát felmentve, azt egyedül a magánbirtokosságra bízná. Do azért is kell, hogy az állam a kezdeményezés alól magát ki ne vonja, mivel jelenleg, a midőn a selyemtenyésztés hazánkban az eddig elért eredmény daczára még mindig csak inkább a kezdetlegesség fokán áll, okvetlenül szükséges, hogy termelőink a szederfalevelet ingyen nyerjék, mert ügyességük még korántsem fejlett ki annyira, hogy a selyemtenyésztés valódi hasznát javukra toljesen kiaknázhassák, — és igy a szederfalevólért bért fizetni még nem képesek. Ahhoz pedig, hogy tenyésztőinknek a szedei falevelet ingyeir adhassuk, mindenekelőtt közhelyeken álló és igy közvagyont képező szederfákra van szükségünk, melyek lombjait ingyen bocsájthatjuk tenyésztőink használatába. De még egy harmadik ok is létezik, melynél fogva kell, hogy a ' kezdeményezést az állam tegye meg és folytassa mindaddig, mig az ügy annyira ki nem fejlődött, hogy azt minden koczkáztatás nélkül a magánvállalkozás vehesse át. Ezen harmadik ok a következő : A selyem gubó, ha rövid idő alatt nem órtékosittetik, a tenyésztő keze alatt megromlik és értékét teljesen elveszíti. A csak saját érdekeit szem előtt tartó magán-vállalkozók esetleg, például ha a selyem ára hanyatlik, ezen körülményt kórlelhetleuül használja ki saját javukra, a mennyiben a selyemgubó árát a tenyésztővel szemben önkónyileg szabja meg úgyszólván az utolsó perezben, a midőn a tenyésztőnek nem marad más választása, mint gubóit a magánvállalkozónak bármi áron átadni vagy pedig azokat a biztos megromlásnak kitenni. Még jelenleg is találhatók régi termelőknél oly régi romlott gnbók, melyeket a szegény tenyésztők inkább elhagyták romlani, semhogy azokat a nekik ajánlott méltánytalan ár mellett eladják. A selyemipar sajátságos természetéből mintegy önkényt folyó ezen nehézséget elhárítani csakis a további nagyobb mérvű fejlődés képes; a midőn t. i. egyrészt a nagyobb számú selyemgyárak egymás közt természetszerűleg kifejlődő versenye, másrészt pedig, a nagyobb mérvű iparhoz fűződő nagyobb érdekek valamint a nagy közönség felköltött figyelme is ellenőrzik a vevőket és nem engedik az ily visszaélések elkövetését. Mindaddig azonban, mig ezen idő be nem következik, nincs és nem marad egyéb hátra, mint hogy a selyemgubók beváltását az állam maga eszközöltesse. De végül azon okból is szükséges, hogy az egész ügy az állam kezében maradjon, mert az egész eredmény egyik főfeltétele a tenyésztők kellő oktatásában rejlik, A jelen viszonyok között, a midőn oly sok nemű betegség a semlyemhernyó szervezetét megrongálta, az ipar gyakorlására elkerül heti eh ül megkívántatik egy bizonyos ügyesség, mely ha a tenyésztőnél hiányzik, leheletion, hogy működése eredményes legyen. Ezen oktatás sikeres gyakorlása egyrészt az állam tekintélyét, másrészt pedig oly mérvű áldozatokat igényel, melyeket magán egyénektől elvárni nem lehet. A selyemtenyésztő üzlet kezdeményezésére az állam van hivatva, valamint hivatva vau azt folytatni mindaddig, mig csak 1- ör a már létező nagyobb gyárak egymásközti versenye a tenyésztők érdekei ellen felmerülhető visszaéléseket lehetetlenné teszik; 2- or mig a selyemtenyésztés a nép között nem lesz oly át alános, hogy a további szakoktatás szüksége elesik ; 3- or inig nem lesz oly szederfa állományunk, mely a tenyésztés ily fokát, lehetővé leszi ; 4- szer mig annyi magyar munkásnő nem képeztetik ki, hogy a magánvállalkozás által meg nem fizethető drága olasz munkásokat mellőzni lehessen. Mindazon időig azonban, mig ezen körülmények be uem következnek, ezen ipar a magán-vállalkozásnak az eddig elért eredmény koczkáztatása nélkül át nem engedhető. A selyemipar meghonosítása Magyarországon több mint egy évszázadon át a kormányok és társadalmi, tényezők törekvéseinek egyik kedves tárgyát képezte. Hogy az mindennek daczára az előbbi időkben — az időnként mutatkozó nekilendülések daczára sem sikerült, annak okát — meggyőződésünk szerint leginkább annak kell tulajdonítani, hogy egy ily mélyreható előfeltételeket igénylő iparágat az ujabb kor concurrentialis viszonyai között teljes lehetetlenség a központból, a zöld asztal mellől kibocsátott rendeletekkel meghonosítani ; a meghonosítás a legjobb esetbon is csak ugy lehetséges, ha a feladat megoldására képesített gyakorlati szakember a hely szinén állandó és szakadatlan működés utján teljesítheti az illető ipar meghonosításával járó naponkint felmerülő feladatokat. HÍREK. — Uj félév. Az uj félév küszöbén arra kérjük olvasóinkat, hogy lapunkat, szives támogatásukkal továbbra is szerencséltetni szíveskedjenek. Mi mindent el fogunk követni, hogy lapunk a legliszteségesebb irodalmi szín vonalon szolgálja tovább a közönség érdekeit. Az előfizetések mielőbb való szives megújítását s a hátralékok beküldését kérjük. — A herezegprimás tegnap délután a futárvonattal Bajosról legjobb egészségben székvárosába érkezett. — Hübschl Sándor volt tauitványaíAZ ELSŐ TELEFONÁLLOMÁSNÁL LESZÁLLOTT AZ EGYIK FIATAL ORVOS ÓS KOCSIT KÉRT A GRÓF VILLÁJÁBA. AZUTÁN VISSZATÉRT S NÉMÁN NÉZTE SZÓTLAN TÁRSÁVAL EGYÜTT A MÉLYEN SZENDERGŐ SZÉP BETEGET, KINEK VONÁSAI NÉHA-NÉHA KÍNOSAN MEGRÁNDULTAK S KARJA REMEGNI KEZDETT. A MENTŐKOCSI VÉGRE A KÓRHÁZ UDVARÁBA ÉRKEZETT. ÓVATOSAN CSATOLTÁK LE A FÜGGŐ ÁGYAT S GONDOSAN KIEMELTÉK AZ ESZMÉLETLEN LEÁNYT. NÉGYEN VITTÉK FÖL AZ ELSŐ EMELETRE. KÁLNAI KÖVETTE a GYÁSZOS KÍSÉRETET. EGY KARBÓLSZAGU, GONDOS TISZTASÁGA SZOBÁBA LÉPTEK, A HOL A KÓRHÁZ EGYIK ORVOSA FOGADTA ÉS VETTE ÁT A BETEGET. RÁTETTÉK AZ UJONAN ÁTHÚZOTT ÁGYRA S AZ ORVOS NÉHÁNY JEGYZETET VETETT PAPIROSRA. KÁLNAI MÉG MINDIG A SZOBÁBAN MARADT. AZ ORVOS KÉRDŐ SZEMEKKEL NÉZETT REÁ. — ROKONA ? JÓ. JELEN AKAR LENNI, MIKOR A GOLYÓT KIVESZSZÜK? AZ ORVOS MEG SE VÁRTA A FELELETET, HANEM AZ ÁPOLÓNŐKNEK KIOSZTOGATTA a PARANCSOKAT. •CSAKHAMAR EGYMÁSUTÁN ELŐKÉSZÍTETTÉK a SZÜKSÉGESEKET. Az EGYIK EGY NAGY EDÉNY Tizet, a MÁSIK JEGET, a HARMADIK AZ ORVOS BONEZOLÓ ESZKÖZEIT HOZTA EL. Az ORVOS a SZÉP BETEGRE NÉZETT, SOKKAL TOVÁBB ÉS TÖBB ROKONSZENVVEL, MINT az ORVOSOK ÁTALÁBAN, MIKOR GOLYÓT KERESNEK VALAKINEK a SZIVE MELLETT. — KÁR ÉRETTE, GYÖNYÖRŰ SZÉP ... — MONDTA MAGÁBAN FÉLHANGOSAN, AZUTÁN KIMÉRT NYUGALOMMAL ELŐSZEDTE AZ APRÓ, HEGYES ÉS FÉNYES ESZKÖZÖKET. ÉLŐBB AZONBAN ALTATÓSZERRŐL GONDOSKODOTT, MELYET EGY KIS VÁSZONTÖLESÉRRE CSÖPÖGTETETT $ AZ ÁGY MELLETT ÁLLÓ ASZHTTRA HELYEZETT. KÁLNAI NEM NÉZHETTE AZ IZGALMAS ELŐKÉSZÜLETEKET S KIMENT A FOLYOSÓRA. — HA MAGÁHOZ TÉR, HIVASSON BE, DOKTOR UR — MONDTA FÁSULTAN, A KÓRHÁZI ÁPOLÓNŐK NAGY GYAKORLOTTSÁGGAL SZABADÍTOTTÁK MEG A BETEGET A KÖTÉSEKTŐL S MIDŐN A HÓDÍTÓ SZÉPSÉGŰ KAR FELSZABADULT A CSIPKÉK S A KÖTÉSEK ALÓL, AZ ORVOS NYUGODTAN MONDTA: — EZ NAGYON EGYSZERŰ SEB. CSAK A VÉRZÉST KELL ELÁLLÍTANI. EGY KIS KARBÓLVIZZEL MOSSÁK MEG ! AZ EGYIK ASSZONY TELJESÍTETTE A RENDELETET, A MÁSIK KETTŐ A NAGYOBB SEBET TETTE MEGKÖZELÍTHETŐVÉ. AZ ORVOS SZÁNAKOZVA NÉZETT RÁ: — EZ MÁR NAGYON VESZÉLYES. ÉPPEN A SZIV FÖLÖTT. A GOLYÓ ÖSSZERONCSOLHATTA A NEMESEBB SZERVEKET IS. A MINT A BETEG MEGMOZDUL, TEGYE AZ ALTATÓ TÖLCSÉRT AZONNAL AZ ORRHOZ. ÉS MOST ÜGYELJÜNK. AZ ORVOS BELEVÁGOTT A MÉLY SEBBE ÉS KEGYETLEN KUTATÓ ACZÉLJÁVAÍ KERESNI KEZDTE A GOLYÓT. RÓZA IDEGESEN RÁNGATÓZOTT, DE NEM ÉBREDT FÖL. DIADALMAS MOSOLYLYAL NÉZTE AZ ORVOS A NYUGODT AREZOT S BIZTOS MOZDULATTAL KIVETTE A GOÍYÓT. RÓZA FÖLÉBREDT. NAGY FEKETE SZEMEIVEL MERŐEN RÁBÁMULT AZ ORVOSRA, MIRE AZ ÁPOLÓNŐ RÖGTÖN AJKA FÖLÉ TARTOTTA A TÖLCSÉRT S A BETEG ÚJRA ELSZENDERÜLT. GYORSAN VÉGEZTEK A SÚLYOS SEBBEL S MIKOR MÁR BEKÖTÖZTÉK, AZ ORVOS MAGA DOBTA EL AZ ALTATÓ TÖLCSÉRT. — MOST MÁR FÖLÉBREDHET. TALÁN MEG IS VAN MENTVE! — MONDTA AZZAL AZ ÖRVENDEZÉSSEL, MELY AZ ÉLETMENTŐ ORVOSOKAT OLYAN FÖNSÉGESEKKÉ TESZI. — HÍVJÁK BE AZT AZ URAT! KÁLNAI MEGJEHWT. AZ ORVOS ÖRÖMTŐL SUGÁRZÓ AREZCZAL ADTA ÁT A KIS ÓLOMGOLYÓT. — ITT VAN ! — TEHÁT MEGMENTHETŐ? DGY-E MEGMENTHETŐ, ORVOS UR? — KÉRDEZZE MEG ETTŐL A KIS GOLYÓTÓL, AZ BENT VOLT A BETEG KEBLÉBEN, AZ JOBBAN TUDJA, HOGY MILYEN NAGY OTT A VESZEDELEM ? — MAGÁHOZ TÉRT MÁR? — NEMSOKÁRA. — BESZÉLHETEK VELE ? — CSAK NAGYON KEVESET. — KI LŐTTE MEG EZT A SZEGÉNY LEÁNYT? KÁLNAI NEM RETTENT MEG ETTŐL A KÉRDÉSTŐL. — ÉN! — FELELTE NYÍLTAN. — ROKONA? LEHETETLEN. — ÉN LŐTTEM MEG, ORVOS UR. KEDVESEM VOLT . . . — TEHÁT SZERELMI TRAGÉDIA? ÖN JELENTKEZNI FOG AZONNAL A KÓRHÁZI BIZTOSNÁL. — TJGY VAN, ORVOS UR. AZ ORVOS KÖZÖNYÖSEN TOVÁBB MENT, DE ÚTKÖZBEN FELKÜLDTE A KÓRHÁZI BIZTOST. RÓZA NÉHÁNY PEREZ MU'VA MAGÁHOZ TÉRT KÁBULTSÁGÁBÓL S ÖSSZERÁZKÓDOTT, MIKOR KÁLNAIT MEGLÁTTA. A MÁSIK PILLANATBAN MEGTUDTA, HOGY j HOL VAN ÉS FÁJDALMASAN FÖLSÓHAJTOTT. AZUTÁN MEGINT KÁLNAIT NÉZTE SOKÁIG, VÁD NÉLKÜL, GYŰLÖLET NÉLKÜL, A SÚLYOS BETEGEK SOKAT MONDÓ UÉMASÁGÁVAL. EKKOR BELÉPETT A KÓRHÁZBIZTOS. — KÉREM EGY S^ÓRA, TÁVOZZUNK! —MONDTA HIDEGEN. KÁLNAI MÉG EGY PILLANTÁST VETETT A SZERENCSÉTLEN NŐRE, AZUTÁN AZ ÁPOLÓNŐK ÁMULATÁTÓL S A BIZTOSTÓL KISÉRTETVE a FOLYOSÓRA MENT. — ÖN LŐTTE MEG TURGONYI RÓZÁT, A KI EBBEN A SZOBÁBAU FEKSZIK ? — ÉN. — NEM KERESTE MÉG SENKI ? — NEM. — AKKOR TARTSON VELEM, ÁTADOM a RENDŐRSÉGNEK. A RÖVID, DE HATÁROZOTT BESZÉD UTÁN MINDKETTEN KOCSIBA ÜLTEK S ELHAJTATTAK. KÁLNAI ELŐVETTE A KIS GOLYÓT. * — NÉZZE BIZTOS UR, EZ a KIS GOLYÓ TÉVEDT AZ Ő MELLÉBE, DE ELŐBB az ÓN SZIVEMET JÁRTA KERESZTÜL. A BIZTOS DURVA NEVETÉSSEL FELELTE :•• — BOLOND JÁRÁSA VAN AZ OLYAN GOLYÓNAK, MELYET A SZERELEM PUSKAPORA VET FÖL. TTGY-E MAGA IS SAJNÁLJA? — MOST NEM TUDNÉK MEGFELELNI ARRA, HOGY SAJNÁLOM-E AZT, A MIT ELKÖVETTEM. DE MAJD MEG FOGOK VALLANI MINDENT FÉRFIASAN ÉS VÁLTOZATLANUL. (Folyt, köv.) — Az ipariskola vizsgálatai oly fényes eredménnyel sikerültek, hogy lapunk élén kellett méltatnunk az iparos növendékek oktatásának nagy jelentőségét, a mit is az érdekeltek kiváló figyelmébe ajánlunk.