Esztergom és Vidéke, 1889

1889-06-23 / 50.szám

ESZTERGOM, XI. ÉVFOLYAM. 50 SZAM. VASÁRNAP, 1889.•• JÚNIUS 23. M i»'* 3.11 iii,F:t íi K n ir. • r n: N K I N T K F: • rs z F. R VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. év m léi éne . l':i,Wli|7.I

i

:'l'MSI Al! Ejjy szám ára 7 kr. 6 frt — kr. 3 frt -- kr. 1 fii no kr, Városi s megyei érdekeink közlönye. $ZE¥ÍTÉSTTÖSE6 : BOTTYÁN-UTCZA. VIOLA-HÁZ ?>22. SZÁM ALATT, livv« ÍI t»p fi'/.t'IUMHi récxÁt liitslö kÖ7.|«iiit»ii) «k kül<Uii<|llk. KIADOHÍVATAL : SZÉCUEM Y [-'UFCR 331- SZÁ M, liovií ÍI. J;i.p hi i íilítlus s ;i uipguii lúfilHíés&l, "íl IIIÍIIÍBIIIH s/í'uifc kn/,loményok, t)l!ili/,ulUHÍ [Kiir/.i'k ÓK imdnnmiásnk inló/.Dtnlfík, HIRDETÉSEK. ii HIVATALOS IlilíMOTKNIOK :! i | 1 s'/.ótól 100 s•/c>iy - fit 75 krJ j 100-200-ig . I fit 50 kr.i 200 - 300-i* . 2 frt SR krJ U«l>«g.lij SO kr. U.WíAN IJIHhKTRHMK jj iii.giíllíijHHllÍH S/.tíl'ínt ítígjll'l tnii)(>HHÍtl»titi kö/.nH.t»liiek. | NYILTTÚlt B

»r.H 20 kr. ii A hgprimás az autonómiáról A B. H. egyik munkatársának a herezegprimás a katolikus autonómiáról a következő fontos nyilatkozatokat mondta: «Az országgyűlés utolsó ülésem sok különös dolgot lehetett hallani az egyházi kérdések vitatása körül. A Pazmaneum hazahozatalát Bécsből ismét követelték. Ez a törekvés már meg volt a mult században, Mária Terézia alatt. A vétót akkor maga az uralkodó mondta ki. A törekvés most is sikertelen maradt Elmondom, hogy miért. Az alapító iuleucziója szerint annak az intézetnek örök időkre Bécsben kell maradni. Az intézet Bécsben is teljes mérteiden megfelel rendeltetésének. Én magam is növendéke voltam, a mostani püspöki kar legtöbb tagja onnét került ki. Az intézet vezetésében egy hang, egy szó, egyetlen intézkedés sem tagadja meg a magyar eredetet. Magyaráz teljesen és tökéletesen. Ott még egyetlen magyar növendékpap sem veszítette el nemzetiségét, egyetlen magyar fin sem tanult meg németül, hanem igenis sok idegen ajkú tanult meg magyarul, a magyar fiuk közt. Mondhatom, hogy a Pazmenaum tiszta magyar kolónia Bécsben. Haza hozataia sértené az alapítót illető kegyeletet. Az alapitó intenczióinak figyelmen kivül hagyása az idományozásokbau és alapitásokhan nyilatkozó áldozatkészséget lohasztaná. Miért nem követelik a német egyetemeken tett magyar protestáns alapok haza hozatalát? A német egyetemek hői hazakerülő protestáns ifjakról senki sem mondja, hogy megszűntek jó magyaroknak lenni. Hát az idegen légkör éppen a Pazmaneumban influáluá a magyar ifjakat, a kiket magyarul nevelnek és vezetnek? A Pazmaneum már sok jeles papot adott az egyháznak és az országnak, pedig az intézet az országnak egy krajezárjába sem kerül, az teljesen a maga erejéből áll fenn. Az in. tézkedés minden tekintetben egyébként is Magyarország herczegprimását illeti, mint az alapitónak jogutódát. Mivel a Pazmaneum ott Bécsben is megfelel hivatásának, mivel az utókornak kötelessége tiszteletben tartani az alapitó kikötéseit: a nagyrészt alaptalan és illetéktelen sürgetéseknek nem tehetek eleget. Sokan vitatták a katolikus autonómia ügyét, de kevesen indultak ki a kérdés jelenlegi stádiumából. Miben áll ez ? Az 1869 —70. évi katolikus kougreszszus munkálatát egy 12 tagu küldöttség élén és Sennyey Pál báró elnöktárssal ón nyújtottam át ő felségének, jóváhagyás czéljából. 0 felsége, kinek oldalán Andrássy Gryula gróf állott e szavakkal fogadta: «Meg fogom vizsgáltatni*. Azóta a parlamenti sürgetéseken kivül aligha történt valami. Igy áll az autonómia kérdése. Az akkor fölterjesztett autonómikus szervezet ma már sok részben elavult. Nem mintha a kérdés lényegében, akármely tényezőnak a nézete megváltozott volna, hanem azért, mert a tapasztalás kimutatta némely részlet-intézkedés czélszerütlenségót. Azóta tapasztaltuk a megyei adminisztrácziónál. hogy a sok gyüíésezós árt az önkormányzatban való élénk részvételnek és érdek'ődésnek. Az ő felségéhez föl terjesztett szervezetben egyházközségi, esperes-kerületi, egyházmegyei és országos gyűlésekről és tanácsokról van szó. Ennyi gyűlés és tanácskozás mellett a katolikusoknak más dolguk sem volna, mint egyházuknak világi vonatkozású ügyeiben eljárni; a megyei önkormányzat tapasztalatait okvetetlenül értékesíteni kell az autonómikus szervezetben. Nem beszéddel és elmélettel kell propagandát csinálni az autonómiának, hanem kísérletekkel. A helyi autonómiákkal kell megpróbálkozni. En máitöbb helyen tettem sikeres kísérletet. Igen óhajtanám a helyi autonómiát Budapesten, moly a hívek műveltségi nívójánál fogva igen alkalmas terrénum volna a kísérletre és példa az országnak. Ha Budapesten helyi autonómia szervezfetuék: a katolikus iskolák ügye a legkedvezőbb lendületet venné. Igy is a katolikus iskolák a legkeresettebbek. Erről tanúskodhatik minden szül6. Az apáczák ellen százával jönnek hozzám panaszok, nem azért, mintha iskoláik nem felelnének meg a közkívánatnak, hanem azért mert sok szülő gyermekét vissza kell utasítani. G-ermanizáczióval vádolják az apáczákat. Pedig épen Budapesten kértek apáczákat fiúiskolákhoz is, mert mig a leánynövendékek az apáczaiskolákban megtanultak magyarul, addig a fiukkal más iskolákban sokkal kevesebb eredményt mutattak fel. Az apáczák nemcsak kitűnő tanítók és nevelők, hanem egyúttal buzgó ós alkalmas terjesztői a magyar nyelvnek. Az autonómia kérdésében a közvélemény bizalmatlanságot éreztet s a főpapság egyetlen jelét sem adta annak, hogy az autonómiának ellensége. Hiszen az indítás is a főpapságtól került ki. A főpapságról nem lehet és nem illik föltenni, hogy nem óhajtja a katolikusok szervezkedését, tömörülését, összetartás sát, a hitélet élénkülését, a világi elem támogatását az egyház számára és az egyház függetlenségét. Ezt minden katolikusnak kell óhajtania ebben az országban. Egyházi és hatalmi érdekek uem szólnak az autonómia ellen. Éppenséggel nem áll, hogy az autonómiát csakis az alsó-klérus óhajtja. Főpapság és alsó-klérus közt nincsen ellentét, az autonómia, vagy bármely más kérdés miatt. A főpapság atyai szívvel viseli gondját az alsó klérusnak, mélyen érzi sorsának buját, örömét. Épen azért hallatlan (a herezegprimás még egy másik kemény jelzőt is használt) dolog azt hirdetni, hogy a főpapság rabszolgatartó. Nekem van a legnagyobb egyházmegyém. Nem fognak találni benne egyetlen papot, a ki rabszolgaságról fogna panaszkodni. Az autonómiának is uem az lesz a ezé íja, hogy az alsó-klérust a főpapságtól eltávolítsa, vagy hangzatosabban szólva: függetlenítse, hanem, hogy még bensőbbé tegye közöttük a viszonyt. Az autonómia sürgetői hivatkoznak a közvéleményre. A közvéleményt meghallgatjuk ós számolunk vele. De kérdezze meg valaki a népet, az alsóbb rétegek millióit, hogy kell-e neki autonómia? Erzi-e szükségességót? A szegény nép először is a költségeket nézi, pedig költség nélkül nincs autonómia. Az „EszlBrgoMsv iiÍMtírozáa. EGY KIS LEÁNYNAK. MIT HALLOK? VERSEKET SZERETSZ OLVASNI TE? HÁT NEIN VESZETT KI MÉG MINDEN KEBEL HITE A KÖLTÉSZET MESÉS, ÖRÖK CSODÁIBAN ? HÁT ÉL MÉG OLY LEÁNY, KINEK ÁBRÁNDJA VAN ? KI ÁLMOKÉRT EPED, ESZMÉNYEKÉRT RAJONG, KINEK LELKÉBE HALK DALLAM ZENÉJE ZSONG, MÍG AZ EGÉSZ VILÁG A HASZNOT KERESI S NEM AZ ÉRZELMEKET, — AZ ÉLVEKET LESI ? JER BÁJOS TÜNEMÉNY, JER FÖLDNEK ANGYALA, RINGASSON ENGEM EL SZÉP AJKAD EGY DALA! SZEMEDBE NÉZEK ÉN, HADD LÁTOM BENNE MEG A TÜNDÉR IDEÁLT, MELY HARMATKÉNT REMEG S OLY TISZTA, SZŰZIES, MINT MÁJUS ÉJJELÉN AZ ÉG GYÖNGYHARMATA A RÓZSA LEVELÉN; JER, HADD CSODÁLJALAK, SZÉP FIATAL LEÁNY, KI LELKESÜLNI TUDSZ MÉG A KÖLTŐ DALÁN! MARADJ MINDÉG ILYEN! AZ ÉN ÁLDÁSOM EZ: DALT ÉS VIRÁGOKAT HALÁLODIG SZERESS! ILLÚZIÓK UTÁN RAGADJON KÉPZELET, LEGYEN MEGADVA HŰN ÉS MÉLYEN ÉRZENED; MIG MÁS ÉRTÉKTELEN GYÖNYÖRT HAJSZOL VAKON, TE CSÜGGJ ELBŰVÖLŐ SZÉP, BOLDOG ÁLMOKON; MÁS SIRJON ELVESZETT GYÉMÁNT-ÉKSZER MIATT, TE LÉGY AZ, A KI EGV LETÖRT RÓZSÁT SIRAT! RUDNYÁNSZKY GYULA. f^KGÉNY. Az Eszt. és Vid. számára irta: KSrösy László. (Tizennyolczadik folytatás.) — ÖUNEK FELELEK GRÓF ne és NEM ANNAK A SZERENCSÉLEN NŐNEK, A KI NEM MÉLTÓ ARRA, HOGY VALAKI CSAK EGY TISZTA GONDOLATOT S EGYETLEN NEMES ÉRZELMET IS SZENTELJEN NEKI. A GRÓF NYUGTALAN PILLANTÁST VETETT RÓZÁRA, A KI ELHALVÁNYODVA NÉZETT A RAJONGÓRA, — EGY HALDOKLÓ ASSZONY BÍZTA REÁM GYERMEKÉT ÉS ÉN SORSOMMAL KAPCSOLTAM ÖSSZE AZ ÖVÉT. ÉRETTE AKARTAM ÉLNI, VELE AKARTAM BOLDOGULNI, ÁLTALA ÓHAJTOTTAM TEHETSÉGEMET ÉRVÉNYESÍTENI S HELYEMET MEGÁLLANI. DE A HALDOKLÓ ASSZONY VÉGRENDELETE SZENTSÉGTELEN GÚNYNYÁ VÁLT, SORSOM PEDIG SZERENCSÉTLEN TEHERRÉ. MIÓTA RÓZA MEGFELEDKEZETT EGY hangosan VÁDOLÓ NÉMA SIRRÓL, MIÓTA MEGFELEDKEZETT HÜSÉGESKÜJÉRÖL, AZÓTA MINDEN ÉLETCZÉLOM NEVETSÉGES ERÖKÖDÉS. ÖNNEK, GRÓF UR, NINCS JOGA ELITÉLNI FÖLLÉPÉSEMET. ÉN EGY UTOLSÓ AKARATOT AKAROK ÉRVÉNYESÍTENI, MIKOR IDEJÖVÖK S AZT KÉRDEM, LIOGY VISSZA AKAR-E TÉRNI VELEM, RÓZA? MINDEN BŰNÉT MEG FOGOM BOCSÁTANI ÉN IS A VILÁG IS HA KI FOG BÉKÜLNI ÉDES ANYJA SÍRJÁVAL S MEG AKAR TÉRNI. RÓZA VÁLASZOLT. KÍMÉLETLENÜL ÉS FENHÉJÁZÓAN. — REMÉNYLEM, HOGY EZ A LEGUTOLSÓ JELENETE ABBÓL A NAGY KOMÉDIÁBÓL, MELYET VELEM AKART LEJÁTSZANI! LEGYEN ŐSZINTE S MONDJA MEG MÁR EGYSZER, HOGY MENNYI A SZÁMLÁJA A FRÁZISOKÉRT, FÁJDALOMDIJA A KESERVEKÉRT S JÖVEDELME ISMERETSÉGÜNKÉRT. . . KÁLNAIT MEGSEMMISÍTETTÉK EZEK A SZÍVTELEN SZAVAK. TÉTOVÁZVA TEKINTETT MAGA ELÉ S ÉREZTE, HOGY JELLEME, BECSÜLETE HALDOKLIK. A GRÓF DIADALMAS MOSOLYLYAL GRATULÁLT BÁJOS KEDVESÉNEK. — UGY VAN — FOLYTATTA TOVÁBB AZ ELKÁRHOZOTT IDEÁL. — NEM AKAROK TÖBBÉ ÖNNEL TALÁLKOZNI, MERT NAGYON NEVETSÉGES S MINDEN IDEÁLIS HAJLAMAI MELLETT IS KÖZÖNSÉGES KALMÁR. ADJA BE A SZÁMLÁJÁT S AZUTÁN NE KÉRKEDJÉK VELE, HOGY VALAMIKOR MÉG CSAK ISMERTÜK IS EGYMÁST. KÁLNAI NEM TUDOTT TOVÁBB URALKODNI. ILYEN SZAVAKRA ESAK EGY VÁLASZA LEHETETT. A VÁLASZT EGY ÖRÜLT PILLANAT FOGALMAZTA RÖGTÖN KÉSZEN IS VOLT VELE. VILLÁMGYORSAN ELŐRÁNTOTT EGY REVOLVERT S MEGFELELT RÓZÁNAK. RÓZA MEGRÉMÜLVE SIKOLTOTT S ÖSSZEROGYOTT. KÉT LÖVÉS DÖRDÜLT EL. A GRÓF RÁVETETTE MAGÁT AZ ÖRJÖNGŐRE, LETIPORTA S KICSAVARTA KEZÉBŐL A REVOLVERT, MELYET A SZÖKŐKÚT MEDENCZEJÉBE DOBOTT. A VÉGZETES LÖVÉSEKRE ÖSSZECSŐDÜLTEK' A CSELÉDEK. A VÉN PORTÁSUŐ, EGY ÓCSKA KERTÉSZ S EGY KOPOTT INAS. A GRÓF IZGATOTTAN PARANCSOLTA: — ŐRIZZÉK EZT AZ ŐRÜLTET, MIG VISSZA NEM TÉREK. ES FELROHANT AZ ERKÉLYRE. RÓZA CSAKUGYAN MEG VOLT SEBESÍTVE. AZ EGYIK GOLYÓ JOBB KARJA FELSŐ RÉSZÉT JÁRTA ÁT; DE MAGA A SEB NEM VOLT VESZÉLYES. AZ ELKÁRHOZOTT IDEÁL ESZMÉLETÉT VESZTVE OMLOTT ÖSSZE AZ ERKÉLYEN. A GRÓF CSAKHAMAR MAGÁHOZ TÉRITETTE S BESEGÍTETTE A SALONBA, A HOL ELSŐ DOLGA IS VOLT A gyönyörű ALABÁSTROM KART BEKÖTÖZNI. AZ ELKÁRBOZOTT IDEÁL ELSŐ KÉRDÉSE EZ VOLT; — MEGÖLTED ? — MÉG NEM . . . — NE ÖLD MEG! — PEDIG MEGÉRDEMELNÉ. — NE ÖLD MEG A SZEGÉNYT! — MIT CSINÁLJAK VELE? — BOCSÁSD SZABADON. —• HOGY ISMÉT VISSZATÉRJEN ? — NEM TÉR AZ TÖBBET VISSZA. — NEM ADHATOM ÁT A RENDŐRSÉGNEK, MERT NAGY BOTRÁNY LENNE BELŐLE. — FIZESD KI ÉS BOCSÁSD EL.. — A RAJONGÓT NEM LEHET KIFIZETNI. — AKKOR AJÁNDÉKOZD MEG. — NEM FOGJA ELFOGADNI, — AKKOR KÉRD MEG, HOGY NE TÉRJEN TÖBBÉ VISSZA. — HIÁBA VALÓ LENNE. — KÜLDJ ORVOSÉRT, ÉDESEM, A KAROM GYULLADÁSBAN VAN S A TÜDŐBEN NAGY FÁJDALMAT ÉRZEK. KERESD MEG KÉRLEK A GOLYÓT. — LÉGY NYUGODT, A .SZERENCSÉTLENSÉG CSAK BALESET. A GOLYÓ ITT VAN;, MELLETTED FEKÜDT. RÓZA ÁTVETTE A KIS ÓLOMDARABOT S FÁJDALMASAN MOSOLYGOTT. — HÁTHA CSAK egy KISSÉ ALÁBB JÁR . . . AKKOR KERESZTÜLLÖVI A SZÍVEMET. ILYEN KORÁN MEGHALNI . . .MIT CSINÁLT AZUTÁN KÁLNAI? — MAGA SEM TUDJA, HOGY MIT CSINÁLT AZELŐTT ! — ELVETTED TŐLE A REVOLVERT? — MEGSEMMISÍTETTEM. — ÉS Ő?