Esztergom és Vidéke, 1889

1889-06-23 / 50.szám

Nem lehet vérmes reményeket táplálni az önkormányzatban való rész vétele iránt. Erre nézve szolgáljanak niimitatásul az iskolaszék! intézmény körül szerzeit ta­pasztalatok. Csak a rosszakarat, a teljes tájékozatlanság, az ügy mostani állá­sának szem elől tévesztése és ha jól körülnézünk; a katolikusok tömörülé­sétől való félelem az, a mely disszo­nanciát akar hozni a hivatott tényezőkbe, alaptalan föltevésekkel, gyanús teuden­•cziák keresgélésével vagy felleugős el­méletekkel. Azt mondják, hogy a főpapság nem akar akczióba lépni az autonómia ügyé­ben. Egyházi részéről a eselekvés fel­adata véget ért azzal, hogy az aufo­nómikus szervezetet, a püspöki kar hozzájárulásával is, ő felsége kegyes elhatározása alá terjesztettem. A mun­kálat további sorsára a főpapság már nem gyakorolhatott befolyást és nem gyakorolhat ma sem. Annyit azonban mondhatok, hogy a főpapság nem ide­genkedik az autonómiától, a kongresszus munkálata az ő hozzájárulásával jött létre. A római szentszék ellenállására is történik hivatkozás, de minden alap nélkül. Az elmélet itt is komplikál­hatja az ügyet, de a római szentszék az egyház alapelveinek épségben tartá­sával készséggel mozdít elő minden olyan intézményt, a mely alkalmas az egye­temes, valamint országos egyház felvirá­goztatására. Miután ez irányban még nem történt lépés: e föltevésbeu nem szabad kételkedni. El kell fogadnunk a kultuszminisz­ter urnák azt a kijelentését, hogy állam­kormányzati szempontból o kérdésnél nem merülhetnek fel nagyobb nehézsé­gek, ámbár a kormánynak keserves ta­pasztalatai vaunak a szerb egyházi autonómiával. Tehát gyanúba keverik magukat a katolikus autonómiának ama hívei, a kik szenvedélyes támadásaikkal a dolgok tisztázása helyett, a dolgok bonyolításán buzgólkodnak. Az a néze­tein, hogy az autonómia kérdését igazán aktuálissá a kongnia rendezése fogja tenni. Ez lesz a legtermészetesebb és legközelebb eső alkalom, melyet ka­tolikusokhoz illő békességgel, türelem­mel és jóindulattal kell bevárnunk.» A beszélgetés folyamán a herczeg­primás a többi közt ezt a kijelentést is tette : «Éu ultrámon ián vagyok, a meny­nyiben föltétlen hivo vagyok a pápának és a legszigorúbb következetességgel ragaszkodom az egyház alapigazságaihoz. A ki ebben az értelemben nem ultra­montán, az nem igaz Katolikus.* Az esztergomi torna egyesület. „Az ifjúságot a te-;t nevelés nemcsak egésszégessé és ügyessé teszi, hanem eppeii ebben az erSben rejlik egyszersmind a nemzetek hatalma és nagysága, — ez az mit a régi Görögország a maga fényko­rában megvalósított — s a mi az újkori népeknek is kötelessége." Berthelot. Francziaországban milliókra megy azok száma, kik a Berlhelot.— volt közoktatási miniszter elnöklete alatt álló «Lique uational de Peducation pliisique» vagyis a «Testi nevelés nemzeti szövet­kezeteitekének tagjai s Anglia példáján okulva éppen állami és nemzeti okból fő czéljuiul tűzték ki a testi épség és erő fejlesztését és ápolását, jól tudván, hogy minden egyes polgár testi edzett­ségi, ügyessége és kitartási képessége egyúttal a, nemzet erejét növeli és fokozza s a megpróbáltatás idején a siker titkát rejti magában. A liga minden kis köz-] Bégben híveket szerez és a legkitűnőbb államférfiak — magas állású bírák, ügy­védek stb. legkevésbé sem résre tik a torna-ó"vvei oldalukon megjelenni, vagy a nálunk még legnagyobb részben mo­solylyal fogadolt — de test fejlődésére fölöttébb jótékony — atlétikai játékok­ban részt venni! Németország ereje nem csnpán az ismétlő fegyverekben, de a német tor­nászok karizmaiban és kitarlási képes­ségében rejlett és rejlik, a mely nélkül a legkitűnőbb fegyverek sem érhetnek sikert. Hazánkban is mindinkább fölismerik a torna jelentőségét s a közélet oly jelesei, mint báró Jósika Lajos a ko­lozsvári atlétikai club» elnöke, — Fel­mérey Lajos az egyetem tudós tanára, — Hegedűs Sándor orsz. képviselő, a «Magyar torna szövetség* elnöke és még számosan nemcsak szóval és Írásban apos­tolai e valóban nagy horderejű nemzeti ügynek, de a gyakorlatban is buzdító példával működnek a torna-játékok nép­szerűsítésén és terjesztésén. Csekély összeggel, szerény körben — ­e nagyfontosságú nemzeti ügy szolgála­tában áll az «& Esztergomi torna egyesület* is, melynek alapját nem pusztán szóra­kozási vágy avagy — mint sokan tévesen hiszik és terjesziik — egyéni kedvte­lések szeszélye képezi; de létjogát egye­nesen abban bírja, hogy ott, a hol a szellemi foglalkozásúak oly jelentékeny számot képviselnek, — mint éppei: Esztergomban — az atlétikai gyakor­latok és játékok iránt rokonszenvet éb­reszszen, annak teljesen parlagon hevert terét művelje, mert a mily mértékben, a felnőttek kávéházakban és másutt folytatott életmódban találnak kényel­mes szórakozást, oly mértékben utánozza Őket az ifjnság és keresi az üléssel vagy tétlenséggel egybekötött időtöltést, mely­lyel az izomrendszer elsatnyulása és petyhüdtsége jár ! Ma, midőn minden ép ember 42 éves koráig védkötelezettségben áll, nemcsak az állam, de az egyén érdeke is kívánja, hogy senkit se találjanak az esetleges fáradozások és nehézségek a tett órájában teljesen készületlenül ! Ez alapon fordulunk tehát a közönséghez és egyesületünket szíves figyelmébe és pártfogásába ajánljuk, kérvén, hogy saját körében a torna ügyek népszerű­síteni s néhány tagot szerezni méltóz­tassék, mert egyesületünk csak ugy állhat fenn és felelhet meg hivatásának, ha kiterjedtebb pártolásban részesülend, a súlyos áldozatok pedig, melyeket a jó ügyért eddigelé hoztunk akként lesznek mérsékelhetők, a mint tagjaink száma szaporodik. Egyesületünk közel két éve zajtalan működésével - - korcsolya pálya fen­tartásával stb. — már eddigelé is a közönség rokonszenvéért küzdött és ál­dozó! t — most pedig midőn jelentékeny költséggel egy Esztergomban eddigelé nélkülözött kerti torna helyiséget sze­reztünk és alakítottunk — bizton re­méljük a n. é. közönség, a minden jó ügyét felkaroló társaságok és intézetek támogatását. Külön közöljük a nyári működési tervet és a belépési feltételeket — me­lyeket becses figyelmébe ajánlva vagyunk hazafiúi üdvözlel tel az «Esztergomi torna-egyesüle|» választ­mányának 1889. évi május 23-án tartott j r. üléséből Dr. Földváry István h. elnök. Rudolf István titkár. Gazdasági levét. — A selyemteuyésztós. — II. A beváltott selyemgubó összes meny­nyisége 1879. évben az országban nem volt több mint 2507 kilo, 1888-ban pedig már 703488 kilóra emelkedett. Olasz- és Francziaországban az átlagos termés egy uncia pete után 30—40 kilo selyemgubó közt váltakozik. 30 kilo átlagot már mi is elérlünk, mi annál örvedetesebb, mert tenyésztőinknek — miként ez az évről-évre való növeke­désből könnyen látható — legalább is 8 / 4-da ujoucz, ki annak előtte selyem­termeléssel még soha sem foglalkozott; és igy már kezdő tenyésztőinknél is ugyan azon ügyesség feltételezhető, melylyel Olasz- és Franciaország gyakorlott so­lyemíenyésziői bírnak, hol ezen termelési ágat már évszádok óta űzik. 1887-ben Bács-Bodrog, Baranya, Krassó-Szörény, Temes, Tolna ós To­rontál vármegye királyi adófelügyolői a selyem termelő családok névlajsi romaiba az illető termelőknek ngy állami, mint községi adóját is kiírták. Az illető kir. adófelügyelőségektől beérkezett adatok szerint a hat megyében összen 19,608 tenyésztő család keresete 354,412 frt 71 kr. mindeu néven nevezendő összes évi adója pedig 207,691 frt, 12 kr. volt. Ha e körülményeket komoly figyelemre méltatjuk, ezen termelési ág áldásos voltát és aktuáiis hasznát kétségbe vonni alig lehet. De a beváltási ár még nem tünteti fel a selyemtermeiés által nyújtott ke­resetnek teljes összegét. Figyelembe veendő még a gyártás, kezelés és a forgalom is. Ami a tárgyalást illeti, selyemfonó­inkban Pancsován és Újvidéken foglal­koztatva volt munkásnő : 1887-ben 1888-ban a) magyar 264 332 b) olasz 119 197 Ezen két gyárban együtt előállíttatott selyemfonál ; 1887-ben 13,124 kilo 1888-ban 14,474 kilo. A selyemfonás nehéz és kényes mi­velet. Ennélfogva arra kell töiekednünk, hogy a munkát tökéletesbitsük, a mit csak ngy lehet elérnünk, ha a fonáshoz szüséges gépeket javítjuk és tökélete­sítjük annyira, hogy azok segélyével ugyanazon munkaerővel lehetőleg több foutt selymet legyünk képesek előál­lítani. Miután pedig Olasz- és Francziaor­szágban jelenleg a legbebatóbban tő­re késznek a selyem fonó-gépek tökóle­tesbitesére : mindkét fonónk igazgatói, tanulmányútra mentek Olasz- és Fran­cziaországba. Ennek eredménye az lett, hogy egyelőre Pancsován háromféle nj fonórendszerrel tettek kísérletet, mely eddig kedvezőnek mutatkozik. —- ŐRIZET ALATT ÁLL. DE MOST ORVOSÉRT KÜLDÖK s MEGSZAB.IDITOM a VILLÁT TŐLE. — Légy KÖNYÖRÜLETES HOZZÁ. — NE FOGASSAM EL? — BOCSÁSD SZABADON. — TE SOKKAL KÖNYÖRÜLETESEBB VAGY, MINT ÉN. — MERT SAJNÁLOM a SZEGÉNY RAJONGÓT. — CÜAK BÍZD RÁM, RÓZA . . . A GRÓF GYORSAN LESIETETT S A KOPOTT ASSZONYNAK MEGPARANCSOLTA, HOGY FUSSON A SARKON ÁTLÓ KOCSIIG S PARANCSOLJA MEG A KOCSISNAK, HOGY RÖGTÖN HOZZON ORVOST EGY OLYAN BETEGHEZ, A KIT EGY REVOLVERGOLYÓ JÁRT KERESZTÜL. EÁLFIAI TEHETETLENÜL ÁMNLT-BÁMULTMAGA ELÉ. A GRÓF IZGATOTTAN FORDULT HOZZÁ: — MEGÉRDEMELNÉ, HOGY TÖNKRE TE GYEM; MEGÉRDEMELNÉ, HOGY MERÉNYLETÉÉRT KÍMÉ­LETLENÜL MEGLAKOLJON; DE ÉN MEGBOCSÁTOK, HA SZAVÁRA IGÉRI, HOGY NEM TÉR TÖBBÉ VISSZA. KÁLNAI, MINTHA IINOS ÁLOMBÓL ÉBREDT VOLNA, FÁRADTAN KÉRDEZÉS — MI TÖRTÓNT VELE? — MEGSEBEZTE. — De NEM HALÁLOSAN? ... — Nem. — HÁLA ISTENNEK . . . *— MIT CSELEKEDETT, SZERENCSÉTLEN! — ÖRÜLT VOLTAM, GRÓF NR. BOCSÁSSANAK sneg, ÖRÜLT VOLTAM. HA EL NEM VESZI TŐLEM A REVOLVERT, MAGAM IS ELPUSZTULOK. KÖSZŐ­NÖM, GRÓF UR . . . — És MOST ADJA FÉRFIAS BECSÜLETSZAVÁT. — NEM TÉREK TÖBBÉ VISSZA! — AKKOR SZABADON TÁVOZHATIK. — ENGEDJE MEG KÉREM, HOGY ITT MARAD­HASSAK, MÍG AZ ORVOS MEGÉRKEZIK. MAGAM IS OLYAN IZGATOTT VAGYOK, HOGY NEM BIROK MÉG ELMENNI. — LEGYEN. DE AZONTÚL KEZDŐDJÉK A FÉRFIN BECSÜLETSZAVA! A CSELÉDEK KÁLNAI KÖRÜL ŐGYELEGTEK AZ ER­KÉLY ALATT ÁLLÓ PADON S A GRÓF VISSZASIETETT BETEGÉHEZ. KÁLNAI RENDKÍVÜLI FÁIDATMAT KEZDETT ÉREZNI, AZ A GOLYÓ, MELY AZ ELKÁRHOZOTT IDEÁL KAR­JÁT FÚRTA KERESZTÜL, ELŐBB AZ Ö SZIVÉT JÁRTA ÁT. EZT A MÉLY SEBET MÁR MEG NEM GYÓ­GYÍTJA TÖBBÉ SENKI. EZÉRT A SEBÉRT MÁR NINCS EGYÉB HÁTRA A LESZÁMOLÁSNÁL. A CSELÉDEK ELEINTE KÁLNAI KÖRÜL DÜNNYÖG­TEK, DE ALIGHOGY A GRÓF ELTÁVOZOTT KÁLNAI PÁRTJÁRA SZEGŐDTEK. AZ EGYIK SOPÁNKODVA MONDTA: — HA TUDNÁ A GRÓFNÉ, HOGY MI TÖR­TÉNIK ITT! A MÁSIK FÁJDALMASAU SÓHAJTOTTA: — SZEGÉNY HERCZEGNÖ, A SZIVE SZAKADNA MEG BÁNATÁBAN. MEGSZÓLALT A KOPOTT PORTÁSNÉ IS. — LEGYEN VÉGE A BOTRÁNYNAK. MIT BÁNOM ÉN, HA MINDJÁRT IS ELVESZTEM A KE­NYEREMET, ÚGYSE FOGYASZTOM MÁR SOKÁ; DE ÉN A KOCSIST EGYENESEN A GRÓFNÉHOZ KÜLD­TEM. HADD LEGYEN MÁR EGYSZER VÉGE ENNEK a EZUDAR ÉLETNEK! A CSELÉDEK RÉMÜLTEN CSAPTÁK ÖSSZE A KEZÖKET. KÁLNAI MEGDÖBBENVE NÉZETT a VÉN ASZ­SZONYRA. — SOHASE FÉLJEN SZ NR, MÉG HA KERESZTÜL IS LÖVI AZT A SZÉPSÉGES BŰNT! MÉG AKKOR SE TÖRTÉNIK BAJA. A GRÓFNAK MÁR NEM ELŐ­SZÖR VAN ILYEN KALANDJA. DE A MI EDDIG VOLT, AZ MÉG CSAK MEGBOCSÁTHATÓ. HANEM HÁZAS EMBERNÉL MÁR FÖRTELMES BŰN AZ ILYEN EZUDAR HÁZASSÁGTÖRÉS. JÓL TETTE AZ UR. A HERCZEGNÖ IS MEG FOGJA KÖSZÖNNI, INERT AZT A LÖVÉST Ő IS MEGHALLOTTA. AZ ELKÁRHOZOTT IDEÁL PEDIG AZALATT KI­MONDHATATLANUL SZENVEDETT. AZ ELSŐ IZGAL­MAK UTÁN CSAK MOST VETTE ÉSZRE, HOGY NEM­CSAK SZÉP ALABÁSTROM KARJA VAN MEGSE­BEZVE, HANEM ÉGŐ FÁJDALMAT ÉRZETT BELÜL IS. A GRÓF KÉTSÉGBE VOLT ESVE, MIKOR A BETEG HÖRGŐ HANGON MONDTA: — MEGHALOK . . . ÉRZEM, HOGY MEGHALOK. HIÁBA VOLT MINDEN VIGASZTALALÁS. A MÁ­SODIK GOLYÓ CSAKUGYAN GYILKOSAN TÁLT, MERT A HEVES SEBLÁZ ELVETTE ESZMÉLETÉT S A VÉR­VESZTÉS OLYAN ROHAMOS VOLT, HOGY A GRÓF MÁR-MÁR LEMONDOTT RÓLA. TÖBBSZÖR KIHAJOLT AZ ERKÉLYEN s RÉMÜLVE KÉRDEZÉ: — MÉG SEM JÖN AZ ORVOS? A CSELÉDEK MINDUNTALAN KIFUTOTTAK, DE HIÁBA. VÉGRE SEBESVÁGTATVA MEGJELENT A KOCSI SZEMHATÁRON. A GRÓF REMEGVE HAJOLT KEDVESE FÖLÉ. — RÓZA, LÉGY ERŐS, NE CSÜGGEDJ, ITT VAN MÁR AZ ORVOS. — ÉS KÁLNAI IS OLYAN BETEG, MINT ÉN? UGY-E MEG AKARTAD ÖLNI A SZEGÉNYT? — KÁLNAINAK SEMMI BAJA... LÉGY NYUGODT. — ADD IDE A KEZEDET ... ITT FÁJ . . . ITT A SZIVEM FÖLÖTT ÉRZEM A SEBET. . . NA­GYON ÉGET . . . A GRÓF NEM ÁLTATHATTA TOVÁBB UJ HAZUG­SÁGOKKAL. NEM AZ ÁTLŐTT KAR FÁJT TÖBBÉ, HANEM AZ A SEB, MELY AZ ELKÁRHOZOTT IDEÁL KEBLÉN TÁTONGOTT. VÉRES VOLT A CSIPKERUHA, A PATYOLATÁGY S AZ A FEHÉR KAMÉLIA IS, MELY AZ ÁGY ELŐTT POMPÁZOTT. A SZÉP BETEG HALOTTHALVÁNYAN NÉZETT MA<>A ELÉ. GYAKRAN ÖSSZEREZZENT S MEGRÉ­MÜLVE KÉRDEZÉ: — VAN-E SEGÍTSÉG? — MÁR MINDJÁRT ITT AZ ORVOS . . . — SIETTESD, KÉRLEK . . . A GRÓF ÖTÖDSZÖR IS KIMENT AZ erkélyre. ÉPPEN AKKOR ÁLLOTT MEG a KOCSI. Róza faj­DAL INAS..SEGÉLY KIÁLTÁSÁRA megint eszeveszetten SIETETT BE a BALKONRÓL. RÓZA KÍNOSAN VERGŐDÖTT s a lázbetegek SZENVEDÉSÉVEL. —- ELÉGEK, VIZET adj, segítség! MOHÓN ITTA ki a poharat, azután megra­GADTA a gróf KEZÉT. — Itt VAN MÉG KÁLNAI ? Nem ölted meg? — LÉGY NYUGODT RÓZA, NEM. — ÉS ENGEM ELHAGYSZ VÉREZNI . . . nézd MENNYI ÉLET FOLYT KI MÁR BELŐLEM . . . vér, CSUPA VÉR MINDEN . . . SEGÍTSÉG ! te azt; AÜAROD, HOGY MEGHALJAK . . , MENTS meg ÉS ÉN ENGEDELMESKEDNI FOGOK. ELMEGYEK, HA KÍVÁNOD ... NE HAGYJ MEGHALNOM ilyen FIATALON . . . — MÁR ITT AZ ORVOS. — EZ AZ Ö KOCSIJA? NEM KÁLNAIT fog­JÁK EL? — NEM. KÁLNAINAK MEGÍGÉRTEM, hogy SEMMI BÁNTÓDÁSA SEM LESZ. — ESKÜDJÉL MEG! — ESKÜSZÖM. — MÉG AKKOR se, ha MEGHALOK? — NEM FOGSZ MEGHALNI, Rózám, nem VAGY VESZÉLYESEN MEGSEBEZVE. — HÁT EZ a SOK VÉR MICSODA? Hazugság? Hát ez az ÉGŐ pokol MICSODA a szivemben ?

Next

/
Thumbnails
Contents