Esztergom és Vidéke, 1889

1889-06-08 / 46.szám

ESZTÍÍRGOM, XI. ÉVFOLYAM. 46. SZAM. VASÁRNAP. 1889. JÚNIUS 8. FWTFMAlIff r es VIDÉKE MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN. Ki.flmimíisi Ál? : e^édv évin . 6 fit — kr. fel évre 3 fit — kr. negyedévre I ftí 50 kr, Eüy számára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye SZERKESZTŐSÉG: BOTTYÁN-UTCZA VIOLA-HÁZ ^22. SZÁM ALATT, littvá n lap Miiellemi részét illető kö/deinéiiyeli kiiidmidíílt. KIADÓHÍVATAL : SZÉCHENYI-TÉR 331-SZÁM, hová a lap hivatalos s a. magán hirdetései, a nyill.<érbe s/.áut kík­Jeiiiénvek, elíilizetési uóir/.uk és reelannílások iuté'/.eiidíik. HIRDETÉSEK. íHIVATALOS mmmrÉBKH :íjj MACÁN lliltDKrmCK ;1 szótól 100 Biiióig — frt 75 kr.i ; megállapodás szerint legju­100—200-ig . 1 frt 50 kr.i : táiiyosabban közöltetnek. 1 200-800-ig . 2 írt 35 krJ ! , öély*íg<lij 30 kr. Ni NYII/JTBft sora 20 kr. A riros szervezési ssabUysata. Esztergom, jun. 8. I. Alig néháuy hét csak, hogy a városnál az általános restauratiónak meg kell történni és pedig most már, az 1886. évi 22-ik tvczikk. következtében módo­sítandó szervezési szabályzat alapján. Eddigelé, a szervezési szabályzat módo­sítása tárgyában, — daczára annak, hogy a belügyminisztériumnak 38506/86. szám alatt kelt rendelete értelmében an­nak elkészítésére végső* haláridőül 1887. márczius hó 31-ik napja állapíttatott meg — mi sem történt, de nem is történ­hetett, mert hiszen a vasút meg a ka­szárnya kérdés — a szervezési szabályzat módosítására hivaíott közegek idejét annyira igénybe vette, hogy úgy a város minden egyes polgárát közelről érintő és ekként kiváló fontossággal biró kérdés megoldására alig volt elégséges idő. Közeledik azonban az időpont, a melynél fogva annak elodázása teljesen lehetetlenné válik és igy kiváló fontos­sággal bir azon kérdés megoldása, mikép rendezzük be jövőbeli háztartásunkat? Ha figyelembe veszszük azon körül­ményt, hogy alig 9 ezer lelket számláló kis város vagyunk ; ha tekintjük azt, hogy szőlőhegyeink tökéletes elpusztulásaival a jövőbeli meg­élhetés még nagyobb gonddal és fárad­sággal fog járui mint eddigelé járt; ha szemügyre veszszük azt, hogy ná­lunk, a fővároshoz való közelségünknél fogva, — az ipar és kereskedelem soha sem fog abba a virágzó állapotba jutni, hogy az anyagi jólét biztos támpontját, alapját képezné ; ha tekintjük azon még folytonosan fennálló visszás állapotot, a mely szerint e városnak minden alkotása 15 ezer léleknek nyújt kereset forrást, azonban a teherből csak 9 ezer osztozik ; ha látjuk ; hogy ezen kis város a tanügynek oly nagy áldozatot hozott és hoz mindennap, hogy még nagyobb ál­dozatot kérni tőle valóságos búnuel volna határos ; végül ha tekintjük ama nagy terhet, mély az állami és városi úgy egyenes mint közvetett adóból az adózó polgárok vállaira nehezedik : akkor, jövő háztartásunk berende­zésénél — a szervezési szabályzat meg­alkotásánál, — mely bizonyára hosszabb időre fog szolgálni — csakis a legna­gyobb takarékosságnak kell és szabad érvényesülni. Egy két év óta, a város ér. kiadása meghaladta a 100,000 frt, és pedig ez évben már 105,594 ftra emelkedett,-a melynek födözése mint városi jövedelem 80,447 frt szolgál, a hiányzó 25,146 ftot pótadó utján fedezzük. Ennél az összegnél még tovább menni, és a lakosságtól még nagyobb áldozatot követelni, a tönkrejutás volna következ­ménye. Kétséget nem szenved, hogy a szer­vezési szabályzat megalkotásának szak­pontja, de meg legkényesebb oldala is, a tisztviselői kar létszámának megálla­pítása a helyes munkabeosztás alapján. Egyrészt respektáíuunk kell a létező jogokat, másrészt figyelemmel kell len­nünk — mert ez a polgárok érdeke — az egészséges és gyors közigazgatási működésre. Szervezési szabályzatuuk e részbeli megalkotásánál feltétlenül, Baross Gábor miniszternek mondása kell, hogy érvé­nyesüljön «Uraim, dolgozni fogunk !» De a midőn ezen feltételt állítjuk fel és azt szigorúan megköveteljük, okvet­lenül fel kell emelni a megállapítandó tiszti létszám fizetését és meg kell al­kotnunk mielőbb a nyugdíj szabályzatot. Egy városi tisztviselőnek — ki képviseli a polgárságot nemcsak hiva­talos helyen de a magán életben is, — mindenkor és mindenütt felemelt fővel, általánosan tisztelt és közbecsülést ér­demlő karakterrel kell megjelenni. Min­den folt, mely a tisztviselőre tapad, a közönség erkölcsi reputatiéját támadja meg, a tisztviselői tekintély lazulásával megszűnik a bizalom, ott pedig hol bizalom nincs, még a jóra törekvő mun­kásság is az általános érdekek ártalmára vezet. A közérdek tehát az, hogy az a tiszt­viselő, ki lélekölő és nem ritkán a testi szervezet megbénítását maga után vonó munkát teljesít, lehetőleg az anyagi gon­doktól megkíméltessék. Ugyancsak köz­érdek az is, hogy a tisztviselő ki élete ifjúságát, férfikorát, idejét és tehetségét a város ügyének szenteli, agg korában maga és családja ne legyen kegyelem kenyérre utalva. Sajátságos egy állapot az nálunk, hogy daczára annak, miszerint a kö­zönség osztatlan helyeslésével találkozik a városi alkalmazottak nyugdíj szabály­zatának mielőbbi megalkotása, — rnégi 8 több mint 10 éve annak, hogy ez a kérdés húzódik, húzódik pedig pedig úgy a város, valamint az illető alkalmazottak kárára. Mert bármiként is legyen a nyugdij­szabályzat megalkotva, az illető alkal­mazottaknak a szolgálati évek számának megfelelőleg bizonyos hányadrészben a nyugdíj alaphoz hozzá kell járulniok. Ez ahányad annál nagyobb lesz, illetőleg több lesz, minél több évet töltött az illető tisztviselő a város szolgálatában, úgy hogy megtörténhetik, miszerint egyik másik tisztviselő, tanár vagy ta­nító egy évi fizetését a nyugdijalap fiókjába fizetheti, maga és családja pedig egy egész éven át élelmezheti magát a napnál. Vagy pedig egész életre havi fizetéséből vonják le a részletet, ennek pedig a 100%-el dolgozó uzsorás veszi hasznát. De magára a városi házi portára is kárral jár az, hogy a nyugdíj szabály­zat nem bir megszületni, a mennyiben a városi tisztviselő is csak halandó, a képviselő-testület pedig daczára, hogy nincs nyugdijszabályzat,emberiségi szem­pontból nem terheli azt, hogy az el­hunytnak családját földönfutóvá tegye, megszavazza a kegy dijat s ez a kegy dij összeg majdnem folyton 3 ezer foriuttal terheli a budgetet, holott ha már 10 évvel ezelőtt meg van a szabályzat, maguk a tisztviselők is szép összeggel hozzájárultak volna az alaphoz, és egy évtizeddel hamarabb szűnt volna meg a város kötelezettsége. RÁD GONDOLOK. (II. Ernő, szász-coburg-góthai herczeg után.) Bád GONDOLOK, HA A NAP AZ ÁRNYAK HÓNÁT, A SÖTÉTET ELHAGYJA S ARANY NYAL FESTI A RÉTET. EÁD GONDOLOK, HA NAPPALI MNNKA UTÁN MERENGVE A FŰBE LEFEKSZEM, ÁLMOKBAN LENGVE. EÁD GONDOLOK, A KOCZKAVETÉSNÉL, ZENÉNEK SZAVÁNÁL, POHÁR CSENGÉSNÉL ÉS TÁNCZ DALLAMÁNÁL. RÁD GONDOLOK, MINDENÜTT S JOIINDIG UTÁNAD EPEDVE, OH ÉDESEM, MINDENT KÖRÜLEM FELEDVE! S HA SZEMEIM EGYKOR A HALÁL LEZÁRJA S TENGERBE VÁGY ÉLTEM FOLYÓINAK ÁRJA: RÁD GONDOLOK AKKOR! SCHULPE GYÖRGY. f^EGÉNY. Az Eszt. és Vid. számára irta: KÖrösy László. (Tizennegyedik folytatás.) Az ELKÉSETT APOSTOL LELKE ÖSSZETÖRÖTT. HIÁBA VIGASZTALTA VEREBÉLYI s HIÁBA SZEDTE ELŐ SCHOPPENHAUER FEKETE AFORIZMÁIT A NŐKRŐL s A szerelemről. Nem HASZNÁLTAK azok sem­mit se. A FIATAL FILOZÓFUS KILÉPETT A CZÉHBŐL S BELEKERÜLT A SZERENCSÉTLEN SZERELMESEK, A MEGHASONLOTT FLÓTÁSOK NAGY GLÉDÁJÁBA. NEM VOLT NEKI EGYÉB THÉMÁJA, MÁS KÉR­DÉSE, KÍNOSABB GONDOLATA, CSAK EZ: — MIRE VALÓ EZ AZ ÉLET? A BETEG LELKŰ EMBER MOST MÁR DOLGOZNI SEM TUDOTT. A MIBE BELEFOGOTT, AZ ZŰR­ZAVAROSÁN, FELHŐSEN KERÜLT KI A KEZEI KÖZÜL. NEM VOLT MÁR A GONDOLKODÁSÁBAN SEM VI­LÁGOSSÁG, SEM RENDSZER. BETEG SZIVÉTŐL BE­TEG LETT A FEJE IS. VÉGRE ANNYIRA MEGÉRLELŐDÖTT HENNE A FÁJDALOM, HOGY MEG KELLETT TŐLE SZABADULNIA, HA TOVÁBB IS ÉLETBEN AKAR MARADNI. ÉS AHOZ A GYÓGYITÓSZERHEZ FOLYAMODOTT, MELYET NEM A GYÓGYSZERTÁRAKBAN MÉRNEK S MELYET NEM AZ ORVOSOK RENDELNEK. SOK NAGY SZELLEM HASZNÁLTA MÁR ÉS MEGGYÓGYULT TŐLE. A KÖZÖNSÉGES EMBER BELEŐRÜLHET GYÓ­GYÍTHATATLAN KÉTSÉGBEESÉSÉBE, DE A SZELLEMI SZOLGÁLATBAN ÁLLÓKNAK KIVÁLTSÁGOKAT BIZTOSÍ­TOTT AZ ÉLET. NAGYOBBAK SZENVEDÉSEIK, DE NAGYOBBAK ENYHÜLÉSEIK. KÁLNAI ODAÁTKOZTA MAGÁT ÍRÓASZTALÁHOZ S KIIRTA A LELKÉT. VALÓSÁGOS FORRADALOMTÖRTÉNET VOLT EZ, DE MÉGIS MEGVÁLTOTTA VELE ÉLETÉT. ALIG VOLT MŰVÉSZI FORMÁJA, EGYETLEN NYUGODT GONDOLATA VAGY TISZTA ÉRZELME, DE BELE­ÖNTÖTTE KESERŰSÉGÉT ÉS BÁNATÁT ÉS MEGENY­HÍTETTE A LELKÉT. NAPOKON KERESZTÜL TARTOTT EZ AZ ERŐS GYÓGYITÓSZER. KÁLNAI NAPRÓL-NAPRA KÖNNYEB­BEN LÉLEKZETT, S EGYSZERRE CSAK UGY VETTE ÉSZRE VEREBÉLYI, HOGY BARÁTJA MEG VAN MENTVE. SÖTÉT KÉTSÉGBEESÉSÉT KESERŰ HUMOR FOGLALTA EL. DE MÉGIS HUMOR, MELY MEG­VÁLTÓJA AZ ÉLET ELKÁRHOZÁSÁNAK. A MIT IRT, ARRÓL NEM SZÁMOLT BE MÉG LEGKEDVESEBB BARÁTJÁNAK IS. MENNÉL NAGYOBB A FÁJDALOM, ANNÁL ÖNZŐBB. MÁR PEDIG AZOK­BAN A NAPLÓJEGYZETEKBEN NAGY TÁJDALOMRÓL SZÓLTAK A SOROK. KÁLNAI A KÉTSÉGBEESÉS ELSŐ LÁZÁN SZEREN­CSÉSEN ÁTESETT, EGÉSZSÉGESRE IRTA MAGÁT ÉS SÓHAJAI MÁR MEG VOLTAK KÖNNYÍTVE A HUMOR DERŰJE ÁLTAL. NEM KERESTE TÖBBET AZ ELSZÉDÜLT LEÁNYT. TALÁN ÉPPEN AZÉRT IS KELLETT MEGTALÁLNIA. AZ ANDRÁSSY-UTON JÁRT, MIDŐN EGY ELŐ­KELŐ FOGATON MÁR MESSZIRŐL FÖLISMERTE KÖ­VESHÁZY BÁRÓ MONOKLIJÁT. RÓZÁNAK KELLENE LENNIE ANNAK AZ ÉRDEKESEN SÁPADT LEÁNYNAK, A KI MELLETTE ÜL. KÁLNAI SZIVÉBEN MEGINT HÁBOROGNI KEZDETT A FÁJDALOM S BEHEGEDŐ SEBEIT FÖLSZAGGATTA A LÁTVÁNY. AZ ELŐKELŐ FOGAT VILLÁMGYORSAN ROBOGOTT TOVÁBB. KÁLNAI MEGISMERTE RÓZÁT, A KI EGY TEKINTETRE IS MÉLTATTA. KÖVESHÁZI BÁRÓ MEG SE LÁTTA A PROLETÁRT. MÁR MOST SIETVE SIETETT A HATVANI-UTCZÁBA. MEGKELLETT TUDNIA A RÉSZLETEKET. A HÁZMESTER FANYAR ÁBRÁZATTAL FOGADTA. — NO HISZEN SZÉP EMBEREK IS MAGUK I UGY LERAKTÁK A LEÁNYKÁMAT, HOGY AZ UGYAN NEM FOG TÖBBET CZIMBALMOZNI JÓTÉ­KONY CZÉLRA. HÁT HOGY TUDNAK AZ URAK OLYAN IGAZSÁGTALANOK LENNI? AZ IGAZ, HOGY ESZTER MÉG MINDIG CSAK KEZDŐ, DE SOKAT IGÉRŐ KEZDŐ. ÉS ÖNÖK AZT ÍRTÁK RÓLA, HOGY MARADJON CSAK EZENTÚL A KAPU ALATT S NE TÖREKEDJÉK FÖL A MŰVÉSZEK KÖZÉ. ESZTER AZÓTA NEM TŰD CZIMBALMOZNI. ÖSSZETÖRTE A CZIMBAOLMVERÖIT ÓS EGÉSZ NAP UBORKÁT SA­VANYIT! ISTENEM, HOVÁ TASZÍTOTTÁK MAGUK AZT A SZERENCSÉTLEN TEREMTÉST! EGY MŰ­VÉSZNŐ, A KI EGÉSZ NAP UBORKÁT SAVANYIT! MÁSFÉLÓRAI RÉSZLETES MAGYARÁZATOT KÖVETELT ANNAK KIDERÍTÉSE, HOGY KÁLNAI EGYETLEN EGY ÁRVA BETŰVEL SEM SEGÍTETTE ELŐ ESZTER KISASSZONY PÁLYAVÁLTOZTATÁSÁT. ERRE A PORTÁS ELÉG KEGYES VOLT KIJELEN­TENI, HOGY ASZTALOS IDA MÉG NINCS IDEHAZA. EZ AZONBAN EGY CSÖPPET SEM ÉRDEKELTE KÁLNAIT. NEKI A NYARALÓ SZÁMJÁRA VOLFC SZÜK­SÉGE S EZT A HÁZMESTER HOSSZÚ FEJTÖRÉS UFCÁU VALAHOGY MÉGIS KISÜTÖTTE. KÁLNAI MÁR MOST MAGA SEM TUDTA, HOGY MIÉRT, MILYEN JOGGAL, MILYEN OKKAL, DE EGYENESEN AZ ANDRÁSSY-UTI NYARALÓK FELÉ TARTOTT. AZ ELSŐ FELHEVÜLÉSBEN FÖL SEM FOGTA, HOGY MILYEN BOTORSÁGOT KÖVET EL. MI KÖZE NEKI TURGONYI RÓZÁHOZ? KIVEL VOLNA SZAVA ? MIT AKAR MONDANI? EZEK A KÉRDÉSEK UGYAN FÖLMERÜLTEK LEL­KÉBEN, DE VALAMENNYIRE OLYAN VÁLASZT TUDOTT ADNI EZ ÓRÁBAN, MINTHA CSAKUGYAN ELKERÜL­HETETLENÜL SZÜKSÉGES LETT VOLNA EZ A TALÁL­KOZÁS. EGY EGÉSZEN UJ VILLÁBA KALAUZOLTA A HÁZ­MESTER SZÁMA. TÖBBSZÖR KELLETT CSENGETNIE, A MIG VÉGRE A KIS VASRÁCSOS KAPU MEGNYÍLT S EGY URA­SÁGI CSELÉD LÉPETT KI. — ITTHON VAN A BÁRÓ UR? — NINCS. — ÉS TNRGONYI RÓZA KISASSZONY? — AZ ITTHON VAN, DE NEM FOGAD. — NEM TESZ KIVÉTELEKET ? AZ INAS JELENTŐSÉGES PILLANTÁSSAL NÉZTE VÉGIG A TÜRELMETLEN JÖVEVÉNY ÖLTÖZETÉT. EZ VOLT MINDEN FELELETE. KÁLNAI MEGÉRTHETTE

Next

/
Thumbnails
Contents