Esztergom és Vidéke, 1889

1889-05-19 / 40.szám

ESZTiüRtiOM, XI. ÉVFOLYAM. 40. SZAM. VASÁRNAP 1889. MÁJUS 19 es MF'fí iixA,r ; ;tÜK Mir/nr.iiKiM'r KF/I'SZRR : VASÁRNAP ÉSCSÜTÖRTÖKÖN. Ki fi*T/KI'ÚSI Áu : egéN-.- évin . . ö írt — kr. fél évre 8 fit -- kr. negyedévié f fit Sí) kr. •'; , Euy szám áru 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: BOTTYÁN-UTCZA VIOLA-HÁZ S>22. SZÁM ALATT, ltipv:t :i n/,ell»iiii iéu/.ót llletíí kii/,lei(iéiiy«lí kiii<l<»inlíík. KlADOhííVATAL : SZÉCIIftNYl-TÉR 331- SZÁM, liovti ;i liivatales H ÍI, iiifigán liinlelósei, a iiyilflérlie H/Átú kii/.­leinéiivek, elíílizeléni pénzek és reulamálások iiil.é/.eiulíík. HIVATALOS HIRDETÉSEK. HíDlíTKHIOK :!|! .MAIJÁN IIIIíf»KTRNKK 1 s'/.ólól 100 HVMZ - frt 75 kr. 100-200 ig . I frt íH) kr. SOO-ÍM0-ig . Í frt S» kr. fíói.r«gftlj íW fcr< MK!g,'íll;i|iO(l;iM K/.eriiit legjii­ín uyLLn n kiiziillntuek. NYILTTÉR som *Q kr. BLAHÁIÉ ESZTEBGBMBAI. Esztergom, máj. 18. Lapunk életi üdvöröljük a/ou művé­szeti eseményt, hogy Blaháué városunkba jött s megkezdto vendégszerepléseit. Kopott szinpadon, ideiglenes színházban s ideiglenes szülészeti viszonyok között lépett föl tegnap este, de dalaival feledhetetlen gyönyörbe ringatta az esz­tergomi közönséget. Valamikor, mint névtelen kis leányka jelent meg Esztergomban, akkor még csak csinos kóristauő volt mindössze, üdén csengő hanggal, faragatlan gyé­mánt tehetséggel. Sokan emlékeznek még reá, a kis Kölesi Lujzára, a ki­nek már gyerekleány korában is olyan gyújtó fekete szemei voltak s a ki már akkor is olyan hódítóan tudott mo­solyogni. A névtelen kóristanőből hírneves éne­kesnő lett s két évtized óta habár so­kan másolják és utánozzák is, nem talált hozzá méltó versenytársra, a ki hírneve fényéből elvehetett volna valamit. Egy Blahánéja vau a fővárosnak s az országnak, azért egyetlen és párat­lan művésznő ő a maga nemében. Népszerűsége és tehetsége nem olyan ingadozó, mint a reklámos értékpapír, hanem, maradandó becsű, mint a szín­arany. Két évtized óta rendkívüli hatást gyakorol uemcsak a színészetre s a színészekre, hanem a színműírókra is, a kik sikerüket abban keresik, hogy Blaháué művészi egyéniségéhez alkal­mazzák alkotásaikat. Blaháué a lelke a népsziuháznak s állhatatos modellje és sikerbiztosi tója az-ujabb magyar népszinműirásnak. Magyar dalaival nemcsak Bécsben, de Parisban is diadalt aratott, de dicső­ségét mégis csak legszívesebben keresi idehaza. Idehaza van ő most nálunk is, hol a a magyar szellem, a magyar szó ereje még az első magyar király bölcsőjénél kezdődött. Legyen üdvözölve nálunk is s ne érezze közöttünk a babérok töviseit! Sorsjáték és értékpapír. (Két közlemény.) Esztergom, máj. 18. I. A hazánkban és ezt megelőzőleg Aus­triában is életbe léptetett uj sorsjegy­Iörvény uj közgazdasági fontossága min­deneseire abban is keresendő, hogy a véletlentől függő hirtelen vagyon szer­zést lehetetlenné tenui, illetve meg­nehezíteni kívánja. Czélja tehát követ­kezetesen eltörülnt — a szükség pa­rancsa szerint — minden oly intéz­kedést, mely a hirtelen vagyonszerzést elősegítheti, végpontjában pedig meg­felelni ama közérdeknek, mely a kis lutri eltörlésében nyilvánul. Hogy az uj sorsjegytörvény e vég­czélok előkészítésére szolgál, nem tagad­ható, mert e törvény intézkedéseinél fogva már a jelenben is megszorítja a sorsjegyek forgalmi képességót, jö­vőre pedig uj sorsjegyek kibocsájtását — kivévén állami vagy közhasznú czélokra — majdnem lehetetlenné teszi. Figyelemre méltó intézkedéseket fog­lal magában a magyar törvény, külö­nösen az ígérvény üzletet illetőleg is, mely szerint ígérvények csakis 100 frt névértékű sorsjegyek után adhatók ki és ezek is csak üzleti helyiségben árusíthatók el. A törvény emez intéz­kedése hazánkban annál is fontosabb mert eddigi, mondhatni e téren zilált viszonyok mellett, számos visszaélésnek tág tere nyittatott a nélkül, hogy a tájékozatlan és megkárosított ígérvény vevő teljes kárpótlást nyerhetett volna. Egészben véve az uj sorsjegytörvény követelménye gyanánt jelentkezik a so­ciális alapokon berendezett modern ál­laméletnek, melyben csak a tisztessé­ges munka párosulna az okszerű taka­kossággal bir jogosultságai. Egyébiránt, a modern nyugoti álla­mokban a nálunk most e téren kezde­ményezett intézkedés, már ugyan régi keletű miért is a nyugati államokban ugy a sorsjegy, mint a kis lutri vagy épen nem, vagy csak annak egyik neme ál! még fenn. Igy például Angliában a sorsjegy ós a lutri a — a mi fogal­maink szerint — teljesen ismeretlen in­tézmény. Francziaországban pedig csak a községek voltak feljogosítva — a kor­mány engedélye mellett beruházási köl­csönöket sorsjegy alakjában felvenni. Poroszország minket megelőzőleg az az utolsó állam, mely még 1871. év­ben kimondotta, hogy sorsjegyek ezen­túl csak végszükségben és kizárólag ál­lami czélokra bocsáthatók ki. De másutt is, á hol a kis lutri pénz­ügyi viszonyoknál fogva nem volt meg­szüntethető, intézkedések tétettek, hogy az esetleges' nyeremények ne készpénz­ben, hanem más értékalakban adassa­nak ki. Igy például Olaszországban, a kis lutri nyereményei olasz postatakarék­pénztári könyvecskékben fizettetnek ki, ezáltal is jelezni akarván, hogy a pénz megt irtására csak egy mód szolgál és ez a takarékosság. Hazánkbau sajnos e két szélsőség a kis lutri és a postatakarókpéuztér még nem találta föl össszekötő pontját, de sőt ellenkezőleg a kis lutri nagy ká­rára van a postatakarékpénztári intéz­ménynek, a mi a mostani viszonyok mellett a dolog természetében rejlik, mert hiába nagy azok száma még most is, a kik a bizonytalan nagyjában ki nem zárt könnyű vagyonszerzésnek' el­sőbbséget adnak, a hosszú éveken át tukarékoszág utján minden bizonynyal megszerezhet ő jólétnek. Dömösi levél. Dömös, máj. 17. (N. Gr.) Azon alkalomból, hogy a szobi zárda növendékei Dömösre rándul­tak majálisra, korszerűnek vélem an­nak megismertetését egy részben azért, hogy megérdemelt jó hire-neve terjed­jen, másrészben pedig, hogy elismeré­semet nyilvánítsam a felett, hogy egy általam ajánlott növendéket felkarolt és jó nevelésben részesít. Ezen leány-növelőben nem szólván a mély vallásosságról ker. erkölcsök Az, pEsz tor g o in é s Vidéke' * tárczáj a. Blahanéhoz. (1889. máj. 19.) Te az Isten jókedvének Csodálatos virága ! Te az édes magyar dalnak Egyetlen csalogánya! Légy általunk üdvözölve S ünnepelve soká még, Hogy tetőled tanuljanak A pacsirták, fülmilék! -P-EGÉNY. Az Eszt. és Vid. számára irta: Körösy László. (Nyolcadik folytatás.) RÓZA MÁR VÁRVA VÁRTA. MINDUNTALAN AZ AB­LAKNÁL ÁLLOTT S SZINTE SIETTETTE AZ IDŐT. VÉGRE KÁLNAI BERTALAN MEGJELENT. SZOMORÚAN, MÉLYEN LEVERVE MENT VÉGIG A FOLYOSÓN S MÉG RÓZA BIZTATÓ MOSOLYÁRA SEM VIDULT FÖL. FÁSULT EGYKEDVŰSÉGGEL TARTOTT EGYENESEN AZ ELHAGYOTT LEÁNY LAKÁSÁRA. — HA MEG NEM ÍGÉREM, VISSZA SE TÉRTEM VOLNA MINDJÁRT — KEZDTE KÁLNAI FÁRADT HANGON. ÉREZTEM, HOGY HIÁBAVALÓ MINDEN LÉPÉSEM. A MINISZTER MÁR NEM ÉRT RÁ VELEM TÖRŐDNI S UGY FOGADOTT, MINT VALAMI KOLDUST, A KIT VALAHONNAN UDVARIASAN KITUSZKOLNAK. ÖSSZE VAN TÖRVE MINDEN ÖNÉRZETEM, LÁTOM, HOGY A PROLETÁROK LELETTÁRÁBAN NEM ÉRZEK SEMMIT. RÓZA NEHEZTELŐ SZÁNALOMMAL HALLGATTA A SZEGÉNY FIATAL EMBERT. — MOST PEDIG VÁLTOZTATNI AKAROK SOR­SOMON. — MIT FOG TENNI, KÁLNAI? — ELHAGYOM HAZÁMAT. *— EZT NEM SZABAD TENNIE, ÖNRE MÉG SZÜKSÉG LESZ ITTHON. KÁLNAI SZOMORÚ MOSOLYLYAL FOLYTATTA: — NEM ÉR ITTHON A TEHETSÉG EGY FA­GARAST SEM HATHATÓS PROTEKCZIÓ NÉLKÜL; SŐT A PROTEKCZIÓ MÉG AKKOR IS ELÉRI CZÉLJÁT, HA NEM TEHETSÉG MELLÉ SZEGŐDIK. ALIG KEZDTEM EL PÁLYÁMAT, MÁR IS BE KELL VÉGEZNEM ÉS PEDIG DICSTELENÜL, MERT REMÉNYTELENÜL. EL­MEGYEK AMERIKÁBA. RÓZA ELHALVÁNYULT. — AMERIKA SOKOLDALÚ FOGLALKOZÁST BIZTO­SIT AZOKNAK, A KIK DOLGOZNI TUDNAK ÉS AKARNAK. — DE A DRÁGA UT ODÁIG^ KÁLNAI. — FÉL ÉV ALATT CSAK ÖSSZE TUDNÁM VALA­HOGY KOVÁCSOLNI. — AZUTÁN MINDENT ELÖLRÜL KEZDENI. — OTT MÉG LENNE ERŐ AHOZ IS. — AZUTÁN ÖRÖKRE LEMONDANI SZÜLŐFÖLD­JÉRŐL, HAZÁJÁRÓL. — LEMONDOK. — ES AZOKRÓL, A KIK SZERETIK. — AZOKRÓL LEGKÖNNYEBBEN. — MIÉRT? —- MERT NINCSENEK. — BIZTOS BENNE? 7— TÖKÉLETESEN. — ÉS HA MÉGIS VOLNA VALAKI? — A KI LEGKÉSŐBBEN FELEJTENE EL? — A KI SOHASE FELEDNÉ . . . — NEM ISMEREK SENKIT VEREBÉLYIN KIVÜL, A KI IGAZI BARÁTOM VOLNA EGÉSZ A MESE­SZERŰ ODAADÁSIG. — HÁTHA VOLNA MÉG VALAKI, A KI VERE­BÉLYINÉL IS TÖBB BARÁTSÁGGAL RAGASZKODNÉK ÖNHÖZ ÉS SORSÁHOZ. — ATTÓL ESNÉK LEGNEHEZEBB BÚCSÚZÁS; DE AZÉRT ATTÓL IS ELBÚCSÚZNÁM. RÓZA KÉZIMUNKÁJÁHOZ FOGOTT, HOGY MUN­KÁBA REJTSE BÁNATÁT. FÁJT NEKI, HOGY KÁLNAI NEM AKARTA MEGÉRTENI S HOGY BECSVÁGYA NAGYOBB VOLT EZ ÓRÁBAN BARÁTSÁGÁNÁL ÉS SZERELMÉNÉL. — ES MIKOR JÖNNE VISSZA A*NERIKÁBÓL ? — KÉRDEZTE AZUTÁN A SZEGÉNY LEÁNY, A MINT TÚLESETT A REJTETT ÉRZELMEK FÁJDALMÁN. — TALÁN SOHA. — ÉS KÉPES VOLNA EGYEDÜL IS KIMENNI AMERIKÁBA? — CSAKIS EGYEDÜL. JÖVŐM ÉS PROGRAMMOM ÖNMAGAMBAN VAN. A BARÁTSÁGNAK TERHE VAGYOK S HA MÉG SZERELEM IS VOLNA UTAMON, ANNAK ÁTKA LEHETNÉK. HIGYJE EL RÓZA, HOGY A BOLDOGSÁGHOZ NEMCSAK SZIV, DE KENYÉR IS KELL. A MINT A MINDENNAPI ÍNSÉG BEKO­POGTAT, VÉGE MINDEN IDEALISMUSNAK. FELHŐK BORÍTJÁK AZ ÖRÖM CSILLAGAIT, A MEGELÉGEDÉS ÉGBOLTOZATÁT, S VIHAR DÚL OTT, A HOL MOSOLYGÓ VIRÁGOKNAK KELLENE NYILNIOK. SORSOM ELÉG KERESZTFA ÖNMAGAMNAK IS. NEMCSAK SZEREN­CSÉTLENSÉG, DE JELLEMTELENSÉG IS VOLNA, HA MAGAMMAL SODORNÉK EGY JOBB SORSRA MÉLTÓ NŐT S HA MÉG A MAGAMÉNÁL IS NAGYOBB NYOMORT HAGYNÉK ÖRÖKSÉGÜL SZERENCSÉTLEN CSALÁDOMNAK. LESZÁMOLTAM MÁR A BOLDOGSÁG ILLÚZIÓVAL TELJESEN. — MINDEN IDŐRE? — ÖRÖKRE, RÓZA. — SEMMI REMÉNYE SINCS? — SEMMI. KÁLNAI FÁSULT LEMONDÁSSAL ÜLT A VARRÓGÉP MELLETT. A MEGBECSTELENITETT FÉRFIÚI ÖNÉRZET SZÓLOTT BELŐLE S AZ KERESZTÜL GÁZOLT EZ ÓRÁ­BAN BARÁTSÁGON, SZERELMEN, BOLDOGSÁGON ILLÚZIÓN. RÓZA TÖBBSZÖR MEGFIGYELTE S VIGASZT KERESETT AZON GONDOLATBAN, HOGY EZ A MEG­HASONLÁS CSAK ADDIG TARTHAT, MIG ELÉG­TÉTELT NEM KAP A MEGSÉRTETT AMBICZIÓ. AZ OKOS LEÁNYKA ABBAHAGYTA A MUNKÁT, FÖLKELT S KÁLNAI ELÉ LÉPETT. — MENNYI SEGÍTSÉGRE VOLNA SZÜKSÉGE, HOGY NYUGODTAN DOLGOZHASSÁK ? KÁLNAI HITETLENÜL NÉZETT A LEÁNYRA. — VAN NEKEM EGY NAGYBÁTYÁM, ERDÉLY­BEN, A KI MÁR EGY ÉV ÓTA NEM ISMER. SZE­RENCSÉTLEN EMLÉKŰ ATYÁM KATASZTRÓFÁJA ÓTA MÉG A NEVÉT IS MEGVÁLTOZTATTA S HALLANI SEM AKART RÓLUNK. EDDIG NEM ÁRULTAM EL ÖNNEK EZT A TITKOT, HOGY ÉN IRTAM NEKI ANYÁM HALÁLA UTÁN ÉS Ő VÁLASZOLT. MEG­ENGESZTELT SZIVVEL KÖZELEDIK ISMÉT HOZZÁM, HISZEN ÉN ÁRTATLAN VAGYOK CSALÁDUNK SZO­MORÚ BUKÁSA MIATT. EZ A NAGYLELKŰSÉG BIZALMAT CSEPEGTET LELKEMBE S AZÓTA NEM RESZKETEK A JÖVŐTŐL AKARJA-E, HOGY MINDENT ELMONDJAK NEKI ŐSZINTÉN ÉS SEGITSÉGET KÉR­JEK ÖN SZÁMÁRA? KÁLNAI CSODÁLKOZVA TEKINTETT A JÓLELKŰ LEÁNYRA, AZUTÁN MEGRAGADTA A KEZÉT S MINTHA BOCSÁNATOT KÉRNE AZÉRT, A MIT MON­DANI KÉSZÜL, HATÁROZOTTAN VÁLASZOLTA. — NEM AKAROM, RÓZA. '•— ÉS HA MAGAMNAK KÉRNÉM? —- MÉG AKKOR SE. — MIÉRT UTASÍTJA VISSZA ?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents