Esztergom és Vidéke, 1889

1889-04-21 / 32.szám

azt írja, hogy << hazánk fiai nak az egyben a sonlitás végeit szükséges,»* — egy évvel később Aranka György szintén kiad! a.** Szerelmi csók. (A legszebb ajknak ajánlja ***) Ismerik ugyebár a kis Röschen históriáját? Már hogyne ismernék! Bizonyos vagyok benne, hogy minden nap délben három-négyszer megrontja az étvágyukat a verklis, aki azt a kapu alatt szörnyen érzelmesen elmuzsikálja. Az int roductióban a kis Röschen filymálólag kijelenti, hogy ö bizony épenséggel semmi gyönyörűséget sem talál a férfi megcsókolásában, de alig kezdődik meg a keringő tnlajdonképeni thémája, márts alaposan megváltoztatja a véleményét és minden bobét, bonbont, uj ruhát szivesén odaad az imádottja egyetlen csókjáért. Az elején rövidruhás iskolás gyermek nyilatkozik, (ma már ezek is máskép gondolkoznak) később már a szerelmes futri leányka sóhajtozik a szerelmese csókja után. Erről a faj la csókról akarok egy kissé csevegni önökkel. Unalmas, elcsépelt théma! — fogják mondani. Halgassanak meg kérem. Részemről legalább ellenkező véleményen vagyok. Mert ha igaz, hogy a szerelem régi történet, amely mindég uj marad, ugyanez áll a csókról is, amely ez elsőnek szülöttje. Már pedig ha a mama örökifjú, annál inkább az a gyermeke. S külömben sem minden unalmas, élvezhetlen, ami régi ; pl. a kedvencz költőnket annál jobban megszeretjük, minél többször olvassuk s a jó egri bikavértől annál élénkebben lelkesülünk, minél töbször megrepetáljuk az adagot belőle. S a csóktól, minél szaporábban váltjuk. Aféle apró pénz az, amely nem veszt az értékéből, ha forgalomba hozzák, sőt sokszor a mi réz volt, megtisztul és aranynyá válik. S tulajdonképen minden csók ilyen. Virág, amely minden (avaszszal uj, illatos. Az anyai csók, a lelkesült művész, a tanítványával elégült professzor csókja, épp úgy, mint a testvéri és a baráti csók. Körülbelül valamennyit végig próbáltam és ugy találtam, hogy az első a legszentebb és a legmagasztosabb, * Magyar Kmir. 1791. évi. 519. lap. ** Az igazgatás formáiról, es az uralkodók kötelességeiről egy próba. A II. Fridiik prussiai király munkái közül. Fordítás a Vl-dik darabból. Kolozsvár. A püspöki bötükkel. 1791. 8— r. 45. lap. *** Felolvastatott „a zempléni kör" márcz. 15-ki diszestélyén. ; s az esztergomi érsel^ég főügyésze, midőn Nagy Frigyes-nek «Az országi ások nemeiről» irt művét,* — melyet a nagy uralkodó élemedettebb korában irt 1777-ben s melyben' röviden benn foglaltatik egész politikai rendszere** — magyarra fordítva közreboesájtotta. A fordítás meglehetős gyarló, a mit maga Kondé is érezvén, mentségül azt hozza fel, hogy «az írásban való szokást, mely hazánkban főbb részeiben mindekkoráig külömböző volt, még kötelező parancsolat meg nem határozta.» Kondé a művet jegyzetekkel kíséri, melyekben a hazai viszonyokra reflektál s a lobbi közt a nemességnek kemény leczkéf át, hogy «büdös neki a katonasága hogy erkölcstelenségbe merült, hogy luxust, űz stb. ; de azért a nemesi előjogok iránt mégis kegyeletet tanúsít. Az esztergomi főügyész, ki Katona István keze alatt nőtt fel a nagyszombati egyetemen vagy Frigyes politikai rendszerét egészben véve el fogadja ugyan; de a vallásszabadság kérdésében határozottan szembeszáll II. Frigyessel. Mindenekelőtt kijelenti, hogy a porosz király a vallásfelekezetekre vonatkozó elveit a gyakorlatban kénytelen volt maga is módosítani. Magyarországon, szerinte, a törvények értelmében a r. kath. vallás az uralkodó; ettől a jellegétől nem szabad megfosztania az országgyűlésnek, annyival kevésbé, mert az 1604. 22. t. cz. világoson megtiltja, hogy az országgyűlésen vallási kérdések tárgyaltassanak. Az 1790-ben összeült országgyűlést különösen óvja a vallási kérdések bolygatásától ; mert különben megzavartatnék az egyetértés és akkor, midőn arra égető kérdések sikeres megoldhatása szempontjából olyannyira szükség van. A róni. kalholikusokkai szemben -r- úgymoud - - annál kevésbé lehetnek a többi felekezetek követelők, mert ők meg azoktól tagadnak meg mindent ott, a hol mint uralkodó felekezetek szerepelnek. A vallási türelem elvének életbeléptetéséről hallani sem akar; mert a közelmúlt tapasztalatai megmutatták, hogy a vallási türelem volt minden bajnak kútforrása. Nagy Frigyesnek ugyanezt a munkáját, — melyről a Magyar Kurir is * II. Fridriok turkusok királya. Az országiások nemeiről és az országlóknak kötelességeikről. Fordította Póka-teleki Kondé József Benedek t. n. Esztergom-vármegyének tábla-birája. Pestben. Nyom. Pat/kó Ferentz betűivel. 1790. 8—r. XII. + 68. lap. ** Btuntsclitli-Acsádi: Az általános államjog és politika története I. 28. lap. a tanári hízelgő és önelégült büszkeségre keltő (ha szúr is egy kissé a professzor ur tüskés álla,) a testvéri és baráti tiszta, fölemelő, nemesítő, —- csak a művészéről nem tndok véleményt -nyilvánítani, mert rajzban, zenében mindig nagyon sántikáltam, egyéb művészi hajlamok pedig sohasem háborgattak. Es a szerelmi? . . az csak édes, — édes, — és semmi egyéb. De kell-e egyéb? A czukor is csak édes, és mégis fontos, nélkülözheilen fűszer a háztartásban, ami adja a legtöbb ételnek az ízt ós az óhezhetőséget. A csók a czukor szerelemben, himpor a pillangó szárnyon, illat a magon. Egy nagyon édes semmiség. Egy doti Jüan -— hírében álló barátom, aféle szerelmigourmand, valóságos skálát különböztet meg a szerelmi csókban. Szerinte az aristocrata nő csókja jégvirág. Három évszakon át kell várni reá, mig megterem. Tehát ritka, ünnepélyesen kiczirkalmazott, ragyogó, de fagyos magas fára van akasztva a kis polgárieáuy csókja is. Sokáig kell kapaszkodni érte, de a ki letöri, meg van jutalmazva a fáradságáért. Piros bólü, édes, zamatos narancsot talál, ha a szűzies tartózkodás és a mamától való naiv félelem kesernyés héjját ügyesen lefejti róla. A kis varróleány csókja nem drága gyümölcs, amelyet háromszoros vasrács őriz, hanem aféle erdei szamócza. Könynyen hozzáférhető, de azért mindig friss, zamatos, kívánatos. En azonban nem vagyok egy véleményen tapasztalt barátommal. Mert azt vélem, hogy csak kétféle csók létezik. Az olyan, amelyet igazi érzelem, — és egy másik, a melyet felületes hoz létre. Amaz igazi drágakő kunyhóban és palotában egyaránt, ez csillogó és nyom nélkülő szétpattanó szappanbuborék, akár a kis grízett, akár a contesse ajkán terem. Amaz mindig édes. inelyeg, soha meg nem unható, ez hideg, színtelen, üres. Ond «Szerelmei Könyvé»-ben a csók elcsattanását nevezi a legédesebb zenének. Heine a néma csókért lelkesül. És én vele tartok. A Wagner harsány, zajos, nagyhangú szerelmi hyinnnszainál mindig jobban szeretem a Verdi szerelmének lágy, halk, epedő áriáit. A legtöbb remek festménynek is az odavetett, egyenkint alig kivehető ecsetvonások adják meg a legtöbb szint, hangulatot, költőíességet. A csak odalehelt gyönge, néma csók idyllib, költőibb a prózai czuppanásuál. Van valami titokszerü, rejtélyes, szinte mystikus az ilyenben, mint az esti szellő halk fuvalmában, A titokszerü pedig mindig varázsos. Ezért vau sok igaz a Dóczy csók-definitiójának utolsó sorában: «Nem csók az, ami tiltva nincs.» Már pedig aki tilos dolgot követ el, annak sietnie kell, és nesztelenül ténykednie. Még a nóta is azt tartja : «titkon adott, lopott csók csak az a jó .'» Hasonló természetű kérdés: vájjon a röpke, futó, pillanatnyi csók-e a legédesebb, legkéjesebb, vagy a hosszantartó, odaadó csók, a melybo beleolvad az egész emberi lélek. Megfejthetlen kérdés. Az eget egy szempillantás alatt áthasító futó csillag és az órákig lángoló esti pir egyformán elbűvölő látvány. És különben is a végeredmény ugyanegy. Akár ilyen, akár olyan volt, ha elmúlt, sajnáljuk, hogy már vége van és szívesen kezdjük, vagy legalább is kezdenők újra. Az egyszeri kicsik© is, mikor kérdezték tőle, vájjon olvasta-e a Dóczy «Csók»-ját, pirulva felelte : «A csókot nem szoktam olvasni.»Ha statistikus volnék, kiszámítanám, mennyi csókját átlag csak egy-egy emberre. Azt hiszem, a hölgyekre tetemesen több. Mert a férfi férfiút nem szeret, nem szokott csókolni, (innen a kissé drasztikus angol közmondás : «férficsók = lóharapás.») Mig a nők egymás között ugyancsak pazarul osztogatják a csókot, de a férfiak iránt annál szűkkeblüebbek, mig azok igen szívesen szolgálnak vele nekik. Igy tehát a kapott csókok sokszorosan nagyobb százaléka mindenesetre az ő ajkukra esik. Hasonlóképen kiszámítanám a csókok mindenkori árfolyamát, keletét és becsértékét. Azt hiszem, hogy a csókbörzén soha sem fordul elő baisse, hanem mindig csak hausse, daczára, hogy mindig nagyou sok került belőle a ptaezra, ámde a kereslet sem csökkent sohasem. Egyes csókok azonban kiválóan, magas árfolyam mellett keltek el hajdanában* Ezek vevői azonban mindig a férfiak voltak, mert mig a mesében a herczegkisasszonykák ajkáról hullott a gyémánt, drágakő, ha nevettek, szóltak, csókolóztak, a valóságban ők kaptak érette gyémántot, aranyat. A történelem feljegyezte egyes nevezetes csókok emlékét, a melyek egy koronába, egy vagyonba, sőt egy életbe kerültek; olyanokét is, a melyekért egy fejedelmi sarj szívesen eltűrte az arczulütést, KELLEMES TAVASZI NAP VOLT. ERZSIKE A VERANDÁRA MENT OLVASNI. EGÉSZ EL VOLT MÉLYEDVE OLVASMÁNYÁBAN, UGY, HOGY ÉSZRE SEM VETTE NÁDPATAKY KÖZELEDTÉT, CSAK MIKOR AZ ÜDVÖZÖLTE, ÉDES MEGLEPETÉSSEL REZZENT ÖSSZE. — EGYEDÜL VAN, ERZSIKE ? — IGEN, NAGYNÉNÉM ÉS UNOKANŐVÉREIM A VÁROSBA MENTEK, VÁSÁRLÁSOKAT TENNI. — S KEGYEDET EGYEDÜL HAGYTÁK UNATKOZNI? — A MINT LÁTJA, NEM UNATKOZTAM, MERT IGEN JÓ TÁRSASÁGOM VOLT. — IGAZA VAN. EGY JÓ KÖNYV A LEGJOBB .TÁRSALGÓ. MIT OLVASOTT, HA SZABAD KÉRDENEM ? — HORÁCZOT. ~- HORÁCZOT? — IGEN; MIT CSODÁLKOZIK AZON ? —- NAGYON KOMOLY OLVASMÁNY EGY FIATAL LEÁNYNAK. — ÉN CSAK A KOMOLY OLVASMÁNYOKAT SZERETEM, A MELYBŐL A LÉLEKNEK IS JUT VALAMI. — IGAZA LEHET, DE ÉN MÉGIS AZT HISZEM, TÖBBET KELLENE AZ EMBEREKKEL FOGLALKOZNIA, MINT A KLASSZIKUSOKKAL S JOBBAN KELLENE A VILÁGOT SZERETNIE. EGY FIATAL LEÁNY-SZIVNEK NEM SZABAD ENNYIRE ELKOMOLYODNI, ANNAK SZERETNI KELL, MINT MONDÁM, AZ EMBEREKET IS . , . — SZERETNI AZ EMBEREKET, FELEIÉ ERZSIKE KESERŰEN, AZOKAT, AKIK ENGEM SOHA NEM SZERETTEK? — HOGJ MONDHAT ILYENT, LEHET-E KEGYEDET NEM SZERETNI? AZ UTOLSÓ SZÓT HALK, REMEGŐ HANGON JNONDTA NÁDPATAKY, ERZSIKE IS FÁJDALMASAN VÁLASZOLT. — ENGEM MÉG SOHA NEM SZERETETT SENKI, ÍNÉG AZ ÉDES ANYÁM SEM. CSÚNYA, OSTOBA VOLTAM NEKI s AZ VAGYOK MINDENKINEK, AKI CSAK ÖSMER. — CSAK NEKEM NEM! — ERZSIKE NEM FELELT SEMMIT, DE AZOK A MÉLY ÉRZELMET KIFEJEZŐ SZÉP SZEMEK IGEN SOKAT MONDTAK. A LEGNAGYOBB HÁLA, A LEGMÉLYEBB SZERETET VOLT BENNÖK KIFEJEZVE. NÁDPATAKY IS HALLGATOTT, NÉMÁN BÁMULT AZOKBA A CSODASZÉP SZEMEKBE. EGYSZERRE CSAK ZAJ HALLATSZOTT AZ UDVARON. APOSTOGINÉ JÖTT HAZA LEÁNYAIVAL. — BOCSÁSSON MEG, HOGY ITT HAGYOM, REBEGÉ ERZSIKE SUTTOGVA, DE NEM AKAROK NÉNÉMMEL TALÁLKOZNI. NAGYON FÁJNA MOST ŐKET LÁTNOM, KIK NEM SZERETNEK . . . — MENJEN ÉDES ERZSIKE, ÉS NE FELEDJE HOGY VAN EGY EMBER A VILÁGON, AKI MINDENKIÉRT SZERETI, AKI SZERETNI FOGJA, MIG ÉL... ERZSIKE NÉMA TEKINTETTEL FELELT, DE EZ A TEKINTET AZT MONDTA, HOGY NEM FOGJA FELEDNI, HISZ HA ELFELEDNÉ: MEGIALNA, MERT NEM TUDNA ÉLNI SZERETETLENÜL. OLYAN KIMONDHATATLAN BOLDOGSÁG REJLETT E SZERETETBEN, CSAK AZON CSODÁLKOZOTT, HOGYAN TUDOTT Ő EDDIG ÉLNI SZERETET NÉLKÜL. E PERCZTŐÍ FOGVA Ő IS SZERETTE A VILÁGOT, SZERETTE AZ EMBEREKET, s MEGBOCSÁTOTT MINDEN ELLENE ELKÖVETETT BÁNTALMAKÉRT. MÁSNAP, MIDŐN UNOKANŐVÉREIVEL TALÁLKOZOTT, AZOK NEM GYŐZTÉK CSODÁLNI AMA VÁLTOZÁST, AMI KEDÉLYÉBEN VÉGHEZ MENT. CSACSOGÓ, BOHÓ LEÁNY LETT BELŐLE. NEM FÁJT MOST ROKONAI SZERETETLENSÉGE, NEM BÁNTA, HA NEM SZERETIK IS, HISZ VAN A VILÁGON EGY EMBER, AKI ŐT SZERETI, S EZ FELÉR AZ EGÉSZ VILÁG SZERETETÉVEL . . . ELJÖTT A HÚSVÉT, A FELTÁMADÁS SZENT ÜNNEPE. BOLDOGAN ÜLT EGYÜTT A REGGELINÉL AZ EGÉSZ APOSTOGI CSALÁD. APOSTOGINÉ LEÁNYAI VÁRTÁK A PIROS TOJÁST, AMI SOHA EL NEM MARADT E NAPON. MIG KICSINYEK VOLTAK, A SZÜLŐKTŐL KAPTAK PIROS TOJÁST, KÉSŐBB AZ ÖSMERŐSÖK LEPTÉK MEG ŐKET SZEBBNÉL-SZEBB HÚSVÉTI TOJÁSSAL. ERZSIKE MÉG SOHA SEM KAPOTT PIROS TOJÁST. MÉG SOHA SEM GONDOLT REÁ SENKI. ANNÁL INKÁBB MEGVOLT LEPVE, MIDŐN UNOKANŐVÉREI AJÁNDÉKAIVAL NEKI CZIMEZVE IS ÉRKEZETT EGY CSOMAG. SZIVE MEGSÚGTA, HOGY KITŐL JÖTT AZ AZ AJÁNDÉK. KEZE REMEGETT S NEM BIRTA FELBONTANI A CSOMAGOT. UNOKANÖVÉREI MÁR UJONGVA MUTOGATTÁK EGYMÁSNAK A PIROS BÁRSONYBÓL KÉSZÜLT S FINOM BONBONOKKAL TELT ARANYOS CZIFRÁZATU TOJÁSOKAT. 0 MÉG MINDIG REMEGVE TARTOTTA KEZÉBEN A NEKI CZIMZETT CSOMAGJÁT. — NÉZD MEG MÁR TE IS, HOGY MIT KAPTÁL, SZÓLT HOZZÁ NAGYNÉNJE. ERZSIKE ENGEDELMESKEDETT. FELBONTOTTA CSOMAGJÁT S ABBÓL EGY KICSINY, CZUKORBÓL KÉSZÜLT PIROS TOJÁST VETT KI. UNOKANŐVÉREI HANGOS KACZAGÁSBAN TÖRTEK KI. — NO UGYAN NEKED SZÉP TOJÁST KÜLDTEK, MONDTÁK EGYSZERRE; UGYAN NÉZD MEG, VÁJJON MI VAN BENNE, BIZONYOSAN EGY KIS MEDVE CZUKOR, EZ LEGMÉLTÓBB HOZZÁD . . . ERZSIKE REMEGVE NYITOTTA KI A HÚSVÉTI TOJÁST. DE AMINT BELEPILLANTOTT, MINDEN VÉRE AZ ARCZÁBA SZÖKÖTT

; S HALKAN SUTTOGÁ: — ISTENEM MI EZ? Ő KÜLDTE VOLNA? ... — MIT KAPTÁL, KIÁLTOTTÁK EGYSZERRE. ERZSIKE NEM TUDOTT SZÓLNI, NÉMÁN NYÚJTOTTA ODA KIS TOJÁSKÁJÁT. MOHÓN NYÚLTAK UTÁNA, DE AMINT MEGPILLANTOTTÁK a TOJÁS BELSEJÉT, ŐK IS ELNÉMULTAK. A PIROS TOJÁSBAN EGY JEGYGYŰRŰ VOLT. — KITŐL JÖTT ? TÖRTÉK MEG VÉGRE A CSENDET. — ITT VAN EGY LEVÉLKE, MONDA APOSTOGINÉ, OLVASSÁTOK EL. ERZSIKE NEM ELLENKEZETT, HAGYTA OLVASNI A KIS LEVÉL EZT TARTALMAZTA: «KEDVES ERZSIKE! HA EGY HÜ SZIV SZERETETE ELÉG KEGYEDNEK EGY EGÉSZ ÉLETEN KERESZTÜL, UGY FOGADJA EL E GYŰRŰT. CSERÉBE KIS KEZÉT KÉREM S VELE AZT A SZIVET, AMELY MÉG EDDIG NEM SZERETETT, DE HISZEM, HOGY EZENTÚL CSAK SZERETNI FOG. GONDOLKOZZÉK ERRŐL. HOLNAP ELJÖVÖK A VÁLASZÉRT, HISZEN ETTŐL FÜGG EGÉSZ ÉLTE, BOLDOGSÁGA NÁDPATAKYNAK». MEGLEPETVE, MÉRGESEN DOBTÁK EL a LE* VELET S SZÓ NÉLKÜL TÁVOZTAK A SZOBÁBÓL. A MINT ERZSIKE LÁTTA, HOGY EGYEDÜL VAN A SZOBÁBAN, TÉRDRE BORULT S SZENT ÁHÍTATTAL MONDA: — KÖSZÖNÖM JÓSÁGOS ISTENEM, HOGY EGY SZERETŐ SZIVET ADTÁL SZÁMOMRA S HOGY MEGTANÍTOTTÁL: HINNI, SZERETNI ÉS REMÉLNI... AZUTÁN ÍRÓASZTALÁHOZ LÉPVE, A KÖVETKEZŐKET IRTA NÁDPATAKYNAK: «NEM GONDOLKOZOM, NEM KELL GONDOLKOZNOM, SZIVEM AZ ÖNÉ, KI SZERETNI TANÍTOTT. SZERETNI FOGOM ÖRÖKKÉ» . . . A LEVÉL ELKÜLDÉSE UTÁN UJJÁRA HÚZTA a JEGYGYŰRŰT S IMÁDKOZOTT SOKÁ, AZÉRT AZ EGYETLENÉRT, A KI ŐT SZERETTE . . . BÁRTPAY RÓZA.