Esztergom és Vidéke, 1889

1889-04-21 / 32.szám

ESZTliRGOM, XI. ÉVFOLYAM. 32 SZAM. VASÁRNAP, 1889. APRIL 21. ff es VTMF M-F/Í.ÍELENIK HETENKINT KÉTSZER: VASÁRNAP ^S_CSÜTÖRTÖKÖN. Kl/)l<'r/líTlíSI ÁH.: egén* évi« . . . 6 frt — kr. fél év te 3 frt — kii negyed óv re 1 frt »0 kr. Eyy szám ára 7 -kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-AHNA-UTCZA 317. SZÁM, liuvil ;< l:tp szellemi részét illető közlemény «k kiiMeuilök. KIADÓHÍVATAL: SZÉCHENYI-TÉR 331- SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán liinlelósei, a n.yilHóibe szánt köz­leményük, előlizetési pénzek és reelamálások intózendíSk. HIRDETÉSEK. HIVATALOS IliltDKTtifiICK : 1 szólói 100 ft*% — frt 75 krJ 100-200-ig . 1 frt f50 kr.i 200-S00-ig . 2 frt 2H kr.i IJély<ig<Mj HÓ kr. i MA (JAN IIHfDETlíHK'K megállapodna szerint legju­lányosabban közöltetnek. NYILTTlÓlí sora 30 kr. ALLELUJA! (Képek a kereszténység első századaiból.) Esztergom, apr. 20. (M. J. F.) Félve, mint a tolvajok, egyenkint sötét árnyak surrannak ki a hajnali szürkület ben a kapun s a közeli olajfa-berek felé tartanak. Az illatárban úszó berek legsötétebb részén mintegy ötven gyűlt össze, férfiak és nők ve­gyesen, mindnyájan ünneplő ruháhau. Róma, a pogány főváros, még teljes csendben nyugszik, az üldözött keresz­tények tehát némi biztosságban érzik magukat e helyen s halkan előkészü­leteket tesznek, hogy megünnepelhessék e szent napot, Jézus Krisztus feltáma­dását. A természet e kies helyén ünnepi csend honol, csak olykor-olykor hangzik fel a fülemile éneke, báj ló szavával megszakítva a csendet. A berket képező olajfák teljes virágzásban állnak, ko­ronájuk gyönyörű lombsátort képez, melynek illatos belsejében a virágokkal ellepett zöld, bárzsonyos fűszőuy-egen térdelnek félkörben a keresztények az egyszerű oltár és az azon felállított feszület előtt. Most lassau megzörrennek a lomb­sátor gallyai, s a keresztények közé egy fehér ruhás, ősz és öreg férfiú lép, kinek láttára az ájtatos hivek karban halk hangon megszólalnak: «Dicsér­tessék a Jézus Krisztus !» —- «Mind­örökké ! Béke veletek !» — válaszol a tisztes férfiú s legott magára öltvén a főpapi jelvényeket, az oltárhoz lép s a keresztények huzgó áhítata kíséretében bemutatni kezdi az Isten Fiának vér nélküli áldozatát. Mint az angyaloké az égben, oly átszellemült, oly mennyei érzéstől su­gárzó minden hívőnek arcza ; a szüzek tisztaságtól sugárzó szeme, az ifjak ájtatos tekintete, az öregek fohásza, mint az illatos tömjénfüst, száll az Isten mennyei trónusa elé. A főpap áldó kezeit a nép felé ter­jeszti ; egyikben a fekete lepellel leta­kart feszületet tartja; a feszületet lassan kibontja lepléből, két kézbo fogja s magasra emeli, mialatt reszkető, örömtől fojtott bangón énekli: «Resurrexit, sicut dixit. Alleluja !» A hivők ájtatos szivét kimondhatatlan öröm kapja el, százszorosan ismétlik: «AUeluja! Alleluja !!» — s daluktól egyszerre viszhangzik az eddig oly csen­des berek minden zuga. De, miut vérszomjas tigris, oly kegyet­len tekintettel, oly gyűlöletes arczczal, oly ravasz számítással és óvatos lép­tekkel halad egy csapat pogány katona •a ^város felől, a szent dal hangjai után egyenesen a bereknek tartva. Egész csendben bekerítik a berek egész környé­két, s az üldözött, ájtatosságba mélyedt keresztények, mint a kondor karmai közé került zerge, oly egyszerre, oly váratlanul jutottak kínzóik kezéhe. Még hangzik .az örvendetes ének, a főpap épen most nyújtja a három utolsó áidozónok az élet kenyerét és borát, még mindenki szemében csillog az öröm könnye a feltámadt Krisztus emlékére, midőn egyszerre durva kaczagás, isten­telen szitkok hangzanak. Mindenfelől előrohannak a pogányok, durva fegy­verök a keresztények vérébe merül, s a véres tagokkal alábanyátlók mindnyájan halál martalékává lesznek. A csak néhány pillanat előtt viruló pompában álló berek istentelenül fel van dúlva, a bársonyos fűszőnyeg, a virágok letaposva, Térrel és hullákkal, haldokló keresztényekkel vannak fedve, az oltár lerombolva, a feszület lábbal taposva fekszik a földön, ismét csendes minden e helyen, csak a haldoklók aj­káról tör elő olykor-olykor egy sóhaj, csak olykor hangzik még halálküzdel­meik között is az alleluja, a mártírok, a boldogok, a szeutek mennyei allelujája. * A pogány bíróság sötét börtönében "bűzhödt, rothadó szalmán nyugszik a halálra itélt keresztény szűz, száuau­dóan, de azért mennyei boldogságtól áthatva. Álmodik. Álmában látja mennyei je­gyesét^ fehér öltözetben, véres tagokkal, égi fény nyel és dicsőséggel körülövezve, látja az Isten Fiát, látja, mint lép ki sírjából, tnint támad fel dicsőségesen... Durva kéz felrázza édes álmából, viszik a vesztőhelyre. A keresztény szűz arczán dicsfény ragyog, örvendve követi durva porosz­lóit, s mialatt szűzi tekintete az ég felé van fordítva, ájtatos hangon énekli az egyház e mai napjára eső szavait: «Fel­támadt Krisztus e napon! Alleluja, alleluja !» A «Circus Eomanus» telve van né­zőkkel, kik zajongva várják a nemsokára bekövetkező véres látványokat. Acsászán páholyba e pillanatban lép be Diocle­tián, földi hatalmának minden külső jelével, nagyságának teljes érzetével. A zsarnok int, a szörnyű látvány megkezdődik. Áz ártatlan keresztények, kik nincse­nek vádolva semmi más bűnről, csakhogy rendithetetlenül hisznek Jézus Krisz­tusban, a világ Megváltójában, a vad állatok elé hurczoItatnak s ájtatos imák között pecsételik meg saját piros ve­rőkkel az.Isten Fiának mai dicsőségét és mennyei boldogságukat. A felbőszült állatok száz és száz izre szaggatják szót a bátor hitvallók meg­dicsőült testét, a vad pogány tömeg a vér látásának gyönyörében kéjeleg, a hatalmas zsarnok vakmerően híjjá csa­tára a keresztények Istenét, mialatt Róma ezer rejtett helyén ajból ós újból hangzik fel a mai napon feltámadt Jézus magasztalása: «Álleluja! alle­luja ! !» Kondé Benedek. (Esztergom irodalom történ étéhez.) Az 1790-iki felbuzdulás irodalom­története több mint háromszáz röpiratot mutat föl. Ezek közé tartozik Kondé Benedek is. Kondé idegen államok al­kotmányával való összehasonlítás utján kísérli meg a magyar alkotmányra nézve lábrakapott ferde vagy téves nézeteket helyreigazítani s a közjogi kételyeket eloszlatni. Ilyen összehasonlításra nyújtott módot és alkalmat Pókateleki Kondé József Benedek, Esztergomvármegye táblabírája AzJszt&rjoiiÉfíÉftamja. FELTÁMADÁS NAPJÁN­IDEKINN, A VÖLGY ÖLÉBEN TÉVETEGEN KÖRÜLJÁRÓK ; KELYHEIKET ILLATOZVA FELNYITJÁK A VADVIRÁGOK . , . NEM SZAKITOK LE KÖZÜLÜK, VIRULJANAK MIND BOLDOGAN . . . MA VIRÁG SE HERVADJON, — MERT FELTÁMADÁS ÜNNEPE VAN! FENN, AZ ÉGEN, — LENN, A FÖLDÖN EGY BŰVÖS HANG VONUL ÁLTAL; LÁGYABB, MINT AZ AEOL-HÁRFA, ÉDESEBB MINT A MADÁRDAL, NEM IS HALLOM, CSAK UGY SEJTEM BŰBÁJOS LÁZ RENG ÁT RAJTAM, S ÖRÖMKÖNNYEK KÖZEPETTE ALLELUJÁT ZENG AZ AJKAM! . . . IDE KINN CSAK, A SZABADBAN, ITT LEHET CSAK ÜNNEPELNI; A HOL MÉG A KIS MADÁR IS A MAGASZTOS HYMNUST ZENGI ... A HOL MA A TERMÉSZETNEK VIHAROKKAL NINCSEN HARCZA : FELTÁMADÁS ÜNNEPÉRE KIDERÜLT AZ ÉGNEK ARCZA. MINDEN, MINDEN ÚJRA ÉLED! . . •. ZÖLD RÜGYET HAJT A FA ÁGA! ... MÉLY ÁLMÁBÓL FELÉBREDETT — KIS BOGÁR SZÁLL A VIRÁGRA, TITKOS, ÉDES ZÜMMÖGÉSSEL TÖLTVE BE A TAVASZ-TÁJAT, A MELY FELETT VIDÁM SZELLŐ REBBEN ÁT, MIG EL NEM FÁRAD. A VIRULÓ FŰSZÁLON IS A DIADAL JELÉT IÁTNI; HOGY AKIT EGY SÖTÉT SÍRBAN LE AKARTAK KŐVEL ZÁRNI: NEM EGY KÖVET, NEM EGY SZIKLÁT, MEGMOZDÍTOTT EGY — VILÁGOT, S FÉNYT TEREMTETT! . . . ALLELUJA! LEGYEN AZ Ő NEVE ÁLDOTT! PERÉNYI KÁLMÁN. As űm mm totis ^ (HuBvóti elbeszélés.) NEM SZERETTE SENKI. MÉG AZ ÉDES ANJG'A SEM. AZ IS AZT MONDTA: NEM TUDOM SZERETNI, NAGYON CSÚNYA, NAGYON OSTOBA. PEDIG AZ ÉDES ANYÁNAK A SAJÁT GYERMEKE A LEGSZEBB ÉS LEGOKOSABB MINDIG ... DE HÁT VANNAK OLYAN ANYÁK IS. AKIK CSAK AKKOR SZERETIK GYERMEKEIKET, HA AZOKAT MÁSOK SZERETIK. AZ ILYEN ANYÁK KÖZÉ TARTOZOTT ERZSIKE LES ANYA IS. ERZSIKE SZERETETLENÜL NŐTT FEL; A SZERETET MELEGÉT SOHA NEM ISMERTE; HIDEG VOLT KÖRÜLTE MINDEN. ' PEDIG ERZSIKE NEM IS VOLT OLYAN NAGYON CSÚNYA. OSTOBÁNAK MEG ÉPPEN NEM VOLT MONDHATÓ. KLASSIKUS SZÉPSÉG UGYAN NEM VOLT, DE BIRT OLYAN GYÖNYÖRŰ SZEMEKKEL, MINŐKET RITKÁN LÁTHATNI. AZOK A MÉLYSÉGES izép SZEMEK LEGJOBBAN MEGHAZUDTOLTÁK AZT AZ ÁLLÍTÁST, HOGY OSTOBA, MERT AZOKBÓL SZELLEM S LELKI JÓSÁG SUGÁRZOTT. DE AZ Ő SZELLEME NEM VOLT MODERN. GYŰLÖLTE AZ ÜRES TECSEGÉST S ABBAN SOHA SEM VETT RÉSZT, IGY MONDTÁK AZTÁN RÓLA: NAGYON OSTOBA, MÉG CSAK BESZÉLNI SEM TUD... MIKOR AZ ÉDES ANYJA MEGHALT, 16 ÉVES VOLT. APOSTOGINE VETTE MAGÁHOZ, ÉDES ANYJA NŐVÉRE, AKI NYUGALMAZOTT TISZTTARTÓNÉ VOLT. A NAGYNÉNJE CSAK AZÉRT TETTE, HOGY AZ Ő SZÉP, OKOS LEÁNYAI JOBBAN KITŰNJENEK . . . KESERŰ, SZOMORÚ ÉLETE VOLT ITT ERZSI­KÉNEK. A KÉT UNOKATESTVÉR LÉPTEN-NYOMON KESERŰVÉ TETTE AZT AZ UGY SEM ÉDES KEGYE­LEM KENYERET. HA TÁRSASÁGOT VÁRTAK, AZT MONDTÁK NEKI: — SZEGÉNY ERZSIKE, MA MEGINT ROSSZ NAPOD LESZ, MERT TAPASZTALNI FOGOD ISMÉT, HOGY CSAK GÚNYT ŰZNEK BELŐLED, DE NEM SZABAD ELMARADNOD, MERT AZT HINNÉK, HOGY MI SEM ENGEDJÜK MEG, HOGY TÁRSASÁGUNK­BAN LÉGY. HÍJÁBA VOLT MINDAN TILTAKOZÁSA, OTT KELLETT LENNI S TŰRNIE AZT A SOK APRÓ SZÚRÁST, A MELYEK NAGYOBB ÉS FÁJÓBB SEBET HAGYNAK A LEGNAGYOBB VÁGÁSOKNÁL. ERZSIKE CSAK AKKOR VOLT BOLDOG, HA AZ Ő KLASSZIKUSAIVAL LEHETETT. SZOBÁJA SZOMSZÉDSÁGÁBAN VOLT A KÖNYV­TÁR, A HOL NEM KELLETT FÉLNIE A HÁBORGA­TÁSTÓL, OLVASHATOTT BÁTRAN, MERT MIÓTA APOSTOGI MEGHALT, AKI NAGYON TUDOMÁNYOS FÉRFIÚ VOLT, NEM LÉPETT A KÖNYVTÁRBA SENKI. A MODERN OKOS LEÁNYOK NEM SOKAT TÖ­RŐDTEK a KÖNYVEKKEL, ŐK AZ AJÁNDÉKBA KAPOTT «VIRÁG NYELVET» VAGY «LEGYEZŐ NYELVET» NEM ADTÁK VOLNA ODA AZ ÖSSZES TUDOMÁNYOS KÖNYVTÁRÉRT. OH, MINT SZERETTE VOLNA ERZSIKE, HA LETT VOLNA VALAKI MELLETTE, A. KI MEGÉRTI, A KIVEL GONDOLATAIT KICSERÉLHETTE VOLNA, DE NEM VOLT KÖRÜLÖTTE SENKI, PEDIG SZIVE VÁ­GYÓDOTT OLYAN LÉLEK UTÁN, AKIVEL A SZELLEM VILÁGÁRÓL BESZÉLHETETT VOLNA. AKIK NAGYNÉNJE HÁZÁHOZ JÁRTAK, AZOK MIND ÜI ,£I S BESZÉDŰ, LÉHA EMBEREK VOLTAK; CSAK EGY KÉPEZETT KIVÉTELT, A FIATAL FÖLDESÚR, NÁDPATAKY LÁSZLÓ, AKI SZINTÉN GYAKRAN MEGFORDULT A HÁZNÁL; DE NÁDPATAKYVAL MEG ALIG HAGYTÁK BESZÉLNI. A NAGYNÉNI, EGYIK LEÁNYÁNAK FÉRJÜL SZÁNTA A DÚSGAZDAG FÖLDESURAT. PEDIG ERZSIKE SOK­SZOR ÉSZRE VETTE, HOGY NÁDPATAKY FIGYELME­SEN SZEMLÉLI ŐT S HA TEKINTETÖK TALÁLKOZIK, ZAVARTAN SÜTÖTTE LE SZEMEIT. EGY ÉDES, KI­MONDHATATLAN ÉRZÉS REZEGTETTE MEG ILYENKOR ERZSIKE SZIVÉT NEM TUDTA, HOGY MI AZ, CSAK AZT TUDTA, HOGY ILYENKOR VÉGTELEN BOLDOG S SZIVÉBEN NEM ÉREZ SEMMI KESE­RŰSÉGET, CSAK ÖRÖMET, KIENGESZTELŐDÉST . . . ERZSIKÉNÉL A NAPOK EZENTÚL HOL BÁNATTAL VOLTAK TELVE, HOL ÖRÖMMEL; HA NEM LÁTTA NÁDPATAKYT, BÁNATOS VOLT, HA LÁTTA, ELFELEDTE MINDEN SZENVEDÉSÉT . . . A HÚSVÉTI ÜNNEPEK KÖZELEGTEK. A VIDÉK ELŐKELŐI MULATSÁGOT RENDEZTEK HÚSVÉT HÉTFŐRE. APOSTOGINE IS NAGYBAN KÉSZÜLT LEÁNYAIVAL A MULATSÁGRA. ERZSIKE UNOKANŐVÉREI NEM GYŐZTÉK MEGRENDELNI A SOK CSIPKÉT, VIRÁGOT. SZÉPEK AKARTAK LENNI E NA­PON NAGYON. HÓDÍTANI AKARTAK SZÉPSÉGÜKKEL. EGY NAPON, MIDŐN ISMÉT BEVÁSÁRLÁSOK VÉGETT A VÁROSBAN JÁRTALT, ERZSIKE EGYEDÜL MARADT OTTHON. iW" Mai számunkhoz egy és fél ív melléklet van csatolva.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents