Esztergom és Vidéke, 1889

1889-04-11 / 29.szám

ESZTERGOM, XL ÉVFOLYAM. 29. SZÁM. CSÜTÖRTÖK, 1889. ÁPRIL 11 Műn in:u<:uii< nnvriíiiK INT KP:TSZRR • VASÁRNAP É_S^CSÜTÖRTÖKÖN. UI/JIT/TTK-SI Ali : H&ml évio . . 0 frt — kr. fél évre 3 frt kr. negyedévre 1 frt HO kr, Eyy szám áru 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, Imvú a lap N/.KIIIMIIÍ nín/ét illető kii/.Iemóiiyek küldomlnk. KIADÖHÍVATAL : SZÉCHH;UYI-TÍÍ;R 331. SZÁM, hová a lap liivalalos H a magán hirdetései, a nyill tőrbe s/.ánt kii/,­leniények, elölizeíéíii pénzek én reclamálások infézendök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS im^hmvk : v\) M\a\NiuuuKrímik 1 s'/.ótól 100 nrMfC — frt ?ő kr, 100-200 ig . I fit r»() kr, S00-800-ig . % frt ?4 kr. Hélyegtlij Í-ÍO kr. ineg.í llapoih'iH szerint legjíl .nyoHíibljMu közöltetnek. NYIhTTÚlí sora 'M) kr. Esztergomi leány-árvaház, Esztergom, apr. 10. Amit Esztergom városa s a test­vérvárosok érdekében már olyan régen óhajtva óhajtottunk s a minek meg­valósításához eddig elegendő erőnk nem volt: azt most a herczegprimás egyet­len gondolatával, egy jó szavával s egy nemes cselekedetével megvalósította. Esztergom árva leányai ezentúl meg lesznek mentve a társadalom számára. Csöndben fogamzott meg a nemes gondolat, zajtalanul történt meg az eszme megtestesülése, feltűnés nélkül munkált a jótékonyság. Ezt konstatáljuk legelőször. Ez jel­lemzi a herczegprimás minden eddigi alkotását. Nem hírneve, csak jótéte­ményei gyarapítását czélozza, mikor va­lami nagyszabású jótékonyságot művel. Évtizedeink srelleme ugyan egészen ellenkező áramlatu s a ki jót akar tenui, azt előbb az egész országnak meg kell tudnia Kárpátoktól Adriáig, azután az egész magyar sajtónak irnia kell róla Brassótól Pozsonyig s Kas­sától Karlóczáig, hogy hadd beszéljen róla e világ sokáig. Herczegprimástiuk nem áll ezen kor szolgálatában s jótéteményeiért idelent nom az ajkak, hanem csak a szivek hó­dolatát keresi. Legújabb jótéteménye a mienk. Esztergomnak emel árvaházat. Néhány nap múlva már hozzá is fog­nak az uj galambházhoz, a hol a sze­retet fogja nevelni az apátlan anyátlan leány gyermekeket. Hiszen a nők sorsa még egyszer oly szánalmas, mint a fér­fiaké, mikor az árvaság bizonytalansá­gába kerülnek, hol az erény olyan köny­nyen cserére jut a kenyérért. Minden leány-árvaház : menedék. Megmenti azo­a kiket fölnevel s visszaadja azokat a társadalomnak, a kik minden ótalmazó kéz nélkül, elvesztek volna. A herczegprimás nagyié 1 kü alapít­ványából hatvan esztergomi árvaleány­nak lesz menedéke az uj intézetben. Hatvan leányárva forró imája lesz a hála s valamikor ugyanannyi család ál­dása a köszönet ezért a jószívű, csele­kedetért. Egyszerű, keresetlen szavakkal, de őszinte szívből, a hála kevés beszédű ívelvén rójuk le forró köszönetünket a bíboros főpásztornak ezen legújabb nagylelkűségéért s esedezünk, hogy az árva Esztergomot boldogítsa még to­vábbra is jótékonysága áldásaival! Hová a kaszárnyát? Esztergom, ápi\ 10. TEK. SZERK. UR ! (1). A.) Becses lapjának 26-ik szá­mában a kaszárnya építésének ügyében az újdonságok halmazatában egy nyílt levél jelent meg, mely az általam ki­mutatott építési különbözetet azzal szál­lítja le értékében, hogy az állam ré­széről biztosított 25 év múlva, ha azon épület katona nélkül marad, csak fele értékét képviselne a kenderföldön mint a Buda-utczán. Ez ugyan még a jövő titka, de én még is elfogadom, minthogy számada­taimban csak a két építkezés között való különbözetekre akartam reá mu­tatni. Ezek: alapján az tűnt ki, hogy mig a Budautczai kaszárnyánál a biztosított 24 óv múlva az épület 237751 frt 20 kr tartozásban marad vissza, addig ugyanolyan évi törlesztési összeg mel­lett a kender földön épített laktanya teljesen ki vau fizetve, és még azon felül 7.712 frt 64 kr megtakarított pénze marad a városnak. Ezek után azon aggodalomra, hogy mit ér a kaszárnya 25 év múlva, már éz6n számokban benne van a válasz. A mi pedig a levélnek azon részére vonatkozik, hogy szépítsük a várost, abban teljesen osztozom magam is. Építsük fel a meglévő kaszárnyákat, de akkor nem építhetünk normál (azaz d í / 2 krral díj j ázott), hanem csak fiók laktanyát, a melyben a helyben állo­másozó katonákat tiszteségoseu elhe­lyezni lehetne. De ez volna a kaszárnyakérdés leg­helyesebb megoldása,mert azt legfeljebb 120,000 frttal keresetül viheti a város, hanem akkor csak a Buda-utczai ka­szárnyát kellene három szegbeu egy eme­letre felépíteni. Ha már most azt veszem, hogy a mostani Sas kaszárnyáért, a milyeu nagy telep, hát legalább is 15.000 forintot kapna a város, a megyei katonai pót­alapból is számithet 30.000 forintot az építéshez, kellene még 75.000 frt, a mely összegnek évi tőke és kamat törlésére 4.125 frt szükséges. Blost pedig fizetünk a Lövőházbeli, a Taxner-, Kováts- és Milánovits-féle há­zakban katonai szállásokért 2000 fo j . rintot. Igaz, hogy ezek szerint a város 2114 forinttal évenkint több terhet viselne, de nyerne egy igen szép épü­letet és megmaradna a kisajátítandó nyolcz háznak adóalapja; továbbá nem venne magára oly óriási terhet; meg­takarítana évenkint legalább 3000 frtot a normál kaszárnyával szemben j azon esetben pedig, ha katonánk nem volna, igen szépen fel lehetne ezen épületet más czélra használni. Ez volt mindig nézetem. Én a normál kaszárnya épí­tésnek hive soha nem voltam és nem is leszek, mert igen félek az utó kö­vetkezményektől. A mi pedig azt illeti, hogy idővel elvesziijük katonaságunkat, az iránt legyünk nyugodtak, inert az állam érdeke sem az, hogy minél drá­gábban helyezze el katonáit, hanem igenis az, hogy azon tűrhetetlen állapot például, mely ma nálunk az itteni katonaság elhelyezésénél van, végre­val ahára megszűnj ék. SZiLÁSYI DEZSŐ. Esztergom, apr. 10. Nem volt még eddig magyar mi­niszter, a ki az esztergomi polgároktít és viszonyokat olyan jól és olyan kö­zelről ismerte volna, mint az uj igaz­ságügyminiszter, Szilágyi Dezső. Nem volt még szónok Esztergombau ki frenetikusabb hatást tudott volna előidézni s egyszerre meg birfc volna hódítani sziveket és elméket, mint Szi­lágyi Dezső. Virágokat hintettünk útja elé, a lel­kesedós riadalával fogadtuk, valahány­Azjsitcrpróttsláraá (Elbeszélés.) — BE SZABAD JÖNNÖM, KEDVESEM ? NEM ZAVARLAK? — CSEPPET SEM. DE AZ ISTENÉRT, MI BAJOD EGÉSZ KI VAGY KELVE ARCZODBÓL? — OH BORZASZTÓ TÖRTÉNT VELEM! — MEGIJESZTESZ. BESZÉLJ GYORSAN, MI TÖRTÉNT? — MINDJÁRT ELMONDOM; ÜLJ LE IDE MELLÉM. VÉGY NEM VOLNA JOBB, HA AZ ÉN SZOBÁMBA MENNÉNK, ITT ZAVARNI FOGNAK KLIENSEID. — NEM HISZEM, HOGY MOST JÖNNE VALAKI. DE MEGHAGYHATOM, HOGY NE BOCSÁSSANAK BE SENKIT. — TEDD MEG ÉDES JENŐM, MERT NEM SZERETNÉM, HA FÉLBE SZAKÍTANÁK ELBESZÉLÉ­SEMET. MEDGYESI ÜGYVÉD KIADJ A A RENDELETET, HOGY SENKI NE ZAVARJA S AGGÓDVA TÉR VISSZA FELESÉGÉHEZ. — MOST MÁR SENKI SEM FOG ZAVARNI^ BESZÉLJ ANGYALOM GYORSAN, MERT MEGÖL A NYUGTALANSÁG. — HALLD TEHÁT. SÉTÁLNI VOLTAM A MI GYÖNYÖRŰ RÓZSA­LIGETÜNKBEN. A RÓZSÁK ILLATA EGÉSZ ELKÁBÍTOTT S ÓN ÁLMODOZVA JÁRTAM BE AZ ÉG LIGETÉT. A DUNA HULLÁMAIN PICZINY CSOLNAKOK RIN­GOTTAK TOVA; A BENN ÜLŐK HALK KEDVES SZE­RELMI DALLOKAT ÉNEKELTEK. ITT-OTT A PARTRÓL KIS FIUK MERÍTETTÉK A VIZBE HÁLÓJUKAT, S VIG UJONGÁS KÖZT HÚZTÁK FEL FICZKÁNDOZÓ KIS HALAKKAL TELT HÁLÓKAT. MINDEZ OLY GYÖNYÖRT NYÚJTOTT, HOGY NEM GONDOLTAM -A HAZAJÖVÉSRE, CSAK MENTEM TOVÁBB, TOVÁBB. MÁR EGÉSZEN A LIGET VÉGÉHE? ÉRTEM, AHOZ A PONTHOZ, A HOL AZOK A KEDVES, KUSZÓ­RÓZSÁKBÓL ÖSSZEFONT KIS FÉSZKEK VANNAK, A HOL A SZERELMESEK ÉDES SUTTOGÁSA ÖSSZE­VEGYÜL A KIS MADARAK ÉNEKÉVEL . . . EGY ILY KIS FÉSZEKBEN, ÉDESEN SUTTOGVA A FELFUTÓ RÓZSÁKTÓL MAJD EGÉSZEN ELFEDVE, MIT GONDOLSZ, KIT LÁTTAM? — FOGALMAM SINCS RÓLA, KEDVESEM. — KLEMIT! AZT A SZELID AREZU, MINDENKI ÁLTAL TISZTELT S BECSÜLT KLEMIT . . . — S MI KÜLÖNÖST TALÁLSZ ABBAN, HOGY KLEMI OTT VOLT? EMLÉKSZEL, ÉDESEM, HÁNY­SZOR ÜLTÜNK MI IS OTT HÁZASSÁGUNK ELSŐ ÉVEIBEN, HÁNYSZOR SUTTOGTUK EGYMÁSNAK, HOGY MENNYIRE SZERETJÜK EGYMÁST . . . — IGEN, CSAK HOGY Ö NEM A JEGYESÉVEL VAGY A FÉRJÉVEL VOLT OTT! — HANEM? — A FÉRJE ÍRNOKÁVAL, AZZAL A CSINOS BARNA SZEMŰ FIÚVAL... . . — MIT MONDASZ? KLEMI? ... AZ ÍR­NOKKAL? AZ LEHETETLEN. — DE IGEN, UGY VOLT, ÉN MAGAM LÁTTAM, DE HALLD TOVÁBB. A MINT MEGPillantam ŐKET, ANNYIRA MEG VOLTAM LÉPETVE, HOGY HIRTELEN NEM TUDTAM, MIT TEGYEK, CSAK BÁMULTAM. RÁJUK. OK ENGEM ÉSZRE SEM VETTEK, CSAK SUTTOGTAK TOVÁBB, BOLDOGAN, ÖNFELEDTEN . . . VÉGRE VISSZA FORDULTAM, DE OH ÉG, SZEM­BEN VELEM, ALIG PÁR LÉPÉSNYIRE KLEMI FÉRJÉT LÁTOM FELÉM KÖZELEDNI. KEZÉBEN PISZTOLY, ARCZA ELTORZULVA, RÁM SEM NÉZVE A RÓZSA LUGAS FELÉ SIETETT. BORZASZTÓ, GONDOLÁM, A SZEGÉNY FÉRJ MEGTUDTA, HOGY NEJE MEGCSALTA s MEG FOGJA ÖLNI AZ ÁRULÓKAT, ÉS ÉN TANUJA LESZEK A GYILKOSSÁGNAK, MIT TEGYEK ? EGY PEREZ — s VÉGE MINDENNEK . . . KÉTSÉGBEEJTŐ HELYZETEMBEN HIRTELEN A DU­NÁRA NÉZEK S ELSIKOLTOM MAGAM : SEGÍTSÉG! SEGÍTSÉG! KÁINOKI ÜGYVÉD FIA A DUNÁBA ESETT! KLEMI FÉRJE, ERRE VILLÁM GYORSAN FORDULT VISSZA, PISZTOLYÁT A FÖLDRE DOBVA , ROHANT FELÉM s FULDOKLÓ HANGON KIÁLTÁ: — HOL, MEIRE ESETT EGYETLEN FIAM A DUNÁBA ? — OTT ... OTT ... MONDÁM, EGY PONTRA MUTATVA A HOL EGY KIS FIÚT EMELT FÖL AZ ÁR S ESZMÉLETEM VESZTVE ÖSSZEROGYTAM. * ?>-?*?.' '••­Y- . * — * ".-/''X. A DUNÁBÓL CSAKUGYAN KIMENTETTEK EGY BELEESETT FIÚT, CSAKHOGY AZ NEM KÁINOKI ÜGYVÉD FIA VOLT. EN AZONBAN HÁROM MÁS ÉLETET AKARTAM MEGSZABADÍTANI. NEM KÉRDEM MOST, HOGY AZ EGYIK A HÁROM KÖZÜL CSAK­UGYAN MEGÉRDEMELTE-E ? MARGIT. Ismeretlen lakótárs. (Naplótöredék.) NE GONDOLJANAK KÉREM SEMMIFÉLE SZPIRI­TISZTIKUS MEGOLDÁSRA. AZ ÉN LAKÓTÁRSAM CSAKUGY R AN ÉLT ÉS URALKODOTT, ÉJJELI INSPEK­CZIÓS RENDŐRFOGALMAZÓ VOLT s AZÓTA MÁR TALÁN NAGY CARRIÉRET IS CSINÁLT. • HAT HÉTIG LAKTUNK EGYÜTT S MÉGIS ÖSME­RETLENÜL VÁLTUNK EL. SOHA EGY ÁRVA SZÓT SE VÁLTOTTUNK, PEDIG TISZTÁBAN VOLTAM GONDOL­KOZÁSÁVAL, (SZERETTE GOETHÉT, SCHILLERREL S AZ OLASZ LEÁNYOKAT, MERT AZ ÍRÓASZTALÁN VOLTAK A GERMÁN SZELLEM ÓRIÁSAI S AZ ÖRÖKKÉ MOSOLYGÓ OLASZ MENYORSZÁG LEGSZEBB LEÁNYAI CSINOS KÉPEKBEN. AZT IS TUDTAM, HOGY SZENVEDÉLYES CSI­BUKOS, HANEM NZÉRT SOHASE ÁLLTUNK CSIBUK­SZÓRA. HÁROM HATALMAS TÖRÖK CSIBUK DÍSZÍ­TETTE AZ ASZTALÁT. VÉGRE ELVÁLTUNK, ANÉLKÜL, HOGY VALAHA CSAK EGY SZÓT IS VÁLTOTTUNK VOLNA. MÉG.CSAK NEM IS LÁTTUK EGYMÁST SOHA. AZ ISMERETLEN LAKÓTÁRS HISTÓRIÁJA NAGYON RÖVID. KIÍROM EGYSZERŰEN PESTI NAPJAIM TÖRTÉNETÉBŐL. NAGYON SZEGÉNY LEGÉNY VOLTAM, HANEM KETTŐRE NAGYON SOKAT ADTAM: KÖNYVEKRE ÉS LAKÁSRA. MINDEN ANTIKVÁRNÁL LESTEM A LEGÚJABB KÖNYVEKET ÉS SIETTEM IS A FELVÁ­GATLAN PÉLDÁNYOKAT FELEÁRON MEGSZEREZNI. MÁR AZ ELSŐ ESZTENDŐBEN SZÁZ KÖTETEM VOLT. LAKTAM AZUTÁN MINDIG INTELLIGENS LAKÁSBAN S INKÁBB ELBŐJTÖLTEM EGYÉBTŐL A KIADÁST, CSAK TISZTESSÉGES OTTHONOM LEGYEN, A HOL SOHA SINCS MEG A NYOMOR KÜLÖNÖS SZAGA. A VÁMHÁZ-KÖRUTON NÉZTEM AZ ELSŐ LAKÁST. ELSŐ EMELET, UTCZAI SZOBA, ELŐSZOBÁVAL, VÍZ­VEZETÉSSEL. ÁRA HUSZONÖT FORINT. A NYÁJASAN MOSOLYGÓ FIATAL ASSSZONYKA KIJELENTETTE, HOGY NEKEM CSAK TIZENKÉT FORINT ÖTVEN, MERT A TÖBBIT EGY OLYAN UR FIZETI, A KI REGGEL HÉTKOR JÖN HAZA S DÉLUTÁN KETTŐKOR TÁVOZIK. — POMPÁS. HISZEN EZ IGY TÖKÉLETESEN ÖSSZEVÁG. NELÍEM REGGEL HÉTTŐL DÉLUTÁN NÉGYIG VAN DOLGOM. AKKOR SOHASE LEHETEK ITTHON, A MIKOR Ö ALSZIK. ­—« AKKOR ÖNÖK SOHASE TALÁLKOZNAK. — HOLNAP BEHURCZOLKODOM. — ÁLL AZ AZ ALKU.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents