Esztergom és Vidéke, 1888
1888-03-01 / 18.szám
KSZTERfiOM. X. líVFOLYAM. 18. SZAM. CSÜTÖRTÖK, 1888. MAROZIUS 1. MRO.IRLENIK I lETEIIKINT l<ft'I'SZF.R VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. tígt'xv «\m fél évre . upiryédévre KI.OhT/I'lTI'lSI Ali Egy szám ára 7 kr. (i frt — Itt, 3 frt ~- kr, l frt r,0 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: . SZF.IJT-ANNA-UTCZA 3!7. SZÁM, liovií. :\ • lap s/ejj+tiui vé&v.át illett" közlemények kiil<l«inlíiií. KIADÓHIVATAL : SZÉCHENYI-TÉR 331- SZÁM, IKIVÍ'I a iaj) hivatalos s a magán hirdetései, a iijiltlérbe fizátit közlemények, oliiiiy.tde.si uénzek és reklamálások iiiíézeiiilíik. HIRDETÉSEK. HIVATALOS IIIRDKmSUK iMA(íAN-llllfl>K'TI';SL , K I 87.61 ól 100 fl/.őig — frt 75 kr.i j megállapodás szerint legjit100-200ig . I frt HO kr.i i táuyusnlibaii közöltetnek. 200-300-ig . 2 frt 25 jcr.fi , üélyegdij ÍÍO kr. Ni NYILTTIÍR sora 20 Itr. Kereskedőink világa. Esztergom, mái ez. 1. (k. 1. div) Évtizedeink kulturális mozgalmai nagy figyelemben részesítették a kereskedelmi osztályt is s a közművelődés különféle tényezői által művelt kereskedői nemzedékeket teremtenek. Nemzeti vagyonosodásunk apostolai virágzó és művelt magyar kereskedelmet, virágzó és művelt magyar ipart, virágzó és művelt magyar földbirtokos osztályt óhajtanak. És csakugyan, ez a három nagy nemzeti tényező lesz hivatva hazánk jövőjét biztosítani. Városunkban a kereskedői világ 1 már évtizedek óta elsőrangú tényező. A közélet innen veszi legkitűnőbb munkásait s a város polgárisodása a kereskedő elemek jólétével szoros viszonyban áll. Nem lehet panaszunk az esztergomi kereskedői világ magyarsága ellen. Esztergomban nincsen más, mint magyar kereskedő firma s az üzlet folyama, a levelezés nyelve s átalábau a kereskedés belső szervezete, a mennyire a viszonyok engedik, nemcsak magyar, de hazafias is. Ilyen nevezetes és rokonszenves tényező lévén városunkban a kereskedők világa, mely a különféle társadalmi osztályok között leginkább képviseli a vagyont, nagy fontosságúnak kell tekintenünk minden mozgalmat, mely a kereskedők világára vonatkozik". Eddig két kereskedelmi egyesület működött Esztergomban. Az egyikben a főnökök szövetkeztek az esztergomi kereskedelmi érdekek megóvására és fejlesztésére. Ez a Kereskedelmi Társulat, mely .vezérszerepet játszik. A másik a fiatalabb kereskedő nemzedéket, az ifjúságot egyesíti, Kereskedő Ifjak Önképző ós Betegsegélyző Egyesülete czim alatt. A fiatal egyesületnek szép múltja van, eleven társadalmi mozgalmai és rendezései az egész város müveit közönségét egyesitették. Emlékezzünk vissza az egyesület zászlószentelő ünnepére, mely •annak idején messze vidékekről idevonzotta a különféle küldöttségeket — s az egyesü! let életrevalóságát nem vitathatjuk el. A két kereskedő-egyesület összeforrasztásával azonban olyan erőteljes egyesület keletkeznék, mely nemcsak czólokat, hanem eredményeket, nemcsak jelszavakat, de tényeket lenne hivatva felmutatni. Két elemből állana az nj szövetség: főnökökből és ifjúságból. A főnökök méltóságának nem derogálhatná az ilyen fúzió, mert minden tanult és tisztességes kereskedő segédben egy főnökjelöltet üdvözölhetnek s mert maguk is a segédek osztályából emelkedtek önállóságra. Sőt a főnökök protekturátnsa alatt álló ifjúság ugy erkölcsi, mint kereskedelmi érdekeknél fogva sokkal több előnyben részerülhetne, mint most, különvált klubban. Az uj kereskedői egyesület hivatva lenne a kereskedelmi érdekek nagyszabású alapmunkálataitói kezdve minden közművelődési és kereskedői létérdeket képviselni városunkban. A kereskedői tanulóságnak szélesebb és modernebb alapokon átló felsőbb iskoláztatást biztosithatna, az ifjúságnak rendes tanfolyamokat nyújtana s könyvtárával és esteijeivel lényegesen hozzájárulhatna a kereskedői társadalom műveltségének tökéletesítéséhez. Nem bocsátkozunk az eszme első publikálása alkalmával részletekbe. Hogy a két összetartozó egyesület összeolvasztása nem természetellenes, azt az ország több helyen már megtörtént s meg nem bánt hasonló összeolvadás igazolja. Uj élet, uj vérkeringés, uj munkakedv, uj erő lelkesítené az uj szövetséget a kereskedelmi érdekek fejlesztésére s ezzel kapcsolatban városunk anyagi és szellemi érdekének felvirágoztatására. * Olvaszszuk össze tehát a két kereskedelmi egyesületet! Személy- és vagyonbiztosságunk. Esztergom, márez. 1. (N.) Nem zárkózhatunk el azon valóban sajnos tény előtt, hogy a legutóbbi 10 év alatt, az összeépített négy városrészben, illetve környékén Öt rablógyilkosság — melyből azonban Esztergom sz. kir. város területére, csak egy eset, a Stur-fóle esik — követtetett el, anélkül, hogy a tettesek az igazságszolgáltatás kezeinek átadattak volna. Vizsgáljuk most már meg azt, hogy mi okai lehettek annak: hogy ezen főbenjáró bűnesetek tettesei kinyomozatlanok maradtak ? Egyetértünk azon felfogással, hogy annak egyik oka rendőrségünk elégtelen száma és csekély dijjazása, melyhez még hozzá teszszük azt: hogy rendőrségünk elégtelen száma mellett még egyéb, a tulajdonképpeni rendőri hivatás gyakorlásához nem tartozó teendőkkel van megterhelve, továbbá, hogy ez okok közt városunk és az összeépített városrészeknek, más-más hatóság alá tartozó volta is nagyban szerepel; s hogy ez állításunkat bizonyítsuk is, vegyük segítségül a statisztikát s hasonlítsuk össze'Budapest és Esztergom, viszonyait. Budapestnek vau ez időszerűit 480 ezer lakosa, hol a rendőri szolgálatot 239 tisztviselő, 100 titkos, 1100 gyalog- és 150 lovas-rendőr teljesiti, minden 1000 lakosra esik tehát ott 3-5 rendőr ; nézzük most már Esztergomot, városunknak van 9000 lakosa, itt 2 tisztviselő, 1 rendőr-biztos és 10 rendőr teljesiti a rendőri szolgálatot, melyből minden 1000 lakosra 1*3 rendőr esik; a két rendőrség száma tehát majdnem ugy aránylik egymáshoz, mint 3 az l-hez. Maga a rendőri szolgálat mikénti gyakorlását illetőleg Budapest előnyére felhozandó : a város sűrűn lakott volta, mert hisz ott van sok oly ház, hol többen laknak, mint legnépesebb utczánkbau, a könnyű érintkezés a távolabb fekvő városrészekkel telephon és a lovas-rendőrök utján, a napi sajtó szolgálata, a közönség nyilvánvaló készsége tanúskodásra s a rendőrség útbaigazítására, különösen maga a detektivintézmény és végül a jobb dijjazás, állandó állás és nyngdijképesség folyAz„EsztBrgomósVidéko"tirc2ája. — IiEGENY. — Az „Eszt. Vid." számára francziáBól fordította : MAEJSJÍA. (Huszadik és utolsó közlés.) Cárral az ágyra zuhant. — Istenem, csak néhány órát adj még nekem! — rebegé a haldokló — hogy megboszuljam magamat rajta. Szemei lezáródtak. — Ő meghalt — monda a maron is e és el akarta tépni a születési levelet. Ki fog most meg hinni neked, koldus? Neptun és Xavér a marquise-ra rohantak, hogy elragadják az iratot, de mint a a madár, oly könnyen kisiklott kezeikből és az ajtó felé futott. — Ki fog még hinni nektek ? — kiáltotta diadalmaskodva. . — En is, madame S — válaszolá egy vastag, dörgő hang. A. marqmse a félelemtől megrettenve, a szoba közepére sietett. Rumbrye ur állott a küszöbön. Nejéhez lépett, elvette az iratot és visszaadván a koldusnak, igy beszélt: — Mindent hallottam. Kérem egy szót se emeljen védelmére, asszonyom ! Ez ember orditására ide siettem és szomorúan meggyőződtem házam megszenfcségtelenitéséről Menjen szobájába, holnap majd értésére adom akaratomat. A marquise válasz nélkül távozott. A haldokló Cárral arczán megél égedettség ( vonult végig. Ő megboszulta magát. A vendégek e borzasztó jelenetből mit sem tudtak. Másnap reggel Rnmbrye asszonyság ragyogó reggelijéhez ült diszes vendég koszorújával. Csak a mulatt hiányzott; de senki sem kérdezősködött utána. A hozzá hasonló emberek föltünés nélkül élnek és halnak meg. Délelőtt kijelenté a marquise, hogy egy előre nem látott ok miatt távozni kénytelen Párizsba. A vendégek csakhamar ugy elszéledtek, a mint megérkeztek. Rumbrye ur legutoljára távozott el leányával, Xavérral és a fekete koldussal. Ez a jelenet Lefebre des Ballées Alfrédet annyira érdekélte, hogy becsületére megesküdött, miszerint ilyesmit még nem látott. De csodálkozásának még nem volt vége. Mialatt a marquise hintaja a fasorokon át Párizsnak vette az utat, addig a kreolnő hintaja ellenkező uton Bretagneba robogott. — Vigyen el az ördög, ha nem részeg ez a mi kocsisunk ! — kíáltá Alfréd. A marquise csöndre intette őt és kezével sápadt és bágyadt arczát födte el. — Bretagneban fogunk ezentúl lakni — monda ö hangtalanul. — Becsületemre, mama! — válaszolta a nagy gyerek — én ezt a komédiát nagyon furának találom ! A Rumbrye-hotelben még sokáig kérdezősködtek a marquise után. Férje mindig igy válaszolt: — Egészségi szempontból falun tartózkodik. Nem tudjuk, vájjon Lefebre des Ballées Alfréd eltűnése nagy feltűnést okozott-e ; de annyit biztosan mondhatunk, hogy ez a nagy és szeretetreméltó gyerek szorgalma és kitartása által egyike lön Bretagneban a legügyesebb — billiard-játszóknak. * Egy. hónap mulv a az elbeszélt események után Rumbrye ur, Xavért eabinetjébe hivta. Az agg nemes ember nagyon le volt hangolva. Büszke lelkületét bántotta, az ősi czimerre olyan sok szenny hullott. Szeretete leánya irányában még inkább nőtt és azt a gonosz nőt még jobban gyűlölte. — Barátom! — szóla ő Xavérhoz — ötszázezer livres évi jövedelmem van, mely összeg azonban leányomé, ön szereti Helénát, Heléna szereti önt, azt tudom. En is becsülöm és szeretem önt. Kívánalmaim ki lennének elégítve,'ha ön vejem lenne. A marquis kissé megállott. A meglepett Xavér örömét akarta nyilvánítani. De — folytatá Rumbrye ur — én a Rumbrye családnak utolsó sarjadéka vagyok és ez a család nem veszhet ki velem egészen. Leányom fon fogja azt tartani. . Sokan, nagyon sokan igyekeztek a kezét megnyerni. Heléna, az ő és az én megegyezésemre, önnek adta mindenki fölött az előnyt. Akar-e Rumbrye marquis lenni ? Xavér lesütötte szemeit. — Minden szükséges lépést megtettem — folytatá tovább a nemes —- ő Felsége kérelmemet kegyesen meghallgatta, hogy bárki legyen is a vőm, jogában fog állani azt a nevet viselni és az ősi czimert használni. r— Néhány hónap előtt megismertem atyám nevét — monda halkan Xavér. Egy derék katona neve volt az, uram. Ezt a nevet csak a halál veheti el tőlem. A marquis nem birta elnyomni csodálkozását. Azután Xavérhoz lépett és a kezét nyújtotta neki e szavak között: — En is igy cselekedtem volna, mint ön. Ezért dicséretet érdemel. De azért a Rumbrye névnek is élni kell ám. Azután elváltak. Mintha mi sem történt volna. De elhihetjük, hogy a bájos Heléna mind a két részről a közvetítő szerepet vitte, mert néhány nappal később a Saint-Germain-des-Prés templomban megtörtént az összekélés, melyen az egyik oldalon Rumbrye ur, a másik oldalon a jó Neptun állott. Neptun alig tudta örömkönnyeit elpalástolni. Midőn a derék Neptun a templomba lépett visszatekintett a közeli hotel balconjára, A nő is oda tekintett és aztán barátságosan mos olyogva szorította meg az agg kezét.
